Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-05 / 4. szám
1981. január 5., hétfő Dunántúli napló 3 i: ■ ■HllBHi31111 :.^^JSB „Hz élet itt a puszién is megterem” Ahol mindenki vitte valamire O lyan ez, mint egy mesebeli táj, vakít a hó, s a végeláthatatlan fehér hótakaróról ezer színben visszaverődő naplény könnyet csal az ember szemébe. Lassan megy az autó: az egyetlen keréknyomot próbálom követni, Ariadné erős fonalát.. . Néhány évvel ezelőtt éppen ez út avatásakor jártunk itt fotóriporter kollégámmal, aki - és most jól emlékszem - akkor is, most is egy kissé közhelyszerű megjegyzést tett: ,,Sokat jelent ez az út." Igen, biztosan sokat jelent ez a tanyák felé vezető két keréknyom, amelyen egy Ladát kerülünk - gazdája kukoricával pakolja a csomagtartót —, s a visszapillantó tükörben látom: nyomunkban a fűszeresautó. o Tótokföldje a közkézen forgó baranyai térképekről hiányzik, s amint Garai Pista bácsi számolni kezdi a lakókat, hét, tizennégy . .. huszonhét.. . huszonkilenc ... harminckettő - talán érthető is valahol a térképészek feledékenysége. — A menyemhez megyek — mutat a szemközti házra az öreg, s hunyorít hozzá: — Disznóölésre készülünk szombatra, s megnézem a göbét. Vele tartunk. Éva asszony szabadkozik: nem gondolta, hogy vendég érkezik ide, ahol jószerével a madár sem jár. Éppen a nagy tölgyfaasztalt súrolta drótkefével: a böllérnek készíti elő. Amíg bent a meleg konyhában a kávét kavargatjuk, Pista bácsi világháborús élményeiről mesél a régen várt idegeneknek. Pusztai ember, itt született 75 évvel ezelőtt Keselyűsön, s 1930 óta Tótokföldjén lakik. — Még a falut sem tudtam megszokni — mondja. — Itt a pusztán szabad az ember. Minden fát, bokrot, vízmosást ismerek ... Aztán nem néz bele senki az ember fazekába . .. Kimegyünk: Éva asszony mutatja, hogy a három disznó közül szombaton melyik kerül kés alá. A baromfiudvarban tyúkok, kacsák, bent az istállóban szürke lónak lehel a bőre párát. A fóliasátor váza áll: mondják, hogy 49 méter hosszú, s két és fél méter széles. Éva asszony magyarázza: — Ilyenkor kell már indítani a fóliával, ha nem akar az ember lemaradni. Áprilisra vihetik a salátát, retket.. .- Jól fizet . . .? Nevet.- Próbálja ki, akkor meglátja. Végül csak elmondja: a házat pár éve ötvenezerért vették, s a fóliasátor ötvennégyezer. Ha minden klappol, két év alatt meghozza az árát. De hát rengeteg munka van benne, aztán meg sok múlik az átvevőkön is . . . Szóval jövőre hízókat is fog tartani: kevesebb legyen a rizikó.- Van még egy lapát! - kiáltják át a szomszéd udvarról: a Végh család dolgozik, a fóliát ássák körbe. Végh Imre a primőrökből él — és ki nem, itt a Tótokföldjén — s most állítják a sátrat.- A jövő héten már befűt- jük. Két lánya van, az egyik 14 esztendős, a másik meg 8. Siklóson laknak bent, a nagymamánál, hogy iskolába járhassanak. Hét végeken van csak együtt a család. Végh Imre tavaly egymaga 60 000 darab paprikát, 50 mázsa káposztát adott a Zöldért átvevőinek.- Ha már csinálom, úgy, hogy megérje . . . Lapátolnak tovább, forgatják a lucskos sarat. A 87 négyzet- méteres fóliával még ma végezni szeretnének. Q Eperjespuszta már tényleg a világ vége: az útnak is vége szakad. Szemközt, talán azért, hogy tovább ne vigyék, egy új kőházat- építettek nemrégiben. Seres lllésékhez kopogtatunk be találomra: a kutyaugatásra jön elő a házigazda a szemközti pajtából. Éppen betonoznak, azaz betonrudakat öntenek ki keretbe a szomszéddal. Farkas Mihály is a harmincas években jött ide Eperjesre. Seres Illés magyarázza:- Mi magángazdálkodók vagyunk itt mindnyájan: közös megegyezésre hagytuk ott a termelőszövetkezetet, még mielőtt az út megépült volna. De valamicske hasznot csak hajtunk a népgazdaságnak . .. Mondja: az itt élő 8—10 család — már akik dolgozni is tudnak — évente félezer disznót leadnak. S emellett fóliáznak is. — Mi is leadtunk néhányat tavaly - mondja Farkas Mihály. — Valamit csinálni kell. A kérdésre, hogy hova kell a pénz, mindketten ugyanazt mondják. A gyerekeknél mindig van helye a pénznek, meg aztán a szülő is addig él, amíg adhat valamit. Seresék nagyobbik fia a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát károlymajori üzemének gépészeti vezetője: most éppen házépítésre gyűjt. Farkasék nagyobbik fia Boksán a tsz-ben főkönyvelő, a kisebb most 25 éves, a Videotonnál üzemmérnök. — Itt szinte mindenki vitte valamire — mondja Seresné, s hangjából büszkeséget érzek. Néhány jó falatra invitálnak: épp a múlt héten volt az első disznóölés. Közben megérkezik Farkas Mihályné is, s régi időket idéznek. — Emlékszel, Illés — kérdi Farkas Mihály - amikor a gyerekek kisebbek voltak, a nagy hóban úgy lapátoltuk át őket az iskolába. Tótokföldjén volt az alsó tagozat. A házigazda bólint. — Hamar felnőttek, hamar kirepültek . .. A nyár a legszebb a pusztán, ilyenkor a kollégiumokból hazajönnek a gyerekek — hazajöttek — ilyenkor lehet őket a munka szeretetére tanítani, a mindennapi kínlódások elviselésére tanítani. — A minap itt járt a baksai tsz-elnök — mondja Farkas Mihály. — Körülnézett, meglátta, hogy mi is dolgos emberek vagyunk, erre azt mondta a fiamnak: jól választottalak téged főkönyvelőnek .. . Seresék, Farkasék .. . Mindketten egyformán dolgoznak, hellyel-közzel azonos mennyiséget termelnek. Seres lllésék tavaly 160 mázsa paprikát, 45 mázsa káposztát, 20 mázsa paradicsomot takarítottak be, s leadtak 2 bikát, egy üszőt s 32 disznót. — Az élet itt a pusztán is megterem . . . o Eperjesen bolt nincs, s a postás is hetente egyszer jön. Így Újságot sem járatnak, csak képes hetilapot. Tótokföldjén csak fűszerbolt van, kisforgalmú üzlet, kenyeret, tejet nem árulnak. Azt Siklósról hozzák, illetve hozza, aki néhanapján bemegy. A fűszeresautó is azért jött ma, mert tegnap nem tudott a pusztáig lejönni . . . Lassan esteledik, maradnánk, de még világosban ki kell érni a mattyi országúira, ha nem akarunk eltévedni. Az idő is keményedik: csípős szél fúj át a földeken, valamiféle sírás, panaszos hangot hallatva . . . De az is lehet, hogy csupán a fóliasátrak vaskeretjei tréfálkoznak velünk, s próbálják a széllel együtt a nem idevalókat elijeszteni ... Kozma Ferenc Cseri László felvételei Oktatóbázist épít a KPM pécsi Igazgatósága Alig másfél évtizede még a lapát volt a fő munkaeszköze az útépítő-munkásoknak, ma viszont a legkorszerűbb gépek segítik őket. Az új technika megfelelő elsajátítása megköveteli a nehézgépkezelők magasabb szakmai képzettségét. Bbből indult ki a KPM közúti főosztálya, mikor döntést hozott arról, hogy a KPM pécsi Igazgatósága területén engedélyezte egy oktatóbázis építésének megkezdését. A kiviteli munkákat az igazgatóság pécsi, központi géptelepén az ősszel kezdte el a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat és az elmúlt napokban a helyére került az utolsó panelblokk is, a négyszintes létesítményen. A beruházás, amely több mint huszonegymillió forintba kerül, magába foglalja az oktatóbázis berendezéseit is, melynek átadása a jövő év végén várható. De milyen is lesz, az új létesítmény? Az épület alsó szintjén alakítják ki a kazánházat, a garázsokat, itt kap helyet a már olyannyira várt kulturált étkezde, a hozzá kapcsolódó melegítőkonyhával, továbbá itt lesz a fekete-fehér rendszerű öltöző is. Ezzel a már elavult és szűk öltöző és fürdőhelyiségek felszabadulnak, amelyeket más célra használhatnak fel a telepen dolgozók. Az oktatóbázis első emeletén rendezik be a kabineteket, a könyvtárt, a klubszobákat, A legfelső szinten pedig harminc embert tudnak majd elhelyezni a kialakítandó háromágyas szobákban. Megjegyzendő, hogy a KPM közúti főosztálya évekkel ezelőtt a pécsi igazgatóságot jelölte ki arra, hogy a dunántúli testvérvállalatoknál dolgozó nehézgépkezelők és művezetők továbbképzését biztosítsa Eddig Is évről évre több tanfolyamot szerveztek, amiket a dö- mörkapui turistaházban bonyolítottak le: az új oktatóbázis elkészültével a költségek természetesen jelentősen csökkennek majd. Úgy tervezik, hogy az oktatóbázis elkészültét követően évente négy-öt tanfolyamot szerveznek majd, és helyben tudják megoldani a gépkezelők gyakorlati felkészítését. Szó van arról, hogy a technikusminősítő vizsgák lebonyolítását is a pécsi oktatóbázis látja majd el. S. Gy. Ifjúságért Érdemérem Auth Pál A megszokottnál is keményebb kézfogás, rövid, tömör mondatok, és a megfontoltság jellemzi Auth Pált, A paraszt- gyerekből lett agrármérnök közel 20 esztendeje vezető egy helyen, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát károlymajori üzemében. Megannyi év megannyi tapasztalatával beszél szűkebb birodalmáról, a vetőmagtermelésről, a hibridkukorica idei hozamáról, a komisz ősz okozta gondokról. — ön szereti a fiatalokat? A hirtelen jött kérdésre nem válaszol azonnal. Nem is lehet kategorikus igent vagy nemet mondani. — Azokat szeretem, akik becsülettel végzik dolgukat. Akik nemcsak többre vágynak, hanem tesznek is azért a többért .. Fia Szekszárdra jár főiskolába: tanár szeretne lenni. Lánya szintén elsőéves - a mohácsi gimnáziumban. Ismeri jól a tizenéveseket, a két gyerekén keresztül is, de sok a fiatal az üzemben, szűkebb munkakörnyezetében. Vezető munkatársai közül nem egy, alig éri el a harmincat. — Ha a nyári építőtáborokra gondolok, azokra, melyeket mi szervezünk, egyértelműen elismerem a diákságban rejlő erőt... Nekünk létkérdés hogy a tizenévesek beálljanak a táblába címerezni. Hol kapnánk másutt munkáskezeket? És főleg annyit, amennyi a kampány idején kell? A hibridkukorica sok millió forintot hoz a gazdaságnak. Itt, a károlymajori kerületben van nyaranta a legnépesebb címe- rező-tábor: 1200 gimnazista talál itt munkát, zsebpénzt kiegészítő keresetet. — ön a közelmúltban vehette át az egyik legmagasabb ifjúsági kitüntetést, az Ifjúságért Érdemérmet... — Miért kapta? . — Talán a táborért. Az idén többmillió forintot fordítottak a tábor korszerűsítésére, s ebben része van Auth Pálnak is. Mint a kombinát pártvezetőségi tagja is szorgalmazta: a fiataloknak jobb körülményeket kell teremteni. Üj fürdőt, amolyan szociális központot építettek, új étkezdét avattak, klubot adtak át. Az az elvem, amilyen körülmények fogadják a gyerekeket, olyan lesz a munka is. A kitüntetésre visszatérve Auth Pál elmondta, hogy egy kissé furcsa volt, hogy így 47 évesen a KISZ-ünnepségen a nevét szólították, — Persze, az ember belül még ma is fiatal. — utal a Hoffer-traktoros időkre. — Gyorsan repül az idő. Húsz' év alatt hihetetlennek tűnő eredményeket értek el itt, a károlymajori kerületben, ezen a 2772 hektáros területen. Tavaly már 83 millió forintos termelés mellett 23 millió volt a nyereség. S a keresetek is szépek. (A kezdő szakmunkást 14 forintos órabérrel veszik fel). S a kerületben dolgozók átlag- életkora is arra mutat: a fiatalok otthont, munkahelyet találnak itt. — El sem hiszi, hogy milyen nagy örömmel sorolom, ha megkérdezik: a traktorvezetők 40 százaléka, a műhelydolao- zók 45 százaléka 30 éven aluli. Ez az, amit tíz évvel ezelőtt nem mertem volna hinni! Mostanában azon gondolkodik, hogy a klubot hogyan lehetne megnagyobbítani, hogyan lehet a fiatalok szórakozási körülményein javítani? — Megérdemlik. Amikor néhány károlymajori fiataltól megkérdeztem hogy miét szeretnek itt dolgozni, csak mosolyogtak. Minek azt kérdezni? Hát nem bizonyít az, hogy évek óta alig akad, aki kikérné munkakönyvét, hogy másutt keresse boldogulását? K. F.
