Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-25 / 24. szám

Disznóölés - ipari szinten

Európa az „új jobboldal” szemével

,,Az új filozófusok utón, akiknek filozófiáját még mindig keresgélem, íme itt az új jobboldal, amelynek legalább inspirációját felismerem. Ezt a . .. feladatot nem annyira az emberek vagy a doktrínák fontossága rója rám, mint inkább a párizsi berkekben dúló vihar.”

Ezeket a sorokat a világszerte ismert francia filozófus, szociológus és politikai kommentátor, Raymond Aron írta a L'Express című hetilap egyik tavaly nyári számában. Egy kissé meglepődhetünk az Áron által használt minősítést olvasva, hiszen „Az értelmiség ópiuma" (1955) című könyvében, úgymond egy előítélethez való ragaszkodást meghaladva, az értelemre alapozott meggyőződésből az alábbi kérdéseket tette fel: Van-e méq értelme a jobboldal-baloldal alternatívának? Léteznek-e jobboldali és baloldali emberek, filozófiák, pártok másutt, mint a történészek képzeletében?

Meglepetésünk mögött azonban van egy tény, amely rávilágít e teljesen elfogadhatatlan kérdések ideologisztikus mozzanataira, közülük itt most a legfontosabb az, hogy Áron akkor a gaulle-izmus fő ideológusa volt. De Gaulle tábornok politikai filozófiájának és politikai vonalvezetésének egyik lényeges, hacsak nem a leglényegesebb aspektusa pedig: kísérlet a nemzet önmagával való kibékítésére a „gloire", a „dicsőség" nevében. Ez az intenció egyben azt is jelentette, hogy a pétainizmus és a német megszállókkal folytatott kollaboráció ténye a második világháború, pontosabban a „Libération”, a „Felszabadulás" után hosszú időre meghatározta még az 1789-es forradalom eszméivel is szembenálló jobboldali anti- parlamentális ellenzék további sorsát. Azok a sze. mélyek vagy csoportok, akik minden társadalmi probléma okát o „Testvériség”, „Szabadság" és főleg az „Egyenlőség" eszméiben látták, de Gaulle elnök karizmatikus uralma alatt a politika centralizmus mögé voltak kénytelenek felsorakozni.

Ez az állapot — mintegy tízéves diszkrét előtörténet után — két év óta erőteljesen változn látszik: a középtől való tudatos elszakadások szélsőséges jobboldali meggyőződések, politika szándékkal hirdetett biologista hagyományok keltenek ismét általános figyelmet és félelmet.

A „disznóölés" fogalma csupán egy pillanatra vetődött föl bennem — talán éppen a töltelékbe kevert fűszerek illatától, vagy a karikába tekeredő kolbászfélék láttán mondtam is, hogy .......ez az igazi

d

isznóölés", mire elnéző mosollyal megjegyezték: sertésvágás. Méghozzá ipari szinten, szalagon: félpercenként vágnak le egy sertést - mellesleg egy kés fenése öt-hat másodpercet vesz igénybe - a vágóból felsőpályás szállítón érkezik a mór megtisztított, hasított sertés az új feldolgozóba, közben érintve a hűtőt, pihentetőt. A régi feldolgozó valamikor mindössze 30 mázsa napi termelésre épült, később — évtizedek múltán — a terv diktálta ütemnek megfelelően 200—250 mázsára gyorsították fel a termelést, persze két műszakban. Választékbővítésről, különösebb minőségről már szó sem lehetett. A rekonstrukció I. lépcsője az új vágóüzem indítása volt öt-hat esztendővel ezelőtt. A II. lépcső: az új feldolgozó- üzem — ez év elejétől termel —, ahol korszerű módon korszerű termékeket állít elő a Baranya megyei Allalforgalmi és Húsipari Vállalat.

Az öreg pzenr|ben még akad néhány régi berendezés, amelyeknek hússal érintkező felülelét a gyártó cég ónréteggel vonta be. Az új üzemben a gépek, berendezések zöme rozsdamentes acélból készült és ezzel a sterilitást biztosították a magyar, NSZK, lengyel gépgyártók. Egyes alkatrészeket — a kritikus helyeken — étolajjal kenik.

Az új technológia előírja — szigorúan! — az állandó plusz 10 fokos hőmérsékletet a feldolgozóban, a pácolóban pedig a 6 fokot.

A hasított sertést másodpercek alatt villanyfűrész darabolja, majd a szalagra kerülő húsrészeket csontozzák, osztályozzák a szalag kétoldalún dolgozó szakmunkások.

Nichter János néhány éve itt szerezte meg a szakmunkás- vizsgát —, most az új üzemben előreláthatóan megkeresi

majd a havi 4500—4700 forintot.

— Ahogy látom, mindenki azonos műveletet végez. Nem válik egyhangúvá a munka?

— Azért nem, mert műszak közben többször is átváltunk más-más műveletre. Különben tényleg unalmas lenne. Mindenesetre aki szalagon dolgozik, ne várjon változatosságot.

Minden művelet szinte percnyi pontossággal kapcsolódik a másikhoz: elképzelhető, hogy milyen alapos szervezés előzte meg az új technológia alkalmazását. Egy fiatal lány — Krémer Teréz, a termelés- technológiai osztály vezetője — magyarázza, miért válogatják külön a világos, illetve kissé pirosabb húsrészeket. A színt befolyásolja a hús vízHÉTVÉGE 4.

ma 37 éves Alain de Be- noist, közvetlenül az 1968 májusi zavargásokot követően, miután felismerni vélte, hogy „korunk szellemét az egyenlőség mítosza jellemzi", szélső- jobboldali diákokkal létrehozta az Európai Civilizáció Kutotn p n rn A I Is I 114* Ml I nlz/tlrrtTACCPget, amelynek rövidítése a vonatkozásokban igen gazdag GRECE (Görögország), a régi görög kultúrára akar bennünket emlékeztetni. Ennek az „új jobboldal" központjává vált szervezetnék, s e szervezet nézeteivel rokonszenvező „Óraklub"-nak a tagjai a „Nouvelle École”, az „Elements”, a „Figaro Magazine” című folyóiratok, valamint az „Editions Copernic” könyvkiadón keresztül folytatják „kulturális harcukat" minden — az

tartalma, ez utóbbit pedig a még élő sertés stresszállapota. (Részletekbe nem merek belebonyolódni, de az biztos, hogy a házi disznóölések alkalmával többet számított a böllér kedélyállapota, mint a disznóé ...) Amíg beszélgetünk, a keverőgépekben mór péppé alakult a krinolin anyaga, pontos adagban kapja a szó- jalisztet (fehérjedúsítás végett), a sót és vizet, de a terem másik végében már bélbe töltve halad tovább az áru, ami most éppen krinolin, de itt készül a virsli, a szafaládé is és még sok más töltelékáru is.

A pácoló csendes üzemrész: a húsvéti sonkákat már „gyártják", azaz, hosszú - belül üres — tűvel páclét injektálnak a hús belsejébe, egészen a csontig.

A szakácskönyvekben láthatunk úgynevezett testtáj rajzot, amelyen feltüntetik a sertés valamennyi húsrészét, farkától a füléig. Mindenki tudja, hogy más-más íze van a karajnak, combnak, lapockának vagy az oldalasnak. A feldolgozást szabványhoz mérik. Pontos előírás határozza meg a fűszerezést, a só, paprika, bors és más egyebek mennyiségét. Vá- radi Imréné, a MEO vezetője és Brun József igazgató mondja:

— Az érzékszervi vizsgálatot is naponta elvégezzük, ízre, illatra, alakra. Ha a szabványtól eltérés mutatkozik, a feldolgozóban azonnal korrigálni kell valamelyik műveletet.

A párizsi akkor jó, ha a levágott szeletke rugalmas, nem jörik, nem morzsolódik. A bácskainak „mozaikosnak" kell lennie. a nagyjából azonos méretű apriték egyenletesen oszlik el. A sonkás szalámiban levő szárazanyag ugyan lehet kissé világosabb vagy pirosabb, csak keverten nem. Minden töltelékárunak megvan a maga szabványa, amelyek most már — az új technológia alkolmazásával — szigorúan betarthatók.

A rekonstrukció II. lépcsője tehát beindult, de már folyik a III. lépcső előkészítése, majd - két-hórom éven belül várható — indítása is. Brun József mondja:

Friss töltelékáru ritkábban jut el a megye kisebb és távolabbi boltjaiba, amelyek esetenként is csak kisebb mennyiséget tudnak átvenni, s az nem elegendő a következő szállítmányig. A harmadik lépcsőben létesített üzemrész zsugorított fóliába csomagolja az árut három-öt-tíz kilós súlyban, s ezzel a szavatossági idő megnövekszik, másrészt az áruellátás folyamatos lesz, amellett hogy a szállítási költségek is csökkennek. A hosszitott szavatosságú termékgyártásé a jövő.

Rab Ferenc

amerikanizmus, a kereszténység és a kommunizmus — ellen, ami szemükben nem őseredeti európainak tűnik, Európa szellemi és erkölcsi megújulása érdekében, a modern társadalmak helytelen értékrendjének megváltoztatását célzó szándékuk szerint, az európai kultúra régi szellemét kívánják újra felébreszteni. Úgy vélik, hogy a gö- rögög, a rómaiak, a kelták és a germánok kereszténység előtti kultúrái sokkal inkább humánu- sabbak voltak, jobban megfeleltek az emberi természetnek, mint a Krisztus születése óta eltelt 2000 év civilizációja bármikor. Ezzel kapcsolatban maga Benoist úgy érvel, hogy „ott érvényes volt a természetadta egyenlőtlenség elve, és a hierarchikus társadalom elit vezette rendjének természetes jogosultsága volt Ezeket az alapve. vető struktúrákat tudományos felismerések támogatják".

Az új elitközpontú gondolkodást hirdető és annak kialakítására törekvő arisztokratikus aktivisták szerint tehát az európai civilizáció, az egydimenziójúvá tévő egalitarizmus és ökono- mizmus révén a halála felé tart, mert leépíti a társadalmi rend természetes hierarchiáját, tagadva az emberek természetadta, szinte kizárólag a genetikai örökségben rögzített egyenlőtlenségét és különbözőségét. A modern társadalmak hajlamát ily módon a tömegjellegűség, a nivellálódás és az uniformizálás szavaival jelölik. Fő ellenfelük a zsidó—keresztény vallás, amely az Isten előtti egyenlőséggel egyengette az utat a törvény előtti, majd a biológiai egyenlőség felé. Ahhoz, hogy az önmagától elidegenedett Európa levetkőzhesse a zsidó—kereszténység hagyományos és hátrá. nyos befolyását, Benoist és eszmetársai szerint újjá kell éleszteni az indo-európai természetvallást, meg kell erősíteni — az „újrameggyökeresedés" érdeké, ben — a népi-törzsi öntudatot és fel kell ébreszteni a „nép- lelkeket". A kalandorszellemben, a merészségben kifejeződő szabad indoeurópai ösztönök Európájának tehát a kelta mesékből, a germán és a görög hősmondákból kell új erőt nyernie ahhoz, hogy az egyenlőségre törekvő demokratikus tendenciák leküzdhetők legyenek.

j A. de Benoist, Louis Pauwels, Jean d’Ormesson és mások elvben helyeslik a parlamenti demokráciát, de — mint látjuk — a politikai rendszer intézményeinél (legalábbis egyenlőre!) sok. kai fontosabbak számukra a tár- sadalmilag örökölt hagyományos mítoszok és az azokban foglalt népszellem felelevenítése Szeretnék, ha „differenciált antirasszistáknak” tekintenék őket. Azt állítják, hogy elvben minden faj egyenlő, elleneznek minden faji megkülönböztetést, de ugyanakkor minden asszimilációt is, a fajok bármilyen keveredését, mert az is elősegíti az egyenlőséget, vagyis a középszerűségben kiteljesülő demokráciát. Ezt az igen nyakatokért antirasszista érvelést, a népről, a talajról, a meggyökerese- désről, ősi örökségről szóló mondákat a legújabb biológiai kutatásokkal vagy szociológiai feltevésekkel akarják igazolni.

így például Konrad Lorenz Nobel-díjas etológusnak az élőlényekkel veleszületett ösztönös magatartására vonatkozó kutatásai; Jencks és Jensen vizsgálódásai (megpróbálták kvanti- tatíve kifejezni, hogy mekkora része van az öröklésnek ill. a környezetnek az egyén szellemi képességeinek meghatározásában); Edward O. Wilson és Richard Dawkins feltevései (a társadalmi struktúrát biológiai tényezők határozzák meg) — mindmind centrális helyet foglalnak el az „új jobboldal” egyeztet- gető gondolatrendszerében.

Mindezek alapján abban bíznak, hogy a modern biológia megnyitja előttünk a fajtenyésztés lehetőségeit, hogy a legjobbak, a legmagasabb intelligenciahányadossal rendelkezők zavartalanul uralkodhassanak — az indoeurópai közösség jóléte érdekében — az alacsonyabb- rendűek felett.

■lem meglepő tehát, hog az „új jobboldal" azt < határozott célt tűzte maga elé hogy megfossza a baloldalt - legyen az marxista vaay szociál demokrata — az ideológiai-poli tikai beszéd monopóliumától.

Az egyik tavalyi interjújába azt olvashatjuk Benoist-tól: háború óta a nyilvános viták ban itt Franciaországban kizc rólag a baloldali csoportok já1 szottak uralkodó szerepet. A utóbbi években a marxista idec lógia hanyatlása és a két ba oldali párt, az FKP és a Szc cialista Párt politikai bukás nyomán vákuum keletkezett. El kor a sajtó hirtelen felfedezti hogy a mi intellektuális mozga műnk megfelel az idők új sze lemének”.

Tudni kell azt, hogy a sajt« elsősorban az egykor a hitleri: tákkal kollaboráló Hersant ú az új francia „sajtócár” képv selte, aki hadjáratot indított c „új jobboldal" eszméinek te jesztésére, miután átvette France-Soir című búvárlapc valamint a haqyományosan kői zervatív Le Figarót is. Ami v szont enné! jóval meglepők dolog számunkra: a Franc Akadémia Alain de Benoist esszé-naqydíjjal jutalmazta . .

Annak ellenére, hogy az „ jobboldal” nem akar-sem a s; szőkébb, sem a szó tágabb é telmében politikai tevékenys get folytatni (pl nem töreksz párt létrehozására), nem ak tömegmozgalommá válni, az t múlt évtizedben az ún. „qau csoportok hálózatát építette Franciaországban. Eszméik néhány egyetemen iaen kedv ző visszhangra találtak, fői« természettudósok körében. N hány nálunk is jól ismert i (Jean Giono, Jean Anouilh éti politikus (M. Poniatowski etc régi kolaboráns (Benoist-M chin) az , új jobboldal” odaat hívei közé sorolja magát.

Túl ezen: az Óraklubnak hatalomhoz közelebb álló fial aktivistái már különböző Dőli kai témák kidolgozásához hozzáláttak azzal a céllal, ho a közigazgatásban, az iparbe a kulturális szférában, sőt m gában a kormányban fokozat san kiválasztott híveket nyerj nek meq maguknak, akik az , jobboldal" eszméinek szellem ben fognak cselekedni,

B

efejezésül ismét a cí elején mór említett Aront idézzük: „Nem kétség' hogy a germán erdők és isten kultusza, a biológia gyakran t zott emlegetése, a biokulturc fejlődés elmélete az ódon r toszok és féltudományos ka« tok limlomja szükségképp emlékeket és nyugtalansógol ébreszt bennünk. Ilyen zagy\ Ságokkal kezdődött néhány e bér őrjöngése, hogy azután € egész nép őrjöngésévé váljék

Még akkor is emlékezni! kell ezekre a tényekre, ha m tudjuk, s ezt maga Áron is h< záteszi: „a biológia nem Hit tulajdona és a genetika n< vezet a nemzeti szocializmi hoz".

Dr. Csizmadia Sándoi