Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-20 / 50. szám

1981. február 20., péntek Dunántúlt napló 3 Egy felmérés tapasztalatai és tanulságai T öbb ezer embert érintő, fontos társadalompoli- kai kérdést tűzött (na­pirendre a közelmúltban az MSZMP Pécs városi végrehajtó bizottsága. A rehabilitációt elemezték, melyben elválaszthatatla­nul összefonódnak egész­ségügyi, munkaügyi, pe­dagógiai, gazdasági és szociális szempontok. A végrehajtó bizottság vitá­jának alapját képező fel­mérést a Propaganda- és Művelődési Munkabizott­ság üzemorvosokkal együtt készítette a város üzemei­ben, intézményeiben. A tapasztalatokról dr. Csa- nálosi Sándornéval, a vá­rosi pártbizottság osztály­vezetőjével és dr. Szilasi Annával, a városi tanács egészségügyi osztályának vezetőjével beszélgettünk. II rehabilitáció eredményei és gondjai Pécsett A tárgyi feltételek hiányosságai nagymértékben nehezítik a további fejlődést Több helyen az improduktív munkára való helyezést értik rehabilitáció alatt I- Mi késztette a városi párt-végrehajtóbizottságot a rehabilitáció helyzetének napirendre tűzésére? ' Dr. Csanálosi Sándorné:- Mindannyian tudjuk, mi­lyen súlyos megrázkódtatás, ha valaki baleset vagy különböző betegségek, ártalmak követ­keztében egyik napról a má­sikra vagy fokozatosan elveszti munkaképességének maximu­mát. Ez a veszteség a tapasz­talatok szerint együtt jár a családi, társadalmi kapcsola­tok lazulásával. Az egymást erősítő negativ hatások ront­hatják társadalmi beilleszkedé­süket. lyii ndebből következik, hogy a szociális biztonságot nyújtó juttatások és szolgáltatások to­vábbfejlesztése mellett a reha­bilitációs gondoskodást úgy kell fejleszteni, hogy ne csu­pán anyagi biztonságot, ha­nem teljesebb értékű társadal­mi beilleszkedést tegyen lehe-» tővé. Az 1980-as években a produktív munkaerő abszolút csökkenése várható. Ez egyben azt is jelenti, hogy az eddigi­ekhez képest megnő a munka­erő hatékony felhasználásának igénye. A megváltozott munka- képességű emberre is számí­tunk. Az alkalmas munkahelyek biztosításával, a megfelelő ér­dekeltségi rendszer kialakítá­sával ösztönözni és szabályoz­ni lehet munkavállalásukat. Ezért vizsgáltuk kiemelten az egészségüggyel, a munkába állással, a foglalkoztatással kapcsolatos részterületeket.- Kezdjük az egészség­üggyel! Hol tartunk a mun­kaképesség csökkenésével járó ártalmak, betegségek megelőzésében, gyógyítá­sában? Dr. Szilasi Anna: — Pécseit a munkaképesség csökkenésével járó egészség­károsodások között a mozgás- szervi betegségekből, a bal­esetekből és a keringésrend­szer betegségeiből adódó re­habilitációs feladatok állnak előtérben. A mozgásszervi betegségek gyógyítása sokoldalú, jól szer­vezett. Az egyik legfontosabb, a Rákóczi úti hidroterápiás inté­zet viszont elavult, korszerűt­len. 1979-ben 56 500 hidroterá­piás kezelést adtak — ez napi 200-250 fős forgalmat jelent. Ilyen zsúfoltság mellett is csak az igények negyedrészét vol­tak képesek kielégíteni. A balesetet szenvedettek egészségügyi rehabilitációja az egészségügyi intézmények zsú­foltsága, a rehabilitációs rész­legek kialakulatlansága, intéz­ményi, munkahelyi, egyéni szemléleti problémák miatt az esetek többségében nem kez­dődik meg kellő időben. A szív- és keringésrendszeri betegségek aktív, korai kezelé­sének a feltételei az utóbbi években lényegesen javultak, ám ezen a területen sem be­szélhetünk elégedettségről. A por, zaj és vibráció okozta ártalmak miatt az utóbbi idő­ben egyre többen szorulnak gondozásra. Közülük a poros munkahelyek betegsége, a por­tüdő - többségében a szilikó­zis — más szervek betegségét is okozhatja. Bár az esetek súlyossága — a korai felisme­résnek köszönhetően — csök­ken, de ezek rehabilitációja sem tűr halasztást. A hallás- károsodás korai felismerését, a károsodás mértékének megál­lapítását, a folyamatos ellen­őrzést egy audiológiai szűrőál­lomás létrehozása szolgálná hatásosan. nyügépkezelő, szakmunkásból művezető, segédmunkásból műszertechnikus, illetve meós lett. I- Hogyan lehetne az át­képzéssel gyorsabb ütem­ben előrelépni? Dr. Szilasi Anna: — Az elmúlt év novemberé­től szociális foglalkoztató kezd­te meg működését városunk­is sokat tesznek a rehabilitá­ciós feladatok megoldásáért. Ugyanakkor a tárgyi feltételek hiányosságai nagymértékben nehezítik a további fejlődést. Az üzemekben sok a népgaz­dasági érdekeket figyelmen kí­vül hagyó megoldás, melyek nem objektív nehézségekből, hanem helytelen szemléletből adódnak. Több helyen kizáró­lag az improduktív munkakör­— Az egészségügyi reha­bilitáció után vagy azzal párhuzamosan szerencsére nagyon sokan tovább dol­goznak. A csökkent, meg­változott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása, illetve ennek érdekében tör­ténő rehabilitációja első­sorban vállalati leiadat. Dr. Csanálosi Sándorné: — Az erre vonatkozó rende­letnek megfelelően a vállala­tok elkészítették a csökkent munkaképességű dolgozók fog­lalkoztatására alkalmas mun­kakörök jegyzékét. A jegyzé­keken szereplő munkahelyek 30-25 százalékát azonban egészséges emberek töltik be. Kevés az olyan példa, hogy a gépet vagy a munkahelyet igazítják a személyhez. Tehát alopvető probléma, hogy a vállalati gyakorlatban olyan megoldások terjedtek el, me­lyek a szociális rehabilitációt részlegesen vagy teljesen biz­tosítják, de nem felelnek meg a hatékony foglalkoztatás fel­tételeinek. Többnyire öltözőőr­nek, portásnak, telefonkezelő­nek alkalmazzák a csökkent munkaképességűeket. Dr. Szilasi Anna: — A másik gond, hogy az átképzés helyett a rövidebb ideig tartó betanítást alkal­mazzák, mivel a csökkent mun­kaképességű dolgozó — kora, családi és egyéb körülményei, anyagi érdekeltség hiánya — miatt nem vállalja az átkép­zést. 1980-ban az 1021 csök­kent munkaképességű dolgozó közül mindössze 18 vállalko­zott átképzésre. Pedig volt, aki kubikosból targonca- és köny­Az interjú készítésekor Csanálosi Sándorné és Szilasi Anna bon. Itt elsősorban a csökkent, megváltozott munkaképességű­ek foglalkoztatása folyik. Ez az intézmény a későbbiekben re­habilitációs központtá fejlőd­het. Leghamarabb okkor va­lósulhat ez meg, ha a rehabi­litáció kötelezettségeivel érin­tett vállalatokkal koordinált együttműködés alakul ki. I — Miként értékelte a vá­rosi párt-végrehajtóbizott­ság a felmérés tapasztala­tait? Dr. Csanálosi Sándorné: — Megállapította, hogy vá­rosunkban az aktív egészség- ügyi ellátás gyakorlata a le­hetőségekhez képest jó. Az egyetem gyógyító intézményei be való helyezést értik rehabi­litáció alatt. — Egyetért azzal, hogy a ta­pasztalatok alapján több kér­désben a meglevő gyakorlat felülvizsgálatára és módosítá­sára van szükség annak érde­kében, hogy társadalompoliti­kai célkitűzéseink maradékta­lanul érvényesüljenek. Ennek feltétele viszont, hogy egységes szemlélet alakuljon ki a reha­bilitáció egyéni és társadalmi jelentőségét illetően és terv­szerű, koordinált legyen a gyakorlati tevékenység. Fontos, hogy mind az üzemi, mind az egészségügyi területen követ­kezetesen érvényesüljön a megelőzés. Török Éva A tanácsnak kevés, másoknak sok ■■ Üres lakások Milyen okok miatt szükséges a lakástartalékolás? A vállalatok által kijelölt bérlők esetei Az ilyen „felfedezések" híre tud csak igazán gyorsan terjed­ni! Valaki — mondjuk a Lvov- Kertvárosban - észreveszi, hogy miközben Pécsett ezrek várnak lakásra, ott, az „észrevettben” már hónapok óta senki sem for­gatja meg a zárban a kulcsot, nem mozog senki o konyhában, nincsen a frissen elkészült, alig pár hónapja átadott lakásnak gazdája. A felismerésnek „szár­nya támad", s máris beszéli a város: rengeteg az üres lakás, a tanács meg csak álmodozik a kérelmezők listája felett. 1977-ben lépett hatályba az a tanácsi rendelet, amely az első fokú lakásügyi hatóságot arra kötelezi, hogy az új taná­csi bérlakások 10 százalékát tar­talékolja. Hogy ez valóban új, vagy a korábbi bérlők által el­hagyott és felújított otthon, ez mindegy. A lényeg: a 10 szá­zalék Pécsett évente 30—40 la­kást jelent. Ami a tanácsnak kevés, mert — mint dr. Ásvány Lajostól, a Pécs városi Tanács V. B. igazgatási osztálya vezető­jétől hallottuk - 50-80-ra len­ne szükség, az utóbbi esztendők átlagos igényeit figyelembe vé­ve. Hogy üresen állnak lakások, ennek számos oka lehet. Ve­gyük először a tanácsi bérla­kásokat: tartalékolni kell elemi csapások, életveszély esetére. Előfordulhat, hogy a PIK-lakást elhagyja a bérlő, ezt az otthont az ingatlankezelő a távozó bér. lő terhére felújítja. Amíg a munka tart, addig természete­sen üres a lakás. Ugyancsak az üresen álló tanácsi bérlakások számát gyarapíthatja az, hogy — különös tekintettel a bányász­lakásokra — a Siklósi városrész­ben a beköltözőkre váró üres otthonokba a két nagy bánya- vállalat nem tud időben jogo­sult dolgozót küldeni - mert ilyen még nem jelentkezett. Előfordulhat az is, hogy a ta­nácsi bérlakást a bérlő azért hagyja üresen, mert külföldre megy tanulni, dolgozni, bevo­nul katonának. Miután a PlK- lakások esetében a kijelölt bér­lő a szerződés megkötését kö­vető 8 napon belül köteles a lakást elfoglalni, vagy ha 60 napig üresen hagyja, nem használja, a tanács a lakást visszaveheti, jogos a kérdés: az előbb felsoroltak esetében mi az eljárás? A fentiek mente, sítést jelentenek, nem kell a távozást bejelenteni, legfeljebb a korrektség diktálja ezt S még egy ok ami miatt tanácsi bérlakás üresen állhat: ezek között sok a komfort nélküli, szoba-konyhás lakás. Ha innen valaki elköltözik, természete­sen a tanács új bérlőt jelöl ki, ám sokan nem fogadják el. Pe­dig ha a saját költségükre fel­újítják, automatikusan juthat­nak otthonhoz, mondja ki az 1981. január 1-én módosított lakásügyi jogszabály. Állhatnak üresen szövetkeze­ti lakások isf Például azért, mert a tulajdonos — akinek kiutal­ták — nem költözik be, vagy elköltözik . . . Ezzel kezdeni semmit sem lehet, tulajdonról van szó, a tanácsnak nincsen beleszólási joga Más ok: az épülő lakásoknak évente 5 szá­zalékára vásárolnak az üzemek, intézmények, vállalatok bérlő- és vevőkijelölési jogot. Az át­adást követő 15 napon belül kell kijelölni a bérlőt, aki lehet, hogy csak később tudja elfog­lalni. Ilyen esetben a lakásra jutó rezsit a vállalat fizeti. Ha már itt tartunk, azt is megemlít, jük, hogy az üresen álló taná­csi bérlakások költségei a ta­nácsot terhelik. Vagyis nem a lépcsőház többi lakóját. A tartaléklakások szükséges­ségét a gyakorlat már több íz­ben bizonyította. Például ak­kor, amikor a Zetkin Klára ut­cában egy építkezésnél az alá­zúduló felhőszakadás „kimo­sott" egy épületet. Sokakat kellett hirtelen elköltöztetni. Ugyanígy akkor is, amikor a Sarokház cukrászda épülete megsüllyedt, az ott lakók nagy része csak két év múlva költöz­hetett vissza eredeti otthoná­ba. Egy gondolat erejéig vissza­térve a már említett, komfort nélküli szoba-konyhás lakások­ra. A pécsi gyakorlatot figyelve az otthonhoz jutásnak nem elég­gé kihasznált útja. Miután a belvárosban - a hatalmas for­galom, a pincebeomlások mi­att — számos öreg lakás szo­rul felújításra, ráadásul sok a lakásigénylő is, érdeme*s a jo­gosultaknak ezen a megoldáson törni a fejüket. Az átlagnál lé­nyegesen gyorsabban juthat­nának otthonhoz ha a felújí­tás költségeit vállalnák. Ameny- nyiben a tanács „álmodozik", akkor részben e gyakorlat elter. jedéséről részben arról, hogy egyszer elegendő tartaléklakás áll majd üresen Pécsett. M A. Képfront- Hoffmann Kálmánné készülnek — Nem ilyen beszélgetésre készültem — fogad munkahe­lyén, Siklóson, a 2. számú bölcsődében Hollmann Kál­mánné. — Azt hittem a szak­mámról. a munkánkról lesz szó . . . Azután hamarosan kiderül: a kettő tulajdonképpen nem is esik messze egymástól. A bölcsőde vezetője, s itt mű­ködik egy szülői munkaközös­ség is. Társadalmi megbízatá­sa alapján — a Siklósi járási- városi Népfrontbizottság mel­lett működő művelődéspoliti­kai munkabizottság titkára — gyakran kerül kapcsolatba a szülői munkaközösségekkel.. Ha a szakmájáról beszélget­nénk, ha a népfrontmozgalom jön szóba, hamar felszínre jut a művelődésügy, a HNF e területen végzett munkája. A kapcsolatok! Ennek révén került a népfrontmozgalomba is: Villányban — 1974-ig dol­gozott itt - pártfeladata volt a vöröskereszt munkájának segítése. A vöröskereszt és a népfrontmozgalom pedig már „nem esik messze egymás­tól"- Amikor elkezdtem a tár­sadalmi munkát a népfront­mozgalomban. hatalmas fel­adatnak éreztem. Most már visszagondolva, persze túlzott volt az ijedtségem, de még most is vannak olyan terüle­tek, amelyekről úgy érzem: rengeteg munka van itt még. Például a nevelés: nevel a bölcsőde, az óvoda, oz isko­lák, nevel a népfront is. El lehet várni a mozgalomtól, hogy — elsősorban a felnőtt emberekre — nevelő hatást gyakoroljon. — Ha minden eszköz a rendelkezésére állna, milyen cél érdekében használná lel? — Elsősorban a tisztaság megteremtése érdekében. Ná­lunk nagyon jól öltözött em­berek járnak az utcákon, gondtalanul eszik a cukorkát a zacskóból — ám a papírt már maguk mögé dobják, esik ahová esik. Márpedig a fel­nőtteknek kell példát mutat­ni, mit mondjak a bölcsödé­ben a gyerekeknek, ha mást látnak az utcán? Az előbb említettük, a nevelésnek hány. féle fóruma van. Szinkronba kellene ezeket hozni ... Ne csak az emberek legyenek ápoltak, hanem teremtsék meg a környezetük higiéniáját is. — Megtesz mindent ennek érdekében a népfront? — Nagyon sokat. Követke­zik ez már csak abból is, hogy nagyon sok területen van je­len, nagyon sok emberrel kerül kapcsolatba. Megvan ez az előnye, s ebből eredően az a feladata, hogy állandóan aktív maradjon, minél több­fajta rendezvényt, célt kínál­jon: legyen az embereknek választási lehetőségük — Feltételezem, egyre töb­bet gondol a közelgő HNF- kongresszusra. — Nem számítok arra, hogy a felszólalók között leszek. Már csak azért sem, mert az én mozgalmi múltammal oko­sabb egyelőre a tapasztal­tabbakat, hallgatni — akik minden bizonnyal elmondják majd az én gondolataimat is. M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents