Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-20 / 19. szám
1981. január 20., kedd Dunántúli napló 5 További segítség a mozgássérültek benzinvásárlásához A gépjárművel közlekedő mozgássérültek üzemanyag-vásárlásaikhoz, az eddigi kedvezményeken túl, további segítséget kapnak: pótlólagos benzinutalványok, illetve rendkívüli szociális segély formájában — közölték hétfőn az Egészségügyi Minisztériumban. A miniszter új rendelete — amelynek előírásait visszamenőleges hatállyal, január 1-től alkamazzák — évi 60 liter benzin vásárlásához biztosít pótlólagosan ingyenes utalványt a Trabant Hycomat gépjárművet használóknak; a Velo- fex típusú járműveknél 25 literre szól a plusz utalvány. (Az előző típusnál eddig havonta 30, az utóbbinál 20 liter üzemanyag vásárlására jogosító ingyenes utalványt kaptak a mozgássérültek.) Akik az említett két típustól eltérő járművel közlekednek és eddig — kérelmükre, egyéni elbírálás alapján — szintén kaptak ingyenes üzemanyag-utalványt, azok számára is pótlólagosan emelkedik a juttatás mértéke, az eddigihez képest legfeljebb évi 60 literrel. (Itt az a méivadó, hogy mekkora a gépjármű motorjának hengerűrtartalma.) A pótlólag járó üzemanyagutalványt ezekben a napokban kapják meg a mozgássérültek, a január 1-től esedékes egész évi utalvánnyal együtt. Kérelmezni nem kell, az utalványokat hivatalból megküldik. Arról is rendelkezett a miniszter, hogy azok a gépjárművük után korábban adómentességet élvezett mozgássérültek, akiknek 1500 köbcentiméteresnél kisebb a járművük, de benzinjegyet nem kaptak, ezután egységesen évi 100 liter üzemanyag-juttatásban részesülhetnek Ezt a juttatást kérelmezniük kell a lakóhelyük szerinti járási, városi, fő. városi-kerületi, illetőleg megyeivárosi kerületi egészségügyi szakigazgatási szervnél. A kérelemhez mellékelni kell a körzeti orvos igazolását a jogosultság — a mozgássérültség — tényé- ről. Az új rendelkezések értelmében azok a családok, amelyek nem a gépjármű üzembentartójának, hanem közvetlen hozzátartozójának (házastárs, gyermek) egészségi állapota miatt kaptak átmeneti adókedvezményt, ha jövedelmi helyzetük indokolja: rendkívüli szociális segélyben részesíthetők. Ezt a juttatást kérhetik azok a mozgássérültek is, akik 1500 köb- centiméternél nagyobb lökettérfogatú gépjárművet üzemeltetnek. A segélyt a lakóhely szerinti illetékes helyi tanács egészség- ügyi feladatot ellátó szakigazgatási szervétől lehet kérni, s ez esetben is a körzeti orvossal kell igazoltatni a járművet üzemben tartó vagy a hozzátartozója egészségi állapotát (mozgáskorlátozottságát). Azt is közölték a minisztériumban, hogy a rendelet, teljes szöveggel a közeljövőben megjelenik a Magyar Közlönyben. Emelkedik a saját gépkocsit használók térítési dija A Munkaügyi Minisztériumtól kapott tájékoztatás szerint 1981. február 1-től megváltozik a saját gépjármű belföldi hivatalos kiküldetés, illetve külszolgálat alkalmával történő használata esetén elszámolható térítési díj. A jelzett időponttól kezdődően személygépkocsi használata esetén 3,50 Ft-ra, saját motorkerékpár esetében 125 köbcentiméteres hengerűrtartalomig 0,80 Ft-ra, ennél nagyobb hengerűrtartalmú motorkerékpároknál pedig 1 Ft-ra emelkedik kilométerenként a térítési díj. Az új szabályozás arról is rendelkezik, hogy a saját gépjárművet használók részére az 1981. február 1 -ét megelőző időszakban megállapított átalányokat a keretek újonnan történő meghatározása után felül kell vizsgálni, és újra meg kell állapítani. Környezet- és családvédelem, véradás A Vöröskereszt munkájának mércéje a lakosság egészségi állapota Eredményeik számokkal aligha mérhetők, munkájuk mégis nélkülözhetetlen. A Vöröskereszt aktivistái az egészségügynek önkéntes közkatonái, akik naponta segítséget nyújtanak egészségünk megóvásában, visszaszerzésében, felkarolnak elesettségünkben, munkálkodnak azon, hogy szebb, egészségesebb legyen környezetünk. Erről volt szó hétfőn a Magyar Vöröskereszt Baranya megyei végrehajtó bizottságának ülésén, ahol az elmúlt évben végzett munkát tekintették át. Balázs Józsefné, a megyei vezetőség titkára előterjesztésében kiemelte: szép eredményekkel büszkélkedhet Baranya a környezetvédelmi és tisztasági mozgalom, a családvédelem, a véradómozgalom és az elsősegélynyújtás területén. Az egészséges életmódra nevelésben fontos feladat volt az elmúlt évben a mezőgazdasági dolgozók egészségügyi felvilágosítása. A tisztasági mozgalom ott és akkor ért el kiemelkedő eredményeket, mikor jó együttműködés alakult ki a Hazafias Népfront helyi szerveivel. Az eredményes munka egyik bizonyítéka, hogy a tiszta, virágos községek száma az előző évi 120-ról 149-re emelkedett. (Baranya településeinek száma 296.) A véradómozgalomban az elmúlt évben a megyében 27 167 fő, 10 746 liter vért adott. A legnagyobb fejlődés Pécsett tapasztalható, ahol 28 üzemben 1084 készenléti véradó áll a szakszolgálat rendelkezésére. A beszámolót követő hozzászólásokat dr. Kóbor József, a Vöröskereszt megyei vezetőségének elnöke foglalta össze. Többek között hangsúlyozta, hogy a társadalmi szervezet munkájának alapvető mércéje a lakosság egészségi állapota. Ebből a szempontból pedig Baranya az országban is elsők között van, akár a csecsemő- halandóság csökkentését, a családvédelmet, a morbiditási mutatókat, a táppénzes állomány alakulását, vagy a gyógyszerfogyasztást tekintjük. K. Gy. Mikor költözhet a Doktor Sándor Többször hírül adtuk, hogy január elsejével a Pécsi Nemzeti Színház egyik tagozataként önállóvá vált a Bóbita Bábegyüttes. Székhelyük a Doktor Sándor Művelődési Központ Déryné utcai épülete lett. Innen a központ többi művészeti csoportja már elköltözött, pontosabban elköltözött volna, ha lenne hová mennie. A városi tanács a művelődési központ új székhelyének a Zsolnay Gyár művelődési otthonát szeretné megszerezni, de még mindig nem történt megállapodás a gyár és a városi művelődési osztály között. A Mecsek Tánc- együttes emiatt kényszerszünetet tart, a Mecseki Fotóklub a Művelődési Központ? Kényszerszünet, szétszórt együttesek A felújítás csak ezután kezdődhet Mozgalmi Házba költözött, a zeneóvoda pedig még a régi épületben, egy szűk irodában szorong. A hosszúra nyúlt átmeneti állapot akadályozza a népművelők munkáját is, nem beszélve a Bóbita Bábszínház tagjairól, akik nem tudják birtokba venni épületüket. Mi okozza a problémákat? Tegnap az illetékesektől erre igyekeztünk magyarázatot kérni. Bosnyák János, a Zsolnay Porcelángyár igazgatója csak annyit mondott, hogy végleges megállapodás még nem született, s bár egy véleményen vannak a művelődési osztály vezetőjével, biztos információt nem tud adni. Csorba Tivadartól, a Pécsi városi Tanács művelődésügyi osztályvezetőjétől a következőket tudtuk meg: — A Finomkerámiaipari Művek, amelyhez a Zsolnay Porcelángyár tartozik, beleegyezését adta, hogy a pécsi tanácscsal közös fenntartás alá kerüljön a Zsolnay Művelődési Ház. December végén átadtuk a megállapodás tervezetét a gyár vezetőinek, s ezt január 16-án kaptuk vissza több módosítással. A tervezet szerint a gyár biztosítaná a művelődési ház fűtését, világítását, vízellátását. A teljes személyi állományt a DSMK adná, és a város ezen kívül vállalja a működtetés 2,7 millió forintos költségeit, valamint az épület teljes felújításának finanszírozását. Egyetlen pont vitatott még: a gyár szeretett volna megtartani kizárólagos használatban három helyiséget, amelynek az összes alapterülete meghaladná a 120 négyzetmétert. Ebbe természetesen nem egyezhetünk bele, s véleményünket a gyár igazgatója is elfogadta, de a vállalati KISZ-bizottság álláspontjának meghallgatása nélkül nem kívánt dönteni. A Doktor Sándor—Zsolnay Művelődési Központ a gyár kulturális igényeit is kielégítené, így bízunk benne, hogy a KISZ-bizottság nem fog akadályokat gördíteni az amúgy is soká húzódott átvétel útjába. — Miért ilyen későn kezdődtek meg a tárgyalások? — A Pénzügyminisztérium csak késő ősszel adta meg a jóváhagyást a Bóbita Bábszínház létrehozásához. A városi tanács végrehajtó bizottsága decemberben hozta létre hivatalosan is az új tagozatot. Biztos döntések hiányában felelőtlenségnek éreztük volna tárgyalásokat kezdeni a Zsolnay Gyárral — mondta Csorba Tivadar. Ha a vállalati KISZ-bizottság is egyetért a tervezettel, megtörténhet az előzetes aláírás. Ezt jóvá kell hagyatni a Pécs városi Tanács végrehajtó bizottságával, majd a Baranya megyei Tanáccsal. S ezután kezdődhet meq csak a Felsővám- ház utcai épület felújítása, a városi művészeti egvüttasek átköltöztetése. Hetek, hónapok kérdése. Jósolni most már senki sem mer. Havasj János Munkásörgyülés Szigetváron A Szigetvár városi-járási Tömpe József munkásőregy- ség vasárnap, a konzervgyár nagytermében tartotta évzáró-évnyitó egységgyűlését, ahol a parancsnok, Kulcsár Sándor értékelte az előző évben elért eredményeket. A szocialista munkaversenyben legjobb a Bedő István vezette szakasz lett,, harmadszor és véglegesen elnyerte a vóndorzászlót, míg a rajok vetélkedésében a Horváth György vezette végzett az élen. Vass István, a Munkásőrség Baranya megyei parancsnok-helyettese, Tettinger István, az MSZMP Szigetvár városi-járási Bizottságának első titkára és az egységparancsnok kitüntetéseket adott át a legjobbaknak. A Kiváló Munkásőr kitüntetést 5, a Kiváló Parancsnok címet 3, a Szolgálati Érdemérmet 5—20 éves szolgálat után összesen 14, míg a leszerelő és tartalék- állományba vonulók közül a Munkásőr Emlékérmet és Emléklapot 8 munkásőr vette át. Az eredményes együttműködésről számoltak be a bázisszervek képviseletében: Kasó József, a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatója, országgyűlési képviselő, Vida Károly, a Mezőgép Vállalat szigetvári gyáregysége szocialista brigádjai nevében és Hortobágyi János Ifjú Gárda parancsnok, az úttörők, KISZ-esek, úttörő munkásőrök és ifjúgárdisták képviseletében köszönte meg a munkásőrök segítségét. Ajándékaik bekerültek a szigetvári munkásőr emlékszobába. Szelier Márta textilmüvészeti kiállítása január 26-ig látható a Ságvári Művelődési Ház galériájában. Képünkön a fiatal alkotó, egyik müvével. Fotó: Proksza László '.«$5 fi# Iskola - kritika Hatalmas fába vágta a fejszéjét a legutóbbi Tudósklub, amikor megkísérelte egyetlen szűkreszabott műsorban, ráadásul vitc^ formában körüljárni az iskola és a társadalom mai magyar kapcsolatrendszerét. Pontosabban azt a kérdést, hogy jogos-e az iskolát bírálni azért, mert a társadalmi mobilitást nem kellő mértékben szolgálja. Vagy még szélesebben: a mai, valóban rendkívül divatos, mondhatni általános iskolakritika mennyiben igazságos, menynyiben reális. Szinte természetes, hogy a vitából nagyon kevés végkövetkeztetés tudott kikristályosodni, hogy az eredetileg feltett kérdésre voltaképpen nem kaptunk választ, illetve hogy a nézők kérdései nemigen tudták befolyásolni a vitatkozók vissza-visszakanyarodó gondolatmenetét. Sok időt elvitt a fogalmak tisztázása, a kérdések kellő körülhatárolása és leszűkítése — ami egyébként valóban szükségesnek bizonyult ebben a bonyolult kérdéskörben —, de különösképp az egyes álláspontok összecsapása. Ez utóbbi azt jelzi, hogy a probléma koránt sincs tisztázva, tudományos körökben sem. A vita egésze pedig azt bizonyította, hogy ezekről a kérdésekről többrétegűén és gyakrabban is lehetne, kellene beszélni. Érdekes volt megtudni, hogy az „iskolakritika" nemcsak magyar jelenség, hanem kortünet. Nyilván valóban közrejátszik nálunk az a tény is a kritika általánossá válásában, hogy sokkal szélesebb réteget, közvetve ma az egész magyar társadalmat érinti az iskola problémája. De vajon azok a „vádak”, amelyek az iskolakritika keretében az iskolát érik, valóban azt illetik-e, s nem mennek-e túl az iskola illetékességének határán? S az így túlméretezett, ebben az értelemben tehát igazságtalan kritika nem zúdít-e olyan nyomást az iskolára, amit az nem tud elviselni? Mindamellett kétségtelen, hogy a mai iskola nem felel meg a legfőbb várakozásoknak. Azt a teendőjét, hogy a társadalmi mobilitást a maga eszközeivel segítse, abba hatékonyan beleszóljon, nem teljesíti. A mobilitás lelassult. A tehetséggondozás — már kifejezetten az iskolára tartozó! — tevékenységéről az iskola csaknem teljesen lemondott. De: „nemcsak a tehetségek unatkoznak a mai iskolában", mondta a vita egyik részvevője, a fő tevékenységet az jelenti, hogy a lemaradtakat seqítsenek följutni a „középszerbe”. Az mindenesetre világossá vált a vitából is, hogy külön elit-iskolákra nincs szüksége (ez, mint cél nem is elfogadható), mert a jó minőségű iskola egyszerre tudja megoldani a tehetséggondozást és a gyengék segítését, hiszen annak alapelve éppen a tanulókkal való egyéni, differenciált foglalkozás. Nem kitűnőek iskolája kell — mondották —, hanem kitűnő iskolák kellenek. Hogy ez a helyzet egyelőre utópia, annak egyik oka feltétlenül az, hogy a mai iskolák te- kintélyelvűek, s kevés hely jut bennük az értékek felismerésének és felmutatásának. S e tekintetben az érték nem feltétlenül a tudásszintet jelenti, hanem magában kellene foglalnia az egyéb értékeket (képességeket) is, beleértve a morális értékeket. Rendkívül rokonszenves volt a vitának az a végkicsengése, hogy a mai túlszabályozott helyzetet oldani kellene a mind több, egyéni, sajátos iskola létével, az egyes iskolák önfejlesztő képességének és a pedagógus autonómiának a támogatásával. Talán ez volna az az út, ami lassacskán meghozná a régen várt eredményt is. H. E.