Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-17 / 75. szám
1981. március 17., kedd Dunántúlt napló 3 Százharmincmilliós sütőipari fejlesztés a megyében Korszerű üzem épül Komlón és Szigetváron Jelentős gépi rekonstrukciók a vidéki sütödékben A szakma fogásait tanulják a sütőipari tanulók BÉV központi telep Elkészült a raktárcsarnok Mar csak a parkosítás van vissza Pécsett nem számítva, a me. gye többi településén élők naponta nyolcvanegy tonna kenyeret és háromszáznegyvenezer péksüteményt fogyasztanak. Az adatok önmagukban nem sokat mondanak, ám ha hozzátesszük, hogy évről évre érezhetően csökken a kenyérfogyasztás és a kétkilós helyett az egy kilogrammos iránt nagyobb az igény városainkban és faluhelyen is, akkor valamit érzékeltünk a fogyasztói ízlésváltozásból. Mindehhez viszont az is hozzá kívánkozik, hogy a megyében működő tizenhárom sütőüzem néhány kivételtől eltekintve nem mondható korszerűnek: a sütőipar fejlesztési forrásai behatároltak és a pékszakmában dojgozók a megmondhatói annak, mennyire óhajtják a munkakörülmények jcvítását, az elavultnak számító berendezések korszerűbbekre való felváltását. A sütőipari cégek, így többek közölt a Baranya megyei Sütőipari Vállalat sem képes saját forrásokból, a képződő fejlesztési alapból új üzemeket építeni, érthető hát, hogy mindehhez állami támogatásra és a saját erőn túl hitelre is szükség van. Régi gondja a vállalatnak, és tegyük hozzá ezt a komlóiak is tudják: az ötvenes évek elején létesített, ma mór elavult és kiskapacitású sütöde nagy nehézségek árán képes biztosítani a bányászváros ellátását. Most már biztosnak látszik, hogy a Mecsekjánosi irányába vezető út mentén 1983-ra felépül a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat kivitelezésében az igényeket hosszú távon kielégítő kenyérgyár, amely naponta huszonhat tonna kenyérrel látja A Baranya megyei Patyolat Vállalat nyári csúcs idején jelentős kapacitásgondokkal küzd. Ennek következményeként a kelleténél hosszabbak a vállalási idők és nemegyszer azt sem képesek tartani. A megrendelők reklamációja olyankor nem mattad el. A fentiek természetszerűleg a mostani időszakra nem jellemzők, hiszen a mosoda napi hat és fél tonnás kapacitása a téli, kora tavaszi hónapokban elegendő. Ebből indult kP a vállalat vezetése, amikor elhatározta: a hetvenes évek derekán megvalósított kapacitásbővítő beruházást tovább folytatjfa. A több mint tíz és fél millió forintba kerülő rekonstrukció megvalósítását követően a jövő nyárra kétszeresére emelkedik a mosodai teljesítmény annak köszönhetően, hogy még egy kalandert állítanak munkába: ezzel az üzem naponta több mint tizenkét tonna ruha és egyéb textília mosását lesz képes elvégezni. Ezáltal a lakossági, valamint intézményi mosási igényekkel egyensúlyba kerül a kapacitásuk. Az utóbbi években számos, korszerű textiltisztító berendezéssel gazdagodtak. Ezáltal a központi mosodába már több gépet elhelyezni nem tudnak. el Komlót és a környező településeket, köztük Mázaszászvárt. Megyénk másik városában, Szigetváron is elavult és a mai követelményeknek nem megfelelő üzem biztosítja az ellátást. Az új sütöde építése várhatóan 1984-ben kezdődik, és az átadása a hatodik ötéves terv utolsó esztendejében várható. A napi tizennyolc és fél tonna kenyér sütésére alkalmas üzemben csakúgy mint az építendő komlóiban intenzív tésztafeldolgozó vonalat állítanak munkába és a készáru az alagútkemencékből kerül majd a pihentető kocsikra. Egyébként a VI. ötéves terv időszakában megvalósuló új üzemek építéséhez negyvennyolcmillió forint állami támogatást vesznek igénybe, amit tízmilliós hitellel toldanak meg. A saját forrás nagyságrendje meghaladja a hetvenm'llió forintot, melynek egy részét gépi rekonstrukcióra fordítják. Pécsváradon, Mohácson, Bűkkösdön, Harkányban és Sásdon újra váltják föl az elaggott sütőkemencéket. A korszerűbb dogasztási — inten-, zív — technológia bevezetésére megközelítőleg nyolcmillió • forintot terveznek: az elképzelések szerint Siklóson és Mohácson áttérnek az intenzív tésztafeldolgozásra. Megfiatalodik a kenyér- és süteményszállitásl végző járműpark is. A tervidőszak folyamán huszonöt Barkast, illetve csehszlovák gyártmányú Avia típusú kocsit vásárolnak; mivel az utóbbiak gázolaj üzeműek, így jelentős üzemanyag-megtakarításra számítanak. S. Gy. Ezért úgy döntöttek, hogy a jelenlegi szennyes és tiszta ruha raktárt a megépítendő és a mosodához szervesen kapcsolódó új szárnyba költöztetik majd át és a régi raktárhelyiségeket a mosoda bővítésénél hasznosítják: itt helyezik el többek között azt a nagy teljesítményű kalandert, ami várhatóan még ebben az évben megérkezik. A meglevő mosoda mögötti területen már a födémgerendákat is elhelyezték az új épületszárnyon. A kivitelezést a Pécsváradi Építőipari Szövetkezet végzi és a tervek szerint a kőművesmunkákat az esztendő végéig be is fejezik. Ezzel egyidőben megoldják a régi hőközpont cseréjét is, amelyhez egy hulladékgőzhasznosító berendezés párosul. Az úgynevezett sarjúgőzt zárt tartályokba vezetik, amit meleg yíz előállítására hasznosítanak. A „bojlerekből" pedig közvetlenül a mosógépekbe juttatják az így nyert meleg vizet. A beruházás mór csak azért is figyelemre méltó, mert a továbbiakban nem engedik a levegőbe a gőzt, hanem azt mint energiahordozót használják föl. Mint megtudtuk, éves szinten legalább tíz-tizenkét százalékos gőzmegtakarítás érhető el e módszerrel. — $ — Szinte egy iparvárost hozott létre az elmúlt néhány évben a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat Pécs nyugati részén, a 6-os számú főútvonal szomszédságában. A 36 hektáros területen korszerűbbnél korszerűbb üzemcsarnokok, minden igényt kielégítő kisegítő létesítmények kaptak helyet, s az egykori szántóföld 'helyén ma mar beton- és aszfaltútok, vasútvonalak kígyóznak. A BÉV központi telepén az ember munkáját modern gépsorok, automatikus berendezések könnyítik. A hatalmas bázison 600-an dolgoznak. A vállalat különböző helyeken levő gyártóüzemei az itteni létesítmények elkészültével költöztek a telepre; mór régóta dolgoznak az aszfaltüzemben, a betongyárban, az asztalos-, ács-, betonvashajlító és lakatosüzemben. Elkészült a nagyon szép önkiszolgáló étterem, ahol egyidőben több mint 150-en tudnak .étkezni. Ősztől az ipari tanműhelyt is birtokba vehették a tanulók, mely a vállalat 470 tanulójának gyakorlati képzését szolgálja. Az új központi telep egyik büszkeségének, a DEXIONRECK állványrendszerű raktárnak a birtokbavétele is megtörtént. Folyamatosan érkeznek az áruk, anyagok, így rövid időn belül lehetővé válik a város különböző pontjain levő elavult raktárak felszámolása. Az 5500 négyzetméter alapterületű, egy légterű, 10 méter belmagasságú raktárban az anyagok tárolása ötezer raklapon történik, a belső vízszintes és függőleges mozgatást Wagner típusú targoncákkal végzik. Fáy György targoncavezető mondja: — Hat éve vagyok a BÉV-nél, eddig a Tüzér utcai raktárban dolgoztam, mint anyagkiadó. Ott mindent kézzel kellett csinálni, most pedig csak ezt az emelővillás targoncát irányítom. Nagyon jó gép, könnyen megbarátkoztunk. A régebbihez képest könnyebb a munkám, s a fizetésem is több lesz. A raktárba egyébként az anyagok szinte kizárólag konténerekben érkeznek, ezért a raktár előtt egy hatalmas konténertárolót építettek. A csarnok másik oldalán kapott helyet az üvegraktár. Kovács Jenő elégedetten vezet körbe tágas birodalmában: — Nyolc-tíz vagon üveget tudunk itt egyszerre tárolni. Nagy tételben kapjuk a táblákat, s nekünk ötünknek kell ezeket méretre vágni, s kiküldeni az építkezésekhez. Ezelőtt a Vasút utcában voltunk, mostani helyünket össze sem lehet hasonlítani azzal. Itt gépesített az anyagmozgatás, fűtés van, kiváló a szellőztetés. A BÉV új telepe évente 400 millió forintos termelési érték előállítására alkalmas. .Idén tavasszal már parkosítanak, fákat ültetnek a tágas, világos üzemépületek között. R. N. Bővítik a Patyolat mosodai kapacitását Jövőre elkészül az új épületszörny Hass, alkoss, gyarapíts! (VII.) Hogyan élünk? In eáljövedelem növekedése 6-7 százalék, fogyasztás növekedése 7-9, közösségi fogyasztás 11 százalék, 370 -390 ezer új lakás, 6500- 7000 kórházi ágy, 1982: ötnapos munkahét, 1981: 18 hónap sorkatonáidé. A termelés és a tervezés középpontjában változatlanul az ember áll. A holnapután jobb életét, a termelés és az életszínvonal törésmentességét ma és holnap kell kemény munkával megalapozni. A legtöbb, amire most vállalkozhatunk, az elért — és nem lebecsülhető — életszínvonal megtartása. A lakosság jelentős része jobban elfogadná az életszínvonal megőrzését, és inkább becsülné a vele járó erőfeszítéseket, ha az szinte személyre szólóan szavatolná a már elért szint fenntartását. „Nekem ne fizessenek többet, de az árakat se emeljék" - fogalmazzák meg olykor még a kiemelkedően jól dolgozók is. Kétségtelen, némi gazdasági haszna is lenne annak, ha az árakat és a béreket befagyasztanánk. (A lakosság például nagyobb biztonsággal tervezhetne, jobban takarékoskodhatna.) Mégsem vállalhatjuk, mert nagy károkat okozna. Mozgó árak és bérek * Nem nehéz belátni: a garantált bér idővel a szorgalmast is lustává tenné. Az árak és a bérek befagyasztása, továbbá konzerválná a fogyasztás, a foglalkoztatás és a termelés szerkezetét, tartósítaná, idővel elviselhetetlenné tenné az egyensúlyhiányt. Tudjuk, hogy az elérhető magasabb ár és nyereség ösztönzi a termelőt a keresett cikkek gyártásának fokozására, új termékek előállítására. A felhasználót pedig a magasabb ár serkenti helyettesítésre, takarékosságra. Az ország is, a világ is a nagy, strukturális átalakulások időszakát éli. így sehol nem csökkentik, hanem növelik az ár- és bérpolitika aktív, ösztönző szerepét. A gondot legfeljebb az okozza, hogy miként tartható elviselhető keretek között az áremelkedés. Ki jár jól? A VI. ötéves terv időszakában visszatérünk az évi 4,5-5 százalékos fogyasztói árszínvonal-növekedéshez. Hasonló mértékben növekednek a bérek is. Ez lehetővé teszi az 1980. évi reálbérszint fenntartását, de csak társadalmi átlagban és nem minden kereső számára. A számítások szerint várhatóan a keresők egyharmadának reálbére nő, egyharmadáé szinten marad és egyharmadáé csökken. Az első harmad a kiemelkedő dolgozók és a kiemelkedő vállalatok csoportja, a második az átlagé, a harmadik a lemaradóké. A munkaerőáramlást serkenti, hogy a tehetséget és szorgalmat a legkiválóbb vállalatok honorálhatják igazán. Csak a hátrányos helyzetű rétegek, az átlagosnál alacsonyabb nyugdíjból élők, valamint a három, és több gyermekes családok számára garantálja a terv a reáljövedelmek, pontosabban a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékének megőrzését. Az, hogy kinek mire futja, részben függ a család pénzbevételének alakulásától, részben pedig a fogyasztói áremelések hatásától. A drágulások családi kihatása mérsékelhető. Igaz, nem könnyen, mert a fogyasztói szokásokkal és beidegződésekkel nehéz szakítani. Pedig a személyes fogyasztás összetétele akkor ésszerű, ha rugalmasan idomul az ármozgásokhoz, ha az ún. fogyasztói kosárban csökken a drága és nő a viszonylag olcsó cikkek, szolgáltatások aránya. De vajon az áremelkedésekhez igazodva és attól függetlenül, van-e valamiféle fogyasztási stratégiánk? A „régi szép idők" beidegződései, tervei most zsákutcába visznek. Az ésszerű fogyasztás ellenben segíti a családi szükségletek teljesebb kielégítését, a „gondtalan" életet. Ellátás és közérzet Ezért is fontos, hogy legyen az üzletekben választási lehetőség. Életszínvonalat és közérzetet javító követelmény, hogy a lakosság szűk-' ségleteinek, igényeinek, ízlésének megfelelő jó minőségű termékeket vásárolhasson. A jó áruellátást szolgálja a terv. A magyar gazdaságirányítás módjából, lényegéből következik a kiáramló vásárlóerő szilárd árufedezete. Csők így lehet reális a reálbér, biztonságos, elviselhető az élet. Mind az ellátási, mind a megélhetési és foglalkoztatási gondokat enyhítheti a kiegészítő gazdaság fejlesztése: a családi és egyéni vállalkozások. A szabad időben végzett szervezett munka elsősorban a szolgáltatások körében kialakult rejtett tormák legalizálását, a' monopolhelyzetek és visszaélések felszámolását, az ellátás javítását és színesítését szolgálhatják. Ahogyan az üzemek által támogatott háztáji termelés nem gyengíti, hanem kiegészíti, erősíti a gazdaság szocialista alapjait. Ugyanígy hasznos lehet más kiegészítő tevékenység k is, például az építőipari üzemek által a hétvégeken szervezett és támogatott magánerős lakáséoítkezés. Végül, de nem utolsósorban, a VI. ötéves terv az életkörülmények érzékelhető javítására törekszik. A lakásgazdálkodás, ez egészségügyi ellátás és az általános iskolai oktatás fejlesztésében várható a korábbiakhoz képest előrelépés. Az életünket segítő-javító beruházások méretei a nehéz gazdasági helyzet ellenére is hatalmasak. Olykor pénzre sincs szükség. Többféle központi és helyi intézkedés szolgálja például az életfeltételek és a társadalmi közérzet javítását. S valamennyien magyar állampolgárok: dolgozók és fogyasztók, ügyfelek és magánemberek, ha 1981-től új életet kezdünk, elviselhetőbbé tehetjük egymás életét. (Következik: ló kezdet —. lél siker) Kovács József
