Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-17 / 16. szám

Dunántúlt fíapio 3 T981. január 17., szombat Kezdődik a liászprogram Önálló a Mecseki Szénbányák I98l-re 30 ezer tonna többlettermelést vállalnak Uj utakoii d háztáji Paradicsom és hibrid kukorica Megmozdult a föld a Mecse­ki Szénbányáknál. A szó leg­szorosabb értelmében is igaz ez. hiszen az elmúlt esztendő­ben 95 000 tonnával túlteljesí­tették széntermelési tervüket, brikettből pedig 20 000 tonná­val termeltek többet, mint azt az 1980-as év elején felada­taikban meghatározták. En­nek, de főként a gazdálkodás terén elért eredményeiknek, a minőség, a termelékenység ja­vulásának köszönhetően 22 millió forint nyereséget értek el. Ellátták a nagy­fogyasztókat Persze, önmagában ez Ba­ranya legnagyobb és hazánk egyik legjelentősebb vállalatá­tól minimálisan is elvárható eredmény. A Mecseki Szénbá­nyák terveiben azonban az el­múlt esztendőben a költségek olyan tetemes mértékű növeke­désére számítottak, amelyek mintegy 28 millió forintos vesz­teség árnyékát vetették az el­múlt évi gazdálkodásra. A gép- és energiabeszerzési költ­ségek, a bérek emelkedése is kevés optimizmusra adott okot, tény azonban, hogy a vállalat korlátozott mértékű önállósága is közrejátszott a pesszimista nyereségfeladat meghatáro­zásában. Mielőtt az önállóság­ról részletesebben szólnánk (mint azt a tömegkommuniká­ciós eszközök rövid hírben már közzétették: 1981. január 1-től megszűnt a Magyar Szénbá­nyászati Tröszt, a Mecseki Szénbányák önálló vállalat), az elmúlt esztendő néhány ter­melési adatát részletesebben is ismertetjük. A széntermelési terv túlteljesítésének köszönhe­tően valamennyi nagyfogyasz­tót a szerződésekben megha­tározott mennyiségen felül is ellátták szénnel, miközben a létszámuk a vártnál is gyor­sabban csökkent, éves átlag­ban 216 fővel kevesebb volt a fizikai létszám, mint tervezték. A jövő bányaterületeit bizto­sító és a napi termeléshez szükséges vógathajtás az ere­deti elképzeléseknek megfe­lelően 38,5 kilométer volt. OJ Önállóan, nagyobb felelősséggel összüzemi teljesítményben 3 százalékkal sikerült az erede­tileg tervezettnél magasabbat elérni, fejlesztésre viszont 116 millió forint hiányzott a terve­zett és a szükséges összegből. A Magyar Szénbányászati Tröszt tehát megszűnt, tatabá­nyai központtal két szervezet alakult helyette: az egyik a Szénbányászati Koordinációs Iroda, amelynek elnöke Seregi János, a tröszt korábbi vezér- igazgatója, a másik pedig a Szénbányászati Információs Iroda, igazgatója dr. Halász Tibor. Ezenkívül megalakult a magyar szénbányászati válla­latok igazgatói tanácsa, amely a kilenc vállalat vezérigazga­tójából, illetve igazgatójából áll. Ezek működését, feladatait a következő hónapokban is­mertetjük, most elsősorban a Mecseki Szénbányák működé­sének néhány új jellemzőjét kívánjuk elemezni. Mint az írás első mondatá­ban említettük: megmozdult a föld a Mecseki Szénbányáknál. Ebben az évben ugyanis megkezdődik a liászprogram, amelynek értelmében az 1990- es esztendők elején 900 000 tonna közvetlenül kamrába tölthető kokszszén-koncentrátu- mot kell termelniük, amelyhez tíz év alatt 19 milliárd forintos fejlesztést kell megvalósítaniuk. A paksi atomerőmű beruházá­sa után, léptékben attól nem messze elmaradva, hazánk má­sodik legnagyobb állami be­ruházása lesz ez. Talán a mun­ka nehézségi foka is hasonló, hiszen ezt az óriási mértékű programot növekvő termelés mellett kell megvalósítaniuk. Az önállóság egyik lényeges vonása éppen a fejlesztési programmal függ össze, hiszen a vállalat a jövőben közvetle­nül a Pénzügyminisztériummal és a Magyar Nemzeti Bankkal áll szemben, sokkal nagyobb mértékben lesznek felelősek minden pénzügyi kérdésben és gazdálkodási tevékenységben. A Nehézipari Minisztérium megszűnése után szinte termé­szetes követelmény, hogy az ágazati felügyeleti szervhez ezer szállal kötődő vállalatok a jövőben nagyobb önállóság­gal rendelkezzenek. Az új Ipari Minisztérium ugyanis nem vál­lalkozhat arra a szerepre, hogy a korábban három tárcához tartozó sokszáz vállalat leg­apróbb lépései felett gyám­kodjon. Felkészülten A Mecseki Szénbányák fel­készült az önállóságra: kialakí­totta a főosztályokat, létrehoz­ta az árosztályt, szociálpolitikai osztályt. A vállalat a meglévő szellemi kapacitásából az ön­állósághoz szükséges rendszert létrehozta, felkészítette. Most folyik a fejlesztéshez szükséges irányító szervezet létrehozása. A hatvanas évek végéig ko­moly távlati fejlesztési és be­ruházási szervezetekkel rendel­kezett a Mecseki Szénbányák, közben azonban leépítették, ugyanis évi 150-200 milliós fej­lesztéshez nem volt szükség a korábbi létszámra. 1981-től évi 700 milliós, 1982-től viszont lehetséges, hogy már 1,5 mil­liárdos évi beruházási progra­mot kell megvalósítaniuk, eh­hez most a kissé megmereve­dett szellemi kapacitás robba­násszerű megmozdulására lesz szükség. Én nemcsak erre. Mi­ként Tolna megye egész gaz­dasági szervezete, az ország számos nagy és kis vállalata, politikai és állami szervezete az atomerőmű építésének segí­tését elsőrendű feladatának te­kinti, a Mecseki Szénbányák­nak is érezniük kell hasonló támogatást. Hétszáz mázsás paradicsom­termés Az egész család összefog a munkában 99 Ötvennégyezer forint tiszta jövedelem egy holdról A mozsgói termelőszövetkezet három évvel ezelőtt adta ki tag­jainak a paradicsom termeszté­sét először harmados művelés­be, tavaly pedig már a kon­zervgyárnak átadott teljes mennyiség a háztájiban termett meg. Mi késztette arra a veze­tést, hogy ily módon oldja meg szerződésben vállalt kötelezett­ségét? S ha már e kérdést fel­tettük, illik megjegyezni azt is, hogy tavaly a hibrid kukorica egy része is így termett meg a mozsgói határban. — Termelőszövetkezeti szin­ten huszonnégy és fél hektár volt a paradicsomterület — ad­ja az első információt Olbei Mihály növényvédő agronómus. — A csertői, a somogyapáti te­rületen és a mozsgói körzetben megközelítőleg száz tagunk kö­. tött szerződést tavaly az év ele­jén, hogy háztájiban termeli meg a paradicsomot. Több oka volt annak, hogy a vezetés a háztáji termelés mellett döntött. Először is: az ezerötszáz terme­lőszövetkezeti tag legalább fe­le nyugdíjas illetve járadékos, másodszor a mi domborzati vi­szonyainkat tekintve, nem al­kalmazható gépesített paradi­csomtermesztés. Úgy gondolta a vezetés, hogy a háztáji föl­dön nem csupán a tagok, ha­nem azok családtagjai, a ro­konság is segédkezik majd a munkákban és a szedés után az elszámolásnál mindenki megtalálja a számítását, nőnek a családi bevételek. — Mi már az első évtől kezdve, hogy a termelőszövet­kezet harmadba kiadta a föl­det, Kissnével együtt vállaltuk a paradicsom termelését — mondja Haris Jánosné, a kerté­szeti brigád tagja. — A palán­tákat a termelőszövetkezet ne­velte és a gazdaság látta el A vállalkozás eredményességét a növényvédelemmel kapcsola­tos munkákat is. — Ránk a kapálás, a sze­dés és a kocsira való felrakás várt — szól közbe Kovácsné. — Be is kalkuláltuk a családta­gok szabadságát. Mi először vettük ki így a háztájit és meg­érte. — Számunkra is kifizetődő volt — mondja Harisné. — Az egy hold után több mint ötven­négyezer forint volt a tiszta jö­vedelmünk, miután a gazdaság levonta a felmerülő költségeket. A kétszeri kapálást, a két-há- romhetenkénti szedést is figye­lembe véve, körülbelül hatvan tízórás munkanapnak megfelelő időt töltöttünk a paradicsom­földön. — Legtöbbet a szállítás miatt idegeskedtünk — szólal meg Kiss Tiborné. — Tavaly a Szi­getvári Afész vállalta a reke­szek és a szállítójárművek biz­tosítását, végül is nem győzte a behordást, sokszor álltunk re­keszhiány miatt. így a termelő­szövetkezet kénytelen volt segí­teni járművel is. Azt nem tud­juk, hogy az idén hogyan lesz. Csak szervezettebben oldják meg! — Tavaly jól fizetett a para­dicsom, egyes területeken az átlag elérte a hétszáz mázsát — emlékezik az elmúlt eszten­dőre ölbei Mihály. — Kecske­méti jubileumot és Kecskeméti négyszázast termeltünk, de úgy tudom, hogy a konzervgyár a léparadicsomról ót kíván térni a salátaparadicsom feldolgozá­sára, illetve termesztésére. Előbbit jobban kedvelik az asz- szonyok: érthető, mert köny- nyebb a szedése. Az első osz­tályú léparadicsom kilójáért egykilencvenet fizettek, a salá­taparadicsomért pedig kettő- ötvenet. Szerintem, ha idén ki­dicsérik az asszonyok sebb területen is termeljük a salátaparadicsomot, a jövedel­mezősége jó, így a bevételek nem csökkenhetnek. Érdemes egyébként megjegyezni, hogy míg korábbon három—öt má­zsa volt a napi szedési teljesít­mény egy főre, most, hogy a háztájiban termelünk, az nem­egyszer elérte a tíz mázsát is. A gazdaság különben nem nyert az „üzleten", a végső el­számolásnál levontuk a palán­ta, az ültetés? az ekézés, a vegyszerezés és a szállítási költ­ségeket. Ezzel együttvéve azt hiszem mégis megéri, mert kö­telezettségeinket teljesítettük, és a tagok nagyobb jövedelem­hez jutottak többletmunkájuk­kal. Patkó László: Harminc napot dolgoztunk harminchatezer fo­rintért A hibrid kukorica háztájiban történő termelésével — igaz mindössze húsz hektáron — tavaly próbálkoztak először. Itt is a már elmondott szempontok vezérelték a termelőszövetkezet vezetését. Közel ötvenen vállal­ták e munkát, a somogyapáti kerületben kijelölt táblán. Az ötven ember egyike volt Patkó László.- A vetést és a gyomirtást a gazdaság végezte el, az ide­genelés — az átlagtól elütő fajták kivágása —, a gazoló- kapálós, a címerezés, a faty- tyazás és a szedés volt a mi dolgunk. A szarvasi SC 369-es fajta jól fizetett, a holdankénti átlag csövesen tizenhat—hu­szonhárom mázsa volt. Mivel a feleségem is tsz-tag, így nyolc­ezer négyzetmétert vehettünk ki. Négyen kapáltuk meg és címe­reztük. Ha pedig a szedést is figyelembe veszem, megközelí­tőleg harminc munkanapot dol­goztunk a harminchatezer fo­rintért. Búcsúzóul azt mondja Patkó László: — Jónak tartom a háztáji földek ilyen jellegű hasznosítá­sát. Remélem idén sem lesz másképp. Salamon Gyula Lombosi Jenő Műanyag és színesfém Az 1981-es év új feladatok elé állítja a Ganz Műszer Művek vajszlói alkatrészgyá­rát. Ugyanis a Gödöllői Árammérő Gyár - amely ed­dig szintén a Ganz Művek egysége volt — január 1-től önálló ^vállalatként működik, így az eddigi kooperációs feladatait (a Közlekedési Mű­szergyár és az Elektro Készü­lékek és Mérőműszerek Gyá­ra részére gyártott alkatrészek gyártását) a vajszlói gyár ve­szi át. Ennek következtében két új technológia települ át folya­matosan Baranyába, mégpe­dig a hőre lágyuló műanyag fröccsöntés és a színesfém présöntés. Az előbbi feladatot a jelenlegi munkásgárdával el tudják végezni, a színes­fém présöntéshez azonban új szakembergárdát kell majd kinevelni. m Uj termékek gyártása kerül Vajszlóra Az új gépek az év folya­mán folyamatosan érkeznek Vajszlóra, amelyeknek egyelő­re a meglévő épületekben szorítanak helyet. Remélik azonban, hogy a későbbiek­ben lehetőség nyílik majd je­lentős bővítésre is. Mikor öt évvel ezelőtt el­határozták, hogy gyárat tele­pítenek az Ormánság egyik nagyközségébe Vajszlóra, és főként mikor a munkások többségét eddig háztartás­ban, vagy legfeljebb mező- gazdaságban dolgozó nők köréből toborozták, bőven vol­tak aggodalmaskodók. Kétsé­gesnek tartották, hogy ezek az asszonyok képesek lesznek majd méretpontos alkatrésze­ket gyártani, olyanokat, ame­lyeket különböző elektromos műszerekbe építenek majd be. Nos, a vajszlói gyár bizo­nyított: előbb vált felnőtté, mint ahogyan arra előzőleg számítottak, pedig csak má­jusban lesz ötéves. Ahogyan a gyár igazgatója mondta, az elmúlt évet már a teljes talp- raállás évének lehet nevezni. Az 1980-as év termelési tervét ugyanis 106,5 százalékra tel­jesítették, mégpedig keve­sebb létszámmal, mint amire eredetileg számítottak. Külö­nösen jelentős volt az auto­mata forgácsolóüzem ugrás­szerűen megnövekedett ter­melési eredménye. Valószínűleg a jó ered­ménynek köszönhető, hogy újabb feladatokkal bízták meg a fiatal gyárat. S. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents