Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-01 / 31. szám

Gyermekbalesetek A két műláb az ágy végénél áll, farmer feszül rajta, a láb­fejen Tisza sportcipő. Használó­ja villámgyorsan közlekedik a lakásban: két kezével előrenyúl, megemeli törzsét, előrelendíti, combcsonk join meg ül, ismét előrenyúl... Mint osztálytársai a tornaórán, ahogy nekifutás és dobbantás után nagy ívben emelik át magukat a svédszek­rényen. R. B. sose fog ilyet csi­nálni. Két éve a kíváncsisága .. . meg a kombájn . .. meg az amputálás. Tizenegy éves. Elsős öccsével a bolondjót járatják velem Eleven, értelmes srácok. Bármit kérdezek, vagy mondok, gurulnak a nevetéstől. Fékezhetetlen jókedvük rám is rek. Ismerkedik a világgal, ké­szül a felnőtt életre... Kérdezem a közismert gyer­meksebészt, miért a gyermek- gyógyítást választotta hivatásul: Ez olyan, mint a virágker­tészkedés ... Rajtam, rajtunk is múlik, hogy a kisgyermek ép, egészséges felnőtté válják. Or­vosilag mindent megteszünk, amire csak képesek vagyunk, a szeretetünk, tudásunkat meg­sokszorozva gyakran csodát művel ... Nézegetem és nem tudok szabadulni a látványtól. A né­met művész kisplasztikájának egyszavas címe mindent meg­magyaráz: Menedék. Óvó fel­nőttkezek között biztonságban A gázkészülékek kezelését ne bízzuk a gyerekekre! átragad. Együtt nevetünk. Eny­hül torkomon a szorítás, — Megcsúsztam az olajfol­ton és odaestem az adapterhez — mondja, mintha mesét mon­dana. — Nem vesztettem el az eszméletemet... Másodszor Budakeszin tanult meg járni. Édesanyja mondja, hogy mindenkit meglepett ott az in­tézetben, hogy a sok felnőtt és gyerek sorstárs közül az ő fia tanult meg lehamarabb műláb­bal járni. — Nagyon akart... Itthon is állandóan a gyűrűn tornázik, hintázik, ugrál. Nagy a mozgás­igénye. A karja és a felsőteste egészen megerősödött. Az apa az intézetben készült fotókat mutatja. Azokon önfe­ledt mosolyok, akrobata tor­nászmutatványok ... és láb­csonkok. — Arankával levelezek, egy évvel idősebb nálam, most ötö­dikes. Ö volt a legjobb bará­tom — közli Bélus. — Ö miért került oda? — A villamos levágta a bal lábát.. Együtt tanultunk meg' úszni is. Ahogy mesél, már bennem is összemosódik az ott és itt, a baleset előtt és a most.. . Előtte évente új kerékpárt ka­pott. Focizott, szaladgált. A nagyapjától kapott síléc —bot nélkül siklott le a havas dom­bokon — ot porosodik a pad­láson ... — Mi szeretnél lenni? Tekintetéből szemrehányást olvasok ki: hogy kérdezhetek ilyen butaságot? Aztán ismét az önfeledt, csibészes gyerek­mosoly terül szét arcán és hatá­rozottan válaszol: — Rába teherautót szeretnék vezetni. „A gyógyítás művészete és mestersége csak akkor tökéle­tes, ha szeretetből fakad.” — mondotta Paracelsus. A mondás itt a gyermek- gyógyintézményben különösen igaz és találó. Mindennapos gyakorlat. Régi igazság: a gyermek nem kis felnőtt, hanem gyermek, örökmozgó, veszélyérzet nélkü­li, mindenre kíváncsi, mindent tudni, látni, megfogpi, kipróbál­ni, mindent megismerni akaró, tapasztalatokat gyűjtő embe­rá . .. menjünk ki a szobából .. . hagyjuk elöl a gyógyszert, a gyufát. . . Fáradtak, ingerlékenyek, ide­gesek, türelmetlenek vagyunk gyermekeinkkel. És mi már sok mindent tudunk, nincs is akko­ra mozgásigényünk . .. néha a más kárán is képesek vagyunk tanulni. Igen, mi már felnőttek vagyunk. A gyermek nem kis felnőtt! A gyermek: gyermek! Az orvos diákat mutat. A színes felvételeken összeégett, szétroncsolt gyermektestek és végtagok. — Disznóólban a pajtásaival gyufával játszásiból disznót por­zsoltok. Az egyik bennégett. Mindent megtettünk érte . .. Meghalt. Hangjából kiérzem a tehe­tetlen dühöt. Pedig nem most történt. Nap mint nap találko­zik ilyen, ehhez hasonló eset­tel. Mindegyik megrázza. Tu­dom, sokszor felpofozná a szü­lőt, akinek gyermekét szirénáz­va hozza hozzájuk a mentő ... Ezt a hirtelen indulatot a gyó­gyításban vezeti le: még job­ban, körültekintőbben, még gondosabban és még több sze­retettel végzi munkáját, hogy a kisgyermek meggyógyuljon ... Sokszor a remény is olyan hal­vány, mint a gyermek arca .. . Mégis. Újra és újra. Mindent meg kell tenni, hogy sikerüljön, örökös idegfeszültségben él. S otthon talán a saját gyermekei­nek nem tud már elég szerete- tet adni, mert fáradt. Pedig tudja, érzi, hogy kell, hogy énei­kül .. . összeszedi minden ere­jét: apa, játszótárs és minden a családi körben. Egyszóval Menedék, az emberke. Óvják, féltik szere­tik a kezek. De ez a természetes? Vajon minden felnőtt óvj,a félti, vigyázza és szereti "a sa­ját és más gyermekét? Min­den emberpalánta menedéket talál a felnőtteknél? És minden másodpercben, percben, órá­ban? Mi felnőttek valóban mene­déket nyújtunk? Szinte mindennapos a hír­adás a gyermektragédiákról: autó elé szaladt... gyufával játszott. . . tiltott helyen für- dött. . . kiesett az emeleti ab­lakból . . . magára rántotta a forró vizes fazekat... otthon ... óvodában, iskolában ... beton játszótéren ... A balesetekkel járó halálozás első helyen áll a gyermekstatisztikában. Csak egy pillanatra engedjük el a kezét.... ne figyeljünk dődött, hogy megtudják milyen növényvédőszer a „tettes". Az orvosnak ezt pontosan kell tud­ni, hogy sikerrel kezdhesse meg a gyógyítást.. . (Mérgezésnél az első 6—12 óra a sorsdöntő. Ha ez alatt orvoshoz kerül o beteg, van esély ... A „nyomo­zás” is csapatmunka1 a men­tők, a POTE Igazságügyi Orvos­tani Intézete toxikológiai labo­ratóriumának dolgozói, a KÖ­JÁL szakemberei a gyógyító or­vosokkal együtt kutatják, hogy milyen vegyszer és milyen adagban került a1 beteg szerve­zetébe.) A 21 hónapos kisfiú sírásától hangos a kórterem. A konyhai tűzhely begyújtásához használt gázolajból ivott, mely ott állt pléhbögrében a tűzhely alatt. „Magas láz és tüdőkomplikó- ció” — összegez a főorvos. A 3 éves bogárszemű fiúcska a konyhaasztal alatt levő forró teába esett... Szó nélkül tűri, hogy a jobb karján levő egybe­függő pörkös részt megnézzük. Kíváncsisága rémületbe csap át...- Ez a mi „kriminalisztikai" szobánk — mondja a főorvos. - Azért nevezzük igy, mert ezek­nek a betegségeknek nem len­ne szabad előfordulniuk. Ho jobban ügyelnénk a gyerme­keinkre ... A féltő Menedék azt is jelen­tené, hogy nekünk kellene he­lyettük is néznünk, gondolkod­nunk. Legalábbis megpróbálni. Az ő szemükkel, az ő eszükkel felmérni a környezetüket. Akkor észrevennénk a leskelődő veszé­lyeket. Gyermekbalesetek. A 3 éves kislány kiesett a harmadik emeleti ablakból, az 5 éves kisfiú a negyedik eme­letről zuhant ki . . . Életben ma­radtak. Másfél éves fiúcska pancsizott a kádban, anyja elektromos hajszárítóval szárí­totta a haját. A hajszárító be­leesett a fürdővízbe - a kisfiú meghalt. Az utóbbi 30—40 év jellemző baleseti okai: lőszer és robba­nó anyag, ló, kasza, autó, me­zőgazdasági eszköz, légfegy­ver, üveg, tűz, forró víz. Manap­ság az égés a leggyakoribb. — A gyermek a leghálásabb beteg — mondja a gyermekse­bész —, mert nem szimulál. Ha beteg, elfekszik, mint a nyúl a barázdában. Ha meg jobban van, állandóan mozogni akar, mint a nekivadult kiscsikó. A legfrissebb esetek: Az O. család öt gyermekét hozták be o' mentők súlyos mérgezéssel. A növényvédőszer­rel frissen permetezett borsó­tábláról szedték az ebédre va­lót. Krimibe illő nyomozás kez­eseiben otthon volt az anya, vagy a nagymama. Azért, hogy vigyázzanak rájuk! Hogy biztonságban legyenek. A főorvosasszony eseteket so­rol. Mind-mind figyelmeztető nekünk, szülőknek és felnőttek­nek: A fiúcska a gáztűzhelyről ma­gára rántotta a forró teát... A csecsemő fájó hasára a nagy­mama forró sópakolást tett.. . A járni tanuló lányka koponya- töréssel került be, mert leesett a heverőről... A kisfiúcskát az anya ölbe vette és kamillával inhalálta, a forró víz a gyerekre ömlött... A fiúcska játék köz­ben nekiesett o forró villanyre- zsónak... Az egyéves lányka Ultra-Daisyt ivott... A 9 hóna­pos kislány megevett 3 Sopia­nae cigarettát... A légcsőben akadt el: a csörgő lánckap- cso... a mogyorós csokoládé­ból a mogyoró... az alma magháza... a szálka, rántott halból .. . üvegajtóba fejjel be­leesett . . . Belenyúlt a működő centrifugába .. . A babára ráesett a bekap­csolt hősugárzó. Kigyulladt a kistakaró ... Égett minden ... A csecsemő mindkét lábát térd fölött amputálni kellett! Mindez miért? Egyik csecsemő sem töltötte még be a 2. életévét. Minden A megvert gyermek ... Ez is baleset?! Anya bedugta a kisgyermek lábát o kályha parazsába. Ko­ponyaűri vérzést is elszenvedett az ütlegek (!) nyomán. A sú­lyos agykárosodás következmé­nye: a gyermek örökre csecse­mő marad ... Szerencsére ritka ez a szán­dékosan előidézett, brutális „baleset”. Mégis előfordul. Felmérés: van ország, ahol évente 100 gyermek hal meg a szülői brutalitás következtében. És nálunk ...?! Orvos legyep a talpán, aki szó nélkül megállja, ha ... Ha a kis beteg hátát, combját vas­tag csikókban borítja be a nad­rágszíj nyoma. Ha a behozott beteg fejét, egész testét elborít­ják a kék-zöld-lila foltok. Ha láthatóan ütéstől törött a kopo­nya, vagy más csont. Véletlen baleset? Gyermeki meggondolatlanság? Nem mind­egy, ha nyomát egész életük­ben viselik? Sz. I. nyolc éves: — Szaladtam ki a fürdőszo­bából, anya hozta a forró vizet, nem tudtam kikerülni, rám dőlt a víz. . . A mellkasom és a jobb karom végig égett. Harmadszor vagyok emiatt kórházban. — Eddig hány műtéten estél át? — Négyen. De lesz még. Mondta a doktor bácsi, hogy szépen gyógyulok és nemsokára nyoma sem marad a bőrátülte­téseknek. Sz. Z. tizenhat éves: — Vettem volna le a zsákot a futószalagról, siettünk, mert sö­tétedett, amikor a jobb kezemet elkapta a szalag és tőből ki­tépte . '.. Z-vel ez három éve történt. Akkor, a hetedik osztály után a vakáció alatt állt be dolgozni, hogy pénzt keressen — farmer- nadrágra ... — A bal kezeddel hogy bol­dogulsz? — Az első hónap nagyon ne­héz volt... Most már írni, ci­pőt befűzni is tudok. Repülő- modelleket is összeragasztok egy kézzel . . . Kerékpározni is jól tudok. — Műkezed nincs? * — Volt, de kinőttem. Most vettek mintát az újabbra. Az orvosok azt mondták hogy 24 éves koromig még sokat kinö­vök, akkor majd kapok végleg bioelektromosat. — Dolgozol? — Jártam technikumba, de nem ment.. . 'Itt a nagybátyám­nál lakom, ő a Volánnál busz­sofőr. Ott szeretnék benzinkút­kezelő lenni. Azt egy kézzel is lehet csinálni. V. L. negyedikes gimnazista. Még 1975-ben, a nyolcadik után történt: — A betonoszlop üregeiből akartam kiszedni a verébfész­ket. Felmásztam ... A kórház­ban tértem magamhoz. Mond­ták, .a földre vágott a magas­feszültség. A jobb kezem hiány­zott a könyök alatt. Azt tud­tam, hogy most már nem lehe­tek autószerelő. Akkor négy hónapig feküdt kórh'ózban. Az életét és a bal kezét sikerült megmenteni . . . — Két év alatt megtanultam mindent balkézzel. Fociztam a községi csapatban, elestem, el­törött a bal kézfejem. — Focizol még? — Tavaszra talán ismét össze­áll a csapat. .. — Szoktál álmodni? — Néha arról, hogy mennyire más lenne minden két kézzel ... Nemsokára' kapok műkart. A tél örömeit, az iskola utáni hócsatákat a kisiskolások is élvezik. Szeressük, óvjuk őket valamennyien. — Szokolai felv. — Évente sok százan, sok ezren szenvednek gyermekbalesetet. Vajon ők mire vihetik majd fel­nőtt korukban? Vagy mire vi­hették volna, ha'életben marad­nak?! Igen, ha .. . Tavaly Pécsett 1000—1100 gyermek szenvedett ilyen-olyan balesetet az Állami Biztosító kárstatisztikája szerint. Többsé­gük: óvodában, iskolában, ját­szótéren, otthon és a közúton. A gyermek nem kicsi felnőtt. A gyermek: gyermek. Legdrágább kincsünk a gyermek. Úgy is szeretjük, óvjuk, féltjük őket mi valamennyien? A szü­lők? Az iskolát, játszótereket, játékokat tervezők is? Mindenütt ezer veszély lesel­kedik rájuk ... Murányi László HÉTVÉGE 7.

Next

/
Thumbnails
Contents