Dunántúli Napló, 1981. február (38. évfolyam, 31-58. szám)
1981-02-14 / 44. szám
1981. február 14., szombat Dunántúli napló 3 Négy társulást szervez Baranyában az Agrober Fűtőolaj helyett pakura Lefejts állomások, tárolók épülnek Mohácson a tömbfütést is átállítják Százmilliós megtakarítás 57 tsz-ben C zózhalombattán, a Kő- olajipari Vállalat finomítóiban a lepárlás során benzin és gázolaj mellett melléktermékként nagy mennyiségű feketeáru keletkezik. A könnyű kénmentes, a könnyű kénes és a nehéz fűtőolajat, illetve az ez után megmaradó pakurát — vagyis valamennyi fekete szinű mellékterméket — a nem szakmabeliek az egyszerűség kedvéért pakurának nevezik. Kalóriaértékben és árban nincs lényeges különbség e melléktermékek között. Annál nagyobb az árdifferencia a fehérárunak számitó gázolaj és a pakurafélék közt. Míg a gázolajat jelenleg tonnánként 8000 forintért értékesíti a kőolajipar, addig a pakura tonnákénti ára 4004 forint. Kiváló fűtőanyag Magas — 9500—9800 — kalóriaértéke miatt a pakura kiváló fűtőanyag. Van egy hátrányos tulajdonsága; könnyen dermed, ezért nehézkesebben kezelhető, szállítása, fejtése nem olyan egyszerű, mint a gázolajé. Speciálisan hőszigetelt szállítótartály kocsikat, fűtött tárolótornyokat, a fejtéshez forró gőzt, a felhasználáskor speciális égőfejeket, előmelegítő berendező, seket kíván. Mindezek gátolták szélesebb körű elterjedését. Bár korábban is voltak próbálkozások, fűtőanyagként a pakurát csak most fedezték igazán fel, s ebben az újrafelfedezésben Baranyáé az úttörő szerep. A megye első „pakura korszaka” a hetvenes évek elején volt. Ekkor épült fel Mohácson a farostlemezgyár területén a 2000 tonnás pakuratároló tartály, az iparvágány a lefejtő-állomás. sál. ahol három szivattyúval egyszerre három vasúti tartálykocsiból tudják a pakurát fejteni A nagy energiafogyasztó farostlemezgyár az évi 60 000 tonna szén mellett évi 7800— 8000 tonna pakurát tüzel el jó hatásfokkal. Kedvezőek a pakurával szerzett tapasztalatok az egyházaskozári Haladás Tsz szászvári forrólevegős termény, szárítójánál is, amely szintén pakurára1 készült annak idején. Váltás a tsz-ekben Most egy újabb pakura korszak küszöbén áll a megye, s 1981 a nagy átállás éve lesz a mezőgazdaságban. Tekintve, hogy a gázolajfogyasztást a jövő évtől erősen korlátozzák, az évi 200 tonnán felüli mezőgazdasági nagyfogyasztók olyan összegű bírságot fizetnek majd, ami tulajdonképpen fedezi a pakurára történő áttérés beruházási költségeit. Az olajról pa. kúrára történő átállást az energiaracionalizálási alapból központilag támogatják. Az alacsony kamatú és előnyös lejárati idejű bankhitelt sikeres pá. lyázat benyújtásával lehet elnyerni. Az átálláshoz az első lépést a MOFA tette meg, amikor a PÉTÁV-nak felajánlotta kihasználatlan lefejtő kapacitását Mohács város tömbfűtésének ától. lítására. A lakótelep és a mohácsi kórház azonban nem köt. né le az egész kapacitást, különösen nyáron, amikor nincs is szükség távfűtésre. A városkörnyéki termelőszövetkezeteknél viszont épp a nyári-őszi termény- betakaritási szezonban jelentkezik a nagy tüzelőanyag-igény a forrólevegős terményszárítók üzemeltetéséhez. Kézenfekvő volt, hogy a 10—15 kilométeres körzeten belül gazdálkodó tsz- ek is csatlakozzanak. Mohács, Boly, Szigetvár, Bikái A Baranya megyei Agrober Vállalat szervezésében most egy egyszerű társulás van alakulóban itt. Eddig a mohácsi Új Barázda, a mohácsszigeti Duna- völgye, a somberek: és a duna- szekcsői tsz jelentette be társulási szándékát. A kör bővítésének a MOFA napi pakurafogadó kapacitása szab határt. A farostlemezgyár lefejtője — tekintve, hogy a meglévő iparvágány nem hosszabbítható meg — napi 4 vasúti kocsit, összesen 200 tonna pakurát tud Százhalombattáról fogadni. A társasá. gi szerződést a közeljövőben írják aló. Ennek értelmében a MOFA a meglévő lefejtő kapacitásához közös beruházásból, egy újabb 2000 tonnás pakura, 'tároló tartályt építenek a régi mellé. így a két tranzit tárolóval évi 15-16 000 tonna könnyű kénes fűtőolajat — pakurát — tudnak biztosítani, ami 1982-től fedezi a MOFA, Mohács város és a környező tsz-ek energia- szükségletét. A mohócsin kívül a bóiyi, a szigetvári és a bikái—egyházaskozári térségben is alakulóban vannak a pakura-társulások. Bolyban a Mezőgazdasági Kombinát agrokémiai telepén már meglévő iparvágányra épít lefejtőállomást és egy ezer köbméteres tranzit.tartályt a kombinát. A 12 milliós beruházást a kombinát önerejéből valósítja meg, a nagyfogyasztó török- dombi meleglevegős termény- szárító és takarmánykeverő üzemének energiakiváltására. (Egyi. dejűleg kukoricacsutka és csu- héj fűtésre állítják át újabb 13 milliós beruházással a bólyi hibridüzemet.) Az előzetes kalkuláció szerint a kénmentes pakurára történő átállás költsége három éven belül térül meg a kombinátnak. Ez a kapacitás — tekintve a szárítók idényszerűségét - a környező termelőszövetkezetek pakuraigényét is kielégítené. Eddig 10 tsz jelentette átállási szándékát, köztük néhány tsz állattartó telepét kívánja pakurafűtésre átállítani. A Szigetvári Állami Gazdaság agrokémiai központjában is adva van az iparvágány, a Százhalombattáról érkező vasúti tartálykocsik fogadására!. A gazdaság és a környező termelőszövetkezetek erre a meglévő adottságra, első lépésben egy 2000 köbméteres pakuratartályt és egy töltőállomást kívánnak létesíteni. A Bikali Állami Gazdaság is átáll az idén. Lefejtőállomás itt nem épül, hisz a dombóvári ÁFOR-telep néhány kilométer távolságra van. Dombóvárról szerzi be pakuráját az egyházaskozári tsz is, s ez a lehetőség a térség többi termelőszövetkezete előtt is adva van. Ami még szükséges Gondot okoz még a speciális pakuraszállító járművek beszerzése, amelyek egy-egy töltőállomásról a felhasználókhoz szállítják ki az anyagot. A pécsi Agrober már megkereste a hazai gyártókat — Budapesti Vegyigépgyár, Április 4. Gépgyár Klíma Ktsz — a terményszárítók átalakításához szükséges égőfejek és egyéb berendezések legyártására. Az átállítás 30 százalékos támogatást élvez, s a számítások szerint a költségek az olcsó pakuraárak miatt egy éven belül megtérülnek. Az átállást lebonyolító Agrober kérelmére az Országos Energia Hivatal 1982-re 40 000 tonna pakurát biztosít Baranya megye részére az energiakivál. táshoz. Az évi 200 tonna alatti fogyasztókat nem számítva, 57 baranyai tsz állítja át olajtüzelésű berendezéseit pakurára A kiváltással évi 103 millió forint költséget takarítanak meg. — Rné — Ez a száritó már pakurával és ehhez alkalmas égőfejjel működik Ellátásjavító és jövedelemkiegészítő Hízott sertés a háztájiból A reménypusztai tsz szalmával, takarmánnyal segít A közös gazdaság az átvevő, és azonnal fizet A reménypusztai termelőszövetkezet jelentős részt vállal a hízósertés előállításból, annak ellenére, hogy a közös gazdaságnak mindössze egy száz férőhelyes sertéstelepe van. Po- gányban, Kökényben, Mólomban, Nagyárpádon, Postavölgyben és Patacson azonban legalább hatszázan foglalkoznak sertéshizlalással. A reménypusztaiak az állatszerető és a gazdálkodáshoz értőkre számítottak, amikor több mint tizenkét évvel ezelőtt beindították a háztáji hizlalást, megkötötték az első szerződéseket. Az eredményekről beszél Katies Dezső, az állattenyésztési főágazat helyettes vezetője. — Az elmúlt esztendőben a termelőszövetkezet útján a háztájiból felvásárolt és értékesített termékek árbevétele meghaladta a harminchárommillió forintot, melynek nagy részét a hízott sertés — huszonhatmillió forint értékben — képezte. Ez azt jelenti, hogy a háztáji nyolcszáz tonna sertéshúst adott át a húsiparnak, átlagosan kilencvenöt és százhuszonöt kilogramm között darabonként. Ami az idei évet illeti: hatezerötszáz sertésre szerződtünk, de az eddigi gyakorlatot tekintve biztos vagyok abban, hogy ez a mennyiség legalább kétezerrel több lesz. — Önöknek mindössze száz kocát számláló telepük van. Ez nem lehet elég a malacellátásra. — A telep kapacitása erre valóban nem lenne elegendő, így aztán a sertéshizlalással foglalkozók és velünk szerződést kötött termelők maguk szerzik be a hízó alapanyagot, a többit mi biztosítjuk. — Mit ért ez alatt? — A Baranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal kötött speciális szerződés értelmében mint megbízottak, mi vesszük át a hízókat, mi mérlegelünk és mi fizetünk. A gazda pontosan tudja, hogy a termelőszövetkezet kocsija mikor megy a disznójáért és az érte járó pénzt helyben számoljuk le a termelőnek. A speciális szerződés természetesen plusz árbevételt jelent a közös gazdaságnak, ami bonyolítási díjként is fölfogható. Az említettekkel természetesen nem merül ki a feladatunk. Korlátlan mennyiségben biztosítjuk az alomszalmát, a takarmányt, a tápot, minden községben lerakatunk van, ahol készpénzért megvásárolhatják az állattartók. A pogányi Dragovácz Mihály azok közül való, aki mór a hatvanas évek elején is tucatnyi süldőt tartott az ólakban. Késő délután, éppen az etetés idején érkezünk. Felesége és a fia is az állatokkal van elfoglalva. Itt minden arról tanúskodik, hogy a Dragovácz család valóban régi sertéstartó. A moslékkészítés nem vesz el órákat, hiszen a takarmány és tá- posládák mellett ott van a melegvíz-csap. Azt mondja a felesége: — Nekünk már nem kell hajnali négykor kelnünk, elég ha hatkor kezdünk az etetéshez. A hat bika és a harmincöt süldő etetését egy óra alatt elvégezzük. Mikor arról érdeklődőm, hányán is tartanak állatot és kötöttek szerződést a községben lakók közül, Dragovácz Mihály válaszol. — A pogányi emberek többsége mindig állattartó volt és az ma is. Az itt élők legalább nyolcvan százaléka foglalkozik sertéssel, bikahizlalással, baromfival, zöldséggel. Amíg az egészségem engedi, lesz takarmány, amihez könnyen hozzájuthatok, addig csinálom. — Hol vásárolja a malacokat? — Mint ahogy nekem, úgy másoknak is kialakultak a kapcsolatai. A mostani süldők párjának nagy részét a mohácsi vásárban vettem, ezerszáz forintért. A többiek főként a pécsi vásárról és Siklósról hozzák haza a hizlalni való állatokat. — A jövedelem, a családi kassza bevétele sok mindentől függ. így az elhullástól, a különböző betegségektől, a takarmánytól és még sorolhatnám... Mégis mennyi bevétellel kalkulál? — Volt olyan évem, mikor 3,60 kilogramm takarmánnyal állítottam elő egy kilogramm húst. Egyébként napi fél kilogramm súlygyarapodással számolok és ezt tartani is tudom. Ha egy átadott hízóra vetítem a tiszta nyereséget, akkor az eléri az ezerkétszáz forintot. Dragováczék portájáról „öreg" Pogányba indulunk, ahol Kiss Lászlóékhoz térünk be. Kissék fiatal házasok, tavaly még a fizetésből etették a disznókat. Ma már a maguk gazdái, és ezt nagyrészt a sertéshizlalásnak köszönhetik. Saját fedél van a fejük fölött, a tsz támogatásával tudták megvenni a. régi kocsmaépületet. — Tavaly kezdtünk sertéssel foglalkozni — mondja a fiatal- asszony —, de úgy ám, hogy a kocsit kitettük a garázsból és a helyére hajtottuk be a süldőket. Leadtuk az első hat hízót, utána tizet vettünk, most tizenöt süldőt hizlalunk az ólban, amit azóta építettünk. Úgy tervezzük a férjemmel, hogy a második félévben, ha ezeket leadtuk, még veszünk tizenötöt. Az én családom azelőtt csak zöldséggel foglalkozott: mikor aztán mi megkötöttük a szerződést, az anyám, meg a nővérem is jött érdeklődni a feltételek után, azóta ők is elkezdték... Hazafelé jövet eszembe jutnak Dragovácz Mihály szavai: — Egyszer az elnöktől hallottam, hogy ahhoz az állományhoz, ami évről évre a háztájiban nevelődik és azt a közös akarná meghizlalni, legalább hatvan embert kellene fölvenni. Salamon Gyula
