Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-12 / 42. szám
1981. február 12., csütörtök Dunántúli napló 3 „A kultúra nem örökölhető. A kultúrát csak megtanulni lehet.” (Kodály) Kólók és csárdások Gondolatok a kólótábor után így hete éppen, hogy utolsót pendült a tambura, elnémult a harmonika hangja, s lezárult a hazai délszláv nemzetiségi tánckultúra első sajátos továbbképzése, a pécsi kólótábor. Résztvevői o hazai és a külföldi professzoroktól, néprajzkutatóktól, a falusi hagyományőrző együttes tagjáig egyöntetűen sikeresnek érezték a vállalkozást, az elsőt. Sok dicsérettel illették a házigazda Baranya Táncegyüttest és a társszervezőket is. Az ötnapos folklórtábor sokat adott praktikus és elméleti ismeretekben, s a bemutatókon a neves művészegyüttesek előadásainak élményét nyújtotta. És a számtalan személyes találkozásét. Ugyanis cél volt ez is: találkozzanak mindazok, akik a magyarországi délszlávok táncaival foglalkoznak, s akik érdeklődnek ezek iránt: néptánckutatók, koreográfusok, népzenetudósok, nemzetiségpolitikusok — és néptáncosok. * Hogy mindez sikerült, érezhe. tő volt az előadásokon, a műsoros esteken, és a> délelőttök táncóráin. Kricskovics Antalén például, aki száz és annál több ember motorjaként tanította, vitte, vezette a szerb kólót. „Ritus ez — mondta aztán, a tánc szünetében —, ezek a táncok mind megannyi szertartás. És ez bennük a lényeg — mutatja — a kézfogás. Hogy akik táncolják, azok összefonódnak, egyek a ritmusban ...” Ritus, szertartás... — mor- zsolgatom magamban a szavakat. — A régi Európa legősibb táncműfaját őrizte meg a balkáni körtánc, a kóló — hangzott a gondolat előzménye vagy folytatása dr. Martin György néprajzkutató előadásán. A kollektivitás, az együvé tartozás ősi ereje őrződött meg benne, és ez az, amire a ma embere különös módon rácsodálkozott. Ezért népszerűek ma a Balkán táncai Amerikától Európáig, s hazánkig. A párostáncak divatja után a közösségi táncoké, a közösségben való feloldódásé — 'ejtegette Martin professzor a kóló s a kólótábor sikerének :itkát. Háromszoros volt ugyan- s az érdekődés a száz főt be- bgadó rendezvényre. * S eszembe jutott, hányszor figyeltem nosztalgiával, milyen ;pontán módon szólal meg jugoszláviai fiatalok ajkán a halai népdal, milyen magától ér- etődően kezd el gyűrűzni a íarmonika hangjára a kóló. Milyen magától értetődően bírák a délszláv népek fiai zenei is táncnyelvüket. Él a népda- uk, él a néptáncuk — mig a niénk mintha visszavonult vol- la a gyűjtők, a múzeumok, a nűvészeti együttesek, a stúdiók 'Hágába. Ritkán csendül fel :özös munkában, közös szórako- :ósban, utazásokon, tábortűz nellett, ünnepeinken. Amikor lem a kórus, hanem mi éneke- iink. Egyedül a táncházmozga- om tett valóban érdemlegeset rzért az ügyért az elmúlt tíz évien. * A nyelv ezer években méri áltozásait. A zene több száz v léptékével. A tánc van leg- tkább kitéve a divatnak. A tánc íozgékonyan követi a kor divatét, azonnal és közvetlenül fejez i történelmi változásokat, merek száműzik például a menüettet, és a forradalom táncává teszik a carmagnole-t... a nemzeti összetartozás érzését fejezheti ki ily módon a reformkori magyar tánc divatja, vagy az elmúlt háborúban a partizánkóló „műfaja” ... S mivel oly érzékenven követnek politikai áramlatokat, fordul elő a történelemben, hogy bizonyos táncokat egyszerűen levesznek a műsorról — tiltanak s betiltanak. * A táncok nem igazodnak az országhatárokhoz, de még az etnikai mezsgyékhez sem. Az emberek mindig szívesen átjártak egymáshoz mulatni. A bukovinai székely ember a román szomszédhoz, a bácskai szerb a magyarhoz és viszont, fgy lehetséges, hogy a dél-dunántúli ugrásnak sok, láncban járt formája ismeretes, hogy a tambu- razene divatja a Kárpát-medencében muzsikáló cigányzenéket, rok példájára alakult ki, és terjedt el déli szomszédainknál; hogy a bunyevác kólóban soksok csárdáshoz hasonló lépést figyelhetünk meg, míg a Duna- melléken, a Bácskában „kenyér- morzsásan”, azaz kólós apró- zással táncolják a csárdást, és körcsárdásuk apró rezgései a dél-magyar részeken a szomszédok finoman kitartott táncmozgását juttatják eszünkbe ... Idézni sem kell, oly nyilvánvaló a bartóki qondolat, s Adyé — hogy egy a hangunk, és nem. csak a bánatunk, hanem a táncunk, az örömünk is ... * Nemzetiségi kapunyitás — hallottuk a1 tábor megnyitóján. Kapunyitás, melyre gondos előkészítő munka után nyílt lehetőség, Amikor megalakult az Országos Néptánctanács, felvetődött ugyanis, hogy biztosítani kellene a nemzetiségi néptánc, művészet sajátos útjainak érvényesülését, és ugyanakkor részvételét is a hazai egészben. így sikerült kialakítani azt a rendszert, mely szerint a nemzetiségi néptáncmozgalom vezetői, résztvevői ott vannak minden jelen, tős hazai szakmai fórumon, ugyanakkor pedig saját körükön belül végzik a maguk speciális feladatát. Hogy befelé fordulásról mennyire nincs szó, arra frissiben a pécsi kólótábor adott jó példát. Remélhető, hogy a hazai szlovák, román és német nemzétiséq tánctáborai is hasonló lendülettel teljesítik majd feladatukat, hasonló nyitottsággal rendezik meg továbbképzésüket. * A magyarországi délszlávok mintegy százezren élnek hazánk különböző tájain: 6 ezrerr a szerbek, 4 ezren a szlovének és 90 ezren a horvátok. Ezek a szá. mok a néprajztudomány adatai, ezeket nem hivatalos összeírásból szedi a1 kutató. Tudjuk, ma sem vállalja mindenki nemzetiségi hovatartozását, hiszen ez a vállalás sokszor jelentett áldozatot, vagy megbélyegzést az elmúlt száz év alatt. Vállalni a régit, a hagyományt, és megfelelni az új hazának — nemegyszer jelentett a múltban kettős terhet, nemegyszer mérhetetlen szenvedést:.. * A kólótábor talán legfontosabb üzenete a felhívás volt, amely Martin György szájából hangzott el mindazokhoz a fia. talokhoz, akik részt vettek az ötnapos továbbképzésen. Agon dolat, hogy a néptánc nemcsak tudományos intézetek ügye, hanem valamennyi néptáncos fiatalé. Most távozik ugyanis mellőlünk az a generáció, amely még birtokában van a régi paraszti világ tánctudásónak. Ha ezt el. veszítjük, nem vesszük át, az el- szürkülés fenyegeti tánckultúránkat — magyarokét, horváto- két, szerbekét egyaránt. Hiszen ahogy Kodály figyelmeztetett pár évtizeddel ezelőtt, a kultú rőt senki sem hordja a vérében, a kultúrát nem lehet örökölni. A kultúrát csak megtanulni lehet. Gállos Orsolya Amatőr képzőművészeti kiállítás 1981. június 6-7-én a diósgyőri Vasas Művelődési Központban országos amatőr képző. és iparművészeti kiállítást és találkozót rendeznek. A részvétel feltételei: minden amatőr képző- és iparművész, szakkör, illetve alkotócsoport részt vehet négy kategóriában az utóbbi három évben készült munkákkal. (Festmény, grafika, szobor, kisplasztika; iparművészeti munkák; környezetalakítási tervek, makettek, ezek fotói; vizuális kísérletek dokumentációi.) A pályázaton való részvétel szándékát a megyei művelődési központnak jelezzék az alkotók, s innen kapnak részletes felvilágosítást. (Pécs, Széchenyi tér 9/10.) ehéi&égg Felzárkóztatás és tehetség* * gondozás Mi a fontosabb? - kanya: rodott vissza újra meg újra a beszélgetés a Tudósklub egyik utóbbi televíziós vitáján a régi kérdéshez: a hátrányos helyzetből induló gyenge tanulók felzárkóztatása fontosabb-e Jelenet a darabból. Képünkön (balról) Gyöngyössy Katalin, Csikós Gábor és Leviczky Klára Fotó: Proksza László Pillanatképek egy próbáról — Gyerekek, a következő kellene! Azt próbáljuk ki, hogy Csíkos Gabi csak lopakodik, nem csörög, nem hívja fel magára a figyelmet. Kati a hátával érezze, hogy megjött a kis- fiacskája, jó? Várjunk csak, hol az ügyelő? Győzőkém, mi van a kárpitossal? Legalább a díszlet készüljön el! S miért ilyen porosak a bútorok? A kellékesnek legyen egy portörlője! Hát gyerekek, mi van itt!?... — Egyes gong: a nézőtér ki! Kettes gong: a Kati bejön, hár. más gong: elkezd zongorázni! Sík Ferenc, a rendező levonul a színpadról, az asszisztense mellé ül, jegyzetelnek. A súgó az első sorból figyeli a jelenetet. S ha másnak nem is, de őneki a pillanat tört része alatt észre kell vennie, tudják-e folytatni a szöveget a színpadon, a villanásnyi csönd szán. dékos-e, mikor, mennyit kell segítenie. Valaki papírlapokkal lábujjhegyen átsettenkedik a háttérben, míg Vallai Péter és Csikós Gábor jelenete zajlik a színpad 1 980-ban múlt tizenöt éve, hogy Szörényi Levente és Bródy János együtt dolgoznak. Sok jól és kevésbé jól sikerült lemez, sok siker és öröm, de bánat is van mögöttük. Talán nem tévedünk, ha azt mondjuk, nem kis szerepük volt a „country and eastern" fogalom kialakulásában. Bródy János Hungarian blues című LP-je ízig-vérig country zene. Édes-bús muzsikája méltán lett sokak kedvence. Fanyar humora utánozhatatlanná teszi dalait. Az ügyesen, árnyaltan poentírozott dalszövegek valódi, el nem apadó tehetségről tanúskodnak. Kevesek képesek erre; nálunk talán csak Bereményi Géza és Sztevanovity Dusán, Bródyn kívül. A csiszolt és finom szöveghez jól illeszkedik az egyszerű hangzás, a melodikus zene, amely olyannyira jellemző a country-stílusra. Sokszor a gyermekes pajkosság, Á Bródy blues az álinfantilizmus az az eszköz, amellyel a kívánt hatást el tudja érni, mint a Kiskacsa című szerzeményében. Az elsődleges tartalom mögött azonban mindig mélyebb értelmű mondanivaló fedezhető fel. Szép példája ennek az eszköznek a Maszkabál. Jól sikerült Szörényi Szabolcs zenei rendezői debütálása; a zene sehol sem tolakodik előtérbe, mégis apró és érdekes, nüansznyi ötletek színesítik a hangszerelést. Klasszikusan szép Szörényi Levente mandolinjátéka A Bűnbánó Magdaléna cimű számban. A már említetteken kívül a legjobban sikerült kompozíciók; a Személyi igazolvány, a Földvár felé félúton és a Vásárhely. Az előbbi egyben összegzése is a megtett útnak, magyarázata a szerző életérzésének. Egyetlen ötletre épül a Nevet ne mondj! című dal, úgy érezzük, nem ártott volna még érlelni, talán többet érdemelt volna ötvenhat másodpercnél. Kissé hatásvadásznak, s mindenképpen a zeneanyag leggyengébb darabjának tűnik a Hungarian blues, felvételét csak az mentheti, hogy a kínálkozó címvariációk közül e dalé a legátfogóbb. Talán még van remény a jószerént beszerezhetetlen hanglemez utánnyomására. Bay Endre oldalsó részén. Egyszer, aztán még egyszer. — Peti? próbáld csak pengetni a hegedűt, úgy van, nagyon remek! — Béluskám, amikor a Peti leül és penget, akkor minden fényt lassan leveszel! A rendező visszalép a színpadra. A színészek is kényelmesen elhelyezkednek, várják az instrukciókat: — Kicsit hullámzó volt a szín. vonal, de azért jó. Peti, kicsit több férfihuncutság legyen a szavaidban, amikor mondod, hogy te még most is udvarolsz Katinak. Mivel nem is a Gabi anyja, ez helyénvaló lenne. Gabi, csak annyit, a hangerővel takarékoskodni mindig cél lehet. S ne játsszátok el a motyogó Dörmögő Dömötört! S azt érzékeltessétek, hogy hiába a villany, a civilizáció, ha a fejekben még nincs világosság! A rövid kávészünetben a kellékeseké a színpad. Ilyenkor tárgyalják meg az elintéznivalóikat: Mikor nincs próba, mikor lehet a bútorokat megcsinálni? Vajon kell-e ez a kendő az ötödik jelenetben, vagy nem? Jó ez a pohárkészlet? A Bregyán zöld pulóverét még csak most kötik! Kezdődik a harmadik felvonás. Leviczky Klára, Bregyán Péter harmadszor kezdi a jelenetet. Jön Csíkos Gábor mókás kalapban. Először az ajtón, aztán az ablakon, mintegy belibben. Óriási derültség, „feldo- bódik” az egész beállítás. — Na, itt van! — (mármint a jó megoldás) — sóhajt föl a rendező is. S rövid idő alatt még néhány poén születik közös erővel. — Ha sikerül ezt a jelenetet ilyen humorosra komponálnotok később is, ha ilyen jól improvizáltok, akkor az Isten áldjon meg benneteket!... A szereplők is fellélegeznek, elnyúlnak a színpadon, viccelődnek, gyűjtik a következő képhez az erőt. A végeredményt február 14-én, szombaton este láthatjuk a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházában, Illyés Gyula: Sorsválasztók című drámájának eredeti bemutató előadásán. Barlahidai A. vagy pedig a tehetséggondozás? Gyakorló pedagógusok is naponta felteszik ezt a kérdést, ami a gyakorlatban így fogal- mozódik meg: mire fordítsa a pedagógus az óra bizonyos részét? Arra-e, hogy a leggyen- | gébb tanulók is eljussanak az elemi tudnivalók elsajátításáig vagy arra, hogy a tehetség is megkapja a megfelelő nehézségű feladatot, hogy képességei ne vesszenek kárba? A kérdés ily módon feltéve szinte sugalmazza a választ: persze, az első feladatot kell elsősorban megoldania az iskolának. Hanem, állítsuk meg gyorsan ezt a gondolatmenetet, mert a kérdést így nem is szabadna feltenni. Két egymást kizáró lehetőségként semmiesetre sem. Egyszerre kell mai iskolarendszerünkben eleget tenni mind a két feladatnak. Mert ki merné azt mondani, hogy fontosabb a tanulóifjúság néhány ezrelékét kitevő rendkívül tehetséges gyerekek szuperképzése a tömeges alapképzéssel szemben — vagy ennek a fordítottja. Egymásutániságról szó nem lehet, sorrendiséget ennél a feladatnál nem lehet felállítani. Hiszen kell valamit tennünk, méghozzá intézményes keretek között azért a gyerekért, .aki négy nyelvet beszél tizennégy évesen, vagy aki 3—4 évvel előzi meg tudásban társait. A tehetséget gondozni, ápolni kell, ki kell művelni, különben elkallódik. Mert lehet, hogy éppen az idejekorán felkarolt tehetség fog tizenöt év múlva ragyogó megoldást találni, teszem azt, égető gazdasági problémáink megoldására. Ehhez persze legalább ilyen fontos az, hogy tömegek végezzenek színvonalas,'jó minőségű, megbízható munkát. Belegondolni is szédítő, hogy mindez tulajdonképpen egy intézmény, az iskola vállát nyomja. Értékteremés, értékmegőrzés. az, amire e kérdésben iskolának, társadalomnak be kell rendezkednie. Az egyik feladatot, a korrekciót, a felzárkóztatást, a korrepetálást iskola- rendszerünk nagy tudatossággal, sok energiával, és nem kevés sikerrel oldja meg. Ez a feladat, úgy tetszik, sínen van. Hanem, a tehetséges kevesek ügye ...? Az ő képességeik felismerése, a megfelelő terhelés, energiáik mozgósítása, hogy járjon és pihenjen a motor, hogy a nagyobb közösségi feladatokra képes ember em- bernyi korában jó célért dolgozhasson, ne érezze magát feleslegesnek, elfecsérelt tehetségnek ... — félő, hogy erre iskolarendszerünk még nem rendezkedett be kellő tudatossággal. A feladatot mindenesetre egyre többször fogalmazzák meg az oktatásügy berkeiben. A baranyai iskolákban egyébként ez az idei nevelési értekezletek témája: a tehetség- gondozás. Remélhető, hogy a közös töprengések gyümölcseként mihamar kikristályosodik a megoldás is, a konkrét intézményes keret körvonala. G. O.
