Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-14 / 13. szám
1981. január 14., szerda Dunántúlt napló 5' Torlószelepek Trabanthoz, Wartburghoz Február végéig ötezer darab, a kétütemű motorok kipufogócsövére helyezhető, úgynevezett torlószelepet készítenek Trabant és Wartburg személygépkocsikhoz a Debreceni Finommechanikai Vállalatnál. A Közúti Közlekedési Tudományos Kutató Intézetben a torlószelep vizsgálatakor megállapították, hogy alkalmazásával egyenletesebbé válik a kétütemű motorok alapjárati fordulatszáma, s a negyedik sebességi fokozatban is jobban gyorsul az autó. A gépkocsik kipufogócsövére szerelhető, a kipufogógázok által szabályozott nyílású szelepek használatával kedvezőbb lesz a gépkocsik vezethetősége is: már 35 kilométeres óránkénti sebességnél negyedik fokozatba lehet kapcsolni, s a gépkocsi rázkódásmentesen gyorsul tovább. A torlószelep alkalmazásával mintegy 5 százalékos üzemanyag-megtakarítás érhető el. A zene öröm, a zene mindenkié Takaroson felöltözött szakmunkásképzős diákokkal telt meg tegnap délelőtt a Pécsi Nemzeti Színház nézőtere. A részükre több éve megindított hangversenysorozat Programzene és oratórium című előadására jöttek el két előadáson 1200-an, hogy meghallgassák a gondolat elindítója és apostola. Pécsi Géza tanár úr műsorvezetésével a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertjét. A gondolat: - megismertetni zenei alapfogalmakat, elhívni a koncertterembe és ott zenei élményben részesíteni a szakmunkástanulókat, s ezzel rávezetni őket a zenehallgatás örömére — nyilván nem új olvasóink előtt. Több ízben foglalkoztunk vele, s legutóbb, ősszel a Magyar Televízió dokumentumműsora, a pécsi sportcsarnokbeli hangverseny révén szerte sugározta „a zene mindenkié" eszmeiségét. Különös tekintettel arra a — Baranya kivételével — országos vágyálomra: vajh, ha az érzelmi nevelés, a művészettel való nevelés részei lehetnének ezek az ifjúsági koncertek az ország valamennyi szakmunkásképző iskolájában! A mi- nisztériális főember szavaiból és lekezelő modorából viszont arra juthattunk ebben a tv- műsorban, hogy ez az igény bizony egyelőre „maximaliz- mus", a minisztérium legfeljebb ajánlhatja a módszert. .. A módszer pedig: a szakmunkástanulók szakszerű, élvezetes, élményszerű előkészítése a koncertekre, osztályfőnöki órákon (kétszer egy évben), már többféle hivatalos fórumot is megjárt azóta. Pécsi Géza magnószalagos illusztrációanyaggal, kézikönyvszerű brosúrával olyan módszert is kidolgozott, amelyikkel élő koncert nélkül is élményt lehet nyújtani diákoknak, a zenehallgatás titkainak feltárásával. Baranya pedig a megyei tanács és az Országos Filharmónia támogatásával példát adott: mégsem maxi- malizmus, ha évente kétszer mintegy ötezer szakmunkás- tanuló részére jól előkészített műsorszerű koncerteket rendeznek. Nagy kár, hogy bár Miskolcon és Szolnokon a baranyai példa nyomán voltak ugyan hasonló kezdeményezések, országosan ez az ügy a két minisztérium összevonása után jobban egy helyben topog mint valaha. Pedig mint a tv-műsorból értesültünk: Magyarországon egy kis jóakarattal 168 000 szakmunkástanuló hallgathatná meg ezeket a koncerteket, kellő előkészítéssel (ahol van, szimfofikus előkon- certtel, ahol nincs, gépzenével) - a mostani kb. nyolcezerrel szemben ... Visszatérve tegnapi helyszínünkre, én úgy éreztem, hogy ennek a 628 tanulónak (az első előadáson) valóban élményt adott az oratóriummal és a szimfonikus költeményekkel való ismerkedés: Breitner Tamás vezénylésével a zenekar önfeledt, s a nemes célt, a gondolatot is ótérző játéka. A műsorban, Haydn Évszakok, Vivaldi Négy évszak c. műveinek egy-egy részletével (Nagy Gábor, illetve Gyermán István szólójával), majd Smetana Moldva és Liszt Les Preludes c. alkotásainak előadásával, az utóbbi két a teljes mű elhangzása előtt a főtémók különböző hangszercsoportokon való megszólaltatásával a közönség olyan alapfogalmakkal ismerkedett, mint szimfónia és szimfonikus költemény közötti különbség; az ária, a programzene stb. (Az operával, szonátával, balettel, szimfóniával már korábban találkoztak.) Egy-egy szép Liszt-lemez (Les Preludes) volt a jutalom a helyes válaszért. De mindennél többet ért látni a szemükben és tekintetükön azt a beléfe- ledkező figyelmet, amit egyedül a művészi szépség nyújthat. Ott éreztem a gondolatot, ami Kodálytól indult el: ,,Nem lehet igazán boldog ember az, akinek nem öröm a zene .. (w. e.) A tárgyalóteremből A Szegedi Megyei Bíróság gazdasági bírság megfizetésére kötelezte a Szegedi Építőipari Szövetkezetét, mert az — jogszabályba ütköző módon — árdrágítással és más meg nem engedett úton megrendelőinek kárára jelentős anyagi előnyökhöz jutott. A visszaélésekre a Szegedi városi Tanács V. B. ipari osztálya 1979. június és július hónapokban tartott órellenőrzése alkalmából derült fény. Ekkor állapították meg, hogy a szövetkezet egyes üzemrészeinél kétszeresen számoltak fel bérpótlékokat, kiegészítő fizetéseket. Kiderült, hogy épületszigeteléseknél nem használtak így közlekedünk mi Rongálunk? Rongálgatunk? Vandál kezek - megcsúfított jelzőtáblák Alakjáról óhatatlanul is az a kedvenc, általam túrós bátyúnak ismert sütemény jutott eszembe. Felhajtott, a tetején találkozó széleivel Pedig nem túrós bátyú ez, hanem egy oszlopra rögzített, fejmagasságban lévő közlekedési tábla, amelynek csücskeit azonban a süteményhez hasonlóan behajlították. Virtus? Erőfitogtatás? Jó éjszakai hecc? Talán szíve választottjának akart ezzel imponálni, vagy a haverok elismerését kivívni? ördög tudja, kit mi motivált akkor, amikor tettét elkövette. olyan gépeket, amelyeket a munka árkalkulációjánál beszámoltak és ezzel megsértették a költségvalódiság elvét. Jogszabályt sértettek azzal is, hogy dolgozóinak egyes szociális szolgáltatások, például fürdő, öltöző hiánya miatt külön „kárpótlást" fizettek, és ezt az összeget szintén a megrendelőkre hárították. A szövetkezet így összességében mintegy 1 800 000 forint jogtalan anyagi előnyhöz jutott. Ebből időközben 828 000 forintot visszatérített megrendelőinek. A bíróság azonban Csak Pécsett mintegy 4000 közlekedési jelzőtábla áll a forgalom szolgálatában. Ebből a négyezerből azonban több száz megcsonkítva, meghajlítva, letördelve árválkodik az utcasarkokon, a kereszteződésekben. Azért, mert valakinek, vagy valakiknek nem tetszett, hogy azok sértetlenek, éppek, színesek, új- szerűek. Egy háromszögletű tábla 662, egy köralakú 782, egy hatszögletű 748, egy négyszögletes pedig 672 forintba kerül a teljes összegű jogtalan anyagi előnyt tartotta szem előtt az ügy elbírálásánál. Méltányo- lást érdemlő körülményt nem vett figyelembe azért sem, mert a szövetkezetét hasonló ügyek miatt korábban már két alkalommal büntették. A Szegedi Megyei Bíróság mindezek alapján két és fél millió forint gazdasági bírság megfizetésére ítélte a Szegedi Építőipari Szövetkezetét. Kötelezte ugyanakkor a szakértői díj, az eljárási illeték és egyéb költségek megfizetésére is. Az ítélet jogerős. — tartóoszlop nélkül, ami plusz 1200 forint kiadás. így hát nem is lehet csodálkozni, hogy a végösszeg nagy: tavaly például a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatnak több mint 50 000 forintos kárt okoztak a hajlítgatók, akik miatt 30 táblát kellett kiselejtezni A KPM Pécsi Közúti Igazgatóság veszteséglistáján átlagosan évi 400 000 forintos tételt jelent az optikai műanyag vezetőoszlopok megrongálása, a másra nem használható fényvisszaverő fóliák letépése, a táblák meg- hajlítása. A kár anyagiakban is mérhető, de ami legalább olyan fontos, a balesetveszély is /fokozódik a felelőtlen éjszakai mutatványosok keze nyomán. Keddi közlekedési őrjáratunk során ezeket a megrongált közlekedési jelzőtáblákat figyeltük. Van belőlük éppen elég. Pécs- szabolcstól a sörgyárig a Halász utcától a város túlsó végéig se szeri, se száma a „füleinél" fogva behajlított háromszögeknek, „négyszögesített" köröknek, sarkaitól megfosztott négyzeteknek. Lapunk tegnapi számában Óvjuk útjainkat címmel cikk jelent meg az útfenntartás országos gondjairól. így szomorú példák egész során keresztül a milliárdos károkozásokról esett szó Pécsi körsétánk tanúsította: ilyen módon duhajkodók, erőművészek mifelénk is akadnak. Sajnos. És ami figyelmeztető: egyre többen vqnnak. Ez még- inkább SAJNOS. H. L. Két és fél millió forint gazdasági bírság megfizetésére kötelezték a Szegedi Építőipari Szövetkezetét Rádió mellett- -. Szerződésszegés... ...Tessék csak megfigyelni, mit mondott egyik állami gazdasági vezető — valahol a Bükk-hegység vidékén — a rádió riporterének: „Mi megnéztük munkajogi szempontból az ügyet, majd a szakszervezettel egyetértésben hoztuk meg a döntést...” A riporter - természetesen firtatta a dolgot, hiszen egyenesen ezért utazott a rádiótól a hegyek közé — de a gazdaság képviselője szenvtelen, monoton stílusban csak hajtogatta a magáét, hivatkozva átszervezésre, vállalati jogászra és mit-tudom-én-mire- nem, csak mondta ... csak mondta, oly mérhetetlen ko- noksággal, hogy szinte fel- jajdultam: „Úristen, adott-e igazat valaha is bárkinek ez az ember?" A történet akkor kezdődött, amikor egyik helyi vendéglátó vállalat — nem tudni, mi okból, de ezúttal nem is lényeges — egyik éttermét átadta állami gazdasági kezelésbe. A szerződés megkötésekor a gazdaság átvállalta a személyzetet, többek között a konyhán és egyéb beosztásban dolgozó asszonyokat is. Egyébként ez a vendéglátó vállalat kikötése volt, mondván, hogy ha a gazdaság nem tart igényt a dolaozókra, ŐR — saját berkeikben — mindenképpen elhelyezik az asszonyokat, tehát semmiképpen nem kerülnek utcára. Dehát erről szó sincs, a munkaerőre szüksége van a gazdaságnak. Meg kell hagyni, igazán szép gesztus mindkét fél részéről, hogy ilyen megkülönböztetett figyelemmel kisérik a dolgozók sorsát. Meddig? Nem egészen egy hétig. A gazdaság ugyanis felmondott az asszonyoknak „átszervezés" címén. Az étterem dolgozóit — enyhén szólva — kellemetlenül érintette a gazdaság döntése, részben mert a környéken más munkaalkalom nincs, abban a faluban pedig, ahol élnek családjukkal, egyáltalán reményük sincs arra, hogy állásba kerüljenek. Nem egy közöttük öt-hét éves törzs- gárdatag, nyilván ragaszkodnak korábbi munkakörükhöz, még akkor is, ha a „gazda" változott. És egyáltalán: becsapták őket. Ezért fordultak a rádióhoz, s a rádió ezért kereste fel a gazdaság vezetőségét és ebből kifolyólaq hangzott el e fenti nyilatkozat. S ez a nyilatkozat mindenképpen elgondolkoztató. Jogügyi szempontból sima az ügy? Nem tudom, hogy a gazdaság jogásza milyen munkaügyi „cikkelyek" alapján biztatta a vezetést a döntésre. Félő, hogy talált egy „kiskaput” — mert hol nem található?! — ha kenyéradó gazdája igazát illő megtámogatnia. Pedig ugye, a ioaásznnk pártatlanul kell állást foglalnia az ügyekben, a törvényesség védelme alapvető kötelessége méq akkor is, ha esetenként ezzel nem nyeri el főnökeinek áradó tetszését. Márpedig itt törvénysértés történt eleve akkor, amikor a szerződésben foglalt pontok bármelyikét is megszegték. A „kiskapu" ugye a mindenható „átszervezés” volt, amelyet mintegy keménykalapként akkor és annak húznak a fejére, amikor és akinek akarják. És a szakszervezet? Ugye, nemrég zajlott le a szakszervezeti kongresszus. És, ha valahol, hát ott aztán elhangzott némely fogalom, hogy mást ne mondjak, ez is: a dolgozók érdekvédelme. Meg üzemi demokrácia. Meg a dolgozók megbecsülése. Aszóban forgó gazdaság szakszervezeti bizottsága mindenesetre egy súlyos következményekkel járó szerződésszegés mellett bábáskodott. örülök, hoqv nem náluk fizetek tagdíjat. Mert megvonnám tőlük. Rab Ferenc
