Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-04 / 34. szám
1981. február 4., szerda Dunántúli napló 5 Architektúra pinceklub Néhány nap óta ismét dolgoznak az aknamélyítők a Hunyadi út elején levő mélypincénél. Megtudták, hogy a három- szintes pince legfelső szintjét, a kéregpincét erősítik meg most, megfelelően szigetelik a felülről jövő nedvesedés ellen (az alsóbb szinteket már korábban megerősítették) és végleges lejáratot építenek. A munkák elvégzése után a Dél-dunántúli Tervező Vállalat Architektúra Klubja veszi birtokba a mintegy 750 négyzetméter alapterületű pincét. A klubot kiszolgáló ún. vizesblokkot (mosdó, W. C.) a kéregpincében alakítják ki. Új hirdetőberendezések A Magyar Hirdető pécsi ki- rendeltsége 360 000 forintos beruházással folyamatosan felfrissíti pécsi hirdetőberendezéseinek az állományát. Új, belülről kivilágítható hirdetőosz- lopok kerültek a Széchenyi téren az IBUSZ és a Boldogság Háza elé. Az előbbit a Pécsi Nemzeti Színház vette bérbe, az utóbbin a színház, az állatkert, a MÉH és az Állami Biztosító osztozik. 15 db 2x1 méteres csőlóbas táblával vették körül a Rákóczi úton a postapalota előtti térségen levő deszkaépületet, amely római kori épületmaradványokat óv. Legközelebb Lvov-Kertváros utcáin, terein helyeznek el 15 hirdetőtáblát. Gyümölcsízesítésü Daniella krémtúró A Borsod megyei Tejipari Vállalatnál Daniella márkanéven megkezdték a zsírszegény habosított krémtúró gyártását. A már országosan ismert és népszerű Gervais habosított krémtúróhoz hasonlóan szintén négyféle ízesítéssel fogják készíteni. Elsőként a vegyes koktél gyártását kezdték meg, ezt követi majd az alma, körte és natúr ízesítésű Daniella krémtúró. Az új terméket az egész országban árusítani fogják. A tervek szerint február végétől már naponta tizenöt—húszezer pohárral készítenek belőle. r r Átalánydíjat fizetnek majd az érintett fogyasztók Ujmecsekalján háromezer gázórát szerelnek le iÉír ::kÍíÍÍÍs||!Í^ P écs várja a földgázt. Az évek óta tartó átállásban most Üj- mecsekalja több mint 3000 távfűtéses és központi melegvíz-ellátású lakása van soron. Leszerelik a csőhálózatot és a gázórát - utána átalánydíjat fizet a lakó. Hévízi Éva: Válás után című alkotása Színes világ Hévízi Éva festőművész világa, de mindez sokkal több a puszta látványnál. A színek sohasem öncélúak, hanem mindig a lényeg: a gondolkodtatás szolgálatában állnak. Festményei és gipszbe mártott gézszobrai filozofikus művek, meditálás az emberről, az ember környezetéről, a mindennapi életről. Hévízi Éva érzékenyen reagál a környezetére, az őt érő hatásokra. S mondanivalója, gondolatai nemcsak őt, hanem általában minden embert érdekelhetnek, érintenek. A pécsi Ifjúsági Házban tegnap megnyílt kiállításának anyaga az álarc, az álarcviselés, önmagunkba burkolózásunk, titkolózásunk akart vagy akaratlan képmutatásunk köré csoportosul. A gúzsba kötő anyai szeretet, a gyermek válás utáni kiszolgáltatottsága, az álarcok sokaságát változtatgató mindennapi rohanásba belefáradó ember kap képi és szobrászi megformálást a kiállításon. Festményeinek technikája is szót érdemel. A színeket rétegenként üveglapról viszi föl, majd olajfestékkel is „beledolgozik” a festménybe. így nyeri a különlegesen ragyogó, friss színhatást, ami évek múltán sem veszít fényéből. Hévízi Éva tíz évvel ezelőtt végezte el a képzőművészeti főiskolát. Tősgyökeres budapesti, ott él, ott dolgozik. Kapott KISZ KB díjat és három évvel ezelőtt egy bulgáriai művésztelep ezüstérmét. Munkáit Budapesten kívül megtaláljuk Kecskeméten, Győrben, Szófiában, az athéni követségen. Tagja a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a mostani pécsi kiállítás a hetedik önálló bemutatkozása. Ennyit az adatokról, a többiről szóljon ő maga:- A valóságot, a tényeket szeretném megmutatni, s a valóság nem mindig rózsás. Tapasztalataim szerint szeretnénk álarcaink mögé bepillantani, de egymás igazi arcát soha nem ismerhetjük meg, gyakran még önmagunkra sem ismerünk rá.- Most milyen gondolatok foglalkoztatják?- A valóság szökevényeiről szeretnék beszélni a legközelebb. Az emberről, aki próbál nem venni tudomást az elkerülhetetlen dolgokról. Még csak gondolattöredékek kavarognak bennem. S a napokban fejezek be egy igen vidám, nagyon kellemes feladatot. A budapesti Damjanich utcai óvodának csinálok egy ötször három méteres murális munkát Nyár címmel. Hévizi Éva kiállítása Pécsett február 18-ig tekinthető meg. Barlahidaj Andrea — Most vettem át a szolgálatot, a portások világosítottak lel a részletekről. Nem tudni, ki lehetett: vállalati dolgozó vagy valaki más. Ahogy mondták, ittas volt... H. L.: „Ezek szerint erre a telephelyre csak úgy be lehet az utcáról sétálni? H. J.: „Az is elképzelhető, ott hátul meg van bontva a kerítés." H. L.: „És ha mondjuk idegen volt, honnan tudják, hogy ivott?" Erre a kérdésre rgpr nem olyan egyértelmű a válasz, a szavak keresését, a tanácstalanságot nem is érdemes részletezni. A lényeg: ott, akkor erre nem akadt épkézláb magyarázat. Egyébként: tegnap délelőtt kaptuk a hírt, hogy még hétfőn este kézre került a ZIL-es kocsi- kázó. H. L. A kilátást akadályozó téglarakás a Somogyi Béla utca—Légszeszgyár utca sarkán Esti őrjárat - krimivel Zavaró félhomály az utcákon A DDGáz Baranya megyei üzemegysége épületgépészeti üzemének az adott lépcsőházakba kifüggesztett felhívása tudtul adja az ott élőknek a legszükségesebbeket, ugyanakkor a lakók — ahogy rájuk kerül a sor — az akció előtt 3 nappal megkapják a névre szóló értesítést: kérjük, hogy a megadott időben tartózkodjék otthon, vagy tegye lehetővé szakembereinknek, hogy lakásába bejussanak. A DDGáz 36 szerelője egész éven át Ujmecsekalján dolgozik: bontják a felszálló gázvezetékeket, leszerelik a gázórákat, aztán a strangokba új vezetékeket húznak, hegesztik, csatlakoztatják a gáztűzhelyeket, elvégzik a gáztömörségi próbát, majd (ia minden kifogástalan, akkor nyomás alá helyezik a hálózatot. (Jelenleg az Építők útja 5/b és 12/b, valamint a Szántó Kovács János utca 6-8. számú házak vannak soron.) Hogy miért szerelik le a 3000 gázórát? Először is, mert ezekben a lakásokban kizárólag gáztűzhely üzemel. A jelenlegi órák (szelepesek) a földgázmérésre nem alkalmasak, nem beszélve a gyakori meghibásodásukról, a kötéseknél előforduló szivárgásról. A földgázr aeleve más típusú és méretében is a jelenleginél nagyobb fogyasztásmérő óra szükségeltetik - az viszont nem fér be a jelenlegi helyére a konyha hátsó fala mögötti szerelőcsatornába. Mit lehet tenni? Végül is megszületett a döntés: nem szerelnek fel „csak” a gáztűzhely miatt új órát az ilyen lakásokba. A lakók pedig átalánydíjat fizetnek. A vállalat a gázszünet idejére 2 lapos villanyrezsót kölcsönöz, hogy tudjanak főzni a lakók. A szerelők lemázolják a felszálló új vezetéket, elvégzik a járulékos kőművesmunkákat, utána az átalánydíjas szerződés megkötése következik. A kéthavi átalány összege függ a szobaszómtól és a gázkészüléktől. (Például: 2 szobás lakás és 3 lángú, sütővel ellátott gáztűzhely esetén a havi átalánydíj 27 forint.) Átalánydíjat fizető házban a gázosok órával mérték az összfogyasztást és szó, ami szó, a lakók ösz- szességében nem fizettek rá. A 3000 újmecsekaljai lakás gázóráinak és csöveinek szerelése együtt történt volna meg a bevezető csövek és az elzárók cseréjével. Ez utóbbiak szerelését a téli időben szü- neteltetik^ Idővel újabb néhány órás gázszünetet tartanak, amíg elvégzik a külső munkákat. A vállalat kéri a lakókat, hogy a megjelölt időben tartózkodjanak otthon, vagy tegyék lehetővé a lakásba jutást. Ha csak egyetlen lakó is meghiúsítja ezt - az a lakótársaival tesz rosszat. — murányi — Ki hitte volna? Pedig olyan csendesnek indult... Kivételesen hétfő esti pécsi közlekedési őrjáratunk semmi izgalmassal .nem kecsegtetett. Találkoztunk kirívó szabálytalanságot elkövetőkkel (köztük egy BMW-ssel, aki a Petőfi mozi előtti gyalogos átkelőhelyen tekintélyes sebességgel késztette meghátrálásra az úttest közepén áthaladó járókelőket - szabálysértési feljelentés lett az ára), a jókedv nyomaival (vasárnap éjjel Ujmecsekalján, feltehetően a vásárcsarnoki rock-koncerttől felhevülők 56 visszapillantó tükröt, temérdek autóantennát és ablaktörlőt törtek le az ott parkírozó kocsikról) és intim hangulatvilágításba burkolózó útszakaszokkal. És utóbbiaknál álljunk meg egy röpke szóra. A Szabadság út amúgy sem éppen néptelen forgalmát joggal zavarja az a meghitt félhomály, ami errefelé tapasztalható. Mondani sem kell, ez különösképp a gyalogosokra nézve veszélyes, akik feltűnése a zebrákon már amolyan látomásszámba megy a sötétség miatt. De ha csak erről az útról lenne szó . . . Hasonlóan „alagúti” állapotokra leltünk a Veress Endre utcának a Megyeri úttól a régi betonüzemig tartó részén, a Páfrány utcában és az Építők útján (itt — megszámoltuk — a Mecsek Áruháztól a belváros felé menet a bal oldalon hét lámpa egyáltalán nem égett) is. De elöljáróban nem azt ígértem. Némi izgalmat sejtetett a cikk első mondata, amiről a véletlen — vagy jobban mondva nem is az - gondoskodott. Hogy a közepébe vágjak, a járőrkocsi rádióján elhangzott a központ hívása: kéri a Déli ipari út környékén cirkáló rendőrautót, tartóztassa fel az IF 85-18 rendszámú tehergépkocsit, amelyet ismeretlen személy a 12-es Volán Bolgár Néphadsereg úti telephelyéről itta.san „elkötött" és valószínűsíthetően arra felé vezet. 18.15. Máris a helyszínen, a telephelyen vagyunk. A portán az egyik szemtanú, Korbacz István magyarázza a helyzetet: — Itt, a kijáratnál minden, kifelé igyekvő jármű meg szokott állni, hogy a portások felírhassák rendszámát. A kérdéses ZIL-ről már a fagyszolgálattól jelentették, hogy eltűnt, biztosan ki akarja vinni valaki. A teherautó ideért, a törött sorompó nem kényszerítette megállásra, így hát egy kicsit lefékezett, majd a Déli ipari út felé vette útját. Horváth János garázsmester: Hévízi Éva festőművész kiállítása Fokhagymás „tilalom-lista”... Tiszteltetem a vámőröket, kézcsók a vámőrhölgyeknek és hogy eddig ezt nem tettem (feledé- kenységem egyszerűen röhejes) szeretném fejem a falba verni. Előrebocsátom, nem hízelegni akarok, protekcióért esedezni még kevésbé, mert általában nem szoktam külföldre mászkálni — ha csak Baranyát is elhagyom már idegeskedem — és ha mégis megtörtént némelykor, maximum egy reklámszatyorral léptem át a határt ki-, és befelé a vámosok nagy ámulatáHogy mégis mi okból fejezem ki mélységes tiszteletemet irántuk, abban kizárólagos szerepe van a —, fokhagymának. Ugyanis hallottam a rádióból, hogy a vámőrség a fokhagymát felvette a „tilalmi listára". (Ez a meghatározás sajátom, a szakkifejezést elfelejtettem). Nos a „tilalmi lista” olyan lista, amelyen feltüntetik: mit nem szabad behozni szép hazánkba és mit nem szabad kivinni szép szülőföldünkről. A fokhagyma- ügy tulajdonképpen egy közismert és kitűnő riporterkollégám műsorában vetődött fel. A kérdésre nem vámhivatali dolgozó válaszolt, hanem egy magas beosztású idegenforgalmi szakember. A magyarázat ekképpen szólt: a listára felkerülnek alkalmilag olyan árucikkek, amelyekből itthon hiány mutatkozik, s ilyen termék a fokhagyma is. Hosszú évtizedek óta nem volt olyan ramaty a fokhagymatermés, mint az elmúlt esztendőben. Kevés van, drága is (80— 90 forint kilója), világos tehát, hogy szigorúan visszatartjuk a portékát és ezért elismerés illeti a vámhatóságot, amiért a belső ellátás, sőt a dolgozó háziasszonyok érdekében ilyen éberen ügyel a rendre. A vezető beosztású idegen- forgalmi szakember ezután még szinte gyakorlati példával is előállt, mondván: Mert képzelje csak el, hogyan is tudnánk otthon a borjúcsülköt, vagy a natúrszeletet lencsefőzelékkel elfogyasztani, ha nincs fokhagyma?" Vagyis, ha a fokhagymát esetleg csencsölés céljából derék magyar turistáink kihordanák? De ne vinve ki a fokhagymát az a külföldi turista sem, aki esetleg magyaros, népies díszként akasztaná a háziszőttes falvédőre lakása falán. És egyáltalán Biz’isten mondom, lelkesen megtapsoltam a riport főszerep, tőjét, majd lekapcsolva a készüléket, elégedetten nyúltam végig a heverőn és tekintetemet a plafonra szegezve ösz- szegeztem a hallottakat. Micsoda okos és világos okfejtés hangzott el belső ellátásunk érdekében! Isten bizony szégyelltem magam, hogy én — aki már idestova száz éve agitálok kedvenc kis újságom hasábjain — még ma sem tudok ilyen egyszerűen, ilyen mindenki számára közérthetően megmagyarázni egy látszólag száraz és rideg rendelkezést. Mily botor és hálátlan az ember! Csak dolgozik, aztán rohan haza, nekiesik a fokhagymás borjúhúsnak, csak falja, zabálja, nézi a tévét és csak eszik és estebédre bevág még egy tányér fokhagymás lencsét is, de eszébe nem jutna, hogy e fölséges lakoma — mindennapi eledele - derék vámosainknak köszönhető, akik éberen őrködve határátkelő állomásainkon, esőben—hóban—forró napsütésben rendíthetetlenül tartják visz. sza a fokhagymát. De hálával tartozom az idegenforgalmi vezetőnek is, aki felnyitotta szemem és a helyzetek helyes felismerésére okosan rávezetett. Most veszek is három kiló borjúhúst, az idegenforgalmi vezető nevét pedig imába foglalom. (Rab Ferenc)
