Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)

1981-03-27 / 85. szám

1981. március 27., péntek Dunántúlt napló 3 Nagyobb választék — olcsóbb ételek Köves György, Bandicz Jenő, Bandi Ferenc és Bürge Arpádné az idén alakult pártalapszervezet leg. főbb célkitűzéseiről beszéltek: visszaszerezni a resti hírnevét... Utasellátó Pécsiek szeretnék átvenni a „Mecseket” Nemzeti üzenet - a színházi világ­napon Március 27-e színházi világnap, s ezen a napon - immár 20. esztendeje — mielőtt hazai színházainkban felgördül a függöny, a Nemzetközi Színházi Intézet magyar központjának üzenetével köszöntik a társulatok tag­jait és a közönséget. Az idén Szabó Magda Kos­­suth-dijas írónő fogalmazta meg a nemzeti üzenetet. A moi színház ősét a mi világrészünkben az antik görögség teremtette meg — hangzik az üzenet, utal­va a művészeti ág létre­jöttét egykor elősegítő tár­sadalmi változásra. - Mind­nyájan ismerjük e változás nemzetközi nevét, úgy hív­ják: demokrácia. Demokrá­cia nélkül nem volt, nincs és nem is lehet életerős színház, szabad feldolgozá­si forma, tárgyválasztós, kísérletezés, nem szolgál­hatná a színpad eleven organizmusa korunk embe­rét. nem fejezhetne ki ben­nünket: életünket, céljain­kat, eredményeinket, ál­mainkat, vagy terveink ku­darcát.- Ma este azt a játékot ünnepeljük, amely egyben komoly és felelősségteljes valóság, főleg Magyaror­szágon, ahol a színház ügye az elődöktől ránk ha­gyott nemzeti örökségünk — emlékeztet az írónő a nemzeti kultúra megterem­téséért vívott reformkori küz­delmekre, majd megálla­pítja: a magyar színház or­szágos ügy volt, fennmara­dásunk egyik záloga. Ne­héz idők örököseiként ün­nepeljük most ezt az estét. — Gondoljunk tisztelettel azokra, akik utat törtek a mi eredményeink számára, s gondoljunk - éppen a sa­ját nemzeti múltunk isme­retében - rokonszenvvel és segítő barátsággal a fejlő­dő országok íróira, művé­szeire, rendezőire, akik most vívják a maguk csatáját saját és sajátos színházi kultúrájuk kifejlesztése, el­fogadtatása érdekében - mutat rá az üzenet. Pénteken este - a Nem­zetközi Színházi Intézet határozata alapján — a vi­lág minden színházában el­hangzik a nemzeti üzenet. Egy korábbi beszélgetésünk kapcsán említette Bándi Fe­renc, a nagyállomás éttermé­nek vezetője: „Szeretnénk a régi restik hangulatát vissza­hozni, megmutatni azt, hogy egy „szoros" elszámolású üzem is meg tud élni, minőséget tud nyújtani..." Beszélgető partnereinkkel — Bándi Ferenccel, Bandicz Jenő üzletvezető-helyettessel, Bürge Arpádné cukrász-üzemvezetővel és Köves György főszakáccsal — a jövőről beszélgetünk. Bán­di Ferenc kivételével valameny­­nyien párttagok. * — Elégedettek-e ma saját munkájukkal? A kérdést azért is jogosnak érzem, mivel az utasok véle­ménye az Utasellátóval kap­csolatban igen vegyes. Bándi Ferenc: — Nehéz egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. A ma­ximumot szeretnénk adni. A mi üzletünk az Utasellátó Vállala­ton belül egy 110 fős kollektí­va, amelyhez az étterem, a bisztró, az állomási pavilonok, a cukrászüzem és a kisállomá­­son levő büfé tartozik. Az em­berek nem tudják: a Mecsek expressz ellátása ma még nem a mi feladatunk. Gondjaink nagyon összetettek. Bandicz Jenő: — Vendégeink, fogyasztóink a legszélesebb spektrumban találhatók. Akad, aki a vasár­napi ebédre jön hozzánk csa­ládostól. Van, aki azért ül be, mert a környező kocsmák be­zártak. Más kép fogadja azt, aki délelőtt jön hozzánk, más, aki este tér be. Az elmúlt évben 32 milliós forgalmat bonyolítottak le: eb­ből 5,8 millió volt a haszon. A forgalom 60 százalékát az étel(!) tette ki, 40-et az ital. Köves György: — Legutóbbi párttaggyülé­­sünkön szóba került a jövő kérdése. A vendéglátás mai helyzete volt a kiindulópont, s egyöntetű volt a megállapítás: a biztos megélhetést, a jobb kereseteket csak minőségi munkával lehet biztosítani. Legelőbb is megkeresni azokat a pontokat, ahol az Utasellátó hírneve elúszhat, s ott javítani. Ez az alábbiakat jelenti: nö­velni a választékot, friss és kí­vánatos árut adni a pavilonok­ba, kedvező árakat kialakítani.- Hogyan realizálódhat ez? Bürge Arpádné: — A cukrászüzem minimum 40-féle terméket biztosít. Sze­retnénk olyan árlapot adni, ahol a készételek 20 forint kö­rüli áron, a frissensültek pedig 30 forint körüli áron vannak feltüntetve. Már az olcsóbb ár­fekvésű ételek felé fordultunk: rövidesen diák-menüt is készí­tünk.- Az utasellátók legalapve­tőbb hiánycikkei: a víz, az üdítőital-választék, az olcsóbb és kedveltebb sörök... Az ét­kezőkocsik ételválasztéka siral­mas ... Bandicz Jenő: — Ezeken a frontokon is sze­retnénk előbbre lépni. Van, ami rajtunk múlik, van, ami nem. Többször kértük az Utas­ellátó központjától, hogy a Pécsről induló gyorsok — így a Mecsek — étkezőkocsiját ad­ják nekünk. Garantálnánk a jó ellátást. Ez ideig elutasító volt a válasz. Csak annyit tehetünk meg — és ez a pórttaggyűlé­­sünKön is szóba került —, hogy ellenőrizzük az étkezőkocsik és büfékocsik árufelvételét, induló készletét. Ügy hallottuk, hogy rövidesen megjelenik a kiske­reskedelemben a flakonos víz — ami végre több éves gon­dunkat megoldja. Ugyanakkor éttermünkben a sörgondok egy­szer s mindenkorra megszűn­nek: a Sörgyártól kaptunk egy berendezést, s csapolt sört fo­gunk árusítani. Mindehhez néhány dolgot hozzátennénk. Az utasellátás­ban a pécsiek országos jó hírnek örvendenek, mégis anakronisztikus helyzet: cégen belüli társaik híre — az ő hírne­vüknek sem használ. Hiába a 40-féle cukrászüzemi termék, a jó konyha, a különféle gasztro­nómiai csemegék - mint a va­sárnaponkénti tv-ételek sora -, hiába vállalnak rendezvénye­ket, hiába a cukrászüzem la­kossági szolgáltatása, ha a vonaton nincs víz, máris ők a célpont. A forgalmak megoszlása: az étterem 9 milliót, a bisztró 4 milliót a peronpavilon 5 mil­liót, a kisállomási büfé 4 mil­liót, a tejpavilon 3 milliót for­galmaz. Nyilvánvaló: két ki­sebb áruda - étel- és üdítőital­­forgalmával - megközelíti a resti bevételét. Ez a jövőt is meghatározza: tovább fogják a pavilonszerű árusítást növelni, s rövidesen megjelenik az ál­lomáson a peron-mozgóárus, hasonlóképpen mint a Déli pá­lyaudvaron.- Legnagyobb gondjaink kö­zött a szabványt említhetem. A készítményeink nagy része köz­ponti receptúra szerint készül, s e receptek változók. Éppen ezért a saját specialitások kö­rét bővítjük — mondja Bürge Arpádné. — Ilyen például a fánk, a rétes, ilyen a jóhírű te­pertős pogácsánk. Az idén fordulatot remélnek az Utasellátó pécsi kirendelt­ségén. A párttagok fogalmaz­tak így: nemcsak a hírnév, ha­nem a magunk megélhetése is ezt követeli. Látványos és tartalmas változást. S akkor igazán utasellátó lesz az Utas­ellátó. K. F. ék gepekre alapozva Sárga vonal a bányamezőben Kihasználni a tartalékokat II pártszervezet is segiti a munkaszervezés korszerűsítését A mérhető feladatok meg­fogalmazásának fontosságá­ról beszélt, de azután olyan távlatokba keveredtünk, hogy a mondott számok eltörpül­tek. Mindenesetre kivezetett egy térképhez, különböző szí­nek jeleztek más-más munka­­területeket, s hogy jobban ért­sem, egy sárga vonalat muta­tott: a VI. szint két oldalán húzódik a mélyben, keletre és nyugatra. „Hát ez az — mond­ta Pavlicsek Géza István-ak­­nán, az előkészítő körzet párt­­alapszervezetének fiatal titká­ra —, ez a vonal jelzi az elő­relépésünk egyik feltételét." Ügy húzta végig ujját a sárga csíkon, mintha aranyszál len­ne. Rekordok és jó átlagok A mérhető feladatok? Azok ott vannak az alapszervezet munkaprogramjában méte­rekben, tonnákban, centiméte­rekben jelölve. A képlet tisz­ta: ezt kell ebben az évben az István-aknán teljesíteni, csillogó kőszén ezertonnáit várják az itt dolgozóktól. De hogyan elérni a célt? — Ez már nehezebb kérdés. Az elővájási csapatok szá­ma nyolcra szűkült, az elvá­rások nem csökkentek, vagyis 1981-ben a jobb munkaszer­vezés, a gépekre alapozott okosabb bányászat adhatja az eredmények kulcsát. S eb­ben — a munkaszervezés kor­szerűsítésében — erősen ben­ne van a pártszervezet is. A példa még a múlt évi: a rendelkezésre álló technikára építve dolgoztak ki egy ciklus­tervet. Meg kellett oldani, hogy olyan szelvénybe vigyék a vá­gatot, ahol a mozdony is mo­zogni tud. A folvamatos mun­karend bevezetése váratlanul jó eredményeket hozott. A már említett VI. szinten kelet felé húzódva jöttek először a re­kordok, azután a jó átlagok, amikor pedig az előkészítők a nyugati oldalon mentek a bányamező széle felé, párat­lan sikerekről szóltak a króni­kák: hét hónap alatt 800 mé­tert hajtottak ki. — Amikor bevezettük a fo­lyamatos munkarendet, első­sorban a párttagokra és a legjobb csapatvezetőkre szá­mítottunk: a munkahelyen ér­veikkel, ismereteikkel elfogad­tatják társaikkal az új rendet. Ma már ott tartunk, hogy az emberek igényl'k a gépeket — a korszerű berendezéseket csak folyamatos üzemeltetés­sel célszerű működtetni —, mert így a lehetőséget is meg­kapják a jó keresetre. Ez az év nemcsak a terme­lési terv teljesítését kívánja meg a csökkent létszámmal, hanem a nagy szelvényű vá­gatok bővítését is. Bár a liász­program egy óriási méretű vállalkozás, de ennek része az is, amire az István-aknaiak vállalkoznak: az említett vá­gatok bővítése lehetőséget ad a gépi rakodás bevezetésére, arra, hogy egyszerre egy mun­kahelyen több csapat dolgoz­zon, anélkül, hogy egymást akadályoznák.- Ez azt jelenti, hogy a ko­rábban a pártszervezet által szorgalmazott munkaszervezé­si megoldásokat tovább kor­szerűsítjük, s átültetjük feltáró munkahelyekről az elővájási munkahelyekre is. A párttagokkal folytatott be­szélgetések gyakori témái a bányában üzemelő gépek: nagy értékekről, a bányászok munkáját nagyon nagy mér­tékben megkönnyítő berende­zésekről van szó, korántsem mindegy, kik kezelik ezeket. Ma már egyébként komplex brigádok dolgoznak a gépesí­tett munkahelyeken: lakatos­szakmát is szerzettekkel meg­erősödve, így a gépek kar­bantartását, javítását helyben meg tudja oldani a csapat. Felkészülten az új technikára- Minden tartalékot kihasz­nálunk, s nekem az a vélemé­nyem, hogy a gépekben és a folyamatos munkarendben is vannak még további lehetősé­geink. Ha majd indul a liász­program — mondja a párttit­kár -, nekünk már túl kell lennünk azon, hogy bizonyí­tottuk: képesek vagyunk az új technika fogadására. M. A. Még a kabátját sem ve­tette le, máris intézke­dik. — Van egy házaspáros beuta­ló Rózsadombra - fordul Ta­vasz Lajoshoz, a Meszesi Nyug­díjas Szakszervezet elnökéhez - körül kell nézni, ki mehetne el. Ugye megteszed?- De még ma! — mondja va­lamivel hangosabban. A beutalót betegség miatt hirtelen mondták le. Pécsbánya­­üzemből telefonáltak át Bánó Józsefnek, a szakszervezet tit­kárának, hogy próbáljon intéz­kedni, ne vesszen kárba a be­utaló. — Ez most az én legfonto­sabb társadalmi megbízatásom — nyugtázza elégedetten. — A velem egykorú, egy munkahely­ről pihenőbe tért, a hozzám ha­sonló gondokkal és örömökkel együttélő emberek ügyes-bajos dolgait intézem, előadásokat, találkozókat, ünnepségeket szer­vezek. Tizenegy évvel ezelőtt jöt­tem nyugdíjba, azóta mindig volt valamilyen társadalmi funk-Bánó József cióm, néha több is. Nem is tud­nék másként 'létezni. A sásdi születésű, nyolcgyer­­mekes családból származó Bánó József hamar megismerte a cse­lédsorsot: gyerekfejjel szegődött el egy budafoi középparaszthoz. Néhány év múlva felhagyott a cselédeskedéssel — a bányába jelentkezett. István-aknán kapott munkát. Itt ismerkedett meg Víncze Sándor vájárral, akit ma is kedves barátként említ, s aki­nek biztatására 1934-ben be­kapcsolódott a szakszervezeti mozgalomba. — így utólag könnyű monda­ni, hogy volt egy kis mozgalmi örökségem is, s az nyiladozott bennem — mondja nevetve —, de az tény, hogy rokonom, Bá­nó Fülöp 1919-ben vöröskatona volt. Kanadába emigrált, ahol 1927-ben felvették a kommu­nista pártba. A felszabadulás után, 1948-ban jött haza, s itt­hon elimerték a párttagságát. Mindenesetre Bánó József részt vett valamennyi bányász­­megmozdulásban, s 1943-bon emiatt csendőri felügyelet alá került. Minden héten jelentkez­nie kellett a csendőrlaktanyán. A környék felszabadulása után, 1944 decemberében lépett be a kommunista pártba. Egy évvel később béköltöztek Pécsre, a Hősök terére, s Bánó József az itteni pártszervezet káderese lett. Ezt követően több funkció­ban dolgozott, de 1953-ban visszament a bányához. A többszörösen kitüntetett 67 éves Bánó József ma így vall önmagáról: — Nem érzem magam fáradt­nak, megtörtnek. Ha néha még­is pihenésre, kikapcsolódásra vágyom, beülök a Trabantba és kirándulok. Feleségemmel együtt nagyon szeretünk utazni, horgászni. Sok örömet jelente­nek az unokák is. A legnagyobb 23 éves, magyar-orosz szakos tanárnő, a legkisebb 3 éves ... Ö a kilencedik. Napi programjait egy hétre előre tervezi. A társadalmi, közéleti tennivalóit munkájához igazítja, mivel még ma is dol­gozik. Nyugdíjasként vállalt munkát Pécsújbegyen. T. É. Garzonházak fiataloknak A családalapító fiatalok la­kásgondjainak enyhítésére 180 garzon lakás épül Zala megyé­ben, kísérleti jelleggel. A váro­si tanácsok gondoskodnak a közművesített területekről. Az országos takarékpénztár be­ruházásában Zalaegerszegen 120, Nagykanizsán 60 — egyen­ként 30 négyzetméter alapterü­letű, egy lakószobát, főzőfülkét és fürdőszobát magába foglaló - lakás készül. A garzonlakás alapot teremt az ifjú házasoknak ahhoz, hogy megfelelő takarékosko­dással anyagilag felkészülhes­senek a nagyobb, végleges megoldást jelentő lakás meg­vásárlására, amelyet az előírt feltételek teljesítése esetén 5 év múlva garantál is számuk­ra a helyi tanács és az OTP. A garzonházak tervezése meg­kezdődött, az elsőket mindkét zalai városban 1983-ban adják át.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents