Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-14 / 72. szám
1981. március 14., szombat Dunántúlt napló 3 fóliasátrakban Várják a Jóváhagyást Uborkarengeteg Töttösön Primőrtermelés. Van, aki kicsiben csinálja, alig néhány négyzetméteres fóliatakaró alatt családja számára. Mások húsz—hatvan méter hosszú sátrakat feszítenek a tél derekán, arra számítva, hogy jó ára lesz a tavasz beállta előtt fejesedő salátának, a paprikának, uborkának. Egy helyütt azt olvastam: nem baj, ha drága, csak legyen! Baranyában legalább tízezerre tehető azoknak a száma, akik önállóan vagy szakcsoportban foglalkoznak primőr-, illetve zöldségtermeléssel. Három évvel ezelőtt alig haladta meg megyénkben a negyven hektárt a fóliával takart terület, tavaly hatvan hektáron emeltek fűtött műanyagsátrakat a palánták fölé, idén pedig legalább hatvanöt hektáron termelnek primőrt az ófészek szakcsoportjainak tagjai, elsősorban Siklós, Komló, Szigetvár, Beremend, Nagyárpád és Pogány környékén, valamint a Duna és a Dráva menti községekben. * Töttösre érve, a szövetkezeti bolt előtt pillanatok alatt útbaigazítanak, merre is találom Balogh Béla portáját. A faluban ő az egyetlen „primörös”, aki tulajdonképpen a több mint nyolcszáz lelket számláló helységet egymaga képes lenne ellátni korai zöldségfélével. — Családi vállalkozás a mienk — kezdi a valamikor mezőgazdasági gépszerelőként dolgozó fiatalember, majd beljebb tessékel bennünket. Kollégám tenyérnyi szirmú gerberáki az időjárás változékonysága, az esetleges áramszünet és még sorolhatnám ... A holland, korona fajta uborkából — amit csak kígyóuborkának ismer a vásárló — négyszáz tő bontott virágot, hegyes erőspaprikából ezernyolcszáz, paradicsomból pedig ezerhétszáz tő kötött. Édespaprikóból várhatóan tizenhétezer palántát ültetünk a fólia alá, amelynek egy része már itt sorol a palást alatt: felkötözött zsinegre futtatva. Balogh Béla a Bólyi Áfészszel van szerződéses viszonyban. A körzete Boly, Szederkény és Nagynyáród; a fogyasztási szövetkezet által működtetett boltokba szállítja gépkocsiján a frissen szedett primőrárut. Ettől a téltől számítva automata olajégőkkel ellátott kazánok ontják a meleg levegőt a fóliasátrakba, amelyek ezernyolcszáz négyzetméter alapterületűek. Csodálkozom, mikor megjegyzi, hogy a szülőkkel miképpen is tudnak megmozgatni legalább háromszáz mázsányi trágyát, ugyanennyi földet és tőzeget, a kapálásról nem is beszélve. Természetesen mindez csak gépi erő igénybevételével képzelhető el: a belső mozgatást egy kiselejtezett Multikárral végzi, a sátor alatt ott pihen a rotációs kapa és természetesen a szükséges gyomirtószerek sem hiányozhatnak. Utóbbi kapcsán viszont megjegyzi: — A vegyszerellátás időről időre gondot okoz. A fehér lepke és a különböző atkák ellen nehezen tudunk védekezni. Kistételben az ellenük használó Olajkazán fűti a' salátasátrat Bályban kát örökít meg. miközben a ház mögött sorakozó fóliasátrak tompán pufognak a havas szélben. A műanyag ajtó mögött temperált világ fogad virágzó paprika-, uborka- és paradicsomtövekkel. — Négy esztendeje hagytam ott a szakmámat, leginkább a fizetség miatt — mondja Balogh Béla. — Tulajdonképpen azóta foglalkozunk komolyan és mindent egy lapra téve a primőrrel. Hogy mit értek ez alatt? Ha megbukik az ember, minden elveszett, mert velünk nem köt szerződést a biztosító. így a legnagyobb biztonságot számunkra az állandó odafigyelés jelenti, de eleve nem zárható szereket nem csomagolják és sok esetben problémát jelent . a Tóliabeszerzés is. * A bólyi Petrovics Lajos, aki a termelőszövetkezet háztó ü__agronómusa, még ma is élénken emlékszik a tizenhárom évvel ezelőtti kezdetre. Ök a salátára specializálták magukat, a szülők segítségére alapozva. A hátsó kertben szinte talpalatnyi szabad terület nincs, megközelítőleg ezer négyzetmétert fednek be a duplafóliás sátrak. — Valamikor áttelelő salátával kezdtük kis ágyásokka'l, majd sajátkezűleg készítettem én is a növényházat, csakúgy mint o töttösi Balogh Béla. An-Primőrtermelők nak idején a fólialepedők mérete miatt magunk ragasztottuk, vasaltuk a sátoranyagot. Most holland Deci-Minor fajtát termelünk, november végén kezdtük a vetést, január közepén ültettük a palántákat. Úgy várjuk, hogy idén legalább tizennyolcezer fejet adunk át a Zöldértnek. A ládákat helybe hozzák és innen szállítanak. Egyébként éppen tegnap vittem át a (elvásárlóhoz próbaképpen az első kétszáz fejet. A tíz—tizenkét dekagramm súlyú salátáért háromnyolcvanat, ezen felül tizenöt dekáig öt forintot, afölött pedig hatot kapunk egy fejért. A bevételre nem panaszkodhakezdtünk cl kertészkedni ketten a feleségemmel. Persze több év kellett ahhoz, hogy a legalább harminc fajtából teljes biztonsággal kikísérleteztem, melyik az a saláta, amit érdemes termelni. Odáig jutottam, és ne vegye nagyképűségnek, hogy ma mór folyamatosan, még szezonon kívül is megjelenhetek a piacon és ez nagy előny. A szakirodalom, a legújabb kísérleti eredmények figyelemmel kisérése nélkül meg sem mozdulhatnánk. Van olyan fojtám, aminek még neve sincs, csak száma. Ez alapján döntöm majd el, melyik termelésére állok rá. Mindehhez nagy segit-Palántanevelö a kisszobában Pogánybon Erb János felvételei tunk, de tartunk attól, ha a tüzelőolaj ára még magasabbra szökik, jelentősen megcsappan a családi bevétel. Ha a felvásárlási árban ez nem kompenzálódik megfelelőképpen, lehet, hogy ennyi idő után abbahagyjuk a primőrtermelést. * Pogánybon, az öreg faluban azzal fogad Gergelics Lajos, hogy későn érkeztünk. Először nem tudom, mire vélni megjegyzését, hiszen alig múlt délután egy óra, de mikor a domboldalra kapaszkodó sátrak aló érünk, akkor ocsúdok. A fólia alatt néhányszáz saláta vár szedésre, a kiültetett négyezer tő döntő hányadát már beszállította a pécsi vásárcsarnokba. — Nyolc éve költöztem ki az urónvárosi garzonból és séget ka'pok — és a termelők egy része ezt teszi — a Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Intézetétől, ahol rendszeresen tartanak szakmai tájékoztatót, amit időnként Pécsett és a megye „zöldségcentrumaiban" is neves szakemberek tartanak. Felesége a régi paraszthoz hátsó konyhájába invitál. A nagyszobányi helyiségben fóliaboritás alatt nyújtózkodó paprika- és paradicsompalánták sorolnak a napfényt pótló halogénlámpák sugarai alatt. A házigazda — aki mellesleg gépésztechnikus —, a jobb fényhasznosítás érdekében alufóliával borította a sátor mennyezetét, a megfelelő légcserét pedig ventillátorral biztosítja. Salamon Gyula A faipari szakemberek képzésére otthont felajánló intézet, a Dr. Marek József Mezőgazdasági Szakközépiskola Fotó: Schindl József Faipari szakközépiskolát kér Mohács Három éve hangzott el először a kívánság Mohácson a faipari üzemek szakemberei részéről, hogy a megfelelő utánpótlás érdekében faipari szakközépiskolát kellene létrehozni a város valamelyik középfokú tanintézetében. Tavaly a városi pártértekezleten Belló Jóisetné, a Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárának dolgozója mondta: „A munkahelyi kollektíva véleményét tolmácsolom: szükség lenne városunkban egy nappali tagozaton indítandó faipari szakmunkásképző iskolára. Ez nemcsak a mi gyárunk, hanem több más mohácsi üzem érdeke és igénye. Kérem a pártértekezlet támogatását." A vita összefoglalójában Borsos János, a városi pártbizottság első titkára a következőket válaszolta: „A faipari szakközépiskola létrehozása jogos igényként vetődött lel több üzemünk részéről is, de gyakorlati megvalósítására ez idő szerint sem anyagi, sem egyéb teltételekkel nem rendelkezünk. Javasolni lógjuk a megyei tanács illetékes szerveinek a levelező oktatás megszervezésének megvizsgálását." Az elmúlt év októberében a megyei vezetés úgy foglalt állást, hogy a munkaerő-szükséglet és a térségbe települt faipar nagyságrendjét figyelembe véve Mohácson létre kell hozni a faipari szakközépiskolai képzést. Faipari szakközépiskola ipari tagozata ugyanis az országban csupán három helyen működik: Budapesten, Csongrádon és Zalaegerszegen. Vagyis az ország közép-déli része ellátatlan terület. A Szék- és Kárpitosipari Vállalat mohácsi gyárában tavaly év végén tartott megbeszélésen a gyár igazgatója, Ősi János elmondta, hogy felméréseket végeztek Mohácson kívül Baján, Bátaszéken, Szekszárdon és természetesen Baranya más faipari üzemeiben is a feltételezett igényről. Egyértelmű volt részükről is a kívánság az iskola Mohácson történő létrehozására. A Duna-parti város ugyanis elérhetőbb közelségben van nekik is, mint a másik három. A Dr. Marek József nevét viselő Mezőgazdasági Szakközépiskola jelentkezett a város vezetői . kezdeményezésének megvalósítására. A modern épületben lévő, jól felszerelt tantermek mellett a másik biztosíték o faipari szakközépiskola beindítására az a vállalás, amit a SZKIV mohácsi gyára juttatott el a megyei tanácshoz ióváhagyás végett. A költségeket tekinve a felvállalt 1 126 000 forintban meghatározott keret azt jelenti, hogy a mohácsi gyár a mezőgazdasági szakközépiskola részéről biztosított tanműhely felszerelését az első és második évfolyamon a gyakorlati képzéshez szükséges és előírt szerszámokkal, eszközökkel bővíti — a. faipari géoek kivételével, mivel azok már a gyárban meglévő tanműhelyekben rendelkezésre állnak. A faipari szakközépiskola 1982/83-as tanévben történő beindítására szóló felterjesztést a dologi és bérvállalásokkal együtt a megyei tanács elfogadta és jóváhagyás végett január közepén továbbította a Művelődésügyi Minisztériumba. Kapuvári László Szélesedik megyénkben a mezőgazdasági termékfeldolgozó és értékesítő társaság Megalapozott vállalkozás Egyre szigorúbbak a követelmények a mezőgazdasági áruféleségekkel szemben. Nem véletlen, hogy a TSZKER pécsi területi központja és a görcsönyi tsz egy mezőgazdasági termékfeldolgozó és -értékesítő társaságot szervezett. A társaságba már jelentkeztek; többek között a mohácsi Dunavölgye és az újpetrei tsz. A szerződéseket most kötik. Még ebben az évben 15-20 mezőgazdasági üzem belépésére számítanak. A tervek szerint a TSZKER ezer vagon borsót, napraforgót, repcét vásárol fel évente, amit a görcsönyi tisztít, osztályoz, csomagol a csaknem 25 milliós szárítójában. Jelenleg a TSZKER évente átlag 130-140 millió forint értékű árut közvetít exportra megyénkből, aminek az értéke 80—100 millió forinttal növekedik még idén, amennyiben sikerül megalakítani a Mezőgazdasági Termékfeldolgozó és -Értékesítő Társaságot. A TSZKER 12 millió forintot adott, hogy a görcsönyi terményszárítóban és -tárolóban már a nyáron exportra termeljenek. Ennek érdekében új technológiát vezetnek be, új automata mérlegeket, osztályozó és zsókvarró-gépeket vásárolnak. Az Agrotröszt és a TSZKER országos központja azzal biztat, hogy a berendezések hamarosan a helyszínre érkeznek és az Agrober szakemberei nyugodtan készíthetik a kivitelezési tervet. Mivel segít a görcsönyi tsz? Adja a szárítót, amelynek a kihasználtsága ezzel teljes lesz. A rekonstrukciót saját erőből kivitelezi, ezenkívül negyven munkást biztosít. Két melléküzemet rendez be, így az egyikben a műanyag zsákokat, míg a másikban a raklapokat készítik. A cserkúti vasútállomáson pedig berakják az áruféleségeket. Idén. elsősorban azokat az üzemeket fogadják, melyek mór foglalkoztak exportra küldendő termények szárításával, de több-kevesebb sikerrel. Jövőre viszont azok is jelentkezhetnek, ahol nincs szárító. Sőt később a görcsönyi tsz szállító járművei egyenest a kombájnokhoz mennek a földekre, hogy beszállítsák a terményt. Idővel a legjobb termelők úgynevezett ösztönző nyereségben részesülnek. Babot, hajdinát is felvásárolnak, ahoqy jövőre elkészül az aprómagszárító-üzem és a tüzelésben, a technológiában a drága olajat felváltja az olcsóbb pakura-Mi lesz, ha nem érkeznek meg időben a modern gépek? Akkor is fogadhat ötszáz vagon terményt Görcsöny. Egyébként a két vállalkozó cég szakemberei biztosok abban, hogy időben itt lesznek az igényelt berendezések. Hollmann Antal elnök szerint üzletileg megalapozott ez a vállalkozás és a munkások kiképzése jó ütemben folyik, hogy minőségi munkájukkal majd maximálisan megfeleljenek az exportelvárásoknak. Várják az exportra dolgozó baranyai tsz-ek jelentkezését, hogy július 1-én zavartalanul megkezdődhessen a termelés a kibővített központi terményszárítóban. Csuti J.
