Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-08 / 38. szám

Hazánk Kelet-Európa (2.) Á nemzeti ébredés kora Az Alpoktól és az Elbától keletre fekvő területeken a XVIII. század végén a társa1 dalom több mint 90%-a még az agrárnépességhez tarto­zott. A földet művelő parasz­tok jobbágyokként kötelesek voltak földesuruknak munká­val. termékkel, esetleg pénz­zel adózni. Sokuknak még jobbágyi földtulajdona sem volt ezek cselédként, részes művelőként dolgoztak a nagy- birtokosok majorságain. Az országok politikai és társa­dalmi vezető ereje a (vagyon és pozíció alapján persze ko­rántsem egységes) nemesség volt, a maga kiterjedt előjo­gaival. A hosszú időn át ide­gen uralom alatt élő népek­nél ez a réteg nyelvében és kultúrájában mind inkább el­különült vagy más etnikumú- okkal töltődött föl (Csehor­szág, román fejedelemségek), a balkáni szláv népek eseté­ben pedig teljesen el is tűnt. A városi polgárság Nyugat- Európához képest számban és vagyonban csekély volt, gyak. ran külföldi bevándorlók, te­lepesek leszármazottaiból (fő­ként németekből) állt, s mindez rányomta bélyegét politikai érvényesülésére. A nemesség hegemóniáját egyetlen tényező fékezte, de oz mind jobban: az uralmát a társadalom életének min-, den szférája fölé kiterjesztő, erősödő központi hatalom, az osztrák császár, az orosz cár és a porosz király abszolutiz­musa, az uralkodók és kör­nyezetük által kiépített állam, ez a racionális-bürokratikus erőszakszerv. A fölvilágosodott abszolu­tizmus úgy próbálta megho­nosítani és saját szolgálatá­ba állítani a Nyugat-Európá- ban elterjedő gazdasági, technikai és szervezeti újdon­ságokat, hogy e közben a társadalom hierarchiája mit se változzék. Ez azonban már csak azért sem volt lehetsé­ges, mert a megszülető ka­pitalizmus ipari találmányai­val együtt, sőt azokat sokszor megelőzve, a francia forrada­lom hármas eszménye, a sza­badság — egyenlőség — test­vériség gondolata is betört Európa középső részébe. Va­lóban forradalom, mondhat­nánk utópisztikus volt ez a program, olyannyira, hogy egészében nem is valósulha­tott meg. Perspektívája azon­ban annyira lelkesítő, moz­gósító volt, hogy ahol gazda­sági és politikai föltételekkel lehetőséget nyújtottak, ott néhány év vagy évtized alatt gyökeresen átalakult az állam és a társadalom. Az átalakulást irányító hár­mas jelszó fő hordozója Nyu- gat-Európában a polgárság volt, ő vezette a régi rend elleni harcot, de szövetsé­gesként, bázisként az összes alárendelt helyzetben élő tár­sadalmi csoportot fölhasz­nálta. E szövetség eszmei alapjául a közös nyelvet be­szélők, közös területtel és kul­túrával rendelkezők összetar­tozását és természetes egysé­gét hirdető nemzeti gondolat (kevésbé szép nevén: nacio­nalizmus) szolgált, gazdasági bázisa pedig a kialakuló egy­séges nemzeti piac volt. Eu­rópa középső és keleti felé­ben a polgári nemzetállam kialakulásához nem volt ele­gendő a régi társadalmi vá­laszfalak föllazítása és a fönnálló állami keretek meg­hódítása. A nyugat-európai polgárságtól kölcsönzött prog. ramot összhangba kellett hozni a kelet-európai agrár­társadalmi realitással; egye­síteni kellett a polgári, a különféle indítékokból ugyan­csak változást igénylő nemesi és a paraszti érdekeket. Még nehezebb föladatot jelentett az etnikai és a politikai ha­tároknak a közelítése, lehe­tőleg fedésbe hozása, hiszen ez lényegében véve a sok- nemzetiségű birodalmak föl­számolását igényelte. A biro­dalmakat összetartó nem le­becsülendő erőket úgy kellett legyőzni, hogy Európa többi hatalma a folyamatot tudo­másul vegye, tétlenül szem­lélje, s ne próbálja saját ha­talmi érdekei, terjeszkedése szolgálatába állítani. A napóleoni háborúk, az Európát újjárendező 1815-ös bécsi kongresszus után Ke- let-Közép-Európa népeinek politikai elhelyezkedése a következőképpen alakult. A balti népek és a finnek a cári birodalom alattvalói voltak. A lengyelek háromfelé osztva éltek Oroszország, Poroszor­szág és az Osztrák Birodalom keretében. A román nép zö­me a török szultán szuvereni­tása alá tartozó, de mind erősebben orosz befolyás alatt álló Havasalföld és Moldva fejedelemségben ten­gődött, de egyharmaduk a Habsburgokat uraló Erdély és Magyarország lakosa volt, illetve közvetlenül az Orosz Birodalomhoz tartozott (Besszarábia). A bolgárok és (1830-ig) a görögök teljesen a török Porta kezében voltak, míg a szerbeknek sikerült korlátozott autonómiára szert tenni. A magyarok, horvá- tok, csehek, szlovákok, szlo­vének és ruszinok (mai nevü­kön kárpát-ukránok) teljes egészükben, a már említett lengyeleknek és románoknak, valamint az olaszoknak, uk­ránoknak és a szerbeknek egy része (az osztrák örökös tar­tományok németjeivel együtt) a Habsburgok égisze alatt élt, különböző fokú belső ön­állósággal rendelkező, de oz etnikai határokat teljesen fi­gyelmen kívül hagyó, törté­nelmileg kialakult tartomá­nyokban, országokban. Lát­hatjuk tehát, hogy a XIX. szá­zad elején a térség népei ön­álló állammal nem rendel­kezve, egy vagy több, tőlük nyelvileg is idegen állami­birodalmi keretben élve jutot­tak a polgári nemzetté válás, korabeli szóhasználattal, a nemzeti ébredés korszakába. (Folytatjuk) HÉTVÉGE 4. Jeszenszky Géza Kalaposék százkilencvennyolc lépcső magasan Kőműveshitvallás Kalapos István harminchárom esztendős kőműves. Két gyermeke van, brigádjában húsz fiatalember munkájának irá­nyításáért felel. Hitvallása: aki szép szóra mozdul, azt kapja. Aki meg a kemény hangot érti, az ugorjon utasításra. Tiz al­kalommal egyfolytában a szocialista brigádmozgalom arany fokozatát kapták, aztán kétszer a Vállalat Kiváló Brigádja cimet nyerték, majd ismét arany fokozat következett. Az elmúlt évi eredményük alapján esetleg halványabban csillogó jelvény lesz munkájuk jutalma, ök látszólag ezzel mit sem törődve végzik a panelházak befejező munkáit. Még nem fordult elő, hogy dolguk végeztével a lakások egy fokkal magasabb minőségi szintre ne kerültek volna, mint amikor megszállták az össze­szerelt panelépületeket. Az öreg, földszintes épületek hasonlítanak lakóikra. A házak gyermekkori emlékeimben úgy hordták magukon gazdáik vo­násait, miként néhány év után a házastársak idomulnak egy­máshoz. A panelrengetegben hiába keresem riadt szemű, tö­rékeny, magashomlokú barátom otthonát. Bármelyik lehet. A már lebontott utcában csak egyetlen házban lakhatott: or­mótlan, sátortetős, háromszár­nyú ablakkal az utcára bámuló házak közé szorult a kicsiny épület. A fehérre meszelt, két, csaknem egymásba kapaszko­dó, sötétbarnára festett keretű ablakával olyan aprónak tűnt, mintha homlokzatával fordul­na az utca felé. Pedig a ko­pott, szürke cseréppel borított nyeregtető elárulta, hogy alig szobányi az egész ház. — A panelokban is mindén épület más — mondja Somogyi Sándor. Nincs ebből kettő egy­forma, még ha ugyanaz a típus is. Kalapos István bólogat: — Tizenöt éve, mióta itt a BÉV-nél dolgozom, hat-nyolc­ezer lakás építésében biztos részt vettem Pécsett Uránváras- ban, a Szigeti városrészben, a Jókai utcai és a Budai vámnál levő nyötcemeletesek építésén, aztán Beremenden, Budapesten is voltunk. Nem volt két egyfor­ma lakás. Az óvodák, az ABC- óruházak, mind más és más .. . A darut már elvitték. Habar, csőt, téglát, betont csörlőn emelnek fel — ők maguk gya­log járnak. Ki tudja, hányszor koptatták a tízemeletes lépcső­it, hiszen olyan egyszerre mond­ják: szózkilencvennyolc lépcső a legfelső szint. Volt olyan nap, hogy a bri'gádvezető tizenöt­ször feljött, három-négy alka­lommal azonban valamennyiü- ket felkényszeríti a munka. — Ennyi erővel hazaérnék Ko. zármislenybe gyalog - mondja Kalapos. Végre beszélnek. Jó­idéig bármit kérdeztem is, egy­szavas mondattal válaszoltak. Baranyai István építésvezető valóságos narrátorként vesz részt beszélgetésünkön: — Most éppen öt tízemeletes épület befejező munkáit csinál­ják. Ők közvetlenül a panel- szerelők utón veszik át az épü­letet és egészen az ajtókulcsok kipróbálásáig, átadásáig mint­egy tizenötféle munkaműveletet végeznek el. A falakról leverik a betonbütyköket, előkészítik a tapétázáshoz, a sarkokat va­kolják, ők építik a tetőfelépít­ményeket, az aknákat, a trafó­házat, a hőközpontot, szigetel­nek . .. Tizenöt szakmunkás és öt segédmunkás. A házépítés minden részjetéhez kitűnően értenek — képesek arra is, hogy a gyenge minőségűből jót. A Kalapos-brigád munkahelye sőt kitűnőt csináljanak. Ha kell. szombaton, vasárnap zokszó nélkül bejönnek dolgozni. A 132-es jelű épületen nemrégi­ben sűrű hóesésben egyetlen nap alatt csinálták meg a két­szobás családi ház nagyságú tetőfelépítményt, amelyben a szárító és légtelenítő helyiségek vannak. Ezt a teljesítményt — 35—40 köbméter falazás — a maszek kőművesek még nyáron sem tudják túlszárnyalni, — Miért, talán mi itt valaha is gyengébben hajtunk, mintha maszekolnánk? — Dehogy — csillapítja a brigádvezetőt Szegedi József, a Baranya megyei Állami Építő­ipari Vállalat KlSZ-bizottságá- nak titkára. Ez az ifjúsági bri­gád azonnal kész segíteni óvo­dákban, iskolákban, bárhol ... Az első szóra mennek. Persze egymásnak is segítenek — Ko- zármislenyben, Hímesházón, Bissén, Szentlászlón féltucatnyi házat építettek egymásnak. Ebből persze az is kiderül, hogy sokan vidékiek. Pontosab­ban a brigád háromnegyed ré­sze hajnalonként indul faluról, amikor a kőműveskanalat kéz­be veszik, jó néhányon már két- három órája elindultak otthon­ról. A szerszámtisztítás után még ugyanennyi idő elmúlik, mire hazaérnek. Somogyi Sándor nyolc éve jár be Csányoszróról. Huszon­hat éves, sosem akart szülőfa­lujától elszakadni, ott is nősült.- Sellyén jártam szakmun­kásképzőbe, de maszeknál ta­nultam a szakmát Sokrétű mun­ka volt, talán ezért is találtam hamar meg magam itt is. Bár eleinte kissé idegen volt a pa­nel ... Vajda János Szentlászlón la­kik, az idén akar házat építeni, de az is lehet, hogy Szentlőrin- cen vásárol. — Anyámmal élek — mondja —, vele is akarok maradni. — Sokan vannak nálunk agg­legények — szól közbe Kalapos —, így aztán csak annyi gyere­ke van a brigádnak, mint ahány autója. Féltucatnyi Agglegények? Tizenegyen még csak huszonévesek, né­gyen alig hagyták maguk mö­gött a harmadik „x”-et, Grego. ric Pál viszont ötven is elmúlt. Tizenkilenc éve alakult a bri­gád, az alapítók is csaknem mind itt dolgoznak most is. Hi­hetetlenül összetartanak. Egy­szerre több épületben, több emeleten szétosztva dolgoznak, lehetetlen, hogy mindegy len­ne hányadik emeletre kelljen napjában felmenni, nem egy­forma a munka sem, a pénz el­osztása is sok vitára adhat okot. Szegedi József említette az előbb, hogy itt mindenkinek van szerszáma és olyan keze, amibe jól illik a szerszám. így aztán mindenki mondja a ma­gáét, tudatában van, hogy nem marad munka nélkül. Mégis nagy a munkafegyelem, évtize­de senki sem kapott büntetést Azt mondja Vajda János: — Mindenki azt csinálja ami a legjobban kezére áll amit a leggyorsabban meg tue csinálni. Nálunk senki sem szó kott morogni a munka elosztást után . .. — Felesleges is lenne — mondja nevetve Kalapos. Ná lünk a munkában csak egyfélr demokratikus lehetőség van megcsinálni. Németh Gyula alig több mint két éve került Pécsre - Veszprémből jött. Feleségét kö vette, aki harmadéves orvos tanhallgató Pécsett laknak al bérletben. Neki ugyan nem kel •hajnalban kelni, de talán va lamennyiüknél később kerü ágyba: másodéves az építő ipari szakközépiskolában. Igaz csak huszonhét esztendős, a itteni nyolc-tíz órás megfeszi tett munkatempóra gondolvc iszonyatosan nehéznek tűnik a út a műszaki főiskola diplomá iáig. Itt fenn a tetőn most is süvi a szél, lenn csak a mínusz öt fokos hideg hasított arcombc Napfényben fürdik a város, - Mecsek oldala, valószínűtlent élesek a kontúrok, önkéntele nül a műszaki főiskolát kere sem. Hányszor kell vajon Ne meth Gyulának feljönnie, hón százezer lépcsőt kell megmász nia a diplomáig. Légvonalba is távolinak látszik á havas Me csek-oldalra árnyékot vető épi letcsoport Nyugaton és délen Sarohin tábornok útja, észako az Egri Gyula utca. Kelete (nem látszik ugyan, a négi szintes házak mögött lehet ve lahol) a Hajdú Gyula utca öle li körül ezt a városrészt. Alá tunk az épülő nevelési közpoi épületkoszorúja. Alig hiszer hogy a Kalapos-brigád tagj< közül bárki egyszer is így szé nézett volna. A Mecsek, Péc a lélegzetébe burkolózó Hőerí mű, vagy itt alattunk a rohar város talpa alatt gubbaszt Málom számukra bizonyát olyan, mintha finglispilről t< kintenének körbe. Nekik negyven köbmétern falazás közben nem lehet idt jük, hogy elmerengjenek. A ne minden pillanatában tégl vagy kőműveskanál van a ki zükben, mozdulataik olyan gyo sak, hogy tekintetük pillanat sem kalandozhat el. Dehogy van idejük régi barátaik vont sait a házakban keresni. Ök ki sőbb majd csak egyet szeretni nek, mint Németh Gyula mom ja: ha ma bármit is csináló azt akarom, hogy évek múlté is azt mondhassam, hogy az e munkám . . , Lonbosi Jenő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents