Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-20 / 19. szám
1981. január 20., kedd Dunántúli napló 3 A kiegyensúlyozott ellátáshoz egymillió hektáflier' sör kellene Rekonstrukcióra van szükség a Pannónia Sörgyárban A Gyöngy család A Sörgyár palackfejtő gépsorán Kinizsi sört töltenek tovább gyarapodik Tervek a szállítás és forgalmazás javítására rr r A cserkúti MEZ06EP Vállalat példája A vállalatvezető számára a legnagyobb érték a jó ötlet. Egy jó elgondolás és annak gyors megvalósítása már önmagában is fél siker. Közel tíz éve annak, hogy a pécsi Pannónia Sörgyár, a Pepsi cég együttműködésével megkezdte az akkor még alig ismert üdítő ital gyártását, de kevesen gondoltak akkor arra, hogy egy évtized múltán a negyvenezer hektoliteres pepsi- termelés több mint megötszöröződik. Azóta a nagymúltú gyár természetesen bővítette az általa készített üdítő italok választékát, így hát megszűnt a Pepsi Cola egyeduralma és ma már szinte minden üzletben megtalálható az általuk palackozott Gyöngy család hét tagja. Az elmúlt esztendők és a tavalyi év tapasztalatait csokorba gyűjtve természetesen nem csupán az üdítő italok termelésével és piacával összefüggő kérdésekről beszélgettünk dr. Rugási Endre igazgatóval, hanem a sörről is. Ám egyelőre térjünk vissza az üdítő italokhoz! Ha a hazai údítőgyártást tekintjük, a söripar és ezen belül a pécsi Pannónia Sörgyár meghatározó szerepet játszik az ellátásban. A gyártók köre ugyan az elmúlt években megsokszorozódott, ám a pécsi gyár jól felismerve a fogyasztói igényeket, az V. ötéves terv időszakában a termelés növelését és új üdítő italok gyártásának megkezdését tűzte ki célul. Ma már az összes általa készített és palackozott üdítő ital megközelítőleg huszonnyolc százalékát teszi ki a literes üvegekbe töltött orange, citrom, grape fruit, szőlő, meggy, tonik és az elmúlt karácsonyra az üzletekbe került és a Pepsi cég licence alapján palackozott Mirinda márkanevű narancsital. A fogyasztói igényeket kívánták befolyásolni azzal is, hogy ma mór hazai alapanyagú üdítő italokat is gyártanak és a nagyobb fogyasztást segíti a literes palackozás bevezetése. A további elképzelések között természetesen nem mondtak le újabb hazai alapanyagú üdítők gyártásáról. Ezek közül a legközelebb áll a megvalósuláshoz a szamóca üdítő ital gyártásának megkezdése. Az üdítő italok iránti kereslet minél jobb kielégítését szolgálta az a beruházás is, amely az elmúlt tervidőszakban valósult meg Szekszárdon: ottani telepükön felépítettek egy üdítőital-üzemet és ezzel a pécsi Pannónia Sörgyár a legnagyobb hazai Hétfőn reggel tízezer fiúöltönnyel megrakott kamiont indítottak útjára Hollandia felé a Kaposvári Ruhagyárból. A gyárnak ezt az első idei exportszállítmányát hamarosan ezerötszáz női blézer követi az NSZK-ba, s ezenkívül még több mint tíz országba szállítanak kaposvári ruhákat. A nagy kereslet nyomán az idén - kétszázalékos létszámüdítőtermelők közé került. Az üzemek két és fél decis üvegekre vonatkoztatott palackozó kapacitása eléri az óránkénti ötvennégyezer darabot. A sörgyártás terén 1976 és 1980 között nem történt lényeges fejlesztés. Ennek ellenére technológiai és egyéb szervezéssel növelni tudták a gyár által előállított és a fogyasztók körében közkedvelt söreik gyártásának mennyiségét. A tervciklus első évében 620 000 hektoliter volt a termelési előirányzat, tavaly húszezerrel több. A pécsi gyár viszont — és tegyük hozzá, nagy erőfeszítések árán — 660 000 hektoliter sört gyártott. Ezzel eljutottak a berendezések teljesítőképességének felső határához. A termelés további növelésére egyszerűen nincs lehetőség. így az ellátási körzet, Baranya, Tolna és Bács-Kiskun megye jelentős része a továbbiakban sem számíthat több pécsi gyártású sörre a közeljövőben. A vállalat vezetői különben tisztában vannak azzal, hogy egy viszonylag kiegyensúlyozott és az igényeknek megfelelő ellátást akkor lehetne biztosítani, ha legalább egymillió hektoliter sör előállítását tennék lehetővé a berendezések. Ehhez viszont nélkülözhetetlen az a rekonstrukció, amely a tárolóterek és a főzőház, valamint a kiszerelő kapacitás növelését biztosíthatná. Csakhogy a gyár jelenleg nem rendelkezik azokkal a megfelelő forrásokkal, amelyek a rekonstrukció megvalósítását lehetővé tennék. Egyébként a pécsiek több alternatívát dolgoztak ki a tröszt részére, bízva a kedvező elbírálásban. A tervek között egyebek mellett a szekszárdi és a bajai palackozó bővítése is szerepel, továbbá új kezdeményezés az is, hogy a gyár vezetői több termelőszövetkezettel tárgyalnak egy-egy palackozó létrehozása érdekében, amely javíthatná az ellátást. A szállítás és a terítés gondján enyhíthet - és ez is terveik között szerepel — a mezőgazdasági üzemekkel és az áfészekkel történő együttműködés. És ha már az elképzelésekről szóltunk, érdemes megjegyezni azt is, hogy rövidesen bevezetik a konténeres fuvarozást, amely az üzletekbe történő éjszakai szállítások megoldását jelentené. S. Gy. csökkenés mellett - ötszázalékos termelésnövekedéssel számolnak a gyárban. A tavalyihoz képest egymillió dollárral több, összesen három és fél millió dollár értékű ruhát varrnak nyugati cégek megrendelésére, a szocialista országokba irányuló exportjukat pedig hétszázezer rubelnek megfelelő mennyiséggel növelik. A MEZŐGÉP Tröszt cserkúti vállalata azokhoz a gazdasági egységekhez sorolható, amelyek mindig is rugalmasan fogták fel a termékváltást. Tizenkét évvel ezelőtt az éves termelésük nem haladta meg a száznyolcvanmillió forintot, 1980-ban pedig ötszázötvenmillióra rúgott árbevéte*- lük. Az említett számadat magában foglalja a „többlóbon" állást és azokat a megvalósult ötleteket is, amit magáévá tett a vezetés, a vállalat igazgatója, Lukács Antal is.- A termékváltást mint kifejezést elcsépeltnek tartom. Beszéljünk inkább a piachoz igazodó termékek gyártásának kialakításáról. Úgy gondolom, ez pontosan takarja azt a tevékenységet, amit mi hosszú évek óta teszünk, ön az imént a többlábon állást és az ötletadókat említette Meggyőződésem, hogy enélkül ma már nem léphet előrébb egyetlen vállalat sem. Hadd említsem két munkatársamat, akik évekkel ezelőtt meglátták a fantáziát a bortároló tartályok piacában. Az élelmiszertisztaságú aiumíniumtankok gyártási technológiájának kimunkálása igen nagy feladatot jelentett, ezért szakértő bevonásával kezdtük meq ezt a tevékenységet. Ez az első lépcsőfok a legnagyobb erőfeszítést igényelte a munkástól és a műszakitól egyaránt. Azóta az élelmiszer- ipari tartályok gyártmányaink gerincét alkotják és országosan elismertek vagyunk az alumínium-, illetve a rozsdamentes acéltartályok és berendezések gyártásában. — A tejhütőházak és csarnokok részére több ezer tejhűtötankot készítettek . . . — Ez már a következő lépés volt. Egy országos felmérésre alapozva tudtuk, hogy megoldatlan a begyűjtőhelyeken és a hűtőházakban a tej megfelelő tárolása. Ennek alapján indultak el piackutatóink és a Lehel Hűtőgépgyárral való közös fejlesztéssel három év múltán azt mondhatom, hogy a program megközelítőleg háromnegyed részét teljesítettük: több ezer tartály legyártásával. Az életbelépett új higiéniai rendelet rövid időn belül érezteti hatását az élelmiszeripar más területein is. Az élelmi- szeripari, a húsfeldolgozó és konzervüzemek rekonstrukciója elodázhatatlan. Nem titkoljuk, hogy rövid időn belül meg kívánunk jelenni a piacon a húsipari feldolgozóvonalak különböző gépegységeivel, a már ismert berendezések később továbbfejlesztett változataival. Vállalatunk már most is nagy tételben gyártja az úgynevezett húsipari tálcákat. Azokat eddig korongokkal políroztuk. Műszakiaink ötleteként vezetjük be a prádosládák vegyi úton történő polírozását. Szakembereink jó szemét dicséri az is, hogy a tejházakban nélkülözhetetlen a megfelelő tejszűrőedény: a villányi gyáregységünkre bíztuk az említett feladat megoldását: alig két hónap, múltán megszületett a mintadarab és ma már ezerszámra készítik ezt a tölcsérszerű szűrőt. — A vállalathoz a pécsi és négy vidéki gyáregység — Villány, Má- gocs, Pécsvárad, Szigetvár — tartozik. A gyáregység igazgaták és a ,,törzskarhoz” tartozó főosztályvezetők többsége negyven éven aluli. Mennyiben meghatározó a szerepük, mint ötletadóké? — Jól képzett fiatal műszakiak a munkatársaim. A „törzskar" gerincét a műszaki igazgató, a három főosztályvezető és a gyáregységvezetők alkotják. ötvenhat mérnök dolgozik nálunk, közgazdászból ugyan a kelleténél kevesebbel rendelkezünk, de jól képzett technikusból elegendő van a vállalatnál. Nyugodtan mondhatom, hogy kialakult az a műszaki stáb, amely rugalmasan alkalmazkodva a feladatokhoz, képes az összetettebb dolgok megoldására is. A műszaki fejlesztéssel foglalkozó osztályunk közvetlenül a műszaki igazgatóhoz tartozik: nem kívántuk őket merev szervezeti egységbe szorítani. Ezzel méginkább kiteljesedhet alkotókészségük. Nem tagadom, a tröszt szemszögéből nemegyszer fekete bárányok voltunk a profilidegen termékek gyártása miatt, de éppen ennek köszönhető, hogy évről évre eredményesen dolgoztunk, míg más tisztaprofilú tröszti vállalatok nehézségekkel küszködtek. A tőkés piacokra jellemző általános dekonjunktúra, a nyomott árszint és a minőségi követelmények növekedése ellenére tavaly háromszorosára nőtt közvetlen nyugati exportunk 1979-hez viszonyítva. Emellett jelentős szerepet vállaltunk a kiemelt beruházások, így a Paksi Atomerőmű és a Szekszárdi Húskombinát berendezéseinek gyártásában. — A többlábon való élést jelzi, hogy az élelmiszeripari berendezések mellett megtartották a kompresszorok és egyéb hidraulikus részegységek gyártását, illetve felújítását. Az önök által készített és exportra gyártott elektrofilterek. a környezetvédelmi programhoz sorolhatók, a daruk, illetve egyéb emelőszerkezetek készítése viszont az Intransmassal, illetve az IFA gyárral való kooperációt jelzi. — Az említett profilokat természetesen továbbra is megtartjuk. Annak ellenére, hogy 1990-ig körvonalazott és kidolgozott stratégiánk van, piackutatóink állandóan járják az országot. Nekik más dolguk nincs, mint ajánlatokat hozzanak a műszakiak számára és természetesen a gyártmányok kiszállításáig figyelemmel kísérik a termékek útját. Az 1981-es évre termelési kapacitásunk le van kötve. Tarso-| lyunkban több, megvalósulás előtt álló ötlet is van. így kidolgozás alatt áll az általunk tervezett tejhűtőtankok fagylalt és egyéb élelmiszeripari termékek gyártási technológiájába való beillesztése. Bízunk abban, hogy a kereskedelmi és vendéglátóipari vállalatok is nagy fantáziát látnak majd benne, hiszen ezáltal kizárható lesz az időnként előforduló fagylaltmérgezés. A fejőházi tejtartályok kishatármenti exportját tenné lehetővé, ha azok ellentételeként a jugoszláv gyártócég által készített Alfa-Laval típusú fejet kapnánk. Ezzel a legszigorúbb higiéniai szabályok betartásával jutna a tej a hűtőházakba. Egy másik, talán a legfrissebb elképzelésünk, a mezőgazdasági üzemekkel való kooperáció ki- szélesítése. Melléküzemágukban különféle vasszerkezeti anyagokat készíthetnének bérmunkában, ami számukra megfelelő foglalkoztatást, nekünk pedig ilyen irányú kapacitásunk bővítését jelenthetné különösebb beruházás nélkül. Salamon Gyula Bz év első exportja Kaposvárról Mi újság a piacon? Apa! Szeretnék egy Levi's farmert! . . . Mit tesz ilyenkor egy jó apa? Miután az eredeti Levi’s farmer a magyar üzletekben legalább olyan hiánycikk, mint a holdkomp, elszántan kimegy a Keleti pályaudvar melletti „kis KGST-piacra”, ahol ötven forint „felvezető taksa" után a lengyel Je- zek úrhoz kalauzolják, akinél némi alkudozás után beszerzi fiacskájának az áhított ruhadarabot. Az atya részéről ezzel rendben volna a dolog, ám gyermekében apja „közgazdász” vére csörgedez, firtatni kezdi, miért ilyen drága a nadrág, miért nem lehet kapni ugyanilyet a magyar üzletekben, s miért csak a csempészeknél? Mire az apa, aki mellesleg újságíró, a Magyar Hírlap gazdaságpolitikai rovatának vezetője, íróasztalhoz ül, könyvet ír, leadja a Móra Könyvkiadónak, majd átnyújtja a tizénnégy éven felüli fiataloknak. Mi újság a piacon? Mat- kó István ezzel a címmel rendezte könyvbe és adta közre újságírói munkája során szerzett gazdag ismereteit, mégpedig hatásos formában, maqa mellé ülteti a mai tizen- és huszonéveseket, s napjaink jelenségei magyarázatán keresztül ismerteti meg a legbonyolultabbnak tűnő közgazdasági fogalmakkal és törvényszerűségekkel. Teszi mindezt könnyedén, élvezetesen, szórakoztatva. Mint a tájékoztatás mestere, „ravaszul", mintegy finom nyalókát nyújt át a gyerekeknek, mert hiszen kit ne érdekelne a közgazdaság olyan megközelítésben, hogy például Jezek úrnak miért éri meg a kockázatot becsempészni a farmernadrágot, Magyarország miért nem gyárt személyautót, miért haszontalan iparunknak, ha lemezt hajlítqatunk, vagy — hogy dr. Bácskai Tamásnak, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójának a könyvhöz írt utószavából idézzek - mekkora az ekkora, és meddiq az eddig, s hova az oda? Nem vitás, a mai kor emberének általános műveltségéhez szorosan hozzátartoznak a közqazdasági ismeretek, szükséqes a mindennapok gazdaságában, az orszáq, sőt a vi- lággazdasáa dolgaiban való eligazodás, a tájékozottság, hogy mi újság a piacon. Annál is inkább szükséges, mivel hazánk nagyon is ráutolt a piacra — a viláaoiacra, országunk boldogulásának záloga, hogy széles körben miként ismerjük fel és mennyire hatják át cselekedeteinket a gazdaság törvényszerűségei, hogy van-e korunk gyorsan változó világához értő, rugalmasan alkalmazkodó, gyorsan cselekvő közgazdasági közvélemény. Sajnos itt méq nem tartunk. Gyermekeink ugyan korán kapcsolatba kerülnek a „közgazdasággá!", már akkor, amikor először küldjük le őket a boltba, de aztán az iskola elvégzése után is sokan téblá- bolnalf az életben, a gazdasági jelenségek szélesebb és mélyebb összefüggéseinek ismerete nélkül. Matkó István könyve hézagpótló, egyszersmind úttörő vállalkozás, a Mi újság a piacon? farmernadrágjával nagyos is időszerű közgazdasági ismeretekkel ruházza fel a mai fiatalokat. Mindazonáltal a felnőtteknek is hasznos olvasmány, legalábbis azoknak, akik még nem tanulták meg a „leckét". Miklósvári Zoltán
