Dunántúli Napló, 1981. március (38. évfolyam, 59-89. szám)
1981-03-12 / 70. szám
1981. március 12., csütörtök Dunántúli napló 3 Falujárás egy klubkönyvtár ürügyén Bogádmindszenli esteli Ha értelmes dologra mozgósítanak----------------------------------* —-------------------------------|__f óolvadás utáni sáros, tél végi napon kerestük fel Bo■ ■ gádmindszentet. Olyan időszakban, amikor az elvonult hó feltár minden szennyet, amikor talán legrútabb a világ. Hanem azt is ilyenkor veszi észre legjobban az ember, hogy jó út vezet a községbe, és betonjárda visz át a valaha reménytelenül mély falusi sáron. A látvány tehát még tél végi, lehangoló, de az emberek már számlálják a napokat, mikor foghatnak hozzá az utcák, udvarok, kertek, egyszóval a házuk tája rendbetételéhez. ' i i -i — ★ ' Bogádmindszenten, úgy mond. ják a falu vezetői, a napi munka, aztán a háztáji teendők eléggé lekötik az embereket; nehéz bevonni őket a közéletbe. Viszont ha értelmes társadalmi munkára mozgósítanak, és az jól van megszervezve, szívesen eljönnek s dolgoznak a falu lakói. És ez vajon nem közélet, közért való élet a javából? így volt mindig, ha a környezetet, a falu képét kellett csinosítani, így dolgoztak sokan a sportpályán, és legutóbb a tavaly augusztusban megnyílt klubkönyvtáron. Ez utóbbi tulajdonképpen záróakordja volt egy tíz éve tartó fejlesztési folyamatnak. Lakatos Gyula tanácselnök nem beszél róla, de mások elmondják, hogy mennyire nem hitt a közséq abban, hogy az elnöknek sikerül keresztülvinnie a réqi tervet, és lesz klubkönyv, tár Bogádmindszepten. — Régi vágy volt ez a községben, de előtte természetesen rangsoroltuk a teendőket — mondja erről Lakatos Gyula tanácselnök. — Az elmúlt tíz évben épültek fel az új családi házak, köztük a pedagógus-, az orvoslakás. Korszerűsítettük az út- és járdahálózatot, majd amikor az egészségügyi intézményeinket is felújítottuk, fogtunk hozzá a klubkönyvtár megépítéséhez. Egymillió-három, százezer forintos, teljesen önálló tanácsi beruházásból, saját anyagból emeltük az épületet, és nagyon sok segítséget nyújtott a lakosság is, társadalmi munka formájában. Az új klubkönyvtár szerény méretekkel, de sokféle kínálatot nyújt a községnek meg a környező falvaknak is. Helyiségei együtt és külön-külön is üzemeltethetők. A ház előcsarnokát esténként megtöltik a pingpongozok - munka utáni szórakozás ez, és része a tömegsport programnak is. Az előtérből nyílik a szerény méretű, jelenleg 1500 kötetes könyvtár, amely bekapcsolódik majd a siklósi járás központi könyvtárellátó rendszerébe. A fiatal népművelési ügyvezető, Tóth Sári, a tsz adminisztrátora kölcsönöz itt he. ti két estén. 126 olvasójának egyharmad része iskolás, és hetenként mintegy hatvanon fordulnak meg a kis könyvtárban. % Az előcsarnokból nyilik a presz. szó is, ahol most lehetőség van a kulturált vendéglátásra, esti eszmecserékre, poharazgatás mellett. Népszerű lett ez a .hely nemcsak a fiatalok, de a felnőtték körében is. Az emeleti részen moziterem nyílt. Szerény méretű, de jól ki van használva. Úgyannyira, hogy alkalmanként házasságkötő terem szerepét is betölti. Bogádmindszent székhelyközség. Ózdfalu és Hegyszentmárton tartozik ide tag község ként. Két gazdasági egység, a helyi tsz és a Szentlőrinci Állami Gazdaság bogádmindszenti üzemegysége foglalkoztatja a munkaképes lakosság 70 százalékát, ami helybeli munkalehetőség szempontjából, baranyai községet nézve jelentős arány. A többi dolgozó Pécs különböző üzemeiben talál munkát, hiszen keresztülmennek a falun a Baromfifeldolgozó, a vímű, a bőrgyár, a cserkúti gépjavító műszakhoz igazodó munkásjáratai, no meg a Volán polgári járatai. Mi minden teszi azt, hogy az itt élő értelmiségiek nem érzik magukat ' számkivetettnek falujukban, hanem itt akarnak maradni, itt boldogulni? Erről és a falusi életformáról beszélgettünk a nemrég megnyílt preszszóban a boqádmindszentiekkel, a tanácselnökkel, aztán fiatal kollégájával, dr. Németh Zoltán tanácstitkárral, s az itt élő pedagógusokkal. Rónaszéki lános továbbképzési felügyelő a selylyei mezőgazdasági gépészeti szakmunkásképző kihelyezett tagozatát vezeti itt tizenegy éve, és szervez különféle qépes tanfolyamokat a dél-dunántúli nagyüzemek szakemberei részére. Azt mondja, nem érzi magát hátrányos helyzetben, itt, 25 percre Pécstől. - Én ugyanakkor érek haza a színházból mintáz, akinek a Havi-hegyet kell megmásznia — mondja Rónaszéki János, aki sokféle társadalmi munkát szervezett már a faluban, s maga is ott volt az új klubkönyvtár megszületésénél. Dr. Németh Zoltán kemény tíz évre tekinthet vissza, ami az utolsó időket illeti. Feleségével maguk akarták megalapozni a jövőjüket. Állatokkal foglalkoztok, Zoltán közben elvégezte a jogi egyetemet, két kisgyermekük született, egyszóval kemény tíz év volt az. Ő viszont készül, hogy Pécsre költözzön. Ahogy a kultúráról kérdezem, azzal felel, hogy az számára igen széles fogalom: - A munka is kultúra, az is, hogy milyen szinten valósítom meq önmagam, hogyan formálom magam körül a világot. . . A fiatal tanácstitkár beszélt arról is, miért nincs cigánykérdés Bogádmindszenten — noha 69 család, 430 ember képviseli a községben a cigányságot. A legjobb gépkocsivezetők, traktorosok közülük kerülnek ki. Hárman főiskolát, huszonheten középiskolát végeztek a cigányok közül. Arról pedig Lakatos Gyula tanácselnök tud többet mondani, hogyan kezdődött meg a cigányság letelepítése, a telepek, putrik felszámolása még a hatvanas évek elején. Hogy valóban nem kezelik őket külön rétegként, az is mutatja, hogy a szociális segélyeket sem származás, hanem a jogosultság szerint osztja szét a tanács. A bogádmindszenti tanács vezetői felmérték a helyzetet, és a rászoruló családok megkapnak minden támogatást — de alamizsnáról nem lehet szó. Esteledik, s a munka végeztével egyre többen néznek be a klubkönyvtárba, melyhez egy következő ütemben megépül a tornaterem, a falu nagyterme is. Tóth Sári, a népművelési ügyvezető most azon töri a fejét, hogyan lehetne jobban ösz. szefogni a faluban élő, sokfelé dolgozó fiatalokat. Sok aprónak tetsző dologról lehetne még szólni, ami a község életében fontos, megoldásra váró qondot jelent. Ezek megvalósításában viszont segít a jó közszellem, amit az egyik fiatal pedagógus így ragadott meg: - Megszerettük Bogádmindszentet. Szolgálati meg pedaqóguskölcsönnel épült lakásokban élnek a pedagógusok, és míg 1961 — 1970 között ötvenen is megfordultak a tantestületben, tíz éve stabil ez a közösség. Nem vágyunk el innen. Sok évtizedes elmaradás után ugyanis történt egy s más, ami ideköti az-embereket. Gállos Orsolya Nyugdíjban, de nem Dr. Csizmadia Andor pécsi évei Elbúcsúzott a jogtörténész professzor Olyan oktató vonult nyugdíjba a közelmúltban a Pécsi Tudományegyetemről, akit joggal lehet a régi, „klasszikus" iskolát képviselő professzorok közé sorolni. Erről a generációról szokták nosztalgikusan emlegetni, hogy „bezzeg, akkor még volt karakterük az előadóknak, azok a professzorok még egyéniségek voltak". Dr. Csizmadia Andorról is számos történet keringett a hallgatók körében, s aki volt diák, tudja, hogy ez is a népszerűség egyik fokmérője. Hosszú oktatói pólyának mondott búcsút Csizmadia professzor. Jóval túl a nyugdíjkorhatáron, s tulajdonképpen csak papír szerint. Még most is vezet ugyanis speciálkollégiumot a jogi karon, igaz, jóval ritkábban jár le Budapestről, mint régebben. A fővárosban lakik, de szívesen tartózkodott Pécsen is. Uránvárosi lakásából szívesen mozdult ki egyegy pihentető film vagy színházi előadás kedvéért. Eredetileg győri születésű, a jogi tanulmányokat Szegeden végezte. A háború után az egri jogakadémián és a budapesti közgazdasági eqyetemen tanított, majd az ELTE államjogi tanszékére került. 1958 óta vezette a Pécsi Tudományegyetem jogtörténeti tanszékét, előbb docensként, majd professzorként. A hatvanas években négy esztendeig az állam- és jogtudományi kar A Magyar Kulturális és sajtótörténeti újdonság a Gondolat Kiadónál a napokban megjelenő könyv, a Magyar Hírmondó, amely válogatás az első magyar nyelvű újság kilenc évfolyamából. Rát Mátyás 1780-ban megjelent Magyar Hírmondójának kétszáz év-, vei ezelőtt írt cikkei a kor, a XVIII. század 80-as éveinek éle. tét tükrözik, s az újságokat, amelyekből a válogatás készült, a felvilágosodás szelleme hatja át. A lap 1788 októberéig jenyugalomban dékánja volt. 1964-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. Számos tanulmányt, több könyvet írt, jogtörténeti, egyházjogászi munkásságát nemzetközi tekintetben is nagy elismeréssel emlegetik. Több egyetem díszdoktora, tavaly az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki, az Osztrák Akadémia pedig levelező tagjai sorába választotta. E száraz felsorolás után mit írhat még róla a volt tanítvány, aki büszkén őrzi szakdolgozatának első oldalán Csizmadia professzor bíráló sorait? Csizmadia Andor nem volt látványosan jó előadó, nem kereste teátrális gesztusokkal a hallgatók kegyeit, de aki odafigyelt kissé halk, egytónusú előadásaira, számos apró történeten, szellemes anekdotán keresztül tanulhatta meg a jogtörténet alapjait. A vizsgán inkább megértő, mint szigorú volt, de a hallgatói már azért is igyekeztek felkészülni a kollokviumokra, hogy ne kelljen szégyenkezniük a nagy tudású embek előtt. Mostanában már ritkán látjuk Pécsett, de oktató társai, egykori és jelenlegi hallgatói egyaránt bíznak benne, hogy a pécsi jogi kar régi híres professzorainak egyik „utolsó mohikánja" nem szakít végleg a várossal. H. J. Hírmondó lent meg Pozsonyban, a továbbiakban pedig Magyar Merkurius címen Pesten. A kötetben külön köziik a szerkesztői programcikkeket és az újság életére vonatkozó közleményeket, a hazai tudósításokat, a külföld híreit, az irodalommal, a művelődéssel, a tudománnyal fog. lakkozó írásokat, és végül a hirdetéseket. A könyvet Kókay György, a magyar sajtótörténet korai szakaszának tudományos kutatója válogatta és állította össze. Népdalverseny Kiterebélyesedett, szép hagyománnyá vált Mohács, Kossuth filmszínház, vasárnap délelőtt. Tizenéves kislánytól csángó népdalokat hallok. Régi balladát és feszes ritmusú, vidámat is. Csengő, tiszta hangja szárnyal a teremben, a hangszeres kíséret nélküli előadás lehetővé teszi, hogy külön is gyönyörködhessünk e dallamvilág sajátos díszítéseiben, amik olyan szép eredeti stílusban gyöngyöznek elénk, mintha ez a kislány valahol ott született volna a Kárpátokban, a Szeret és a Prut folyók vidékén. Pedig ez a kislány nagydobszai. A szigetvári szakmunkásképző intézet tanulója. Általános iskolás korában 1976-ban első, 1977-ben II. helyezést ért el a mohácsi Schneider Lajos népdaléneklő-versenyen. Azóta, mint elmondta, nemigen énekelt nyilvánosan, csak úgy, magának. Most, a 10. jubileumi versenyre másik hét társával együtt fölkérték: szerepeljen ő is a záró gálaműsoron, mint a vetélkedő egykori helyezettje. Ha meg akarnánk vonni ennek a tíz évnek a mérlegét, úgy gondolom, az ő példája és a többieké jelzi a legszebben a 10 év előtti magvetés gyümölcsét. Van köztük főiskolai hallgatói, asszisztens, középiskolás, szakmunkás és más dolgozó fiatal, akik ugyanilyen tisztasággal, szeretettel, stílusismerettel daloltak Mohács környéki, Duna menti vagy éppen bukovinai népdalokat. S mindezt elmondhatjuk az idei szólóénekes vagy hangszeres versenyzőkre és helyezettekre, s mind arra a több száz diákfiatalra is, aki a tíz év alatt fölkészült erre a versenyre. Ezek a fiatalok a legfogékonyabb korban, 11—18 évesen kaptak és kapnak ihletést a zenei anyanyelv jó részben maguk választotta dalainak megtanulására és stílushű előadására. Beépítve ezt a népzenei anyagot a saját kultúrájukba, gyönyörködve-gazdagodvb és gyönyörködtetve általa. Szerény helyi kezdeményezésnek indult ez a verseny a népdalkultúra és a fáradhatatlan mohácsi népdalkutató pedagógus, Schneider Lajos emlékének ápolására. (Schneider Lajos a harmincas évek dere: kától 1960-ban bekövetkezett haláláig mintegy 1500 mohácsi és Mohács környéki népdalt jegyzett le a legeredetibb forrósokból.) Tíz éve Mohács város és az ugyancsak népdalgyűjtő szakfelügyelő, Várnai Ferenc karolta fel, s indította el ezt a szép hagyományt, amely azóta kiterebélyesedett. Részben a szólóéneklés mellett a hangszeres előadásra, részben területileg: egész Dél-Dunántúlra. Újabb és újabb nemzedékek kapcsolódtak bele a februári versenyekbe, és nagyon bizakodunk abban, hogy az elkövetkezendő újabb tíz esztendőben még szélesebbre gyűrűzik a kis- és nagyobb diákok között ez a nemes tartalmú vetélkedés. Ők nem vitatkoznak sem a Páva-mozgalom lényeqéről, stílusairól (pedig arról lehetne éppen), sem magáról a népdaléneklésről. Ehelyett inkább énekelnek. És nagyon szépen, stílusosan. Magyar népdalokat. Bár sok követőjük lenne! (w. e.)
