Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-21 / 51. szám
e Dunántúlt llaplo 1981. február 21., szombat Hollandi bab, rekortfnagyságú fejes káposzta „amatőr” kertész Sok ötlettel, kemény munkával Túl a Nagykozári út felső végén — ahol az aszfaltburkolat is véget ért — lejtős maka- dám mentén a 114. helyrajzi szám alatt van a telek, jó magyarholdnyi terület, Rózsavölgyi Károly tulajdonában. Az alpesi típusú hétvégi házat ő maga építette fel maradék fából, alája pincét ásott, ott tárolja azt a kis bort, amit a korábban telepített zalagyön- gye — múlt év őszén termőre fordulva — adott. A hazuiról lekopott és lestrapált bútorok — heverő, kisszekrény, néhány szék, néma rádió, aztán a falra aggatott paraszttányérok, lopótökök - itt még nagyon is használható berendezésként szolgálnak. A kerítés mellett egy másik épület, jól zárható ajtóval, vaskeretes ablakkal; zsákokban műtrágya a fal mellett, aztán motoros-kapa a hozzá tartozó szerelvényekkel, a polcon alkatrészek, szerszámok, szöges dobozok, gumitömlők az öntözőberendezéshez műanyag tömlők föltekerve a gépesített permetezéshez, az ablak alatt satupad, szintén szerszámos fiókkal, amelyre - tekintettel a kisebb-nagyobb masinákra — igazán szükség van. A telek végében három oldalról fallal védetten áll a kazán, amely arra hivatott, hogy meleg vízzel fűtse a mintegy 300 négyzetméter alapterületű fóliás melegházat. Három év óta a fólia alatt cecei paprikát termeszt, május végén mór eladható primőrként. Van még százhatvan Sprintéin és Sprintrex fajtájú barackfa is, az idén már ezek is hoznak valamit, ha jól megy, június közepén. Múlt év őszén a pécsi vásárcsarnokban rendezett kis kiállításon első, második és harmadik helyezést ért el vegyes hollandi babjával, gyönyörű vöröshagymájával, a hat és fél kilós fejes káposztájával, a több mint négykilós karalábéjával és a MÉSZÖV tiszteletdíjként egy kerámia kancsót adott Rózsavölgyi Károlynak. A Pannónia ÁFÉSZ Szabadság úti borozójának üzletvezetője, tehát „eredendően” vendéglátóipari szakmunkás és nem kertész.- Ezt valahol meg kelletttanulni . .- Meg bizony, méghozzá szakkönyvekből. Otthon valóságos kis szakkönyvtáram van, mindent abból merítettünk a feleségemmel. Jóformán mindent magunk építettünk, magam hegésztettem a fólia fémvázát, saját ötletem volt a vezetékes permetezés is. Hogy itt mi munka van - szinte egész éven át - azt csak elképzelni lehet. Szabadnap, szabad órák, fizetett szabadság minden évben rámegy a kertre.- Mi a sorsa a megtermelt zöldségféléknek, gyümölcsnek? — Piacra visszük. Nézze csak! Mutat egy hivatalos papírt az AUTÓKER 1133 Budapest, XIII. Gogol út 13. cégjelzéssel. „ ... Mivel Ont a Megyei Tanács kiemelten kezelte és mi sem szeretnénk, hogy a jövőben hátrány érje, ezért kérjük, hogy megrendelő lapját kitöltve eljuttassa hozzánk .. .” Előjegyzésbe vették: vásárolhat 1 tonnás teherkocsit, hogy őstermelőként termékeit a felvásárlóhelyre, vagy piacra szállíthassa.- Hét éve vásárolta ezt a telket. Korábban mi volt itt? — Afféle „rezulás" parlag. Semmi. Tarackos, hepe-hupás talaj volt, úgy kellett feltöretnem, majd műtrágyával, szerves trágyával helyrehoznom, hogy aztán valami meg is teremjen. Hallatlanul sokat dolgozunk. Minden kiadott fillért feljegyzek. Ügy akarunk gazdálkodni, hogy fáradozásunknak legyen értelme. Én mindent megadok a földnek, de ki is veszem belőle, amit csak lehet. Azért vettem a motoroskapát, azért építettem ki a vezetékes permetező berendezést, aztán az öntözőberendezést, a melegházat,- hogy ezek segítségével korszerűen és sokat termeljek. Mondjam azt, hogy ez a hobbym? Nekem is hasznom származik belőle, meg a pécsi piacon vásárlók százainak vagy ezreinek is. Tavaly felszólították, hogy bontsa le a kazánház körítőfalait. Hogy bontsa le a gépszínt. Azért, mert a rendelet kültelken csak 30 négyzetméter alapterületű létesítményt engedélyez. Vagyis annyit, amennyi a meglevő hétvégi ház mérete. Tehát a gépek - elvileg - a szabad ég alá kerülnének. Meg a kazán is. Vagy mindezeket - elvileg — behordja (ha befér!) a hétvégi házba. És akkor ő kívülreked. Ötleteivel, munkakedvével, teherbírásával, álmaival- együtt. A Népszabadság 1981. január 22-én „Kedvező feltételekkel'’ címmel teljes két hasábon — többek között — ezt » írta: „Közvéleményünk általában értékének megfelelően minősíti a háztáji és kisegítő gazdaságok tevékenységét. Ez főként annak köszönhető, hogy pártunk és kormányunk következetes agrárpolitikája mindig is idejében- eloszlatta az esetleges félreértéseket. Legutóbb épp a párt XII. kongresszusának határozata fogalmazta meg világosan és félreérthetetlenül, hogy változatlanul ösztönözni kell a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését." Érdemes elolvasni. Végig. Rab Ferenc Téli gyakorlat Ezekben a hetekben indultak az egyetemisták téli gyakorlatra. Ki kötelező, ki önkéntes feladatát teljesítette. Pécsre is érkeztek fiatalok az Eötvös Loránd Tudományegyetemről, akiknek itteni patronálását a városi tanács művelődésügyi osztálya és a KISZ Pécs városi Bizottsága vállalta. Elutazásuk előtt Török Judit ötödéves matematikai-fizika szakos hallgató számolt be a tíznapos gyakorlatról: — Nekünk nem kötelező a téli gyakorlat, de az egyetem közművelődési titkárságának tanácsadó és tájékoztató szolgálata szervez ilyent az érdeklődőknek A munkát a Népművelési Intézet anyagilag is támogatja. Különféle pályázatokra lehet jelentkezni. A mi csoportunk a KISZ KB ifjúságkutató csoportjának azt a témáját választotta, amelyik a „csöves”-életmód, a csöves-kérdés kutatását tűzte ki célul. Lényegében még csak adatgyűjtést végeztünk s nem tudtunk elmerülni igazán a témában. De megismerkedtünk az új oktatási intézményekkel, a nevelési központokkal, a vidékieket is megnéztük, s próbáltuk kideríteni milyen a főiskolások, az egyetemisták és a város kapcsolata. Nem sok biztatót figyelhettünk meg. Jártunk a tanárképzőn és beszámoltunk arról a kísérletünkről, amit a mi munkacsoportunk néhány év óta csinál. Kulturális építőtáborokat szervezünk Pest megyei középiskolásoknak nyaranta. Délelőtt dolgozunk, délután pedig természet- és társadalomtudományok, kai, művészetekkel foglalkozunk, fakultatív programokat rendezünk közösen. A közösségi élet formálásához igen jó pedagógiai tapasztalatokat szerzünk ilyenkor. Az egyetemisták téli gyakorlatáról, pályamunkáiról beszámolók is készülnek. Egészségügyi szolgálat KÓRHÁZI FELVÉTELES UGYELETEK Mindennapos felvételi ügyeletek gyermek belbetegek részére: Pécs város: POTE Gyermekklinika, Szigetvár város és járás, a pécsi és a volt sellyei járás: Megyei Gyermekkórház. Gyermeksebészeti, kórházi felvételt igénylő gyermekfülészeti betegek, égett és forrázott gyermekek részére páratlan napokon: POTE Gyermek- klinika, páros napokon: Megyei Gyermekkórház, Pécs és a megye egész területéről. Felnőtt belgyógyászat, sebészet, baleseti sebészet: Megyei Kórház. Égési sérülések: Honvéd Kórház. Koponya- és agysérülések: Idegsebészet. Felnőtt fül-, orr-, gégészet: POTE Fül-, Orr-, Gégeklinika. ÉJSZAKAI ÜGYELETES GYÓGYSZERTÁRÁK I. kér. Pécs-Vasas II., Bethlen G. u. 8. 10/52. sz. gyógyszertár, Pécs- Meszes, Szeptember 6. tér 1. 10/3. sz. gyógyszertár, II. kér. Pécs, Kossuth L. u. 81. 10/8. sz. gyógyszertár, Pécs, Munkácsy M. u. 4. 10/9. sz. gyógyszertár. III. kér. Pécs, Veress E. u. 2. 10/7. sz. gyógyszertár. SOS-ÉLET telefonszolgálat hívószáma: 12-390 — este 7-től reggel 7 óráig. ORVOSI ÜGYELET: Az Egyesített Eü. Intézmények Pécs város lakossága részére az alábbiak szerint biztosítja a körzeti orvosi ellátást szombati napokon. Felnőttek részére összevont rendelés: 7—19 óráig az I. kerületben: újmeszesi körzeti orvosi rendelő, Korvin O. u. 23. (Tel.: 11-169) a II. kerületben: Munkácsy M. u. Rendelőintézet, II. emelet 219., tel.: 13-833 48, a III. kerületben: dr. Veress E. utcai Rendelőintézet. (Tel.: 15-833) Gyermekek részére összevont rendelés 7—13 óráig az alábbi gyermek- orvosi rendelőkben: Gábor A. u. 15. (Tel.: 11-752) Vasas I—II., Hird (dr. Galambos, dr. Szűcs), Hősök tere (dr. Lázár), Szabolcsfalu (dr. Székely), Meszes I—II. (dr. Kálózdy, dr. Zólyomi) körzetek betegeinek. Zsolnay V. u. 45. (Tel.: 13-724) Borbála- és Pécsbányatelep (dr. Fischer), Zsolnay V. u. I—II. (dr. Kovács, dr. Katona), Ady E. u. I—II. (dr. Finta, dr. Jármay) körzetek betegeinek. Munkácsy M. u. 19., II. kér. Rendelőintézet, gyermekpoliklinika földszinti bejárata, tel.: 13-833 75. Munkácsy M. u. 19. (dr. Dörömbözi), Koller u. 9. (dr. Gehring), Móricz Zs. tér (dr. Tóth L.), Semmelweis u. (dr. Pánczél), Mikszáth K. u. I—II. (dr. Géczy, dr. Bajnai) körzetek betegeinek. Kertváros, Krisztina tér. (Tel.: 15-708) Kertváros u. (dr. Tóth Zs.). Varsány u. I—II. (dr. Matusovits, dr. Bóna), Krisztina tér I—II—III. (dr. Király, dr. Palaczky, dr. Kiss) Sarohin t. u. (dr. Sásdi), Fazekas M. u. I—II. (dr. Schmidt, dr. Go- thár) körzetek betegeinek. Dr. Veress E. u. 2. (III. kér. Rendelőintézet, gyermekpavilon. Tel.: 15-833) : Mecsekalja (dr. Benczen- leitner), I—II—III—IV. uránvárosi körzetek (dr. Fohl, dr. Köpataki, dr. Lit- kei, dr. Ötvös) betegei részére. Rókus u. 8. (Tel.: 10-742) Rókus u. I—II—III. (dr. Kovács Cs., dr. Sediánszky, dr. Mezőlaki), toronyház (dr. Szabó I.) Endresz Gy. u. (dr. Görög), Semmelweis I. u. II. (dr. Örkényi) körzetek betegei részére. Szombaton 13 órától este 19 óráig az egész város gyermeklakossága részére gyermekorvosi ügyelet egy helyen: Munkácsy M. utcai Rendelő- intézet, gyermekpoliklinika földszinti bejárata. (Tel.: 13-833/75 mellék). Szombaton este 19 órától vasárnap egész nap és éjszaka, hétfőn reggel 7 óráig ügyeleti szolgálat áll a sürgős ellátásra szoruló betegek rendelkezésére. Felnőttek részére: Az I. kerületben: újmeszesi körzeti orvosi rendelő, Korvin Ottó u. 23. (tel.: 11-169). A II. kerületben: Munkácsy M. utcai rendelőintézet (ügyeleti bejárat, tel.: 12-812). A III. kerületben dr. Veress Endre utcai rendelőintézet (tel.: 15-833). Gyermekek '«észére: Munkácsy Mihály utcai rendelőintézet gyermekpoliklinika földszinti bejárata (tel.: 10-895). Injekciós kezelésben részesülő gyér« mekek ellátása vasárnap délelőtt 8—11 óra között történik ugyanitt. Ha a megadott telefonszámok nem jelentkeznek^ beteghez hívást a 09- nek (posta) is be lehet jelenteni. Fogászati ügyeleti szolgálat: Szombaton este 19 órától hétfő reggel 7 óráig a Munkácsy M. utcai rendelőintézetben (ügyeleti bejárat). ÁLLATORVOSI ÜGYELET Ügyeletes állatorvos 1981. február 21-én du. 14 órától február 23-án 8 óráig Pécs város és környéke számára : Pécs, Megyeri út 24. szám. Telefon: Pécs 15-588. Mohács város és járás részére: Mohács, Széchenyi tér 1. Tel.: Mohács 1. Komló város és járás részére: Komló, Lenin tér 3. Telefon: Komló, 81-194. Siklós város és járás részére a keleti részen: Siklós, Dózsa u. 19. Telefon: Siklós 32. Siklós város és járás részére a nyugati részen: Sellyei Tanács. Tel.: Sellye 1. Szigetvári járás keleti részen: Szentlörinc, Erzsébet u. 4. Telefon: Szentlörinc 71-125. Szigetvári járás nyugati részen: Szigetvár, Állatkórház. Alapi G. u. 6. Telefon: Szigetvár 75. Amennyiben a fenti telefonszámok nem jelentkeznek, vagy az ügyeletes nem található, akkor üzenet hagyható Pécs város és környéke számára a 09-es telefonszámon, Komló város és járás részére a 009-es telefonszámon, illetve az illetékes telefonközpontoknál, ,,Állatorvosi ügyelet" címen. Alacsonyabb rendű műfaj?... A mostoha népzene A zeneiskolák elzárkóznak, a tanárok tiltják!!) — miközben pótolhatatlan értékek vesznek el E mlékszünk még az esetre: a műsorközlő zavartan jelentette be a pécsi Ifjúsági Házban, hogy a Baranya Táncegyüttes műsora elmarad, mert baleset érte a zenekart. A közönség sajnálkozva tódult kifelé, és csak a bennfentesek tudták, hogy a Dél-Baranyából' szerződtetett kísérő- zenekart a „halottaskocsi” ütötte el az egyik útmenti csárdában. A „bárányosok" gondja ozóta megoldódott, de a KISZÖV Táncegyüttesének zenekíséretére például még most is inkább az esetlegesség mint a stabilitás jellemző. A Mecsek Táncegyüttes zenekarából nemrégiben kiváltak a legidősebb tagok, s tekintve, hogy az ott maradtak sorkötelesek, az itteni zenei kíséret se tekinthető megnyugtatónak. A tehetséges sellyei néptáncegyüttes ugyancsak azért bomlott fel néhány évvel ezelőtt, mert nem találtak zenészeket. Számos amatőr' együttesben kényszerűségből magnetofonra, zongorára, harmonikára táncolnak. Országos gond: baj van az utánpótlással. A népzene csak látszólag egyszerű műfaj. Valójában igen komoly fölkészültséget kíván attól, aki stílusosan, mester fokon akarja művelni. Sokcn azt képzelik, ha tudnak egy kicsit citerázni, furulyázni, „kvint-fogással" hegedülni, már képzett népzenészek. Mekkora tévedés! Sajnos ebből a tévhitből ered o műfaj lebecsülése is. Azok a zenetanárok, akik valamiféle „hoch Kultur" szemléletből fakadóan fitymálva veszik kezükbe a durva, rusztikusán masszív népi hangszereket, s elfelejtik, hogy egy-egy ilyen instrumentum megszólaltatása legalább annyi tanulást és muzikalitást igényel, mint a klasszikus hangszereké. Hiszen a híres paraszthegedűsök, dudások, furulyások, a puszták virtuóz tekerősei sem egy nap alatt tanulták meg a játék csínját-bínját, hanem egy emberöltő alatt. A zenetanárok, énekkarvezetők személyes élményei hiányoznak: amit a népzenéről tudnak, könyvekből merítették. Legtöbbször a leg- sematikusabb forrásokból: a tankönyvekből? I) Ha egy tanár nem megy el a kutatóhelyekre régi felvételeket hallgatni, s nem vásárolja meg a gyér számú népzenei lemezeket; nem utazik el oda, ahol még élő formában lehet találkozni leggazdagabb folklórkincsünkkel, ez adódhat az érdeklődés hiányából, lustaságból, elfogultságból. De ha tanítványát gátolja népzenei érdeklődésének kibontakoztatásában, az megbocsáthatatlan vétek. Pécsett működik zeneművészeti főiskolai tagozat. Működik főiskolai ének-zene tanszék, művészeti szakközépiskola zenei tagozattal; van zenei általános iskola, állami zeneiskola, mégis laikusok erőlködnek, hogy a népzene a színpadon is-élő maradjon, hogy a táncegyüttesek ne álljanak ki zenekíséret nélkül. (Hogy is állhat- nónak ki!?) Pécs — azt mondják — zenei város. De ebbe a népzene, úgy látszik, mór nem tartozik bele. Évek óta hiába keresnek olyan zenei vezetőt a pécsi táncegyüttesek, akinek k.ellő zenepedagógiai felkészültsége is van és legalább érdeklődést tanúsít a parasztzene iránt. A zeneiskolásokat van, ahol egyenesen tiltják a népzenétől, mondván, hogy az elrontja a játékstílusukat, rongálja a hangszálaikat, és még ki tudja, mennyi kára van. Természetes, hogy jól felkészült zenetanárokra van szükség a műzene oktatásában is. De azt is észre kellene venni végre, hogy az eredeti paraszti zene népszerűsítése, a sokat emlegetett tiszta forrás megismertetése érdekében — az amatőr néptánc- és táncházmozgalom eredményeit leszámítva — alig-alig történt valami az elmúlt 25—30 évben. Pedig ez a zene semmivel sem értéktelenebb, vagy alacsonyabb rendű, mint a műzene. (Bár valószínű, hogy sokan ezt sem hajlandók elfogadni.) Az iskolai énektanítás a népdalra épül ugyan, de hatékonyságára jellemző, hogy még művelt emberek sem igen tudják megkülönböztetni az eredeti népdalokat a népies műdaloktól. Számtalanszor elhangzott már az az észrevétel, hogy — akár csak szomszédainkhoz viszo- nyitva is — mennyire alacsony szinten áll énekkultú- rónk. Társaságban egyszerűen nem tudunk mit énekelni; ha kifogytunk a rádióból, televízióból szinte naponta ránk harsogó nótákból, már csak viccmeséléssel tudjuk fönntartani a hangulatot. Az ideális megoldás kétségtelenül az volna, ha speciális népzenei szakok indulhatnának a művészeti és tanárképző főiskolákon, illetve a szakiskolákban. Ez azonban utópia, különösen akkor, ha figyelembe vesz- szük azt az ellenséges hangulatot, amely még szakmai körökben is megnyilvánul az autentikus népzenével szemben (Legjobb példa erre az MRT legújabb „Röpülj Páva!" vetélkedője.) Évszázados beidegződések miatt aligha valószínű, hogy a zenével hivatásosan foglalkozók engedni fognak merev álláspontjukból. Számukra Bartók és Kodály, Lajtha László és Olsvai Imre s mindezekkel együtt a népzene csak akkor lesz szalonképes, ha megvonalazott kottalapokon kerül eléjük. Ha valaki mégis kitör a sorból — mint például a kaposvári Balázs István — és vállalja a népi zenélési stílus tanítását, azonnal megkapja a minősítést: „tehetséges fiú, kór, hogy minden vacakra elaprózza magát...” A zenetanárok nagy többsége pedig csupán haknizási lehetőségnek tekinti a táncegyüttesek kísérését, mivel így sokkal távolabbi vidékekre eljuthatnak, mint saját klasszikus — ám kevesek által ismert - művészetükkel. Az eléggé elkeserítő állapotból már az is kiutat jelentene, ha a tanszékvezetők, zenei oktatók nem tiltanák meg, hogy növendékeik a gyakorlatban is megismerkedjenek a hangszeres népzenével. De ennek egyelőre még semmi jele. Arisztokratikus elzárkózás az egyik oldalon, burjánzó giccs a másikon. S a kettő között soha nem pótolható értékek mennek veszendőbe. Havasi János
