Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-06 / 5. szám
1981. január 6., kedd Dunántúli napló 3 Erőfeszítések az egyházasharaszti termelőszövetkezetben A termelőszövetkezet új asztalosműhelye Kifelé a hullám völgyből? A termelésben a tíz fillért is „megfogják | em a múlt sebeit kell feszegetni és nem annyira az állami támogatás fontosságát kell hangsúlyozni, amikor egy tsz talpra akar állni, tehát újból, vagy tán végre eredményt akar felmutatni. Erre gondoltam, amikor az egyházasharaszti tsz vezetőit felkerestem, és a hét éve tartó gondok megoldása iránt érdeklődtem. Az elgondolkoztató, de nem örök pesszimizmusra sugalló tények a következők: az öt tsz szövetkezéséből alakult közösség 1973-tól a négyszáz tagjának egy fillér nyereséget sem tud fizetni. A törlesztendő hitel összege napjainkban eléri az 55 millió forintot, és hat hónapja végleg hitelképtelenné vált a tsz, hisz oly sok a kölcsöne, hogy a legutolsót 1989- re törleszti le. Csupán üzemviteli hitelben részesül, amiből egyebek között a tagok fizetésére futja. A kudarcok okai Először 1974-ben, majd 1979-ben avatkoztak be a felsőbb szervek, hogy megsegítsék az egyházasharasztiakat. Ezalatt két elnök megmentési kísérletei vallottak kudarcot. Mielőtt a ki'ábalás mozzana. tait érzékeltetném, szeretném a válság egyéb tüneteit egy villanásnyira bemutatni. Elsorvadt a 13 ezres baromfitelep és most az üresen álló létesítmény eladásra, illetve vállalkozó kedvű bérlőre vár. A jövő esztendőt 11 milliós hiánnyal tervezik meg. Az öt község és két puszta tsz-tagjai — köztük a száz cigány család - fáradtak. Legalább hét speciális szakemberre lenne szükség, de nem jelentkeznek és nem azért, mert csak egy szolgálati lakás várja őket, hanem azért, hogy egy „haldokló” mezőgazdasági üzemben nem érdemes munkát vállalni. Mondják ők. A rég itt élő műszaki és agrár-gárda hűséges, pedig egy szakember, amikor a munka dandárja tart, három-négyféle, a végzettségétől idegen feladatot lát el. A helyben maradók feje, pontosabban lelkiismerete felett valóban ott csüng Demok- lész kardja? Bárhogy is akarjuk a múltat kikerülni, az konokul kísért. Majdnem másfél évtizede a tsz szakmai elitje állami tervpályázatot nyert, hogy 54 millió forintból egy minta sertéstelepet létesítsen és oly lelkes volt, hogy a kivitelezést is magára vállalta. De az időközi anyagár- és szabályozóváltozások miatt egyes szakipari munkákat alvállalkozókkal végeztettek el, és ennek következtében nem sikerült 1972-re átadni a megye egyik legmodernebb sertéstelepét. A késés miatt az állami juttatások és az ezekből fakadó előnyök száma a minimumra csökkent, és rövidesen úgy alakult a helyzet, hogy a döntően állami támogatásból finanszírozott beruházás költségének a többségét a tsz-nek kellett magára vállalnia. Az 54 milliós beruházás összege ekkor 65 millióra nőtt, és a késedelem okozta költségeket természetesen a tsz állja. A mai napig kísért egy beruházás, melynek egyik legfontosabb célja lett volna, hogy az éves termelési érték minél hamarább meghaladja a százmillió forintot. Vagyis a beruházás gyorsan megtérüljön, ami még most sem sikerült. Mégis bizakodóak a tsz-ve- zetők, ugyanis saját erőből modernizálni akarják a különféle nyugati cégek gépeivel és technológiájával felszerelt sertéstelepet, ahol a hazai önita- tók beiktatásával több eredményt érhetnek e1, mivel kiderült, hogy a legidealisabbnak vélt nyugat-európai technika, technológia az itteni körülmények között nem állja meg a helyét. így például a padlóról való etetés az abrakfelhasználásban pazarláshoz vezetett. Az új elnök, Tarcsi Lajosné mindenképpen optimista, amikor azt hangsúlyozza, hogy saját erőből is igyekeznek megpróbálni a lehetetlent, hisz a vezetésben kezd egységes összhang kialakulni, vagyis egy nyelven beszélnek, ami megnyugtatja a dolgozókat. A munkaszervezésben, a munkaér. technológiai fegyelemben máris érezhetőek ennek a pozitív következményei. Keresik a megoldást Hol keresik még a kivezető utat? így például a 280 hektáros erdőjük szomszédságában egy korszerű faipari műhelyt nyitottak, és az újdonságaikhoz megfelelő piac után kutatnak. A növénytermesztésben javult a talajelőkészítés, a növényvédelem, és ennek köszönhetően bú. zából és szójából idén először rekordtermést értek el: ez az a színvonal, amit tartani szükséges. Persze hiába törekednek a jobb technológiák bevezetésére, ha pénzszűkében nem tudnak beszerezni modern gépeket; most például tárcsára, vetőgépre, ekére lenne szükségük. Mindennek az áthidalására nagy hangsúlyt fektetnek a javító és karbantartó munkára. Kiárusítják az alig hartt mine százalékos kapacitással colgozó takarmánykeverő-üzemüket is, hogy az óránkénti 3-5 tonnás teljesítményt elérhessék. Csontlisztkeverékek kivételével bármilyen tápot előállítanak, ha a megrendelő elhozza a megfelelő alapanyagmennyiséget. A tehenészeti terep munkásait egyre magasabb szakmai szinten kívánják képezni, hogy valóban értsenek az állattartáshoz és megmaradjanak a tsz-ben, hogy ne hasson rájuk csábítólag a BCM, a siklósi, a beremendi és a drávaszabolcsi tsz-ek magasabb bére. Nem véletlen, hogy a tsz egy óvoda, bölcsőde, napközi építését szorgalmazza. Mindert nem mondhatjuk el a növénytermesztési gyalogosokról, akiknek a pótlására három-négy hónapig napszámosként alkalmazott cigány dolgozókat vesznek fel 16 forintos órabérben. Bizonyítani saját érdből Erőfeszítések sorozata követi egymást Egyházasharasztiban, de úgy tűnik, hogy nem hiába. A hat éve üzemi párttitkári teendőket ellátó Bakán Jenő is bízik abban, hogy az állami rendezések mellett a közösségük saját erejéből is képes lesz bizonyítani. A termelésben a tíz fillért is „megfogják" csak eredményt érjenek el. Csuti János Az állattenyésztés jó évei Egyenletesen, jó ütemben íejlődött a magyar állattenyésztés az V. ötéves terv időszakában. Ennek megfelelően tovább javult és nemzetközi mércével mérve is magas szintűvé vált a hús-, a tej- és a tojásfogyasztás az országban. Az állattenyésztés fejlesztésére hozott kormányhatározatok nyomán nőtt a tenyésztői- tartói kedv. A gyarapodó és genetikailag magasabb értékű állomány termelésének értéke öt év alatt 13 milliárd forinttal nőtt. Figyelemre méltó, hogy sikerült biztosítani az egyenletes fejlődést, amire korábban — ötéves időszakokat alapul véve - kevés példa volt. A mezőgazdaságnak ez az ágazata ezúttal elkerülte a sokszor a lakossági ellátást és az exportot is zavaró termelési hullámzásokat. A kiegyensúlyozott, zavartalan fejlődés a belső összetételre nézve már arányeltolódásokat mutat, ezek azonban nincsenek ellentétben a hazai fogyasztói szokásokkal. A legdinamikusabban — amint az várható volt — a sertéshús-termelés nőtt. A kistermelők öt év alatt hozzávetőleg 30 százalékkal, a nagyüzemek pedig mintegy 10 százalékkal fokozták a húskibocsátást. Ennek eredményeként az egy főre jutó hazai húsfogyasztás az 1975. évi 68,5 kilogrammról — ami mór akkor is magas színvonalnak számított — 74-75 kilogrammra emelkedett. A szarvasmarha-tenyésztésnél mindenekelőtt a tehenészeti telepek teljesítménye javult. Az idevonatkozó kormánvhatározat nyomán 20—22 ezer fajtatiszta, illetve keresztezett tejtermelő típusú állatot tartanak az országban. Többszörösen képzelt szakmunkásokat Panírnn m®9 úgy van, hogy fél évtized múlva szorul r(III az első átképzésre egy frissen végzett mező- gazdasági erőgépszerelő és szerelő. A valóságban azonban a tsz-ek már 2-3 év múlva küldhetik tanfolyamra az újdonsült gépész szakmunkásaikat. A 48 éves Wenhardt József 17 éve traktoros a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát beremendi kerületében, és a 3—4 évenként változó technikát csak állandó átképzéssel tudja nyomon követni. A gépműhely vezetője Gyurics János elmondta, hogy gépvezetőket küldenek ki az NDK-ba, Csehszlovákiába o gyártó cégekhez, hogy a helyszínen tanulják meg a gépkezelést. Csak magasan képzett, szorgalmas szakmunkások képesek arra, hogy például a dízeladagoló-berendezés beszabályozásának most már 150 mozzanatát alaposan elsajátítsák és ők értik meg igazán, hogy kímélni kell a 60, 100, sőt 150 ezer forintos alkatrészeket. A beremendi tsz-ben Jantal János ■gépészmérnök vezetésével ugyanarra a gépre több embert is kiképeznek, hogy bármelyikük „kiesését" azonnal pótolják. A hiraulikában,x a motorelektromosságban, az elektronikában, az adagolószabályozásban a technikai váltások, módosítások szinte évenként követik egymást. Leginkább O' nagy teljesítményű speciális gépek „sűrítik magukba" a technikai újdonságokat. A hagyományosan kiképzett javító- szakmunkás mind nehezebben birkózik meg a feladatokkal - állítja Rácz Béla, a Sellyéi Mezőgazdasági Szakmunkás- képző és Munkástovábbképző Intézet igazgatóhelyettese és az ötszörösen képzett szakember típust vázolja fel, aki javító-szerelőként ért a dizeladagoló-szabályozáshoz, a járműelektromossághoz, a hidraulikához, sőt ellátja a szervizmesteri teendőket is. Gulyás Mihály, a Baranya megyei Tanács főelőadója, a következő szakmai párosítások fontosságát hangsúlyozta: növénytermesztő gépész—munkagépkezelő. gépszerelő—dízeladagoló és javítószerelő, hegesztő—járműelektromosszerelő. Az erőgépek kezelőit, szerelőit mindinkább bevonják a technológiai folyamatok berendezéseinek az irányításába1. lolonlon kiegészítő szakmaként már felveszik a dí- JCIGIimU zeladagoló- és szabályozó, valamint a jár- műelektromosszerelést, vagy természetes, hogy a traktorosok növénytermesztő gépésznek készülnek. Egyébként 40—45 éves korig merik ezt vállalni az emberek, de az utóbbi időben tapasztalható az ötvenévesek felzárkózása is. Ellenben a speciális szerelőképzés még nem „divat". Idén is csak 38-an járnak erre a szakra, míg a 1981. évi jelentkezők száma még kevesebb. A sellyei intézet Baranya, Somogy, Tolna és Fejér megyében évente csaknem harmincféle Témakörben szervez különféle tanfolyamokat több mint ötszáz felnőtt-diák részvételével. A gyors képzésre törekednek, hisz nem eshetnek ki az amúgy is nélkülözhetetlen szakemberek a termelésből. A cél az, hogy egy speciális intenzív céltanfolyam 1—2, míg egy speciális továbbképzés 6 hétig tartson a jelenlegi 10—12 hét helyett. Ezért folyik a távoktatás is, de ennek a sikere áttör is függ. hogy a tsz-műszakiak. mennyire segítik a továbbtanulókat. Megvalósult, hogy a 30 oktató-tanár rendszeresen kijut az NDK-ba, Csehszlovákiába és a Szovjetunióba, a gyártó cégekhez. Az még gond, hogy épp a hazai gyárak nehezen adnak az új gépből mintapéldányt, és így Sellye néha csak kullog az új technika mögött. Vagy ahogy Grátz Ferenc, az Agröker előadója megjegyezte, a gyárak is indíthatnának továbbképzéseket, így például a szekszárdi és a kaposvári MEZŐGÉP Vállalatnál. Sellye csak a 'bázisüzemek segítségével birkózik meg a mind több továbbképzési feladattal. A Szigetvári, a Szentlőrinci ÁG., a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, az újpétrei, kétújfalui, sellyei tsz tanműhelyt, bemutatógépet biztosít. IQQI fnl Sellyén képzik tovább egész Dunántúlról és IdOrlJi Bács-Kiskun megyéből a speciális nagy teljesítményű szovjet traktorok gépkezelőit, sőt az erdészeti fűrészgép- és a vízügyi igazgatóságok nehézgépkezelőit is az intézmény fogadja bentlakásos tanfolyamra. A dinamikusan fejlődő mezőgazdasági géptechnikával a tudásában állandóan megújuló műszaki gárda tud csak lépést tartani. Cs. J. Az országban a huszonkettedik Működik a szociális foglalkoztató A z ország huszonkettedik szociális foglalkoztatóját már hónapok óta szervezik Pécsett, s a több mint száz jelentkezővel folyamatosan kötik a szerződéseket. Eddig mintegy húszán kezdtek eldolgozni, ki-ki otthonában. Dr. Kisvári András, a foglalkoztató igazgatója fáradságot nem ismerve keresi föl a vállalatokat, akik bedolgozókat tudnának alkalmazni. Az Univerzum Szövetkezet bőrdzseki varrást, a Tritex ágyneművarrást, egy szociális otthon műszőrme takarók, a Siklósi Alkotó Közösség fo- tószaqskók készítését ajánlotta föl. Ez persze csak néhány a sok közül, de ők voltak az elsők. S az elsőként alkalmazottak lakására már kivitték a villany- varrógépeket munkaeszközökét és a munkaanyagot. Ők mór dolgoznak. S nem csoda, ha bizakodóan néznek a jövőbe: most már nem kell keresni, esetleg könyörögnli munkáért, mégiscsak szükségük van az ő munkájukra is. Kettőjüket kerestem föl lakásán. A fiatalasszony - nevét saját kérésére nem említem — egyik gyermeke betegsége miatt maradt állás nélkül. Februárban lejárt a gyes, utána letelt a fizetés nélküli szabadság, s szeptember óta semmi. Csak két gyerek, s egy komfort nélküli albérlet. Egy kereset pedig nem elég négy ember eltartására. — Nagyon nehéz körülmények között élünk, talán el sem hiszik, de sokszor azt is meg kell gondolni, hogy vehetek-e két szelet húst a gyermekeimnek. Olvastam a foglalkoztatóról, jelentkeztem. Most mór végre van munkám, ami mellett itthon lehetek. Apró bőrkockákból ólló dzsekik varrásót vállaltam el. Az a feladatom, hogy ezeket a kockákat precízen összevarrjam. Most kaptam meg az első adagot, tíz dzsekihez való ötezer kis bőrdarabot. Ha kész, ismét hoznak. Ezzel havonta maximum háromezer forintot kereshetek. Ez rendkívül nagy segítség, hiszen enélkül nem is tudom, hogy tarthatnánk fönn magunkat huzamosabb ideig. Musch Eszter mozgássérült. Otthonához van kötve. Két fiát egyedül neveli. Saját magán kívül őket is el kell tartania valamiből. Amíg szüleinél laktak, méq csak-csak ment valahogy. Szinte hihetetlen, amit mondott: tíz éve keres munkát, de egyetlen vállalattól sem kapott semmit. — Minden újsághirdetésre írtam, vagy személyesen elmentem — taxival, máshogy nem tudtam —, de mindenütt megriadtak a két mankómtól. Köz- gazdasági technikumi érettségim van, tudok gyors- és gépírni, s mégis, legtöbb helyről egyáltalán nem is válaszoltak. Ebben a tíz évben egyetlen dolog akadt számomra: a Háziipari Szövetkezetnek öt éven át csipeszeket raktam össze. De ezzel szinte semmit sem kerestem, mert nem tudtak sok munkát adni. Amit ezért kaptam, nem érte el havonta a 400 forintot! Most végre van valami: a foglalkoztatónak dolgozok. Műszőrme takarókat varrók egy szociális otthon öregjeinek. Természetesen örülök ennek a lehetőségnek, bár ha korábban máshogy állnak hozzá azok, akiket állásügyben fölkerestem most talán mást is csinálhatnék. Olyat, ami szellemileg is igénybe vesz. Borzasztó érzés volt, amikor állandóan tapasztaltam, hogy sehol nincs szükség rám. Dücsö Csilla
