Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-18 / 17. szám

Miből lehet pénzt csinálni? Eláll a lélegzet Fejlesztés a 80-as években Minden munka- folyamatra nyereség rakódik Egy elgondolásnak egy év alatt meg kell valósulnia „Mindent támogatunk, ami életképes” Hatvanmilliós tiszta nyereség Somberekén Hatvan-hetvenmilliós tiszta nyereséggel zár a sombereki tsz. A termelési érték 350 millió fo­rintra nőtt. Ez 121 millióval több mint tavaly. Kétszer annyi, mint öt évvel ezelőtt. Fantasztikus I Termelőeszközeinek értéke meghaladta a félmilliárdot. S lia 10-12 százalékos nyereség­gel számolunk, amit minden tő­kebefektetésnek hoznia kell, ki­rajzolódnak a perspektívák. Miből lehet pénzt csinálni, hol érdemes fejleszteni? — A kérdést Somberekén tettük fel, □ megye leggazdagabb terme­lőszövetkezetében. Imit szívesen csinálunk A baromfi telitalálat volt. Három éve indultak. Most Ba­ranya pecsenyecsirke termelésé­nek 40 százalékát ők állítják elő. S az idén, pontosabban az első félév végén belép a har­madik telep. Januárban kezdik az alapozást. — 78-ban a fél országot be- iórtam - mondja Gaszler József :sz-elnök —, hogy lássam, mibe fektethetnénk be pénzünket a egnagyobb haszonnal. És olyan ágazatot kerestem, amit szíve­sen csinálnának az emberek. — Ez fontos! A baromfit választót - uk. Egy év alatt előkészítették a jeruházást, felépítettek két te- epet, a szakiskolát három hó- íapra Somberekre hozták, hogy íz asszonyok letehessék a vizs- jót, kiválasztották a szakembe- eket, a technikusokat és bete- epítették a 12 ólat 250 000 na- >oscsibével. Mert „egy elgondolásnak egy ;v alatt meg kell valósulnia!" Az idén már hárommillió broi- ert állítanak elő. A baromfi­ágazat 180 milliót hoz, többet nint másfél évvel ezelőtt az ;gész termelőszövetkezet. Pedig somberek sohasem volt rossz. ijjel dolgoznak a szerelők Pénz van a feldolgozásban. Mi a késztermékig dolgozunk el mindent. Ameddig csak lé­iét. A munkasorban mindenütt ckódik rá nyereség” — állítja Baszler József. A pecsenyecsir- éből közös vállalatuk, a pécsi Jaromfifeldolgozó készít export- erméket. 2,8 millió forint a rá- jk eső nyereségosztalék az Jén. A hízott sertések 25 szá- olékát maguk vágják le — ez 000 mázsa hentesáru — és köz- etlenül értékesítik Pécsett és .omlón. Beléptek a BOSCOOP endszerbe: január 1-től már ők észítik saját terményeikből a orjú- és tejelőtápot Baranyá- ok, Somogynak és Tolnának. 1 keverő kapacitását ezért meg ell kétszerezni. Most éjjel szerelők dolgoznak, nappal Hténik a keverés. „Nem tu- unk időt hagyni, ennek men- ie kell.” A BOSCOOP banknak sem lenne rossz — véli az elnök. — 25 százalék visszatérítést fizet, 15 százalék az osztalék. „Ha akarnak, sok pénzt adunk ne­kik." A baranyai gazdaságok több ezer vagon árukukoricát termel­nek. Értékesebb exportot, na­gyobb nyereséget lehet elérni, ha a kukoricát feldolgozzák, öt feldolgozó működik az ország­ban, 150 millióba kerül egy évi ötezer vagonos kapacitású üzem. Hogy mi legyen a ter­mék? Az a piactól függ. Társu­lás létrehozására Lippóval és Nádudvarral a tárgyalásokat megkezdték. A görcsnydobokai baromfitelep Pénz van a minőségben — összes termékeik 78—80 százalé­ka exportra megy — és pénz von a takarékosságban. „Nem a 10 000 forintos témát kell meg­nézni, a 100 forintot kell meg­fogni, mert nem biztos, hogy naponta tudunk több milliós új tevékenységet indítani. A gépi betakarításnál 2—10 százalék a veszteség. Ebben részvényesek a gépek is. Ha csak 8 százalék­kal lehetne csökkenteni, az 80 vagon terményt jelentene ná­lunk. S hol nincs ezer vagon termény! Sok pénzt lehet ezzel keresni." Ki fogják cserélni a kombájnokat. Addig is 650 bir­kát állítottak be. Tarlóról tarló­ra járnak most is és a szénán kívül semmit sem kapnak. „Ezeknek abból kell megélni, ami elveszett." SPF Jó befektetés a modern tech­nológia. Száraz etetésnél 3,80 kilogramm abrakból állítottak elő egy kg sertéshúst. (A leg­jobb a megyében.) Most foko­zatosan nedvesetetésre alakít­ják át a telepet, és már az idén 3,60 kg abrakból lesz egy kilo­gramm hús. 20 dkg megtakarí­tás kilogrammonként. És ez 15 000 sertésnél! A ketreces-konténeres tartás a legújabb broilertechnológia. A. naposcsibe műanyag doboz­ba kerül, és csak a vágóhídon veszik ki belőle. Jobb a takar- mányértékesülés, 45 nap alatt készül el 51 helyett, nem törő­dik a szállításnál, 3 épületben nevelik fel 7 ól állományát, és kevesebb gondozó szükséges. — Nekünk ez a technológia kell. Kétszer annyiba kerül, de az üzemeltetésben megtérül. El­mentem a miniszterhelyetteshez, engedélyt kértem, devizát, és mivel új technológia, műszaki fejlesztési támogatóst. Megkap­juk ugyanis vele a licencet is, a ketrecet, a konténert mi is gyárthatjuk. Megígérte, bizott­ság elé viszi és majd szól. Mondom, ez nem jó, nekem most kell, júliusban ezekben az ólakban termelni akarunk. El­mosolyodott: január 22-én meg­kapom a választ. A teljes prog­ram megvalósulásának a mi­nisztérium egyetértése a felté­tele. Pénzt hoz a biológia. Sombe­rek részt vesz a bábolnai SPF- programban. A tenyészcélra szánt malacokat 40 napig in­kubátorban nevelik. A teljesen immun állomány hihetetlenül gyorsan fejlődik, nincs felneve­lési veszteség és jobb a takar- mányértékesiilés. S ezt több ge­neráción ót az utódok is örök- lik. Az osztrák hegyi-tarka mar­hát Holstein-frízzel keresztez­ték. A tejhozam 3600 literről 4200-ra nőtt. „A nyereségesség egyértelmű. Emelkedő tenden­ciában vagyunk, a hozamot a prémiumigényeknek megfele­lően tudjuk növelni.” S ha majd a növelés nem megy tovább és a prémium megszűnik? „Akkor a magas hozam miatt már ön­magában is nyereséges lesz a tej." Pénzt jelent az infrastruktúra. A sombereki tsz 1979-ben fel­építette a 8 tantermes általá­nos iskolát, a napokban adják ót a 100 személyes óvodát. Másfél millióval járultak hozzá mindegyikhez. Tavasszal elké­szül a Dobokát Görcsönnyel összekötő aszfaltút. „Ezt mi fi­zetjük — mondja az elnök. — Mindent támogatunk, ami élet­képes: szolgáltatóházat, öregek napközijét, egészségügyi intéz­ményeket fogunk építeni. Ezek számunkra nevelnek kvalifikált embereket és nekünk tartják meg a fiatalokat.” Itt nem esik ki semmi Jól fizet a melléktevékenység - 60 asszony cipőfelsőrészt ké­szít a Minőségi Cipőgyár­nak - és pénz van a háztáji­ban. 900 hízott bikát és 5446 hízott sertést állíttattak elő ta­valy a háztájiban. 900 bikát három faluban, összesen 1090 házszámmal — Somberekén, Pa- lotabozsokon és Görcsönydobo- kán. Nincs az a nagyüzem Ba­ranyában, ahol ennyit hizlaltak volna. És minden házban 5 disz­nót — átlagosan! De a sláger most a baromfi. 300 000 broilert nevelnek fel az idén. „Ez csak a kezdet, ez a mi negyedik tele­pünk.” Az évtizedek óta üres épületek újra állatokkal vannak tele. A borjút, malacot a gaz­dák veszik a vásáron. A tsz ki­fizeti. Saját bikaborjait is a háztájinak adja át. Takarmányt a tsz ad annyit, amennyi kell — házhoz szállítva. A. naposcsibét a tsz helyezi ki, a technológiát a tsz szerzi be, és az elszámo­lás a kész állat elszállításakor történik. Takács László 26 éves vízvezetékszerelő 17 bikát ne­vel, Réder Antal 86 süldőt. Broi- lernál a legkisebb létszám egy­szerre 1000. És öt turnus van évente. És pénz van az ötletes, a szervezett, a hozzáértő és pre­cíz munkában. Egv baromfitelep hat ólból áll. Egy állomány 7—8 hét alatt készül el. Építettek egy hetedik ólat, ott két hétig - amíg ki­csik - előnevelik a naposcsi­bét három ól számára. A rotá­ció felgyorsult és 6 helyett most 8 turnusban 300 000-rel több pecsenyecsirkét nevelnek fel ugyanazon a telepen. Somberekén mindenkinek megvan a területe, Somberekén minden kapcsolódik egy követ­kezőhöz. Itt nem esik ki semmi. A sertéstelepen 33 ember 50 millió forint értéket állít elő egy baromfitelepen 25 asszony 45 milliót. S a tsz-ben minden férfi és nő több mint ötszázez­ret. Somberekén 54 000 forint az évi átlagkereset. Időben és jól — Semmi különös nem törté­nik nálunk — mondja Gaszler józsef. — Sokszor átgondoljuk, mi az, ami ebben a gazdasági helyzetben nyereséget termel, és mindent időben és jól haj­tunk végre, öt év alatt a ter­melési értéket megdupláztuk, a nyereséget is. 18—22 százalék a nyereségszint átlagosan. — Nem biztos, hogy a következő öt év­ben nem sikerül. Báling József A régiek nyomdokain Alattunk száznegyven méte. rés lyuk tátong, az óriásgép „fedélzete" kissé félrebillent pedig úgy igyekszünk elhe­lyezkedni, hogy a súly egyen­letesen oszoljék el. Nem, a „fedélzet" nem jó kifejezés, hiszen a svéd gyártmányú ak­namélyítő berendezésen in­kább egy léghajó kosarában érezzük magunkat. Deák László, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat petőci bánya­üzemének csapatvezető vájá­ra apró, finom mozdulatokkal próbálja a kosarat az akná­ba engedi, a villamos indító­kor csupán millimétereket mozdul a kezében. önkéntelenül is eszembe jut a szívlapát, a csákány, az­tán a sikoltozó sűrítettlevegős szállítóvitlák a régi bányá­szati szerszámok neveket, ar­cokat idéznek fel: Lendvai Gellért, Hadnagy, Tancsa, Honti Lajos, Nagy Zsig- mond ... Az évek során egy­mást váltották, vagy, éppen együtt dolgozva építették a j bányákat, ki tudná összeszá- I molni a kihajtott bányavága­tok hosszúságát, lemérni a ki­termelt kőzet, az érc súlyát. Két kötélen függ a berende- j zés, az alsó szintjén két nagy teljesítményű, minden szüksé­ges irányban mozgatható fú­rógép Merőben más ez, mint akármilyen típusú más akna- | mélyítő szerkezet, hiszen nincs szállítóeszköze. Ugyanis elő­ször a bányából egy kisebb í szelvényű feltörést hajtottak i Deákék, majd ezzel az ügyes ! géppel lefelé visszabővítik, a kő a bányába hullik, ahonnan csillékkel könnyen kiszállítják. A 71-es számú „Váci Mihály” ifjúsági brigád, a 36-os ifjúsá- ! gi brigáddal együtt védnöksé- ! get vállalt az épülő V-ös bá­nyaüzem néhány fontos lég - útjának megteremtésében. Hatan állunk a kosárban: a fejlesztési részleg munkatár­sai a fúrólyukakat vizsgálják, Deckmann János körletveze- tő-aknász arra ügyel, hogy a lassan süllyedő berendezés el ne akadjon, Solti László, az üzem KISZ-szervezetének tit­kára arról beszél, hogy Deá­kék teljesen újszerű aknamé- lyítési módszert honosítanak meg, amely meggyorsítja, je­lentősen csökkenti a beruhá­zás költségét. Talán negyven méternyit ereszkedhettünk — innen már I nincs kifalazva az akna. A biz- | tosítás is újszerű: befúmak az | előzőleg kibővített akna falá. ! ba, a lyukakba csavarokat he­lyeznek, amelyek vasrácsokat fognak a kőzethez. Erre 6 at- moszférás nyomással be­tont lőnek. Ezért is áll most a munka, a dermesztő hideqet I az itt dolgozó fiatalok úgy ahogy elviselték, még decem­berben is dolgoztak, a beto­nozás azonban már nem megy ilyen hidegben A Mecseki Ércbányászati Vállalat legújabb bányaüze­me és a petőci üzem között tulajdonképpen új szállítóak- ! nát nyernek. A IV-es légak­nát nagy teljesítményű szállí­tógéppel szerelték fel, a fá­radt bányalevegőt pedig majd itt szívják ki, ahol most már felfele szállunk a kosárral. A DEÁK csapat kétfelé van oszt­va, kilencen lenn a bányában egy szovjet feltöréshajtó be­rendezéssel a nap felé törnek, a többiek pedig itt visszafelé aknává bővítik a négy négy­zetméternyi lyukat. Persze az 1100 méternyi bánya különbö­ző mélységeiben, egymás aka­dályozása nélkül folyik a mun­ka. Valósággal vckít a napfény, amint ismét a napszintre érünk. Csikorog csizmánk a hóban, szinte leheletünk is megfagy, de már a csapat másik mun­kahelyéről beszélünk, ahol több, mint 40 fok a kőzethő­mérséklet, a lefolyó vizek szin­te pillanatok alatt párává vál­nak. Csak gumiruhában lehet dolgozni. A légaknában most még ti­zenkétezer köbméternyi leve­gő ömlik percenként keresztül, sisakunkat erősen kell tarta­ni, amikor a szívótorok mellett elhúz lefelé a kas. Pillanatok alatt izzadni kezdünk, szinte száz százalékig párával ter­helt a levegő. A IV. szintig ereszkedünk. Az aknától nem messze van Deákék másik munkahelye. ötszáznegyven méternyi lyuk tátong alattunk, fenn a feltöréshajtó padozat­ban most hárman szoronganak. Ez a ketrecforma gép a biz­tonsági berendezés, a másik, a munkapad fenn van, a fel- j törés tetejét tartja míg itt lenn a vezérlánc meghibásodott darabját cserélik. Iszonyúan ne­héz munka. A kaucsuk ruhák­ban bepárlik a levegő, mo- j zogni is alig lehet benne, j Alattunk olyan mélység, hogy j a kirobbantott kő liszt finom- j ságúra őrlődik, mire lezuhan. s A harmincegy esztendős Kiss | István szakvezető vájár kínló- j dik a szerszámokkal, társai ; most alig-alig tudnak segíteni j neki_A ketrec most csaknem I vízszintesen áll a pályán, ép- I pen ott tört ki a vezérléc fo- j gaskereke, ahol függőlegesbe j fordul. Felettük úgy számítom | talán háromszáz méterre a I mór kibővített akna. Deák < Lászlótól hallottam, hogy ami- I kor csapatvezetőnek kinevez­ték, és az új technikai beren­dezést rábízták, néhány régi j bányásztól meg kellett válnia. Voltak akik a lapáthoz értet­tek, itt azonban teljesen mást ! kell csinálni. Voltak akik fél­tek, nem bíztak a liftként ma­gasra kapaszkodó feltöréshaj- J tó padozatban. Eredetileg j nyolcvan méter volt a leg- i hosszabb feltörés, amelyre a gépeket szerkesztették. Decn kék már 200 méternél hosz- • szabb feltörést is kihajtottak, j Az üzem vezetője azt mond- ; ja: Deákékra nemcsak ezt a i fontos munkát bíztuk, hanem ; a munka propagandáját is. Ha nem sikerült volna megho- j nosítani, ha az emberek fél- ] tek volna tőle, ha mindenki j megszökött volna a korszerű bányművelés egyik formája szenvedett volna vereséget. Szerencsére nem ez történt. Kétszer a „Vállalat kiváló bri­gádja” címet nyerték el, nem­régiben megkapták a KISZ KB-díját, Ez amolyan fiata­lok állami díja — 30 ezer fo­rint jutalommal jár. A három sárgaruhás bá- | nyász visszamászik a ketrecbe, működésbe lép a hidraulikus j berendezés, a feltöréshajtó padozat ismét felfelé kapasz­kodik. Mit talál még ki az em­ber .. .? Lombosi Jenő HÉTVÉGE 3.

Next

/
Thumbnails
Contents