Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)

1981-02-19 / 49. szám

1981. február 19., csütörtök Dunántúlt napló 3 A Bartók­centenárium programja Pécs és Baranya méltóképpen tiszteleg a IOO. évforduló alkalmából l*alü<£!fls«i zűrt kultúrpolitika roto: lsen loszio Kocsma a „Közművelődéshez” „Szesz nélkül nem éri meg” - mondja az üzletvezető A Művelődési Minisztérium négynyelvű reprezentatív prog­ramja szerint ez évben hazánk­ban az Országos Filharmónia, a Magyar Zeneművészek Szö­vetsége, a magyar kórusmozga­lom; továbbá a különböző fo­kozatú iskolák; a Hanglemez- gyártó Vállalat a Magyar Rá­dió, a Magyar Televízió, a Ma­gyar Állami Operaház, a debre­ceni, a szegedi és a pécsi ope. ratársulat; a Pécsi Balett vala­mint a Pécsi Nyári Színház ki­emelt zenei rendezvényekkel, a társművészetek ünnepi műsorok­kal, kiadványokkal, kiállítások­kal emlékeznek meg Bartók Bé. lóról. A zenei városként emlegetett Pécsen a megye centenáriumi bizottsága még az elmúlt év­ben olyan tervezetet állított ősz. sze, amellyel Pécs városa és Baranya megye méltóképpen emlékezhet meg a 100. évfordr. lóról. A program keretében a Je­lenkor márciusban ünnepi Bar- tók-számot jelentet meg A Ma­gyar Rádió Pécsi Körzeti Stú­diója egész évben Bartók ze­néjét népszerűsítő műsorokat sugároz, különös tekintettel a fiatalságra. A Pécsi Rádió si­keres vetélkedősorozata a ze­neműboltban — középiskolások számára — március végén zá­rul. Az iskolák - valamennyi ok­tatási intézményben — március 25-én, Bartók születésének 100. évfordulóján ünnepi megemlé­kezést tartanak. (Hasonló ren­dezvényekre kerül sor a hivatá­sos és amatőr művészeti együt­tesekben is ezen a napon.) Az általános és középiskolások ré. szére meayei népdaléneklési versenyt, a zeneiskolásoknak hangszeres versenyt hirdettek meg. A középiskolásoknak ezen. kivül pályázatot írtak ki koráb­ban, tanulmányok és műelem­zések készítésére. A versenyek döntőire február végétől már­cius 25-ig kerül sor. A Pécsi Tanárképző Főiskola zenei tan. széke márciusban szakköri es­teket szervez Bartók és a kor­társ zene címmel. A pécsi ál­talános iskolák részére Bartók- műveltségi versenyt hirdettek meg. A vetélkedők folyamatban vannak. Március elején Bartók emlé­kére címmel nyílik meg a kép­zőművész szövetség területi szervezetének kiállítása a Pé­csi Galériában. Március 25-tőf a TIT Bartók Klubjában látható 32 magyar művész Bartók tisz­teletére elkészített alkotásaiból egy reprezentatív grafikai kiál­lítás. Hidason és Bonyhádon már­cius 25-én megkoszorúzzák Bar. tők Béla szobrát. A Pécsi Nemzeti Szírthóz operatársulata és a Pécsi Ba­lett márciusban Bartók-művek­ből összeállított műsorral lép a közönség elé. Az évforduló napján ünnepi koncert lesz a Liszt-teremben, Bartók-művekből. Néhány nap­pal később, március 28-án 9 if­júsági és felnőtt kórus részvéte­lével ugyanitt hallhatjuk azt a kórushangversenyt, ahol - egyebek közt — először szólal meg Bartók valamennyi egyne­mű kórusműve egy est kereté­ben. A bérleti koncerteken is márciusban Bartok-műveket hallhatnak a diákok Pécsett és a megyében A Pécsi Nyári Színház idei programjának középpontjában Bartók-kompozíciókra készült táncjátékok láthatóak július 11. és augusztus 2. között. D mikor az Állami Ifjú­sági Bizottság meg­hozta a 3 1977. számú határozatát az ifjúsági klubokban, szórakozóhe­lyeken történő szeszmérés megszüntetéséről, kevesen gondolták volna, mekkora lavina indul el. Néhány egyetemi és főiskolai klub például egycsapásra ki­ürült. „Nincs sör, nincs közönség” - panaszkodtak a klubvezetők, az egyete­mi újságok pedig a rektor és a diákság között dúló „sörcsatáról" tudósítottak. A jogszabály azonban nemcsak a felsőoktatási intézmények táján érintett érzékeny pontokat. Alkal­mat adott számos községi szakigazgatási szervnek is, hogy végre „leszámolhas­son” a művelődési házak­ban büfé gyanánt virágzó kocsmákkal. ígv történt ez Somogyapáti- ban és Mozsgón is. A művelő­dési házat iszogatás miatt fölkeresők lármája rendszere­sen zavarta a kulturális prog­ramokat, ezért a népművelők örömmel fogadták a tanácsi végrehajtó bizottság határoza­tát a szeszfogyasztás megszün­tetéséről. Az alkohollal együtt eltűnt a törzsvendégek légiója is, és a forgalom a minimum­ra csökkent. így a büfésnek - úgymond — már nem volt gaz­daságos az üzemegység veze­tése. A Szigetvári ÁFÉSZ dolgo­zóinak érdekeit szem előtt tartva — rövid időn belül megszüntette mind a két bü­fét. — Ha őnekik nem kell, mi nem erőltetjük - vélekedik László Gyula ÁFÉSZ-elnök. — Egy-egy üveg sör vagy fröccs mellett is lehet „népmüvelni”, ezt éppen valamelyik újságban olvastam. A mozsgói művelő­dési házba zömmel a szociális otthon idős lakói jártak, arról a büfés nem tehet, hogy nekik mái egy üveg sör is megárt. Ott tényleg zavarta a progra­mokat a vendégek randalíro­zója, de meg lehetett volna állapítani azokat a napokat, amikor a műsor miatt nem mérünk szeszt. — Tömény italokat nem is szolgáltattak ezek a büfék? — De, volt tömény ital is. Kólából nem lehet nyereséget csinálni . . . Hasonlóan vélekedik Resz- szer Ferenc, a Pécsváradi ÁFÉSZ kereskedelmi osztályve­zetője is. Amikor néhány évvel ezelőtt a büfé által előidézett kocsmahangulat miatt a ház igazgatója kitiltotta az alko­holt, a büfé vezetője a rá kö­vetkező hónapban 2200 forin­tos forgalommal „bizonyította be", hogy szesztilalomból nem lehet megélni. Ekkor a műve­lődési ház két népművelője vette át az üzletet, és három hónap alatt hetvenezer forintot forgalmazott . . . — Meg akartuk mutatni, hogy teával, szendvicsekkel, al­koholmentes italokkal is lehet pénzt keresni. Igaz, könnyebb a részeg vendég elé a konya­kot odalöttyinteni, mint a tea­főzéssel, zsíros kenyerekkel bí­belődni, de egy művelődési házban mégsem lehet elsődle­ges cél a könnyű és gyors meggazdagodás - mondja lottos Sándor népművelő. Magyarszék. A hetvenes évek elején több éves határ­időcsúszással átadott művelő­dési ház jéghideg nagytermé­ben éppen pingpongoznak. Deák Gábor, a ház új igazga­tója esküszik ró, hogy más alkalmakkor sem hallatszik be az előcsarnokban sörözgetők csöndesnek éppen nem ne­vezhető beszélgetése. A büfé itt öntörvényűén, pontosabban a Komlói ÁFÉSZ törvényei sze­rint működik. Bor, sör, pálinka, minden kopható. — Jó is meg rossz is, hogy 'it van a büfé - mondja Deák Gábor — Hogy miért jó? Elő­fordult például, hogy a feleség eljött a fővárosi művésznő est­jére, a férj pedig megvárta a büfében. Mind a két jegy el­kelt ... Az áfész negyedéven­ként 5400 forint bérleti díjat tízet a helyiségért, és ez sem jón rosszul a művelődési ház­nak. Térjünk vissza Pécsre. Az Ipari Szövetkezetek Steinmetz Műve­lődési Házában működő büfé este hat után a környék kocs­mája. Fenntartója a Mecsek- vidéki Vendéglátó Vállalat. A KISZÖV Táncegyüttes tagjai­nak próbáját lármával, átnyi- togatással zavarják a vendégek, akiket — szerintem - teljesen hidegen hagy, minek nevezik ezt az intézményt, csak a sör hideg legyen. — Magunk sem vagyunk elé­gedettek ezzel az állapottal, így_nincs szükségünk erre a bü­fére. Ezt közöltük is a fenntartó vállalattal — mondja Haász Jó­zsef, a KISZÖV elnöke — Vala­mikor itt meleg étel is volt, de most már csők inni lehet, meg a ki tudja honnan ide tévedt vendégek után a mellékhelyisé, geket rendbehozni. — Közeli terveinkben szerepel az üzemegység pályázat útján történő meghirdetése — tájé­koztat dr. Váróczi Mária, a Mecsekvidéki Vendéglátó Válla­lat jogtanácsosai. - Szabad- kasszás büfé volt, kötelező meg­hirdetni az új jogszabály sze­rint. Ettől mi is minőségi javu­lást várunk. A Ságvári Művelődési Ház új szárnyában minden ital kapha­tó — az igazgatóság által meg­határozott rendezvények alkal­mával. Itt tehát nem a vendég­látó dirigál. Azokon a napokon, amikor nincs rendezvény, kólát és kávét árusítanak. A pince­klub valamikor az alvilág gyűj­tőhelye volt, s ezért a MÉV szakszervezeti bizottsága meg­szüntette az alkoholmérést So­kan a klub elnéptelenedését várták, de nem így történt, ösz. szetartozó kollektívák ma is fo­gyaszthatnak sört, korlátlan ita­lozás azonban nincs. — Mégsem csökkent a forga­lom — mondja Zsikó János igazgató — mert a részegeske- dők ugyan elmaradtak, de visz. szotértek a tisztességes embe­rek, akik korábban be sem tet­ték a lábukat a csehóvá züllött klubba. Ha valakire, hát az Ifjúsági Házra érvényes az ÁIB szeszti­lalma. Itt sohasem volt italmé­rés, van is harc a vendéglátó­sokkal. Nagy Sándor igazgató rezignálton közli: — A büfénk most a Virág cuk­rászdához tartozik. Hetente cse­rélődik a személyzet, leltár lel­tárt követ. Ha lenne szesz, biz­toson többen járnának ide. Nem a házba, a büfébe. A Baranya megyei Vendéglátó Vállalatnak ez nem üzlet, mint ahogy az If­júsági Park sem az. A tavaly rendezett nemzetiségi napon kértük, jöjjenek ki meleg éte­lekkel. „Nem éri meg” - — mondták. Milánnak megérte: este 8-kor a kilencszázadik adagnál tartott. A vendéglátó italárusa pedig délután 6-kor bezárta a boltot, mondván, hogy megfájdult a feje . .. Mezei András, a B. m. Vendég­látó Vállalat kereskedelmi igaz. gató-helyettese: — Szívesen átadjuk az IH- nak a büfét. Nekünk minimális forgalmat hoz. Ha valaki elvál­lalja, még jutalékot is adunk neki. Nem hirdethetjük meg pá­lyázat útján, mert nem önálló egység. Hogy miért nem az? Nincs raktára, nincsenek hűtő- szekrények. Folyóirat Somogy Az elmúlt évben bekövetkezett föszerkesztőváltós (l.aczkó András a lap új főszerkesztője) után kar* tonirozott fedőlapú, új formában jelent meg Somogyország kulturá­lis folyóirata, a IX. évfolyamába lépő SOMOGY. A most már kéthavonta megjele­nő folyóirat Irodalom, művészet ro­vatában elsősorban írói, költői al­kotásokat közöl befutott és — a föl­fedezés örömével — még ..alig jegyzett* szerzőktől. E rovatcimnél azonban egy pillanatra meg kell állnunk. Olvastán úgy tűnik, mintha az irodalom nem volna művészet, vagy legalábbis kívül esnék a mű­vészetek családjából. Ez az „iro­dalomközpontúság", a művészetek­től való elkülönülés már gyakran okozott zavart a marxista esztéti­kában, s ezért célszerűbbnek vél­nénk egy ilyenfajta megjelölést: Irodalom és más művészetek. Ek­ként e keretbe férnének a képző­művészetekről, az építészetről, a zenéről, a filmről stb. vallott fel­fogások is. Nagyon dicsérendő, hogy a folyó­irat egyik fontos célkitűzése: a szülőfölddel kapcsolatos politikai, társadalmi, irodalomtörténeti, tör­téneti, földrajzi stb. ismeretek köz­lése, föltárása, felszínen tartása. A lap hasznos állandó rovata a Szemle és a Figyelő, amely szoci­ológiai (pl. Fekete Gyula írása a boldog házasságok titkairól), tele­püléstörténeti (pl. Kanyar József műve) és irodalmi recenziókat kö­zöl. Az ez évi első szám elsősorban Kaposvár nagy költőjének, a het­venéves Takáts Gyulának állít em­léket: köszöntő, emlékező versek­kel, Fodor András riportjával, Lacz- kó András méltatásával, Csányi László széljegyzeteivel. Az ünnep­lőkhöz csatlakoztak a pécsiek kö­zül: Csorba Győző, Berták László, Tüskés Tibor. Más rovatokban Var­gha Károly, Szita László és Tóth Ist­ván írásaival találkozunk. T. I. ' zek után azt hiszem, csak kérdezni lehet: mikor fújnak végre új szelek a vendéglátóiparban? Legalább annyira újak, hogy az üzleti szemellenző mögül észrevegyék: nem mindig az a jövedelmező, ami a legkevesebb munkával hasznot hoz. A művelődési ház pedig nem lehet egyenlő a talponállóval. Sem forgalmában, sem színvonalában, sem funkciójában. Havasi János Az Ormánság szerelmese Emlékezés kákicsi Kiss Gézára Február 26-án lesz kilencven éve annak, hogy 1891-ben Ká­kicson született „az Ormánság szerelmese", Kiss Géza etnográ­fus, nyelvjáróskutató. Az „Or­mánság Jeremiásaként" szokták emlegetni ezt a népéért aggó­dó tudóst, a „rebellis" reformá­tus lelkészt aki pásztora volt népének, a szó legszorosabb értelmében. Hajnaltól késő estig mehettek hozzá ügyes-bajos dolgaikkal, mindent elintézett, amit csak tehetett. Betegeket vitt és aján­lott ingyenes műtétre, gyógyke­zelésre. A tehetséges gyermeke­ket nyáron át maga mellé gyűj­tötte, tanította. Nevét mégsem jóságával tet­te hírnevessé, közismertté, ha­nem bátor szellemével. A Hor- thy-rendszer idején, az 1930- 1940-es években felemelte sza­vát a nagybirtokrendszer ellen, telepítéseket követelt, különösen az egyke következtében kipusz­tulásra ítélt vidékekre. Az örö­kösödési törvénytől s egy új or­vosgárdától várt sokat. Bízott egy kidolgozandó egyketérkép elkészítésében, amely a ma­gyar társadalom figyelmét az Ormánság népére és az egyke­kérdésre irányítja majd. A radikális megoldásokig ép­pen úgy, mint többi kortársai, ő sem jutott el. De a „Protes­táns Szemlé"-ben és a „Refor­mátus Figyelő"-ben megjelent bátor cikkei azt bizonyítják, hogy az egyke-szociológus, a kákicsi őrtoronyban az Ormán­ság valóságos „lármafája" volt. Halála előtt tíz évvel, 1937 őszén jelent . meg az „Ormán­ság" hiteles néprajza. Ebben saját adatgyűjtése és a felhasz­nált irodalom alapján bemulat­ta az Ormánság földjét, nép­szokásait. c babonás gyógyítá­sokat. dalokat, gyermekjátéko­kat, ízelítőt adott a betyárvilág­ból és foglalkozott az egvke kérdésével is. Iáén értékes a kö­tetben a 100 lapnyi ormánsági tál''w,"iite"iénv“. Könyvére felfiayeltek oz akko­ri néprajztudósok, falukutatók, zenészek, nyelvészek. És megin­dult a vándorlás Kákics felé. Or'ii'av Gvula. Farkas Ferenc, Bnicsy-Zsilinszkv Endre. G’inda Béla. Vaszy Viktor, Féia Géza. Kodolánvi János. dr. Berze Naqv János és mén sokan má­sok keresték fel Kiss Gézát ott­honában, hogy tanulmányozzák az Ormánsáa népének életét és az egykekérdést. Móricz Zsigmondnak a pécsi egyetemi ifjúság falukutató cso­portja küldte meg a könyvét. Ez 1937 szilveszterén került a nagy magyar realista író kezé­be. Lányának: Móricz Virágnak aznop volt az esküvője. Amíg a násznép vigadott, Móricz Zsig- mond ezt a könyvet olvasta. Nem tudta letenni. Annyira fel­kavarta, hogy másnap v'onctra ült és két hétre Kiss Gézához utazott Kákicsra. Azután egymás után küldte cikkeit a „Pesti Napló"-nak. Ri­portjában többek között így írt róla: „Éppen ez a könyv hozott ide, mert leltüzelt, mint a iá baranyai bor, s látni kívántam azt a tájat, amely az író szerint a maayar népéletnek utolsó fészke." Kiss Gé’n másik értékes műve — amelynek kiadását azonban már nem érhette meg - az „Or­mánsági Szótár", amelyet 1952- ben adott ki a Magyar Tudo­mányos Akadémia Nyeiv'udo- mányi Intézete, Keresztes Kál­mán kákicsi származású tanár átszerkesztése után. Művének értékét legjobban bizonyítja az, hogy a Nyelvtudományi Intézet, ha népnyelvi gyűjtéssel biz meg valakit, akkor mintául Kiss Gé­za szótárát adja az illető kezé­be. Kiss Géza népzenei gyűj­teményét pedig az Akadémia Néprajzkutató Csoportja vette át és ennek anyagát folyamato­san bedolgozza a Magyar Nép­zene Tárába. W. E. Fusztai József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents