Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-05 / 4. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Gépesítik a nyers és égetett tégla mozgatását A sásdi táglagyór égetőkemencéjéből tegnap szedték ki az óévben kiégett százezer kis méretű téglát Téli nagyjavítás a téglagyárakban r Átépítik a sásdi és mázaszászvári üzemek égetőkemencéit XXXVIII. évfolyam, 4. szám 1981. január 5., hétfő Ára: 1,40 Ft A tartalomból: / # Uj szakok az egyetemeken KPM-oktatóbázis épül Pécsett Labdarúgó-válogatottak ranglistája 1981 legyen a béke és a biztonság megszilárdításának éve A Pravda a nemzetközi helyzetről Értékmentés Végy jó sok anyagot; ezt az anyagot tedd bele - minél több energia felhasználásával - az eleve rövid élettartamúra tervezett termékbe; azt dobd minél előbb a szemétbe (újra­hasznosításra ne is gondolj) és akkor garantáltan igen sokba kerül majd a hulladéktól való megszabadulás, a környezetbe került káros anyagok ártalmat­lanítása. Egyúttal újfent beiga­zolódott, hogy a környezetvé­delem a gazdag országok ki­váltsága. A fenti „recepttel” szembe­állíthatok a következő adatok. Egy tonna papír előállításához körülbelül 17 fát kell kivágni. Ez a mennyiség egy normál napilap 7 ezer példányához elegendő. Egy tonna papírhul­ladék tehát több mint egy tu­cat fát ment meg. A felsorolt anyagok meg­mentésével, újrahasznosításá­val többrétű előnyhöz juthat a gazdaság. Egyrészt csökken az elsődleges nyersanyagok iránti igény. Másrészt, miután ezek az anyagok rengeteg beépített energiát tartalmaznak, a belő­lük gyártott termékekhez jóval kevesebb tüzelőanyagot és energiát kell felhasználni. Vé­gül, az újrahasznosított hul­ladékanyagot nem kell meg­semmisíteni, jelentősen csök­kennek ezzel a környezetvéde­lem költségei. (Magyarorszá­gon 1979-ben hozzávetőleg 10 millió köbméter hulladékot kellett elásni, elégetni. Buda­pesten egy tonna szemét ártal­matlanítási költsége jelenleg mintegy 500 forint.) A környezetvédelem elmara­dó költségeit illusztrálja példá­ul a papíripar is, ahol ha fa- csiszolat helyett papírhulladé­kot használnak fel, 60 száza­lékkal mérséklődik a vizszeny- nyezés. S ez csak egy példa. Még gazdag országok is so­kat költenek arra, hogy gon­dosan összegyűjtsék és újra­felhasználják a legkülönfélébb anyagokat. Nálunk a vállalati érdekelt­séget sokáig hátráltatták a kalkulációs előírások. A válla­latoknak nem érte meg az ol­csó hulladékanyagot „beállíta­ni” az önköltségbe. Még ha hi­bátlan terméket állítottak is elő a hulladékból, akkor sem számíthattak fel ezért ugyan­olyan árat, mintha a drága el­sődleges alapanyag szerepelt volna az önköltségben. Vagyis, az alacsonyabb önköltségre csak ugyanakkora nyereséghá­nyadot számíthattak fel, mint a primer alapanyag esetében. Ily módon a vállalati nyereség összvolumene csökkent, ha szá­mottevő mérvű volt a hulladék- hasznosítás. Pedig igen sok olyan szakma van - például a textilipar —, ahol a hulladék­anyag bekeverésével kifogásta­lan minőségű termékeket lehet­ne előállítani. Ezt az ellentmondást azon­ban a közelmúltban feloldotta az OAÁH elnökének rendelke­zése az ipari termékek és szol­gáltatások önköltségszámítá­sának rendjéről. Végre lehetővé válik tehát, hogy a hulladékanyag-haszno- sitással előállított termékeknél a vállalatok nagyobb nyere­séghányadot érvényesítsenek és nem kell tartaniuk a tisztes­ségtelen haszonszerzés vádjá­tól. Bárcsak válna minél nép­szerűbbé, közismertté - és a gyakorlatban is sűrűn alkal­mazottá - ez a jó rendelet! Forgács T. Katalin A téli időjárás évről évre kényszerű leállásra kárhoztatja a hagyományos technológiával működő szabadszárítós tégla­gyárakat. Novembertől február végéig tehát a Baranya-Tolna megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat említett üzemeiben szünetel a nyers tégla gyártása, ilyenkor csak az égetés folyik, illetve a vállalat központi javí­tóműhelyének karbantartói el­végzik a gépek és berendezé­sek téli nagyjavítását. Ezt az időszakot használják fel arra is, hogy több üzemükben foly­tassák a már korábban meg­kezdett rekonstrukciós munká­latokat. Eddig a dombóvári, il­letve a bonyhádi téglagyárak égetőkemencéit építették át, illetve valósították meg a gépi anyagmozgatást. Az idei télen pedig a mázaszászvári, illetve a sásdi üzemekben végzik el ugyanezt a munkát, amelyre több millió forintot áldoz a vállalat. A sásdi téglagyárban is na­gyon várták a rekonstrukció kezdetét az üzem munkásai és természetesen Lázár Vendel üzemvezető is. A lassan egy évszázada működő gyárra ugyancsak ráfér a korszerűsítés, a jobb munkakörülmények megteremtése, az egyik legne­hezebb fizikai munka — a tég­la kemencébe való behordása és az égetett falazóanyag ta­licskán történő mozgatásának megszüntetése. A rekonstrukció terveit a vállalat fejlesztési osztálya ké­szítette, a kivitelező pedig a Sásdi Építőipari Szövetkezet, továbbá a téglaipari szakem­berei lesznek. Az üzemvezető tájékoztatása szerint a sásdiak ma vonulnak fel és ezzel kez­detét is veszi a kemence bon­tása, majd az égetőkamrák át­építése, illetve azok bővítése. Az eddigi tizennégy helyett ti­zennyolcban folyik majd az égetés. A kemence keleti, illet­ve nyugati oldalán nagyobb kapunyílást bővítenék, hogy a nyers és égetett tégla mozga­tását a már megvásárolt két targoncával oldják majd meg. A tervezett átalakítási munkálato­kat március végéig be kell fe­jezni, különben veszélybe ke­rülhet a tervezett megközelítő­leg 9,5 millió blokk- és kis mé­retű tégla előállítása. Egyébként az óév utolsó százezres tételének égetését január elsején fejezték be, az üzem munkásai tegnap reggel kezdték meg a kis méretű fa­lazóanyag kitalicskázását, hogy mára üres égetőkemence vár­ja az építőket. Megjegyzendő, hogy a munkaerőhiány éppen a kemencénél okozta a legna­gyobb gondot: a gépesített anyagmozgatás bevezetésétől azt remélik, hogy ezzel ez a probléma is megoldódik. A nyersgyártás hagyományosnak tekinthető technológiája to­vábbra is megmarad, annak változtatására egyelőre nincs remény. |----------­P apírgyári rekonstrukciá Tervszerű, alapos előké­szítés után vasárnap, az új év első munkanapján meg­kezdődött a Szolnoki Pa­pírgyár rekonstrukciója, a hatodik ötéves terv egyik kiemelt beruházása. Az elő­irányzott 6,1 milliárd forin­tos fejlesztéssel új, éven­ként 50 000 tonnát terme­lő papírgépet, egy műnyo­mópapírok gyártására szol­gáló, 15 000 tonna kapaci­tású mázoló gépet állíta­nak üzembe, továbbá a gyár jelenlegi 4-es számú papírgépének évi teljesít­ményét 13 000 tonnáról 22 000 tonnára bővítik. A rekonstrukció befejezésének határideje: 1984. szeptem­ber 30. Elkészültével a gyár évi 47 000 tonnás ter­melése több mint a kétsze­resére, 105 000 tonnára nő és a mostaninál több ér­tékes, köztük finom, fa­mentes papírt állít majd elő. A nemzetközi helyzet kilátá­saival foglalkozik az új észtén, dő első vasárnapi összefogla­lójában az SZKP lapja, a Prav­da. A Szovjetunió céljait össze­gezve a lap leszögezi: a jé- lenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben különösen nagyje- lentőségűek a külpolitika kér­dései. A lap szembeállítja az SZKP főtitkárának nyugodt, magabiztos hangvételű nyilat­kozatát jó néhány nyugati ál­lamférfi és politikus megnyilat­kozásaival, hangsúlyozva: az utóbbiakban — különösen né­hány amerikai politikus állás- foglalásában — az idegesség, a nyugtalanság jut kifejezésre. A Pravda leszögezi: ez az idegesség, az Egyesült Államok kiszámíthatatlan politikája nemcsak a hetvenes évek vé­gének nemzetközi helyzetét befolyásolta károsan, hanem a vezető tőkés országoknak is kárt okozott, mert a különböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködése helyett igyekezett az embargó, a kor­látozások, a különböző keres- 'kedelmi, tudományos, kulturá­lis megállapodások felrúgásá­nak politikáját folytatni. A szovjet lap külön foglalko­zik a Nyugat növekvő militari- zálása irányvonalával, azzal, hogy mindezt az állítólagos szovjet fenyegetés hazug jel­szavával akarják igazolni. A nyugati országok agresszív kő­bánban vasárnap újabb hul­lámokat vetett a 105. napja tartó háború körül dúló belpo­litikai viszály. Montazeri ajatollah távirat­ban oktatta ki Baniszadrt: mi­előtt válaszolt volna a vallási vezető beszédére, érdeklődnie kellett volna, hogyan érti Mon­tazeri, amit mondott. Montaze­ri ismét az iráni erők ellentá­madásának megindítását kö­vetelte. Az ajatollah a napok­ban az iráni offenzívát kérte rei olyan militarista légkör ki­alakításába kezdtek, amelyet saját propagandaeszközeik is csupán a hidegháború legrosz- szabb korszakával tudnak ösz- szehasonlítani — írja a Pravda. — El kell ismerni, hogy bizo­nyos mértékig el is értek ered­ményeket. Nem csupán azt, hogy néhány felizgatott New York-i lakos a járdára önti ki az orosz vodkát az üvegekből, hanem azt is, hogy egyes nyu­gat-európai vezetők késznek mutatkoznak a terv elfogadásá­ra, hogy Nyugat-Európa terüle­tén új amerikai nukleáris raké­tákat helyezzenek el. A Pravda aláhúzza: ez a rá­galomhadjárat súlyosan veszé­lyezteti az enyhülést, a nemzet­közi együttműködést, a békét. A veszélyt nem szabad leki­csinyelni, de az is tény, hogy a háborús pszichózissal mind többen szállnak szembe — köz­tük még ismert nyugat-európai katonai személyiségek is. A közvélemény ilyen magatartá­sával számolnia kell a rövide­sen hivatalba lépő új amerikai kormányzatnak, is. „Az emberiség azt akarja, hogy 1981 ne a termonukleáris háború határán levő veszélyes konfrontáció, hanem a béke és a biztonság megszilárdításának éve legyen” — hangsúlyozza az ?v eleji helyzetet összefog­laló körképében az SZKP köz­ponti napilapja. számon Baniszadr államfőtől, a hadsereg főparancsnokától, aki erre válaszul meghívta őt a frontra. Radzsai kormányfő vasárnap Teheránban találkozott Irán külföldön állomásozó nagykö­veteivel és kijelentette előttük: az iszlám köztársaság megala­kulása óta Irán vajmi keveset tett külpolitikájának kidolgozá­sa érdekében; most már itt az ideje, hogy ezt a fontos kérdést is napirendre tűzzék. „Irán kül­politikájának egyik alapelve, hogy az ellenséggel az erő helyzetéből tárgyaljon” — hangsúlyozta a kormányfő. Vasárnap mind Irán, mind pedig Irak mérleget vont a 105 napja tartó háború veszte­ségeiről. Az iraki kormány AI Dzsumhurija című lapja sze­rint 100 nap alatt 8413 iráni katona vesztette életét, közel 1000 került fogságba, Irán 558 repülőgépet, 147 katonai vízi­járművet, több mint 1000 harc­kocsit, közel 1300 páncélozott csapatszállító járművet, 115 ra­kétakilövő berendezést, vala­mint 44 radarállomást veszített és számos olajvezeték és olaj­termelő berendezés sérült meg. Az iráni összesítés szerint Bagdad 215 repülőgépet és 30 helikoptert veszített, ezzel Irán az iraki légierő összesen 90 százalékát harcképtelenné tet­te. Az iráni erők megsemmisí­tettek 30 iraki torpedórombolót és rakétakilövő berendezések­kel felszerelt hajót. Nyugati hírügynökségek katonai szakér­tők véleményére hivatkozva azt hangoztatják, hogy mindkét fél összesítő adatai túlzottak. Irán és Irak háborús kárai Jó hangulatú volt az idei év első pécsi vására. Tudósításunk az 5-ös oldalon. Cseri László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents