Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-04 / 34. szám

1981. február 4., szerda Dunántúli napló 5 Architektúra pinceklub Néhány nap óta ismét dol­goznak az aknamélyítők a Hu­nyadi út elején levő mélypincé­nél. Megtudták, hogy a három- szintes pince legfelső szintjét, a kéregpincét erősítik meg most, megfelelően szigetelik a felülről jövő nedvesedés ellen (az alsóbb szinteket már ko­rábban megerősítették) és vég­leges lejáratot építenek. A munkák elvégzése után a Dél-dunántúli Tervező Válla­lat Architektúra Klubja veszi birtokba a mintegy 750 négy­zetméter alapterületű pincét. A klubot kiszolgáló ún. vizes­blokkot (mosdó, W. C.) a ké­regpincében alakítják ki. Új hirdető­berendezések A Magyar Hirdető pécsi ki- rendeltsége 360 000 forintos beruházással folyamatosan fel­frissíti pécsi hirdetőberendezé­seinek az állományát. Új, be­lülről kivilágítható hirdetőosz- lopok kerültek a Széchenyi té­ren az IBUSZ és a Boldogság Háza elé. Az előbbit a Pécsi Nemzeti Színház vette bérbe, az utóbbin a színház, az állat­kert, a MÉH és az Állami Biz­tosító osztozik. 15 db 2x1 mé­teres csőlóbas táblával vették körül a Rákóczi úton a posta­palota előtti térségen levő deszkaépületet, amely római kori épületmaradványokat óv. Legközelebb Lvov-Kertváros ut­cáin, terein helyeznek el 15 hirdetőtáblát. Gyümölcs­ízesítésü Daniella krémtúró A Borsod megyei Tejipari Vál­lalatnál Daniella márkanéven megkezdték a zsírszegény habo­sított krémtúró gyártását. A már országosan ismert és népszerű Gervais habosított krémtúróhoz hasonlóan szintén négyféle íze­sítéssel fogják készíteni. Elsőként a vegyes koktél gyártását kezdték meg, ezt kö­veti majd az alma, körte és na­túr ízesítésű Daniella krémtúró. Az új terméket az egész ország­ban árusítani fogják. A tervek szerint február végétől már na­ponta tizenöt—húszezer pohár­ral készítenek belőle. r r Átalánydíjat fizetnek majd az érintett fogyasztók Ujmecsekalján háromezer gázórát szerelnek le iÉír ::kÍíÍÍÍs||!Í^ P écs várja a földgázt. Az évek óta tartó átállásban most Üj- mecsekalja több mint 3000 távfűtéses és központi meleg­víz-ellátású lakása van soron. Leszerelik a csőhálózatot és a gázórát - utána átalánydíjat fizet a lakó. Hévízi Éva: Válás után című alkotása Színes világ Hévízi Éva fes­tőművész világa, de mindez sokkal több a puszta látvány­nál. A színek sohasem öncélú­ak, hanem mindig a lényeg: a gondolkodtatás szolgálatában állnak. Festményei és gipszbe mártott gézszobrai filozofikus művek, meditálás az emberről, az ember környezetéről, a min­dennapi életről. Hévízi Éva ér­zékenyen reagál a környezeté­re, az őt érő hatásokra. S mondanivalója, gondolatai nemcsak őt, hanem általában minden embert érdekelhetnek, érintenek. A pécsi Ifjúsági Ház­ban tegnap megnyílt kiállításá­nak anyaga az álarc, az álarc­viselés, önmagunkba burkoló­zásunk, titkolózásunk akart vagy akaratlan képmutatásunk köré csoportosul. A gúzsba kötő anyai szere­tet, a gyermek válás utáni ki­szolgáltatottsága, az álarcok sokaságát változtatgató min­dennapi rohanásba belefáradó ember kap képi és szobrászi megformálást a kiállításon. Festményeinek technikája is szót érdemel. A színeket réte­genként üveglapról viszi föl, majd olajfestékkel is „beledol­gozik” a festménybe. így nyeri a különlegesen ragyogó, friss színhatást, ami évek múltán sem veszít fényéből. Hévízi Éva tíz évvel ezelőtt végezte el a képzőművészeti főiskolát. Tősgyökeres buda­pesti, ott él, ott dolgozik. Ka­pott KISZ KB díjat és három évvel ezelőtt egy bulgáriai művésztelep ezüstérmét. Mun­káit Budapesten kívül megta­láljuk Kecskeméten, Győrben, Szófiában, az athéni követsé­gen. Tagja a Fiatal Képzőmű­vészek Stúdiójának és a mos­tani pécsi kiállítás a hetedik önálló bemutatkozása. Ennyit az adatokról, a többiről szól­jon ő maga:- A valóságot, a tényeket szeretném megmutatni, s a va­lóság nem mindig rózsás. Ta­pasztalataim szerint szeretnénk álarcaink mögé bepillantani, de egymás igazi arcát soha nem ismerhetjük meg, gyakran még önmagunkra sem ismerünk rá.- Most milyen gondolatok foglalkoztatják?- A valóság szökevényeiről szeretnék beszélni a legköze­lebb. Az emberről, aki próbál nem venni tudomást az elke­rülhetetlen dolgokról. Még csak gondolattöredékek kavarognak bennem. S a napokban feje­zek be egy igen vidám, na­gyon kellemes feladatot. A bu­dapesti Damjanich utcai óvo­dának csinálok egy ötször há­rom méteres murális munkát Nyár címmel. Hévizi Éva kiállítása Pécsett február 18-ig tekinthető meg. Barlahidaj Andrea — Most vettem át a szolgá­latot, a portások világosítottak lel a részletekről. Nem tudni, ki lehetett: vállalati dolgozó vagy valaki más. Ahogy mond­ták, ittas volt... H. L.: „Ezek szerint erre a te­lephelyre csak úgy be lehet az utcáról sétálni? H. J.: „Az is elképzelhető, ott hátul meg van bontva a kerí­tés." H. L.: „És ha mondjuk ide­gen volt, honnan tudják, hogy ivott?" Erre a kérdésre rgpr nem olyan egyértelmű a válasz, a szavak keresését, a tanácsta­lanságot nem is érdemes rész­letezni. A lényeg: ott, akkor erre nem akadt épkézláb ma­gyarázat. Egyébként: tegnap délelőtt kaptuk a hírt, hogy még hétfőn este kézre került a ZIL-es kocsi- kázó. H. L. A kilátást akadályozó téglarakás a Somogyi Béla utca—Légszeszgyár utca sarkán Esti őrjárat - krimivel Zavaró félhomály az utcákon A DDGáz Baranya megyei üzemegysége épületgépészeti üzemének az adott lépcsőhá­zakba kifüggesztett felhívása tudtul adja az ott élőknek a legszükségesebbeket, ugyanak­kor a lakók — ahogy rájuk ke­rül a sor — az akció előtt 3 nappal megkapják a névre szó­ló értesítést: kérjük, hogy a megadott időben tartózkodjék otthon, vagy tegye lehetővé szakembereinknek, hogy laká­sába bejussanak. A DDGáz 36 szerelője egész éven át Ujmecsekalján dolgo­zik: bontják a felszálló gázve­zetékeket, leszerelik a gázórá­kat, aztán a strangokba új ve­zetékeket húznak, hegesztik, csatlakoztatják a gáztűzhelye­ket, elvégzik a gáztömörségi próbát, majd (ia minden kifo­gástalan, akkor nyomás alá helyezik a hálózatot. (Jelenleg az Építők útja 5/b és 12/b, va­lamint a Szántó Kovács János utca 6-8. számú házak vannak soron.) Hogy miért szerelik le a 3000 gázórát? Először is, mert ezek­ben a lakásokban kizárólag gáztűzhely üzemel. A jelenlegi órák (szelepesek) a földgáz­mérésre nem alkalmasak, nem beszélve a gyakori meghibáso­dásukról, a kötéseknél előfor­duló szivárgásról. A földgázr aeleve más típu­sú és méretében is a jelenle­ginél nagyobb fogyasztásmérő óra szükségeltetik - az viszont nem fér be a jelenlegi helyére a konyha hátsó fala mögötti szerelőcsatornába. Mit lehet tenni? Végül is megszületett a döntés: nem szerelnek fel „csak” a gáztűzhely miatt új órát az ilyen lakásokba. A la­kók pedig átalánydíjat fizet­nek. A vállalat a gázszünet idejé­re 2 lapos villanyrezsót köl­csönöz, hogy tudjanak főzni a lakók. A szerelők lemázolják a felszálló új vezetéket, elvégzik a járulékos kőművesmunkákat, utána az átalánydíjas szerző­dés megkötése következik. A kéthavi átalány összege függ a szobaszómtól és a gázkészülék­től. (Például: 2 szobás lakás és 3 lángú, sütővel ellátott gáztűzhely esetén a havi áta­lánydíj 27 forint.) Átalánydíjat fizető házban a gázosok órá­val mérték az összfogyasztást és szó, ami szó, a lakók ösz- szességében nem fizettek rá. A 3000 újmecsekaljai lakás gázóráinak és csöveinek sze­relése együtt történt volna meg a bevezető csövek és az elzá­rók cseréjével. Ez utóbbiak szerelését a téli időben szü- neteltetik^ Idővel újabb né­hány órás gázszünetet tarta­nak, amíg elvégzik a külső munkákat. A vállalat kéri a la­kókat, hogy a megjelölt idő­ben tartózkodjanak otthon, vagy tegyék lehetővé a lakás­ba jutást. Ha csak egyetlen lakó is meghiúsítja ezt - az a lakótársaival tesz rosszat. — murányi — Ki hitte volna? Pedig olyan csendesnek indult... Kivételesen hétfő esti pécsi közlekedési őrjáratunk semmi izgalmassal .nem kecsegtetett. Találkoztunk kirívó szabályta­lanságot elkövetőkkel (köztük egy BMW-ssel, aki a Petőfi mo­zi előtti gyalogos átkelőhelyen tekintélyes sebességgel kész­tette meghátrálásra az úttest közepén áthaladó járókelőket - szabálysértési feljelentés lett az ára), a jókedv nyomaival (vasárnap éjjel Ujmecsekalján, feltehetően a vásárcsarnoki rock-koncerttől felhevülők 56 visszapillantó tükröt, temérdek autóantennát és ablaktörlőt törtek le az ott parkírozó ko­csikról) és intim hangulatvilágí­tásba burkolózó útszakaszokkal. És utóbbiaknál álljunk meg egy röpke szóra. A Szabadság út amúgy sem éppen néptelen forgalmát joggal zavarja az a meghitt félhomály, ami errefe­lé tapasztalható. Mondani sem kell, ez különösképp a gyalo­gosokra nézve veszélyes, akik feltűnése a zebrákon már amo­lyan látomásszámba megy a sötétség miatt. De ha csak er­ről az útról lenne szó . . . Ha­sonlóan „alagúti” állapotokra leltünk a Veress Endre utcának a Megyeri úttól a régi beton­üzemig tartó részén, a Páfrány utcában és az Építők útján (itt — megszámoltuk — a Mecsek Áruháztól a belváros felé me­net a bal oldalon hét lámpa egyáltalán nem égett) is. De elöljáróban nem azt ígér­tem. Némi izgalmat sejtetett a cikk első mondata, amiről a véletlen — vagy jobban mond­va nem is az - gondoskodott. Hogy a közepébe vágjak, a járőrkocsi rádióján elhangzott a központ hívása: kéri a Déli ipari út környékén cirkáló rend­őrautót, tartóztassa fel az IF 85-18 rendszámú tehergépko­csit, amelyet ismeretlen sze­mély a 12-es Volán Bolgár Néphadsereg úti telephelyéről itta.san „elkötött" és valószínű­síthetően arra felé vezet. 18.15. Máris a helyszínen, a telephelyen vagyunk. A portán az egyik szemtanú, Korbacz István magyarázza a helyzetet: — Itt, a kijáratnál minden, kife­lé igyekvő jármű meg szokott állni, hogy a portások felírhas­sák rendszámát. A kérdéses ZIL-ről már a fagyszolgálattól jelentették, hogy eltűnt, bizto­san ki akarja vinni valaki. A teherautó ideért, a törött so­rompó nem kényszerítette meg­állásra, így hát egy kicsit le­fékezett, majd a Déli ipari út felé vette útját. Horváth János garázsmester: Hévízi Éva festőművész kiállítása Fokhagymás „tilalom-lista”... Tiszteltetem a vámőröket, kéz­csók a vámőrhölgyeknek és hogy eddig ezt nem tettem (feledé- kenységem egyszerűen röhejes) szeretném fejem a falba verni. Előrebocsátom, nem hízelegni akarok, protekcióért esedezni még kevésbé, mert általában nem szoktam külföldre mászkál­ni — ha csak Baranyát is elha­gyom már idegeskedem — és ha mégis megtörtént némelykor, maximum egy reklámszatyorral léptem át a határt ki-, és be­felé a vámosok nagy ámulatá­Hogy mégis mi okból feje­zem ki mélységes tiszteletemet irántuk, abban kizárólagos sze­repe van a —, fokhagymának. Ugyanis hallottam a rádióból, hogy a vámőrség a fokhagymát felvette a „tilalmi listára". (Ez a meghatározás sajátom, a szakkifejezést elfelejtettem). Nos a „tilalmi lista” olyan lista, amelyen feltüntetik: mit nem szabad behozni szép hazánkba és mit nem szabad kivinni szép szülőföldünkről. A fokhagyma- ügy tulajdonképpen egy közis­mert és kitűnő riporterkollégám műsorában vetődött fel. A kér­désre nem vámhivatali dolgozó válaszolt, hanem egy magas beosztású idegenforgalmi szak­ember. A magyarázat ekképpen szólt: a listára felkerülnek al­kalmilag olyan árucikkek, ame­lyekből itthon hiány mutatkozik, s ilyen termék a fokhagyma is. Hosszú évtizedek óta nem volt olyan ramaty a fokhagymater­més, mint az elmúlt esztendő­ben. Kevés van, drága is (80— 90 forint kilója), világos tehát, hogy szigorúan visszatartjuk a portékát és ezért elismerés ille­ti a vámhatóságot, amiért a belső ellátás, sőt a dolgozó há­ziasszonyok érdekében ilyen éberen ügyel a rendre. A vezető beosztású idegen- forgalmi szakember ezután még szinte gyakorlati példával is előállt, mondván: Mert képzelje csak el, hogyan is tudnánk otthon a borjúcsül­köt, vagy a natúrszeletet len­csefőzelékkel elfogyasztani, ha nincs fokhagyma?" Vagyis, ha a fokhagymát esetleg csencsölés céljából de­rék magyar turistáink kihorda­nák? De ne vinve ki a fokhagy­mát az a külföldi turista sem, aki esetleg magyaros, népies díszként akasztaná a háziszőt­tes falvédőre lakása falán. És egyáltalán Biz’isten mondom, lelkesen megtapsoltam a riport főszerep, tőjét, majd lekapcsolva a ké­szüléket, elégedetten nyúltam végig a heverőn és tekintete­met a plafonra szegezve ösz- szegeztem a hallottakat. Micso­da okos és világos okfejtés hangzott el belső ellátásunk ér­dekében! Isten bizony szégyell­tem magam, hogy én — aki már idestova száz éve agitá­lok kedvenc kis újságom hasáb­jain — még ma sem tudok ilyen egyszerűen, ilyen mindenki szá­mára közérthetően megmagya­rázni egy látszólag száraz és rideg rendelkezést. Mily botor és hálátlan az ember! Csak dolgozik, aztán ro­han haza, nekiesik a fokhagy­más borjúhúsnak, csak falja, za­bálja, nézi a tévét és csak eszik és estebédre bevág még egy tányér fokhagymás lencsét is, de eszébe nem jutna, hogy e fölséges lakoma — mindennapi eledele - derék vámosainknak köszönhető, akik éberen őrköd­ve határátkelő állomásainkon, esőben—hóban—forró napsütés­ben rendíthetetlenül tartják visz. sza a fokhagymát. De hálával tartozom az ide­genforgalmi vezetőnek is, aki felnyitotta szemem és a hely­zetek helyes felismerésére oko­san rávezetett. Most veszek is három kiló borjúhúst, az ide­genforgalmi vezető nevét pedig imába foglalom. (Rab Ferenc)

Next

/
Thumbnails
Contents