Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-24 / 54. szám

1961. február 24., kedd Dunántúli napló 5 A szanálástól az élmezőnyig Elsők között a vajszlói termelő­szövetkezet Erb János felvétele 110-napos süldők Vajszlón, a tsz kutricájábon ____________________* -------------------:--------------­ME M STAGEK legutóbbi 51 mutatós értékelése szerint az ország 1350 termelőszövetkezete közül, eredményei alapján a 480. a vajszlói Zöldmező Tsz lett. Ha figyelembe­vesszük, hogy a legjobb ötvenbe Baranyából csak a belvárd- gyulai Közös Út Tsz került be, jónak kell tartanunk a vajszlóiak helyezését. A Baranya megyei TESZOV három mutatós hatékonysági vizsgálata alapján 1979-ben az egy főre jutó 71 781 forintos bruttó jövedelmével Vajszló a megye nyolcadik, az egy főre eső 45 698 forintos nyereségével a megye kilencedik, az egy hektárra jutó 1107 forintos fejlesztési alapjával a megye ti­zennegyedik legjobb eredményét érte el.------------------------------------------------------------------------------------------* ­Kiváló munkáért magas bér A 2000 hektáros, három falu - Vajszló. Luzsok, Páprád — ha­tárában működő Zöldmező Tsz mostoha termőhelyi adottságok közt gazdálkodik. Szántóföldjei, nek 75 százaléka — sovány, sa. vanyú homok, ami a1 rozsot és a csillagfürtöt jobban kedveli, mint a búzát, kukoricát A hetvenes évek elejének nagy fejlesztési kampányában Vajszló többet markolt, mint ereje engedte. A 70 százalékos állami támogatás megnyeré­séért folytatott versenyben a szakosított tehenészeti telep mellett három szomszédos kis tsz-el — Magyartelek Vejti, Za. látó — közösen egy évi 10 000 hízót kibocsátó szakosított ser­téstelep építésébe fogott bele. A 27 millióra tervezett telep 40 millióba került és az első két- három évben akkora vesztesé­geket „produkált”, hogy sorba csődbe juttatta a SERKÖV-be társult tsz-eket. A SERKÖV miatt szanálták Magyarteleket, sza­nálták az időközben Zalátával egyesült Vejtit, és 1973-ban, 3,2 milliós deficittel szanálták a vajszlói Zöldmezőt. Ekkor tették ki a táblát, hogy „Ez a sertéstelep eladó!” Ha szó szerint nem is így történt, tény, hogy árulták. Elsősorban a húsiparnak kínálták fel. Nem sok sikerrel. A Szentlőrin­ci Állami Gazdaság azonban komoly vevőnek ígérkezett Az adásvétel egész kis dolgon bu­kott meg, a három tsz 6 milliót kért a1 40 millióért épült tele­pért, de az állami gazdaság csak 5,5 milliót akart fizetni. Ekkor egy 30 éves fiatalem­ber, Baranyi László —a szanálás után őt választották meg Vajsz­lón tsz-elnöknek — megkötötte magát. Megkereste a megyei ve­zetőket, felment a minisztérium­ba és kijelentette: „Ennyiért nem adjuk”. Vajszló vállalja, hogy kifizeti a társakat és egye. dűl viszi tovább, állítja lábra a nagybeteg létesítményt. A telepről 6 szakvezetőnek kellett sürgősen elmennie. He­lyükbe dinamikus fiatalembere, két állítottak. A telep élére Hoh- ner János, tehetséges fiatal üzemmérnök került A kocatelep és a tenyésztés vezetője az ugyancsak fiatal Novák József lett. Új ösztönző munka, és ár- szabályozást vezettek be és a régi fizikai állománnyal — már 1976-ban 250 000 forint nyere­séget hozott a sertéstelep. Kö­vetkező évben oszlott fel a SER. KOV és vajszlói gesztorsággal EGE - Egyszerű Gazdasági Együttműködés — néven műkö­dött tovább. Az év végén már 3,9 millió volt o tiszta nyereség és Vojszlá megkezdhette a 11 milliós telep rekonstrukciót. Két év alatt a termelés csökkenése nélkül korszerűsítették a sertés- hizlaldát, a malacnevelést. A következő évben már 5,3 mil­lió, 1979-ben 4,9 millió és 1980. ban ismét 4,88 millió tiszta nye. reséget hozott a létesítmény. Ekkor Vajszlónak már 55 száza, lékos részaránya volt a tőké­ben, Magyartelek és Vejti pe­dig kilépett a társulásból, az­zal, hogy Vajszló kifizeti a be­fektetett pénzüket. Az első rész­letet — 4 milliót — már meg­kapták. 1983-ig 16,5 millió fo­rintot fizet ki volt társainak a Zöldmező Tsz, amely most a ha­todik ötéves tervben nagysza­bású telepbővitési beruházás­ba kezd. Terveik szerint 20,5 milliós be. ruházással újabb évi 5000 hízó­kibocsátással bővítik telepük kapacitását és 1985-ben már 15 000 hízott sertést értékesíte­nék. Egyidejűleg — 40 százalé­kos állami támogatás igénybe­vételével — a szakosított szarvasmarhatelepükön is vég­rehajtanak egy 7 millió forintos rekonstrukciót. Fejőházat és ol­csó szabadtartásos istállót épí. tenek, amely jobban megfelel a Holstein-fríz állománynak — Célunk a hatodik ötéves terv végére túlhaladni a 100 millió forintos termelési értéket. Ehhez viszont kevés a meglévő kapacitás, amiit 25 százalékkal kívánunk megnövelni. Baranyi László tsz-efnök szavai olyan magabiztosan csengenek, mint­ha nem is 2000 hektár sovány homok, de 4000 hektár humusz­föld pozíciójából nyilatkozna. A ma is csak 38 éves fiatal­ember a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen végzett. A szakma gyakorlatát az országos hírű galgamácsai tsz-ben sze­rezte meg, ahonnan friss, di­namikus szellemet hozott ide az Ormánság kissé álmosan dobo. gó szívébe. Szinte példa nélkül álló Bara­nyában, amit ez a fiatal vezető, gárda az utóbbi években pro­dukált — Megköveteltük o munkát, megfogtuk a költségeket - s mindkettő bejött. A sertéstelepi dolgozók több mint fele ma is cigány, de kiváló munkát vé­geznek és magas bért visznek haza. A költséget nem a bérnél fogjuk meg, hanem például ott, hogy kiváltjuk az energiaigé­nyes növényeket és nem veszünk milliókért nyugati gyártmányú gépet Egy mázsa búza önkölt­sége nálunk 168 forint. A kuko­ricáé tavaly közel járt a 300-hoz. Nálunk ez már drága növény, ezért egy részét kiváltjuk napra­forgóra, csillagfürtre. Homoki tsz lévén a megyében elsőként csatlakozunk a BKR csillagfürt- programjához, most léptünk be a rendszerbe. Alacsony költség, magas ho­zamok, területarányosan nagy termelési volume^ — ez jellem­zi ma a vajszlói tsz-t. Csak 1276 hektár szántóföldjük van. Ter­melési értékük mégis 1980-ban 66,6 millió forint. Árbevételük o növénytermelésből 14 millió, a tehenészetből 15 millió, a ser­tésből 36 millió, a háztájiból 7 millió, összes árbevételük 78 millió. Tiszto nyereségük 1979- ben 6,4 millió, 1980-ban 9,2 millió forint. Tavaly a telepről 10 000 hízott sertést, tehenenként 3200 liter tejet, 250 hízómarhót értékesítettek. Hektáronként 92 kilogramm húst állítottak elő. Bérszínvonaluk öt év alatt 10 000 forinttal emelkedett. Az egy fő­re eső éves részesedés 46 900 forint. A három mutatós eredményük tavaly tovább javult. Most már 87 100 forint bruttójövedelem és 45 698 forint nyereség jut náluk egy főre. Az egy hektárra jutó fejlesztési alapjuk 570 forinttal emelkedett. — Rné — Nyereséges évet zárt a MOFA Fejlesztik a lakklemez gyártását Aki magyar hűtőgépet vásá­rol, nem sejti, hogy a két­vagy háromcsillagos frizsider pasztellszínű, „szövetmintás”, lemosható, teteje Mohácson készült. A MOFA, amely a ha­gyományos nyersfarostlemezen kívül a kényesebb laminált és újabban a lakkozott farostle­mezek gyártását is kifejlesztet­te, évek óta egyik legmegbíz­hatóbb szállítója a jászberényi Lehel Hűtőgépgyárnak. Mohácsi farostlemezből ké­szülnek a MEDICOR-ban gyár­tott orvosi műszerek, érzékeny kórházi berendezések export csomagoló konténerei. Az egész hazai bútoripart Mo­hácsról látják el különböző mi­nőségű és feldolgozottsógi fo­kú farostlemezzel, vagy az eb­ből készült bútorelemekkel. Bú­toriparunk megbénulna a mo­hácsi farostlemez nélkül. A hazai felvevőpiac igénye szinte alig tesz lehetővé egy kis exportot. Pedig a külpiac egyre nagyobb érdeklődést mutat a gyár termékei iránt. Az olaszok helyből viszik el jó áron a nyers farostlemezt. A MOFA nem drága olajjal, ha­nem szénnel és pakurával dol­gozik. Így termékei versenyké­pesek, és az exportja nagyon gazdaságos. Egy dollárt 30 fo­rintból állítanak elő. A gyárban 400 000 űrméter tűzifa.minőségű lágy- és ke­ményfát, faaprítékot dolgoztak fel tavaly, amiből 100 000 ton­na készterméket gyártottak. Termékeik 93, százalékát bel­földön értékesítették. Termelési értékük 1980-ban meghaladta a 850 millió forin­tot, tiszta nyereségük pedig 110 millió forint volt. A farostlemezgyár ebben az évben is a hazai ellátást tartja elsődleges feladatának. A leg­nagyobb volument képező, s igen jövedelmező nyersfarost- lemez-gyártás mellett kissé háttérbe szorítják a kevésbé gazdaságos lamináltlemez- gyártást. Helyette a bel- és külföldön mind keresettebb, korszerű lakklemez gyártását fejlesztik. S ÍOO S 105 Skoda KOMPLETT KAROSSZÉRIA­ELŐJEGYZÉST FELVESZÜNK! Bővebb felvilágosítással szolgálunk a járműosztályunkon. Pécsi Faipari Szövetkezet felvételre keres TARGONCA- ÉS VONTATÓVEZETŐT. Jelentkezni lehet: Pécs, Bolgár Néphadsereg út 10. Munkaügy. Hass, alkoss, gyarapíts! (IV.) Helytállni a világban ■ elenünkről, jövőnkről szólva nem hagyhatjuk figyelmen ki- ^ vül a világgazdaság alakulását, hatását. Nem fordítha­tunk hátat a világgazdaságnak, nem vonulhatunk ki a kül­földi piacokról, mert ott bennünket kedvezőtlen hatások, vesz­teségek érnek. Várhatóan 1985-ig további 6—7 százalékkal romlanak o cserearányok. Gazdasági fejlettségünk mai szint­jén, ha akarnánk sem rendezkedhetnénk be önellátásra. Nem mondhatunk le az energiahordozók, a nyers­anyagok, a korszerű technika rendszeres importjáról. De nem mondhatunk le olyan köznapi dolgokról sem, mint a karóra, a táskarádió, a ká­vé vagy a személygépkocsi, hogy a számtalan termelő­berendezésről és -alkatrész­ről ne is szóljunk. Ugyanígy nem mondhatunk le az autó­buszok, a hátsóhidak, a Zsi­guli - m űszerek stb. nagy soro­zatú gyártásáról és exportjá­ról sem. Vagyis élnünk kell a világpiac, a nemzetközi mun­kamegosztás felkínálta elő­nyökkel. Eszerint azt adjuk a világncrk, amiben élen járunk, és azt kapjuk cserébe, ami­ben mások jobbak. A termékváltás lehetőségei A gazdaság méretétől, fej­lettségétől és nyersanyagfor­rásaitól függ a nemzetközi munkamegosztásra való rá­utaltság mértéke. Egy kis lé­lekszámú és iparilag fejlett, de nyersanyagkincsekkel kor­látozott mértékben rendelke­ző ország kevésbé függetle­nítheti magát a világtól, mint a nagy belső piacú és fejlet­len gazdaság. Következés­képpen hazánk objektív adottságai, gazdasági előre­haladása — tegyük hozzá, meglévő nehézségeink felszá­molása — nem a visszavonu­lás, hanem a külgazdasági kapcsolatok továbbfejleszté­se, elmélyítése mellett szól­nak. Nem nehéz belátni e kö­vetkeztetés igazát. Amíg a belföldi felhasználás a kö­vetkező öt évben mindössze 3—5, addig a külkereskedelmi forgalom 25—30 százalékkal bővül. Az olyan gyakran szor­galmazott strukturális válto­zásokra, ésszerű arány- és irányváltoztatásra csupán a formális logika szerint is tó- gabb teret biztosít a 25—30, mint a 3—5 százalék. De a teljes belföldi felhasználós­ban — némi egyszerűsítéssel a fele hazai termelésből, a másik fele importból tevődik össze —, annak összetételé­ben érdemi változást elsősor­ban a nemzetközi munka- megosztás fejlesztése révén érhetünk el. Még. nyilvánva­lóbbak a lehetőségek az ex­porttermelésben. A termék- összetétel szüntelen korszerű­sítése, megújítása a kivitel­ben nemcsak lehetséges, ha­nem elkerülhetetlen létérdek. A világgazdaság olyan, amilyen, alakulását befolyá­solni gazdasági súlyánál fogva nem nagyon tudjuk. (A világ termeléséből hazánk 0,6, kereskedelméből 0,9 szá­zalékkal részesedik.) Nincs más választásunk, mint — ar­culatunkat, elveinket persze megőrizve — alkalmazkodni a világhoz. Ezért a gazdaság- irányítást — és valamennyi elemét: a tervezést, a szabá­lyozást, a szervezeti rendet — következetesen úgy fejlesztet­tük, s fejlesztjük tovább, hogy a gazdaságot alkalmassá te­gyük a rugalmas reagálásra, a szükséges manőverezésre. Mindez feltétele^ a vállala­tok, az üzemek öntevékenysé­gét, kezdeményezését, kocká­zat- és felelősségvállalását. A világgazdaság nem egy­séges. A három jól elhatárol­ható gazdasági csoportosulás közül hazánkat szoros szálak fűzik n szocialista országok, ezen belül a KGST-államok közösségéhez. Kölcsönös előny, nagyfokú biztonság forrása, hogy a szocialista or­szágok együttműködése hosz- szú távú tervekre épül, s a vi­lággazdaság nagy hullámve­rései csillapítottan hatnak. A 80-as évek első felében foly­tatódik a komplex program megvalósítása, készül a sok­oldalú integrációs intézkedé­sek terve. A szocialista országokból származó import a következő öt évben 15—17 százalékkal növekedhet. Ez az ütem ki­sebb, mint a legutóbbi öt esztendőben: mérséklődött ugyanis a baráti országok gazdasági növekedése és a kivitelre szánt árukínálata. Ki­vitelünk a behozatalnál lé­nyegesen gyorsabban, mint­egy 30 százalékkal növekszik. A rubel elszámolású árufor­galom teljes kiegyensúlyozá­sához még így is hitelt kell iqénvbe vennünk. A behoza­tal és a kivitel jelentős ütem- különbséqe a várható és jó­részt tervezhető cserearány­romlásból adódik. Ismeretes, hogy a KGST-or- szágok kölcsönös forgalmá­ban az árakat mindig a tőkés világpiac előző öt esztende­jének átlagáraiból képezik. (Az időleges kilengéseket, a spekulációs ármozgásokat ter­mészetesen kiszűrik belőlük.) A KGST-árképzés mérhető gazdasági előnyök forrása, így például 1980-ban 7 mil­lió tonna olajat importáltunk a Szovjetunióból a tőkés vi­lágpiaci ár feléért. Az 1979. évi „mini” árrobbanás során éppen megkétszereződtek a tőkés piaci olajárak. Ennek hatása azonban még csak kis mértékben érvényesült az 1980. évi KGST-árakban. De teljes egészével, sőt a későb­bi drágulások egy részével is számolnunk kell 1985-ben. A várható cserearányrom­lás csakúgy, mint a nehéz gazdasági helyzet, megköve­teli a szocialista integráció­ban és nemzetközi munka- megosztásban rejlő lehetősé­gek feltárását és következe­tes hasznosítását. A nem rubel elszámolású kivitel 42-45, a behozatal 18- 22 százalékkal nő öt év alatt. Az export-előrányzat — bár öt esztendőre elosztva nem túl magas — teljesítése még­is nehéz feladat. A magyar vállalatoknak rendkívül éles konkurrenciaharcban kell a világpiacon helytállniok. Nagy lehetőségek rejlenek a fejlődő országokhoz fűződő kapcsolataink bővítésében. Sokféle nyersanyagot, ener­giahordozót szerezhetünk be tőlük, komplex egészségügyi, ipari, mezőgazdasági rend­szereket szállíthatunk részük­re, fejleszthetjük a kooperá­ciót, tartós gyártásmegosztás­sal szűkíthetjük a hazai vá­lasztékot. Felértékelés, leértékelés A világgazdaság felérté­kelte a természeti erőforrá­sokat és leértékelte a közép­szerű késztermékgyártást, a rutinmunkát. Nincs mód a kibúvókra, belső értékrendün­ket kell a külvilág követelmé­nyeihez igazítani, szakítva mindazzal, ami beidegződött, amit a kor túlhaladott. A nemzeti sors-kérdés — tu- dunk-e értelmesen, hasznosan dolgozni, élni? - naponta vá­laszra vár. (Következik: Egyéni boldo­gulás - közösségi érdek) Kovács József

Next

/
Thumbnails
Contents