Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-23 / 53. szám
Ma, hétfőn Komlón folytatódik a Hétfői Dunántúli Napló-estek sorozata. Szerkesztőségünk vezetői, munkatársai ma este 5 órakor az MSZMP Komló városi Bizottságának tanácstermébe várják mindazokat, akiknek kérdése, véleménye, javaslata van lapunkkal kapcsolatban. Nyolcmillió forint értéket termeltek az elmúlt évben a komlói szakcsoportokban kertészkedő kiskerttulajdonosok. Terményeikből egymillió forintot forgalmaztak a Komlói Áfész boltjaiban.. Kitűnő eredményeket könyvelhettek el a Dobó Katalin, Zrínyi Ilona és a Kun Béla kerttársulás tagjai a közgyűléseken. Jelentősen járultak a bányászváros zöldség- és gyümölcsellátásához, s ezen dolgoznak a jövőben, mert már az előző évben is elsősorban a piacképes, kiváló minőségű áru termesztésére törekedtek. Hét hektárral növekszik a társulások földterülete, elsősorban a határtetői és a dávid- földi parcellákra várják az áj tagokat. Folytatják a korai érésű, alacsony törzsű gyümölcsfák telepítését, ősszel 1000-1200 meggyfát telepítenek. háromezret keresnek Az országban három van, a Dunántúlon kettő, ebből az egyik a komlói. Ha Komló, akkor bányászat, ha komlói oktatás, akkor a messze földön híres ének- és zeneoktatás — kevesen gondolnak utána, hogy ide tartozik a jövendő vájárjainak képzése is. Az egykori Anna-akna bejárata fölött tábla: Mecseki Tanbánya. Az 501. számú szakmunkásképző intézet vájárszakos tanulói járnak ide a gyakorlati tudnivalók elsajátítására. Hosz- szú évek távlatában sajnos egyre kevesebben, 1979-ben 18-an kezdték, előtte 37-en. Szeptemberben 34 vájártanuló kezdett ismerkedni a szakmával, emelkedő számukban talán már tükröződik a szénbányászat iránt megújult érdeklődés. Az oktatás költséges dolog, általában csak hosszú évek után, s nem az iskolában térül meg. A Mecseki Tanbánya egyike a kivételeknek, itt a vájárképzés nem kerül semmibe: a tanulás során kitermelt szén értékesítésével, vállalt szerelési munkákkal „önfenntartók". Az ország minden részéből érkeznek a tanulók, bányászcsaÖnfenntartó tanbánya A harmadikosok Kora tavasszal friss zöldhagymával, sárgarépával és petrezselyemmel gazdagítják a komlói primőrváíasztékot. Az ezerháromszáz kiskerttulajdonos — többsége bányász és nyugdíjas — - igyekszik a szigorú minőségi követelményeknek is megfelelni a kombinált műtrágyák, jó magvak és korszerű növényvédőszerek alkalmazásával, és az önképzéssel is A Kertészeti Egyetem oktatói gyakran vendégek Komlón: március 1-én dr. Geister Ionos tanár tart előadást és szakmai bemutatót. 3300 HDN EZT OL VÁSSÁK KOMLÓN ládok gyermekei alig, értelmiségi családból ötévenként egy, mutatóba Baranyából kevés - szomorú tapasztalat: a környező falvak általános iskoláiban fel sem olvassák a gyerekeknek, hogy Komlón vájárnak tanulhatnának. Államközi egyezmény alapján viszont két osztályuk is van monqol gyerekekből. „Mind. egy, milyen bányába mennek majd — mondja a Tanbánya főmérnöke —, hiszen, aki a Mecsekben tanult meg bányászkod- ni, újjal nemigen találkozik másutt;" Évekig a régi tárnákban, utánművelésen tanították a gyerekeket, most „szűz” telepeken, új vágatokon szerelmetesednek a szakmába a jövendő bányászok. Havi ötszáz ösztönzésükre, de a harmadévesek havi háromezret is „összetanulhatnak", hiszen a heti három munkanapban teljesítményre dolgoznak. b. I. A komlói posta hírlaposztó- lyán tájékozódtunk, hogy milyen újságokat olvasnak a bányászváros lakói. Népszabadságból 2430 érkezik a városba. Népszavából 1340, Magyar Nemzetből 55, Magyar Hírlapból 62. A Dunántúli Naplóból 5550 fogy el egy nap, a Hétfői Dunántúli Naplót 3300-an vásárolják. A hetilapok közül a legnépszerűbb a Rádióújság. 3200 fogy belőle, a Nők Lapjából 3100, a Magyarországból 450, az Élet és Irodalomból mindössze 42. A Kertészet egy-egy számából 210 érkezik Komlóra. Az irodalmi folyóiratok közül legnépszerűbb a Nagyvilág (26 példány havonta), majd a Jelenkor 20-szal. Az Új írásból 18, a Kortársból és a Valóságból 12 érkezik a városba. Primőrök a komlói kiskertekből Barkácsműhely egy művelődési házban? A komlói programok között az iparos klubot hirdetik. Páll Lajos, a városi művelődési központ igazgatója cseppet sem csodálkozott, talán a kétkedő kérdésen már igen. Ez a mi profilunk — mondta —, szolgálni az embereket, segíteni mindennapos tevékenységüket. Hozzátette, még ez évben technikai szabadiskolát szerveznek: mindarra megtanítják az érdeklődő komlói embereket, amit maguk is megteremthetnek, megjavíthatnak a ház körül. * A Május 1. Művelődési Házban kedden nyílt meg a központi barkácsműhely. Csütörtökön a Baranya megyei Vízmű „Petőfi" szocialista brigádja □Hétfői volt ügyeletben. (Kondákor István nyugdíjas tanárral felváltva vállalták a szakmai tanácsadást a keddi és csütörtöki műhelynapokon.) Schneider lózsel lakatos a Petőfi brigádban: — Szerződést kötöttünk a művelődési központtal, még tavaly. Felújítottuk az itteni szerszámokat, cserében közös rendezvényeket kapunk. Nemsokára vetélkedőt is szervezünk. Egy fiatalember nagy lelkesedéssel érkezik: — Ez akkora, mint egy lovagterem ! — Mihez képest? — Én fafaragó vagyok, nép- művészeti tárgyakat faragok. Hogy hol? Otthon az asztalnál. Magam elé terítek egy lepedőt, úgy csinálom. A vájáriskola műhelyében, péntekenként oda járok, s nincsenek ilyen kitűnő gépek, meg akkora hely — Barkácsműhely a rr I ff I F ■ I r I művelődési hazban Attila, a vájáriskola tanulója az esztergával ismerkedik mondja Szili Károly, aki egyébként vájár a Kossuth-bónyán, és volt már kiállítása Komlón és Pécsett is. Egyelőre néhányon jöttek csak szemlélődni, de a szervezők nagy érdeklődésre számitanak. Hogy nekik megéri? Azért is, mert a különböző mesterségbeli fogásokkal ismerkedők idővel betévednek az egyéb közművelődési programokra is... G. M. Sándor Pé! filmrendező A filmszakma öngólja? A Ripacsok után a Pécsi Nemzeti Színházban — Felháborító igazságtalanságnak tartom, hogy a Ripacsok csak az operatőri díjat kapta meg, hogy Garas Dezső nem nyerte el a legjobb férfialakítás diját, s hogy ezért a filmért Esztergályos Cecília még megosztva sem kapott színészi díjat - mondja Sándor Pál filmrendező meglehetős zaklatottsággal, akinek legújabb alkotását, a Ripacsokat az egy hete befejeződött X. Magyar Játékfilmszemlén Budapesten a zsűri az operatőri díjjal értékelte. — Azt pedig, hogy a filmszakma saját maga számára felállított egy zsűrit és az nem adta ki a fődíjat, azt óriási öngólnak tartom. Sajnos, nem véletlenek ezek a dolgok. A skatulyázás, a megrögzöttség, a szándéknak és nem a végeredménynek a figyelembevétele régóta specialitása a magyar filmszakmának, a magyar filmek megítélésének. Itt már nem is új gombokra, hanem egy új kabátra fenne szűk. ség . . Ez persze az én nagyon is szubjektív véleményem, de akkor is ezt mondanám, ha megkaptam volna a jogosan nekem járó rendezői dijat, hiszen azt a zsűri is elismerte, hogy a Ripacsok a legjobban megcsinált film az egész fesztiválon. A barátaim különben figyelmeztettek, hogy az ember az ilyen igazságtalanságokat méltósággal tűrje, de én mégsem tudom szó nélkül megállni. Hosszútávfutás ez az egész pálya. Mesterséges, mások, illetve magunk állította buktatókkal. De hát azért mégis futunk, s futok én is ezután is, bár kicsit összeszoritott foggal, amiből remélem nem lesz görcs! A Ripacsokat a közönség is nagy érdéklődéssel fogadta. Ez a film részben eltér Sándor Pál eddigi filmjeitől (pl.: Sárika, drágám, Herkulesfürdői emlék, Szeressétek Odor Emíliát Régi idők focija, Szabadíts meg a gonosztól), annyiban, hogy a mához fordul. Viszont itt is dominál az emberi kapcsolatok vizsgálata, az érzelem, a gondolat és a látvány egysége. Sándor Pál egyébként nemcsak mozifilmek rendezésével foglalkozik, hiszen tíz év óta dolgozik a Magyar Televíziónak is. Ez a számára, ahogy ő mondja, kondícióedzés, hiszen a zenétől a riportig, a meséig sokfélét rendezett már. A teenagerek főleg a két LGT-showra emlékeznek szívesen, s nemsokára sugározza a televízió Sándor Pál rendezésében Poljakov: A természet lágy ölén című filmet. És most kezdődnek Hauptmann: Patkányok című drámájának próbái a pécsi színházban, amelyet vendégként ugyancsak Sándor Pál' rendez. Mit jelent ez a "merőben új feladat a számára? — Egy kicsit szorongással nézek az új helyzet, hely és tér elébe, hiszen ez lesz az első színházi rendezésem. De mindenfajta rendezői munkát ki szeretnék próbálni elvégre ez a szakmám. A darab premierje április 11-e Barlahidai A. Hűtlen asszony a mocsárban Nincs magyarázat Schleswig-Holsteinben, Schleswig városkában mocsári „ásatások" leleteiről rendeztek ki- álítást. Ismeretes, hogy a mocsár sajátságos kémiai összetétele szinte konzerválja az elsüllyedt tárgyakat. A feltárások során számos ékszerre, ruhadarabra, fegyverre, agyagedényben húsra és gyümölcsre bukkantak, amelyek az időszámításunk előtt itt élt népek áldozati szertartásainak bizonyítékai. Mindezek szinte sértetlenül vészelték át az évezredeket. A leletek legérdekesebb részét mégis a mocsári hullák jelentik. Ezekre a legtöbbször ruházattal együtt megmaradt emberi holttestekre Közép- és Észak-Európa mocsaraiban akadtak. Koruk az időszámítás előtti évezredekre tehető. A végtagok zsugorodásától és a mocsári sav okozta bőrelszinező-. déstől eltekintve a tetemek sértetlenül megmaradtak. Gyakran előfordult, hogy gallyakkal letakarva vagy cölöppel bekerítve találtak rájuk, mindez egyértelműen kizárja a véletlen balesetet vagy bűncselekményt. Ellenkezőleg, meglepő azonossággal lefolytatott rítus bizonyítékai tárulnak föl. Egy adalék ehhez Tacitus Germaniájából: A gyávákat és fajtalankodókat a mocsárba süllyesztették, testüket ágakkal, kövekkel fedték be.'Olyan tetemet is találtak, amelynek nyaka körül hurok volt. Jellemző, hogy a csontok általában elporladtak, és csak az összezsugorodott bőrréteg körvonalazza a testet. A feltárások arról tanúskodnak, hogy nemcsak férfiakat végeztek ki ezen a módon, viszonylag sok női hulla is előkerült. A germán Írásos emlékek szerint elsősorban a házasságtörő nőket sújtották ilyen büntetéssel. Különösen megalázó volt tehát, ha mégis férfi is ezen büntetés részese lett. (A számos gyermekhullával kapcsolatban nem sikerült kielégítő magyarázatot kapni a történelmi emlékekből.) Egyes esetekben megállapítható, hogy a mocsárba vetés előtt megölték az áldozatot, míg más esetek az eleven elsüllyesztés mellett tanúskodnak. Képünk egy különlegesen érdekes leletet mutat: egy koponya, amelyen megőrződött a jellegzetes germán hajviselet, az ún. „Swebenknoten”. Ezt a római kor germán harcosait ábrázoló rajzokon gyakran láthatjuk. A Casanova magazin nyomán : dr. Juhász Edit
