Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-07 / 37. szám
1981. február 7., szombat Dunántúlt llaplo 3 Síkos úton talpon maradni \ K omoly a gazdasági helyzet, ez már a hatodik ötéves terv - jegyezte meg tréfásan valaki, amikor a fiatal közgazdászok országos találkozójára érkezve, ebédté- ritést kértek tőle. A tavalyin a rendezők nagyvonalúan még minden költséget álltak. A színhely ezúttal Salgótarján, ahol az elmúlt héten szokásos évi országos találkozójukra gyűltek össze a Magyar Közgazdasági Társaságba tömörült fiatal közgazdászok, köztük a társaság baranyai küldöttei. Rangos, országosan ismert szaktekintélyek előadásában, sokoldalú megvilágításban a hatodik ötéves terv feladatairól és annak vállalati összefüggéseiről volt szó. Egy gondolatsor erejéig térjünk most vissza a salgótarjáni találkozóra. Mindenekelőtt magáról a hatodik ötéves tervről. Minden eddiginél nyitottabb, rugalmasabb a terv — s ez a megállapítás minduntalan felbukkant a tanácskozáson, mégpedig hangsúlyosan. Arról van szó, hogy a tervben a cselekvés fői irányait határozták meg, a terv orientáló célú. Miért jó ez? Mert nagyon változóak és bizonytalanok a külső gazdasági feltételek. Ha lemerevítjük magunkat, nem tudunk rugalmasan alkalmazkodni és manőverezni. Ha kell, menet közben netán megnyomni a gázpedált, s új növekedési pályára térni, netán éppenséggel a fékre taposni. Számot vetni a feltételekkel A tervben természetesen számot vetettek a belső és a külső feltételekkel egyaránt. Mondanunk sem kell, a külső feltételek csöppet sem rózsásak, a cserearányok számunkra kedvező változására nem számíthatunk. Például öt év alatt az olajárak ötvenszázalékos áremelkedésére számítunk a világpiacon. A tervteljesítés szempontjából ez lényeges feltételezés. De mi van, ha az olajárak ennél nagyobb mértékben emelkednek? Ha ismét beüt egy olajárrobbanás? Nos, ilyesmire jobb nem gondolni. Azazhogy: éppen a kemény külső feltételekkel számot vetve, mélységesen tuda. tóban kell lennünk, minden rajtunk és aZön múlik, hogy mit csinálunk idehaza. Vagyis hogy mennyire lesz hatékonyabb a munkánk, miként tudjuk fokozni exportképességünket. Már a tanácskozás megnyitóján elhangzott, majd ref- rénszerűen vissza-visszatért, akkor tudunk előre menni, ha az eddiginél erőteljesebben kibontakoztatjuk az anyagi érdekeltséget és ösztönzést, s nemcsak a kereskedelemben és a vendéglátásban, hanem a nagyiparban, s ha megjavítjuk a gazdaságirányítást minden szinten, beleértve természetesen ai vállalati belső mechanizmust is. Anyagi érdékeltség — avagy milyen legyen a vállalati jövedelem- és bérpolitika, a munkaerő-gazdálkodás? Ezzel a kérdéssel külön szekcióülésen foglalkoztak, e sorok írója az itteni vitákban edződött. A fiatalok humorosan felvetették, lesz már ezentúl ösztönző jövedelem- és bérszabályozós, arra célozva, hogy közelebb került egymáshoz a Munkaügyi Minisztérium és az Országos Anyag- és Árhivatal, ugyanis egy székházba költöztek. Igen ám, csakhogy olyan időket élünk, amikor a bérek és az árak is igen közel kerültek^ egymáshoz. Mint tudjuk, a hatodik ötéves tervidőszakban eddig elért életszínvonalunkat szeretnénk megőrizni, s nem tervezünk — nem tervezhetünk — reálbérnövekedést. Ilyen helyzetben és mozgástérben nehéz nagyot lépni az anyagi ösztönzés erőteljesebb kibon- tákoztatása útján. Más jövedelem- és bérszabályozási rendszer kell? A már említett szekcióülésen a munkaügyi minisztériumi szakember, mint vitavezető állta a fiatalok részéről elhangzó sok-sok kemény bírálatot, de aztán visszakérdezett. Ismertessenek egy jobb rendszert, a minisztérium holnap bevezeti. És akkor csend lett, illetve olyan „elméletek" röppentek fel, melyeket a fiatalok ott rögtön félkézből maguk kontráztak meg. Mellesleg elhangzott, a minisztérium dolgozik többek között az alapbérrendszer korszerűsítésén, amit 1983-ig dolgoznak ki. Mindazonáltal az a bizonyos évi 4-5 százaléknyi inominál- béremelés, amire lehetőség van — átlag, meglehetős szélsőségeket takar, mert ezen belül sok vállalatnak mindössze 2 százaléknyi emelésre van lehetősége, míg másoknak éppenséggel 9 százalékra. Nagy tehát a szóródás, vagyis differenciált béremelésekre kerülhet sor a vállalatok körében. De lehet differenciálni vállalaton belül is, még 2 százalékos átlagos béremelés mellett is, hiszen nem kötelező mindenkinek adni, a 2 százalékon belül a kulcsterületek béremelése léhet akár 15 százalékos is. Ugyanakkor felvetődött a vezetők anyagi érdekeltségének kérdése is. A hangulat mellettük van. A dolog így vetődött föl: hiába dolgozik szorgalmasan és serényen a munkás, ha keze alól csak közepes színvonalú, s nem jól eladható termékek kerülnek ki, ha nem értelmes célokért dolgoznak. Ez pedig a vezetőkön múlik. Jobban meg kell fizetni őket, hogy többet gondolkozzanak, törjék magukat. Amint hallottuk, a vezetői érdekeltség erőteljesebb fokozása érdekében több kötöttséget is feloldottak. Struktúraváltozás, avagy hová vándoroljon a munkaerő? Azokhoz a vállalatokhoz, ahol hatékony munka folyik, magas a nyereség. Igen, csakhogy ma még sajnos a nyereség nem mindig hű kifejezője a nagyobb teljesítménynek, a hatékonyabb munkának. De e felé haladunk. Ezzel összefüggésben elhangzott, a vállalatok jelentős része a világpiaci helyzet által meghatározott versenyárakkal dolgozik, s mindezt szeretnék kiterjeszteni a közlekedésre, az építőiparra és a mezőgazdaságra is. Megnyugtató, az árrendszer ma már nem kiszolgálja, hanem egyre erőteljesebben formálja a struktúraátalakítást, hogy merre változtassunk, hová fektessük be a tőkét. Viszont aláhúzták azt is, a termelési szerkezet változtatása csak sok kis lépés megtételével képzelhető el, e lépésekről -pedig nem „fent”, hanem a vállalatoknak maguknak kell dönteniük. II közgazdák növekvő szerepe Hasznos volt a salgótarjáni tanácskozás, mely arra igyekezett rámutatni, a síkos úton hogyan lehet talpon maradni. Fokozta a résztvevők tettre- készségét, s megerősítette hitükben a fiatal közgazdákat, hogy az előttünk álló nem kis gazdasági feladatok megoldásában megnövekedett szerep vár rájuk. Miklósvári Zoltán Könyv a népgazdaság VI. ötéves tervéröl A népgazdaság VI. ötéves tervéről címmel könyvalakban megjelent a Kossuth Könyvkiadónál az országgyűlés 1980. december 17—18-i ülésszakának anyaga. A könyv tartalmazza Faluvégi Lajosnak, a Minisztertanács elnökhelyettesének, az Országos Tervhivatal elnökének előadói beszédét: Havasi Ferencnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának felszólalását; Bognár József akadémikusnak, az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága elnökének előadói beszédét, valamint a magyar népgazdaság VI. ötéves tervét, amelyet az országgyűlés törvényerőre emelt. Bányamunka töuirönyítassal Fotó: Csöndör László Szakkör a gyárban Játékosan megszerettetni a szakmát Mintha iskolába csöppentem volna. A kesztyűgyár új üzemének ebédlőjében mintegy 20 gyerek üli körül az asztalokat, amelyeken nagy halomban különböző színű bőrdarabkák hevernek. Játékdélután — gondolhatnánk a kötetlen hangulatból ítélve, mégis komoly munka folyik itt. Apró, maszatos kezek vágják, lukasztják, varrják, ragasztják a kis bőrdarabokat — némelyikük elmélyülten, szuszogva - s közben virágok, könyvjelzők, állatfigurák formálódnak. — Te mit csinálsz? - kérdem az egyik pöttöm fiútól, aki két nagyon nem összeillő kivágott bőrt próbál mindenáron összeilleszteni. — Bunyókesztyűt — mondja, föl sem nézve a műről. — Ha kész lesz, otthon fölakasztom majd az ágyam fölé. — Miért jársz erre a szakkörre? — Mert az osztályfőnök mondta, hogy van ilyen és bunyókesztyűt is lehet csinálni. — Kesztyűszabász vagy bőrdíszműves leszel talán? — Á dehogy! — mondja és közben felsorolja, hogy mi minden is akar lenni, amibe belefér az is, hogy hajóskapitány, meg katonai tankvezető. Ra- pajkó Csabának hívják és ötödikes a fehérhegyi iskolában. Mikor a körülötte ülőket — ötödikeseket, hatodikosokat — faggatom, még egyik sem ezt a szakmát álmodja magának, mégis minden foglalkozáson itt vannak, és élvezettel dolgoznak. A Pécsi Kesztyűgyárban négy éve indították általános iskolás tanulók részére a szakkört. Nem is lehetne pontosan meghatározni, hogy kesztyűvarrói, vagy szabászati szakkör-e, mert itt a gyerekek a bőrrel végezhető valamennyi alapműveletet megtanulják úgy, hogy számukra ez játék. A szakkör vezetője, a gyerekek Ili nénije, Hollós Jó- zsefné, gépi díszítő munkás. Négy év óta minden hétfő délutánját kettőtől négyig a gyerekek között tölti. — Sokszor úgy belejövünk a munkába, hogy hat óráig is ittmaradunk — mondja. — Különösen karácsony előtt voltak nagyon szorgalmasak, mert a szüleiknek készítettek ajándékokat.- Mikor beindult a szakkör, kérték vállaljam el, és azóta társadalmi munkában csinálom. Nagyon szeretem ezeket a gyerekeket. Van köztük olyan ügyes, akinek a munkáján nem látszik, hogy nem felnőtt készítette. Tanulnak szabni, kesztyűt varrni, bőr dísztárgyakat is készítünk. Négy év alatt körülbelül 200 gyerek járt ide és eddig 25—30 szakkörösöm választotta az általános iskola után ezt a szakmát (vagy kesztyű, vagy bőrruházati varrók lettek). Van olyan régi szakkörös, aki már nálunk dolgozik, és aki időnként visszajön ide, és segít a mostani gyerekeknek. Míg a kicsik egyelőre a szórakozás kedvéért vannak itt, addig a nagyobb hetedikesek már a pályaválasztásra gondolnak. Kiss Brigitta és Ho- fecker Valéria ugyan első ízben jöttek, de azért, mert már tudják, jövőre a pályaválasztási lapra ezt a szakmát írják rá. — üzemlátogatáson voltunk itt a múltkor — mesélik -, és akkor az egyik néni mondta, hogy van ez a szakkör. Osztályfőnöki órán pedig majd el kell mesélni és megmutatni a többieknek, hogy mit csináltunk. A „néni”, aki szólt, Párkányi Józsefné, a kesztyűgyár kettes üzemének oktatási előadója. — A gyárvárosi és fehérhegyi iskolákkal különösen jó a kapcsolatunk, de vannak gyerekeink Pécsbányatelepről, a belvárosi iskolából, sőt Kertvárosból is. A mi munkánk sikerét nagymértékben befolyásolja a tanárok hozzáállása, segítsége. Év végén a gyerekek munkáiból itt a gyárban kiállítást rendezünk, a legjobbakat jutalmazzuk, és valamennyi gyereket megvendégeljük. Hát igen, így is lehet pálya- választási tanácsadást csinálni, a gyárnak szakember-utánpótlást biztosítani. Nem érzik elveszett fáradságnak, ha egy csoportból csak egy-két gyereket nyernek meg maguknak. Hollósiné végtelen szeretettel, türelemmel magyarázza, mutatja, ha kell századszor is, bármit kérdeznek tőle. Mikor menni készülök, egyszeresek egy kislány simul mellém és tenyerét nyújtja. Rajta bőrből készült nagyon szép virágdísz. — Tessék, néni, ezt magának csináltam. Kovács Anikónak hívják és a gyárvárosi iskola hatodik osztályos tanulója. Sarok Zsuzsa Új gépek a MÉV-nél Folytatódik, ha kis lépésekkel is, az uránércbSnyászat technológiájának forradalma a Mecseki Ércbányászati Vállalatnál. A VI. ötéves tervben a termelés csaknem felét új bányászati módszerekkel végzik. Talán nem nagy túlzással azt is mondhatnám, olyannyira más az új módszer, mint a mező- gazdaságban a szántás nélküli növénytermesztés. Az új technológiához szükséges gépi berendezések egyes darabjai már üzemelnek, mások érkeznek, vagy éppen megrendelés alatt állanak. Az elmúlt hónapban megérkezett az NSZK-belj GHH cég dízelüzemű, önjáró, 2 köbméteres ka- nalú rakodógépe, amelyek közül az- egyiket távirányítással lehet működtetni. A több millió forint értékű gép nem sínhez kötött, igen mozgékony, üzembiztos és nagy teljesítménnyel képes dolgozni. A kezelők oktatása máris megkezdődött. Még négy darabot vásárolnak ezekből a gépekből. Négy megrendelés alatt álló fúrókocsit, egy 12 tonnás, a bányaméretekhez és körülményekhez jól alkalmazkodó, különleges tehergépkocsit (FRAKNAK), egy PK-438 típusú fúróberendezést, egy hidraulikus, rakodógépre szerelt kőtörő berendezést várnak. Az utóbbi az ércdúsítóban működik majd, ugyanis az új bányászati eljárás során az eddiginél nagyobb méretű kövek kerülnek majd az ÉDÜ-be, a törő előtt még ösz- szezúzzák az ércet tartalmazó követ. Új típusú, nagy teljesítményű szivattyúk is érkeznek rövidesen a Szovjetunióból, amelyek akár 600 méteres mélységből is képesek a vizet kiemelni. A vállalat ebben az esztendőben mintegy 60 millió forint értékben vásárol gépeket az említett cél érdekében, illetve a régi, elhasználódott gépek pótlására. L. J. Új híd a Rábán Új Rába-híd épül Vas megyében Rum és Kám községek között. A Hídépítő Vállalat szakemberei jelenleg a betonalapozáson dolgoznak. Az új híd közvetlenül a régi mellett íveli majd át a folyót. A munkákkal, melyekre több mint "húszmillió forintot fordítanak, a tervek szerint ez év nyarára végeznek. Ekkorra kiépítik mintegy kilométernyi hosszúságban a felvezető utakat is. A forgalmat egyelőre - korlátozással — a megerősített régi hídon bonyolítják le.
