Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-17 / 47. szám
Dunántúli napló 3 1981. február 17., kedd f kell termelni, ahogy a piac kari A komlói kőbánya egyik munkahelye llllí fauulas : A pécsi Volán Vállalat telepén működő olajregenerálo gép napi három műszakban, mintegy 900 liter fáradtolajból a műveletek során 600 liter újrafelhasználható olajat nyer vissza. Kopjár Géza felvétele Korszerűsítik a Volán olajregenerálóját A savazásos eljárástól mintegy 140 ezer liter olajat remélnek Rugalmas vállalati szervezetet alakított ki a DÉLKO A Dunai Vasmíívet mészkővel is táplálni kell Amióta a rómaiak útépítésre kezdték használni a követ, a kőbányászoknak sosem kellett félniük, hogy kenyér nélkül maradnak. A Dél-dunántúli Kőbánya Vállalat mintegy 1700 doU gozójának az utóbbi években (néhány szűk esztendő még előttük Is áll) mégis sokkal kevesebb kőből kell megélniük, mint korábban. A DÉLKÖ 1977. január 1-én a Dunántúl másik vállalatával összevonásra került, az egyre növekvő igények ugyanis a fejlesztési erőforrások koncentrálását tették szükségessé. Akkoriban jó néhánvan azt hangoztatták: olyan átszervezés történt, hogy kő kövön nem maradt a két korábbi vállalatból. Való igaz, hogy a Fejér, Veszprém és Zala megyékben működő és a Baranyában dolgozó másik válalat a korábbitól teljesen eltérő szervezetben látta el egyre növekvő feladatát. Az uzsai, zalahalápi, balatonren- desi, sümegi, vindornyaszőlősi, diszeli, gánti és polgárdi bányákat a balatonfelvidéki igazgatóság, míg a komlói, bükkös- di, nagyharsányi, árpádtetői kőbányákat és a pécsváradi földpátos homokbányát a komlói igazgatóság irányította. Felettük, mint tröszt működött a vállalat komlói központja. A harmadik szinten az üzemek némi önállósággal végezték dolgukat. Bár az elmúlt három esztendőben a gazdasági feladatokat többségében jól megoldották, egyre nehézkesebbé vált a változó piaci igényeket ebben a szervezetben követni, eredményesen gazdálkodni. Késtek a döntések, meghosszabbodott az információk útja, esetenként az egyéni és csoportérdekektől befolyásolva jutottak el a döntési pontokig. Sok volt a párhuzamos tevékenység: például a könyvvitelben, statisztikák készítésében, tervezésben, felesleges élőmunkát és anyagi erőforrásokat pazarolva. Az 1980-as esztendő gyökeres változásokat követelt és hozott is mind a termelési, mind a gazdálkodási módszerekben. A piaci iqények egyre nagyobb hullámzása, az eqyes termékek iránti nagymérvű csökkenése kényszerű üzemszüneteket, üzemek leállítását tette szükségessé. Mind a termelésben, mind a gazdálkodásban a mostanihoz hasonló, sőt zordabb körülményekre kell a következő évekre is felkészülni. Gyors és ruaalmas tervezési és szervezési tevékenységet, az állandóan változó piaci igények követését. a rendelkezésre álló erőforrások hatékony kihasználását, az információk gyors áramlását, a megfelelő ellenőrzést biztosító vállalati szervezetet kellett létrehozniuk. Komlón önmagában is megkérdőjelezhető volt a területi igazgatóság létjogosultsága, bár munkájuk ellen semmi kifogás nem volt, sőt feladatukat jól látták el. De a vállalati központtól alig 200 méter távolságban működött a szervezet, tőlük nem messze pedig a vállalat egyik legjobban működő, kitűnően vezetett kőbányája üzemelt. A már-emlitett szervezeti kötelékek akkor váltak igazán húsbavágóvá, amikor az egyenletesen fejlődő vállalat is az első kátyúba zökkent. Az V. ötéves tervben egészen 1979-ig minden rendben volt: a kőtermelés 19, a termelékenység 23, míg a személyi jövedelem 32 százalékkal nőtt. Az 1979-es esztendő azonban figyelmeztető változást hozott: az évi 5,7 millió tonnás termelés 4,9 millióra zuhant vissza, a kieső árbevétel egyszeriben valamennyi gazdasági mutatójukat lerontotta, a korábbi 70 millió forint körüli nyereség például 15 millióra zsugorodott. Szerencsére, mint dr. Fekete Sándor igazgató szavaiból kitűnik, nem estek pánikba, nem törődtek bele a piaci kereslet visszaesésébe. A VI. ötéves tervet több változatban készítették el, amelyek közül legvalószínűbbnek látszik, hogy évente mindössze 4,7 millió tonna követ kell termelniük, kapacitásuk négyötödös kihasználásával. Azonban ez a termelés sem folyik zavartalanul a piacra, újat, minőségileg mást kell adniuk, mint eddig. Ehhez kellett 1981. január 1-től a vállalati szervezetet is igazítani. A balatonfelvidéki igazgatóság a jövőben is működik, a Veszprém és Zala megyei bányákat irányítja. A komlói igazgatóság megszűnt, az itt dolgozók részben a vállalati központban, részben a kiemelt körzeti üzem szerepét betöltő Itomlói kőbányában dolgoznak a jövőben. A bükkösdi, erdős- mecskei és pécsváradi bányák is a komlói üzem üzemegységei lesznek. Nagyharsány, Polgárdi és Gánt közvetlenül a vállalati központ irányítása alá tartozik, amely a budapesti koordináló szervezel, a Kőbánya Egyesülés megszűnte után a jövőben ugyancsak nagyobb feladattól, felelősséggel dolgozik. Közvetlenül állanak majd kapcsolatban az ÉVM-mel, az MNB-vel, a Fejlesztési Bankkal. A nagyharsányi kőbánya a vállalat egyik legfontosabb eleme lesz. A Dunai Vasmű már az idén 150 ezer, 1983-ban pedig 350 ezer tonna mészkövet vár innen, ugyanis az új acélgyártó üzeméhez a nagyharsányi mészkő a legalkalmasabb. Ezért is szükséges a kőbánya rekonstrukciója amely egyébként a következő tervidőszak egyik legnagyobb fejlesztése a vállalatnál. A dunaújvárosi hagyományos vaskohókat viszont Polgárdiból látják el. Fejér megye és a vállalat legkorszerűbb kőbányája, o gánti szervesen illeszkedik harmadikként a nagyharsányi és polgárdi bányákhoz. Amikor ugyanis Polgárdiban nagyjavítás van, Gánt foglalkoztatja a bányászokat és szállítja a követ. így Naayharsány, Polgárdi és Gánt a Dunai Vasmű táplálását, üzembiztonságát hivatottak szolgálni. A három kőbánya közvetlenül a vállalat irányítása alá tartozik, termelést, munkaerőt qyorsan, rugalmasan irányítva képesek Így a piaci igényeket követni. lombosi Jenő A Volán 12-es Vállalata a közlekedési cégek között elsőként vezette be két évtizeddel ezelőtt a fáradtolaj-regenerá- lást. Az úgynevezett forró kontakt eljárást azóta is alkalmazzák. Ám ez a technológia ma már nem felel meg a követelményeknek. A korábbi években az MDA olajat használták, majd mikor annak a gyártását megszüntették a finomítók, az MDC motorolajok használata vált általánossá. Az utóbbi időben, a nagy teljesítményű motorok elterjedésével mind több járművüknél a DS—2-es fajtájú olaj a „kenőanyag". Ennek a regenerálása az évek óta bevált eljárással nehézkes. Ezért döntöttek úgy, hogy a technológiai láncba beiktatják a másutt már ismert és több Volán vállalatnál bevezetett savazásos eljárást, melynek segítségével a mind szélesebb körben használatos DS-2-es motorolajat MDC minőségre tudják beállítani Korábban csak utántöltésre használtak az üzemegyeségek- től begyűjtött és regenerált olajat, ez év elejétől pedig olajcserénél is a regenerátu- mot használják. A vállalat autóbuszai és tehergépkocsijai évente átlagosan félmillió liter olajat használnak fel, a regenerálás során a fáradtolaj egy- harmadát visszanyerik és újra- , hasznosíthatják. Az olajregenerálásnok több haszna is van. Egyrészt kevesebb finomítói olajra van szükség, másrészt pedig egyáltalán nem elhanyagolható, hogy a begyűjtéssel megelőzik a környezetszennyezést. A Volán Tröszt 1979. évi adatai szerint vállalatai országos szinten két esztendővel ezelőtt a regenerálásnak köszönhetően 24,5 millió forint értékű finomítói olajmegtakaritást értek el, amely a vállalatoknak legalább tízszázalékos költségmérséklést jelentett. A 12-es Volán Vállalat a korábbi években, még az MDC motorolajok regenerálása időszakában százhúszezer liter olajat nyert vissza, mióta a DS—2- es megjeleni, ez a mennyiség nyolcvanezer literre csökkent. Az új technológia bevezetésétől azt várják, hogy a regenerátum előállítás mennyisége megközelíti majd a száznegyvenezer litert, A savazásos eljáráshoz szükséges kezelőtartályokat megvásárolták, a mintegy kétszáznyolcvanezer forintért beszerzett berendezések beépítésre várnak. A jelenlegi regenerálóhelyiség mellett már kialakították az új technológiához szükséges termet, és mint ahogy Kiss József, a vállalat főmérnöke elmondta, a bővítés az első félév végére készül el. Az új berendezés beállításától nem csupán a regenerátum mennyiségének növelését, hanem annak minőségi javulását is várják. S. GY. Hass, alkoss, gyarapíts! A fejlesztés felelőssége o A következő öt évben az ipari termelés széles körű és többirányú megújítása a legfontosabb feladat. Ám nemcsak a feldolgozóipar mélyreható átalakulására van szükség — bár kétségkívül viszonylag ezek az ágazatok képesek a leggyorsabban alkalmazkodni a követelmények változásához -, hanem az alapanyagtermelő ágazatok, a bányászat, a kohászat számottevő korszerűsítésére is. Ez utóbbiak fejlődése megkönnyíti a gépipar, a köny- nyűipar, a vegyipar termékszerkezetváltását, a termelési ráfordítások csökkentését, a minőség javítását. Ennek érdekében a terv a vaskohászat termelésének 11 -13 százalékos növekedését úgy tartja szükségesnek, hogy ez a kohászat termékösszetételében a jobb minőségű hengerelt áruk részarányának emelkedését eredményezze. így javulhat a kohászat saját, nem rubel elszámolású exportjának gazdaságossága, de ez a feldolgozóipari — főleg a gépipari — termékek minőségének fejlesztését is lehetővé teszi. » Az átlagosnál gyorsabban A kitermelő ágazatok között a szénbányászat jelenle. gi termelési szintje — évf 25,5 millió tonna szén — 1985-ig fedezi a hazai szükségleteket. A földgázkitermelés a tervidőszak második felétől kismértékben emelkedik. Az alumíniumipar — kitermelést és feldolgozást egyesítő-ágazata - az ágazat fejlesztését továbbra is koordináló központi programmal együtt öt év alatt 15-16 százalékkal növeli termelését. Ebben , az ágazatban orra kell törekedni, hogy az átlagos növekedési ütemnél gyorsabban nőjön az exportra kerülő magasabb készültségi fokon álló termékek aránya. A feldolgozóipari ágazatok között a leggyorsabb növekedést — 31—34 százalékot — a gépipar számára írja elő a terv. Ez az ipar egészének öt évre előirányzott átlagos növekedési ütemét 10-13 százalékkal haladja meg. A vákuumtechnikai, a műszeripari, a híradástechnikai iparág és a közúti jármű- gyártás fejlesztése a gépipar átlagos növekedését is meghaladhatja, mert ezek az ágazatok már megfelelő exportgazdaságosságot értek el. Ezek súlyát növeli egy újabb központi fejlesztési program-, a számítástechnikai, ilietve az elektronikai-mikroelektronikai program. Ez utóbbi a gépipari gyártmány- és technológiaváltóst elősegítő' korszerű háttéripari fejlesztési célok elérése szempontjából is igen jelentős, A termelés tervezett differenciált bővítésében nyilvánul meg a legkézenfekvőbben a következő öt esztendőre a fejlesztés felelőssége. Ennek lényege, hogy következetesen ragaszkodni kell ahhoz, hogy csak a piaci igényeket gazdaságosan kielégítő termelésnek, termelésfejlesztésnek lehet létjogosultsága. El kell érni, hogy a termelés csak akkor bővüljön, ha a gazdaságos export árualapot is gyarapítja, ha a behozatal ésszerű helyettesítését teremti meg, vagy ha a belföldi fizetőképes kereslet jövedelmező kielégítését szolgálja. Az a profil, termelési ág, termelőegység, amely erre nem képes, a következő éveket, és eszközeit ne a termelés növelésére, hanem átalakítására igyekezzék felhasználni. A cél az, hogy az anyagi termelés ne csak a természetben (a használati értékben) mutatkozó szükségleteket elégítse ki, hanem növekvő arányban járuljon hozzá a nemzeti jövedelemhez. Ma valamennyi termelőtevékenységet erről az oldalról érdemes mérlegelni; hozzájárul-e és menynyivel az ország közös vagyonához, gyarapítja-e vagy terheli a nemzeti jövedelmet. Az ipar megújhodása A terv azzal számol, hogy az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása, a termelésnél gyorsabban növekszik és 1985-ben d nemzeti jövedelem 42 százaléka az iparból származik. Az egész ipar átlagánál gyorsabban emelkedik majd a vegyipar termelése: öt év alatt 26-29 százalékkal. Ebben az ágazatban a versenyképes alágazatok az át- lagosnál gyorsabban fejlődhetnek: a petrolkémiai ipar, a gyógyszerek, a növényvédőszerek és vegyi alapanyagok (intermedierek) termelése. E gyártási ágak bővítését központi fejlesztési programok is ösztönzik. Az egész ipar termelési növekményének háromnegyed részét exportálni kell. Ahol tehát nagyobb termelési értéket terveznek a következő öt esztendőre, ott nagyobb exportbevételt is célul kell kitűzni. Mindez egyértelműbbé teszi, hogy az ipar megújhodása milyen új gazdálkodói magatartást követel a vállalatoktól: a kezdeményezőkészség erősítését, az új iránti fogékonyság fejlesztését, a megszokott módszerektől, szemlélettől való elszakadás bátorságát és önálló gondolkodást. Ezzel a követelménnyel kel! szembenézni és megbirkózni az anyagi termelés valamennyi ágazatában. Az élelmiszeripari vállalati fejlesztésnek fa a népgazdaság exportjövedel mezőségének növelését kell szolgálni. Az élelmiszeripar termelése öt év alatt 16—18 százalékkal, a mezőgazdaságé 12—15 százalékkal növekszik, A mezőgazdasági termelés egészét, és annak szerkezeti fejlesztését is mindenekelőtt a külgazdasági kereslethez, illetve a hatékonysági követelményekhez kell igazítani. A mezőgazdaság kiviteli többletét elsősorban a növénytermesztéstől és az élelmiszeripartól várjuk. A háztáji és kisegítő gazdaságok - megfelelő anyagi ösztönzéssel — a következő » időszakban is jelentős hányadát adják majd a mezőgazdasági termelésnek: e gazdaságok termelése nem csökken, egyes termékek esetében pedig növekszik. A gazdasági szabályozás, az 1980-ban már sikerrel alkalmazott új hitel- és árfolyampolitika, továbbá az új, a világpiac értékítéletét pontosabban közvetítő' termelői árrendszer egyértelműen és következetesen ösztönöz a hatékonyabb vállalati, tervezési, irányítási, gazdálkodási gyakorlat kialakítására és megszilárdítására. A vállalatok anyagi érdekeltsége ma már vitathatatlanul a hatékonyság növelését helyezi a vállalati munka középpontjába, s várható, hogy a köz- gazdasági szabályozás általános és következetes érvényesítése kikényszeríti a gazdaságtalan termelés visz- szaszorítását. Gerencsér Ferenc (Következik: Helytállni a világban)