Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)

1981-01-13 / 12. szám

1981. január 13., kedd Dunántúli napló 5 Téli gépjavítás a tsz-ekben (Folytatás az 1. oldalról) biztosításával. A nyugati alkat­részeket is a KSZE szerzi be. Az alkatrész Szalántán sem gond. Decemberben 5,5 millió forint értékű alkatrészt vásároltak s saját raktárukat teljesen feltöl- tötték. Azt viszont elmondták, hogy 1 millió forinttal drágáb­ban vásárolták meg az alkat­részeket, mert a nyugati gé­pekhez van alkatrész, de az ára nagyon magas. A két megkérdezett tsz hely­zete jobb az átlagnál. A gyen­gébb pénzügyi évet záró tsz-ék múlt év őszén már nem tudtak alkatrészt vásárolni. Most, hogy januárban újra megnyíltak a hi­teleik, már vásárolhatnak, de nincs mit. December 31-i for­dulónappal a budapesti MEGÉV alkatrészraktára teljesen üres volt. A Baranya meqyei AGRO- KER-nél Molnár Béla, az alkat- részosztály vezetője, tegnap kérdésünkre elmondta, hogy az 1981-re a tavalyinál 30 millió forinttal több, összesen 250 mii. lió forint értékű alkatrészt ren­deltek A megrendelést még 1980 júliusában feladták. Az 1981 első negyedévi szállítások visszaigazolása azonban a mai napig nem történt meg. A ha­zai gyártók, a szovjet, a cseh­szlovák és az NDK-beli szállí­tók március 31-ig vagyis az első negyedév véqéiq minden bizony­nyal leszállítják a megrendelt alkatrészeket. Január vége, feb­ruár eleje előtt azonban komo­lyabb tételek beérkezése nem várható. Mindez azt jelenti, hogy a ba­ranyai termelőszövetkezetek több mint 2000 darabos trak­torállományának nagyobb ré­szét február folyamán, tehát mindössze egy hónap leforgá­sa alatt kell az idén megjaví­tani, a márciusban már megin­duló tavaszi munkák kezdetéig újra üzemképes állapotba hoz­ni. Rné Munkásőrök évzáró­évnyitó egységgyűlése A Mecseki Szénbányák Stein­metz Miklós munkósőregységé- nek híradó raja Varjas József vezetésével ismét — immár ötö­dik alkalommal — elnyerte a megye legjobb híradó szakal­egységének járó címet, vándor­zászlót és oklevelet. A vasárna­pi ünnepélyes évzáró—évnyitó egységgyűlésen — melyet Pé­csett, a POTE aulájában tar­tottak - a szenes munkásőrök a Stein Henrik vezette szakaszt és a Terkovics Ferenc vezette századot is megtapsolták, mint az egység legjobbjait. A mun­kásőrök szocialista verseny­mozgalmában az elmúlt kikép­zési évben is szép eredmények születtek a napi munkában, a szolgálati feladatok ellátásá­ban, a közéleti tevékenység te­rén, nevükhöz fűződik a Pintér­Közgazdasági könyvújdonságok 1981-ben kert helyreállítása is, ahol sza­bad idejükben sokan és sokat dolgoztak. Az egységgyűlés hangulatát a szénbányász zenekar, Horváth István színművész szavalata, az úttörők köszöntése és piros szegfűi tették ünnepélyessé. Tóth Tibor egységparancsnok Vass István megyei munkásőr parancsnokhelyettesnek és dr. Schwarcz Józsefnek, a Mecseki Szénbányák pártbizottsága tit­kárának jelentette, hogy az egységgyűlés felsorakozott, majd értékelte az elmúlt évi tevékenységüket és vázolta az ez évi feladatokat. Az élenjárók közül a Kiváló Parancsnok kitüntetést 7, a Ki­váló Munkásőr jelvényt 18 mun­kásőr kapta meg. A Szolgálati Érdemérem kitüntetést 20 év után öt, 15 év után harminc, 10 év után tizennyolc, a Mun­kásőr Emlékérmet és Emlékla­pot összesen 32 munkásőr vet­te át. Hétfő esték a Ságváriban A Hétfő esték a Ságváriban sorozat keretében tegnap a Ba­ranya megyei KISZÖV és MÉ­SZÖV támogatásával működő, közös fenntartású, Kiváló együt­tes címmel rendelkező csopor­tok, a művészeti együttesek lépték színpadra. A bemutató esten a mecseknádasdi német nemzetiségi táncegyüttes; a hosszúhetényi hagyományőrző népi együttes, valamint a pécsi ÁFÉSZ Janus Panomius női kara adta elő műsorát. Képünkön: a mecseknádasdi német nemzeti­ségi tánc együttes látható. Fotó: Proksza L. Ideiglenes helyen az OFOTÉRT Megszépül a Kossuth utcai szaküzlet Scarpia: Németh József Tosca-felújílás Pécsett Scarpia ismét Pécsen .. . Mint hírül adtuk, Németh Jó­zsef — két és fél évi külföldi szerződés után — Pécsre érke­zett, s tegnaptól a Tosca-fősze- repet énekli. A pécsi közönség szívesen emlékszik arra az öt évre, amit a színház operatár­sulatánál töltött. Színészi egyé­nisége, kulturált, szép zengésű baritonja sok örömet okozott szerepeiben Bajazzo: Tonio; Don Juan; Don Carlos: Posa márki; Figaro házassága: Fi­garo és sok más, legutóbb a Tosca Scarpiája). Szerződése 1978-ban az Augsburgi Városi Színház (NSZK) operatagoza­tához szólította. Azóta megsza­kítás nélkül ott énekelt, mind­eddig. A tegnap esti előadás előtt néhány percre megkeres­tük öltözőjében. Mindenekelőtt ottani szerepeiről kérdeztem. — Egész éves szerződéssel hívtak — mondta —, s mindjárt három szerepet kaptam. A Si­mone Boccanegra címszerepét, az Otelló lógóját, valamint a Bajazzo és a Parasztbecsület baritonszerepét. Az utóbbi ket­tőt nyáron, szabadtéren éne­keltem az ottani nyári színház műsorában. A második évad­ban Csajkovszkij Pick Dámá­jában Tomszkijt, Verdi Nabuc- co-jának címszerepét, s Pucci­ni Köpenyének Marcel-jét éne­keltem; az idei évadban pedig Berlioz Faust elkárhozásában Mefisztót, ezenkívül az előző évad két szerepét. Más felada­tot most nem kaptam .. . — Nyilván ennek köszönhető, hogy régi szerepét énekelheti most a Toscában . . . — Igen. A szegediek is hívtak erre a szerepre, de természete­sen Pécs elsőbbséget élvez. Most tíz előadásban éneklem itt Scarpiát januárban és feb­ruárban, közben egyszer vissza­megyek Augsburgba a Faust előadásaira, illetve előtte pró­bálni. — Komolyan veszik a késést? — Nagyon. Általában igen erőteljes a fölkészülés min­denben, erősebb a fegyelem is . . . És azt a pedantériát, ami ott tisztaságban, pontosság­ban megnyilvánul I. .. — Milyen az augsburgi kö­zönség? — Nézze, engem általában a kritikák jól fogadtak, kivéve a Nabuccót. Az Augsburger Allge­meine Zeitungban egy hölgy alaposan „levágott”: nem ta­láltam meg a lényegét, ott ál­lok a figura mellett stb. . . . Csak azért bántott, mert én ér­zem, mikor nem vagyok jó. Itt jó formában voltam. A közön­ség bravózott, s pár napon át olvasói levelek jelentek meg a lapban, amiben nem értenek egyet a kritikussal. Legalább 40 telefont kaptam: ne kese­redjek el . . . Ősszel folytató­dott, a hölgy ismét írt rólam. Eszerint már jól kihasználtam a nyarat, „sokat fejlődtem" a szerepben... (Tudta, hogy Olaszországban tanultam, gya­koroltam, mint minden nyáron.) Egyébként kritikus közönség az augsburgi. Ha nem tetszik - fü­tyülnek. Meg „búúú”-znak . . . A Faust rendezőjét, amikor ki­jött meghajolni, „kibúúzták” a színpadról . . . — Milyen érzés újra itthon? — Izgulok . . . Elmenni köny- nyebb. Nem szeretnék csaló­dást okozni a pécsi közönség­nek .., (w. e.) zik majd be. Míg a Kossuth Lajos utcai üzletben tataroz­nak, addig ideiglenesen a Jókai utca 5. szám alatt ren­dezkedett be az Ofotért. Az új hely hasbnló nagyságú mint a régi, csak más elosz­tású, az eladótér jóval na­gyobb, míg a raktár kisebb. Mint dr. Németh Ernőné bolt­vezető elmondta, ez gondot okoz, mert a 4,5 millió forin­tos készlettel szemben csak 1,2 milliós készletet tudnak tárolni. Ezt azonban a vá­sárlók nem érzik meg, mert ottjártunkkor is számosán vá­sároltak az üzletben. A gazdaság különféle terü­letein dolgozók munkáját szá­mos könyvújdonság megjelen­tetésével segíti ez évben is a Közgazdasági és Jogi Könyv­kiadó. Az új termékek, az új terme­lési és szervezési eljárások be­vezetéséhez és elterjesztéséhez szolgál elméleti-gyakorlati is­meretekkel Perlaki Iván műve. A tervgazdaságok egyik köz­ponti kérdésköréhez, a beveze­tendő új technika hatékonysá­gának méréséhez nyújt mód­szertani összefoglalót egy szov­jet szerzőpáros: K. A. Jefimov és D. Sz. Lvov műve. A szer­vezés-vezetés témakörében je­lenik meg Bauer Tamásnak A beruházási volumen a közvet­lenül irányított tervgazdaság­ban című munkája is. Drechsler Lászlónak A haté­konyság mérése és tervezése című kötete elsősorban gazda­sági döntéseket előkészítő köz­gazdászok, fejlesztési és beru­házási kérdésekkel foglalkozók körében tarthat számot érdek­lődésre. A világgazdaság folyamatai iránt érdeklődők a Nobel-díjas svéd Berti! Ohlin könyvét ve­hetik kezükbe. Az interregioná- Iis és nemzetközi kereskedelem című 380 oldalas kötet a többi között megvilágítja a gazdasá­gi tevékenység területi elosz­lásának jelentőségét, s részle­tesen elemzi a nemzetközi ke­reskedelem és a tőkemozgás mechanizmusát. Káldyné Esze Magdolna a szocialista nem­zetközi integráció egyik fontos területén, a termelési szakosí­tás és kooperáció fejlődését elősegítő, illetve ma még hát­ráltató tényezőket elemzi. Nem­zetközi kooperáció - nemzet­közi vállalkozások című köny­vében. Palánkat Tibornak A nyugat-európai integráció cí­mű kötete, a Közös Piac mechanizmusával, az elmúlt négy évben bekövetkezett lé­nyeges változásokkal, többek között az olajválság hatásai­val, az egységes valutarend­szerrel is foglalkozik. Az egységgyűlést a pécsi Landler Jenő munkásőregység parancsnoka, Sári Ferenc dísz­táviratban köszöntötte. (Vasár­napi beszámolónkban Sári Fe­renc városi munkásőrparancs- nok nevét elírtuk. Olvasóinktól is szíves elnézést kérünk.) Élő­szóban tolmácsolta jó kívánsá­gait dr. Schwarcz József, Né­meth Ferenc, a Szénbányák KISZ-bizottságának megbízott titkára és a szovjet katonaven­dégek képviselője. Az előképzős munkásőrök es­kütételét követően a leszerelő és tartalékállományba vonulók nevében Hauer János adta át fegyverét az új munkásőröket képviselő Keller Jánosnak. A szénbányász munkásőrök egy­séggyűlése Bernhardt Gyula el­nöki zárszavával és az Interna- cionáléval ért véget. M. L. A Kossuth Lajos utcai Ofotértet mint Pécs egyik legkisebb üzletét tartja szá­mon a közvélemény. Minden­képpen szükségessé vált az átalakítása, melyet tegnap megkezdték és a tervek sze­rint április 30-án fejeznek be. A Baranya megyei Építőipari Szövetkezet a meglévő 80 négyzetméter alapterületű boltot átalakításokkal, két raktárhely felhasználásával a duplájára növeli. A műemlék jellegű épületet belső bolt­ívekkel teszik hangulatossá, és egyedi bútorokkal rende­Képernyő : i: etett A hét Egy hosszú múltra visszate­kintő műsor újult meg a sze­münk előtt vasárnap este. Ta­lán kissé szokatlan módon, de igen indokoltan és ízléssel A HÉT új főszerkesztője, Hajdú János „programbeszédet" is mondott, amelynek minden sza­vával egyet lehetett érteni. A HÉT ugyanis eredeti rendelte­tését illetően magazin, ha úgy tetszik, a tévé heti politikai ké­pesújsága. Az utóbbi időben azonban két vonatkozásban nemigen töltötte be ezt a sze­repét, részint nem „söpörte be” eléggé a hét fontosabb ese­ményeit, részint pedig nem elé­gítette ki eléggé a magazin politikai jelzőjének kívánalmait. Már az első szám mutatta, hogy friss szél fújt be a meg­szokott és igényelt vasárnap esti egyórás műsorunk ajtaján; kifújta onnen ami nehézkes és áporodott volt, kifújta a hosz- szú, s enyhén unalmas riporto­kat, a protokolláris hangvételű interjúkat, egyáltalán a —szak­nyelven mondva — „álló anya­gokat". Az új HÉT mindenek­előtt azzal győzött meg, hogy rendkívül friss volt. Arról be­szélt, ami épp most és épp itt aktuális, érdekes. Visszaállítot­ta jogaiba a klasszikus újság­írói műfajt, a hírt — ha termé­szetesen tévés megoldásában is. Ugyanígy a glosszát is, hi­szen az új év első munkanap­járól készült jellemző kis riport­fricska tulajdonképpen nem más, mint ez a klasszikus mű­faj — tévés köntösben. A glosz- szát követő beszélgetés az épí­tésügyi miniszterrel pedig — belpolitikai kommentár. Hogy miért beszélek ilyen látszólag belső, szakmai dolgokról? Mert fontosnak tartom, hogy ma, amikor annyi szó esik a minő­ségi követelményekről, meg­újulásról, színvonalról, akkor szakmailag is kerüljenek he­lyükre a dolgok. Beszélhetnék a tartalom és forma egységé­ről, az is igaz lenne, de itt többről, konkrét kérdésről van szó: a legjobb szakmai hagyo­mányok felújításáról, új, aktuá­lis tartalommal való megtölté­séről, az igényességről. Nagyon lényeges az is, hogy itt a gondolatok, az értelem rendezőelve érvényesül — ami­nek mellesleg mindenütt érvé­nyesülnie kellene. Az, hogy az új HÉT színes, érdekes, pergő, lehetne talán merő külsőség. De nem az, hiszen már az első adásban elhangzott témákat sem aszerint válogatták ki, hogy melyikre „bukik” a néző, hanem aszerint, hogy melyik időszerű, melyik fontos, melyik húsbavágó. Ismét — ki tudjc* hányadszor — bebizonyosodott, hogy a közügy ezerszer lebilin- cselőbb, mint a rossz beideg­ződésből érdekesnek mondott „érdekesség". Persze, a jól megválasztott, vonzó, világos forma (műfaj) elengedhetetlen. Ha a HÉT betartja ígéretét, s mindig ennyire szorosan kötő­dik majd az elmúlt hét nap eseményeihez, s ennyire szem előtt tartja legfontosabb gond­jainkat, lehetnek majd „csen­des hetek” a kül- és belpoliti­kában, a HÉT akkor is, bizo­nyára, érdekes marad. Belpolitikát említve idekíván­kozik még egy gondolat. Egész sajtónkra vonatkozik, hogy az igazán érdekes, igazán fontos, bírálva előrevivő, az eredmé­nyeket nem szürkén tálaló, o. jelenségeket nyíltan, őszintén, sokszínűén és összefüggéseiben vizsgáló belpolitikai tevékeny­séggel még mindig adós, vagy legalábbis csak nyomokban található egy, a régi gyakor­lattal szakító módszer. Nem mondom, hogy a HÉT egy- csapásra változást hozott vagy hozhat, de az biztos, hogy most vasárnap nem volt határvonat a külpolitikai és belpolitikai ri­portok között, a műsor harmo­nikusan, természetesen volt egy­séges. Remélhetően így is ma­rad. H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents