Dunántúli Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-30. szám)
1981-01-13 / 12. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt flanlo XXXVIII. évfolyam, 12. szám 1981. január 13., kedd Ára: 1,40 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Megszűnik a kötelező munkaerő-közvetítés---------------------- ¥ ---------------------A gyermekfotó-pályázat eredményhirdetése- * ---------------------A z Állami Bábszínház Baranya megyében ■■ * ------------------------ — K ocsiátvételi sorszámok Drága az ellenőrzés? D rága, bizony! De aligha lehet egyetlen szóval felelni a kérdés szélesebb értelmű változataira, tehát például arra, hogy megér-e nekünk az ellenőrzés annyit, amennyibe kerül, vagyis: jól tudunk-e ellenőrizni? Közszájon forog mostanában egy történet abból a fajtából, amelyre azt szoktuk mondani: ha nem igaz, akkor is gyönyörű! Eszerint az egyik nálunk folyó, de külföldi cég áltat vállalt építkezéshez igen magas bért ígérve »toboroztak munkásokat. Ám az első hónap után az ígérlnél, s a vártnál jóval kevesebb pénzt tartalmaztak a borítékok. Nagy volt a fölzúdulás. A külföldi építés- vezető azonban nyugodtan fogadta a reklamálókat, s kezében egy listáról olvasván az adatokat, körülbelül ilyeneket mondott: „Kovács úr? ön háromszor egymás után tíz percet késett, esetenként mínusz százhúsz forint. Ács úr? ön szerdán másnaposon jött be, lényegében egész nap pihent, ötszáz forint levonás. Szűcs úr? ön munkaidő alatt konyakkal issza a kávéját, darabjáért ötven forintot vonunk le. Magyar kisasszony — szólt kedvesen a takarítónőhöz is — ön sok szemetet hagy maga után, s ráadásul valamennyi kolléganője ellen intrikál, mínusz kétszáz. Mester úr, ön tegnapelőtt kilenctől tizenegyig, munkaidőben a kocsmában tartózkodott, ez nyolcszáz forint”. Bizonyára fölösleges itt részletezni a különbségeket, a szocialista állami ipar és a tőkés magánvállalkozó szempontjai, módszerei, lehetőségei vagy korlátái között. De ha az említett ellenőrzést, mint befektetést tekintem, akkor az a gyanúm, hogy ha sokba került is, megérte. Mert a vezető által ismert tényekből, s abból, hogy a vezető ezeket a tényeket nagyon komolyra vette, minden ellenőrzött dolgozó rádöbbenhetett, hogy ha nem változtat a munkáján, egy percig sem fognak tétovázni a megfelelő következtetések levonásával. Van ebben a némiképp kedélyes történetben egy igen fontos mozzanat: az ellenőrzés megelőző jellege. Hogy akkor tárja fel a hibákat, amikor azok még jóvátehetők, kijavíthatok, A hibát elkövetőket pedig akkor bünteti, amikor az érintett még úgy érezheti, hogy a fegyelmezés fő indítéka nem a megtorlás, hanem a figyelmeztetés. Minél kevesebb idő telik el az ellenőrzés által feltárt hibától annak következményéig, annál nagyobb az eredményesség esélye. De miként lehet ezt az időtartamot lerövidíteni? Az ellenőrök számának növelésével. Félreértés ne essék: nem új státuszokra gondolok, hanem azokra a már betöltött státuszokra, amelyekben ugyan nem ellenőrök dolgoznak, de olyan beosztású emberek, akiknél az ellenőrzés feladatuk része volna, csak éppen ezt elmulasztják. A napokban egy munkahely idősebb vezetői panaszkodtak az ott dolgozó fiatalok egy csoportjára, mondván, hogy modortalanok, szerénytelenek, szakmai tudásukat tekintve pedig igencsak gyengék. Ám arra a kérdésre, hogy vezetőik miként ellenőrzik a munkájukat, gyakran szóvá teszik-e a viselkedésüket — csak a vállukat vonogatták: ugyan, kár az időért és az energiáért. Feltételezhető, hogy ez esetben a nevelő szándékú és erejű ellenőrzés elmaradása a költséges, ez kerülhet később majd sokba az időseknek is, a fiataloknak is, a munkahelynek is. Sok tapasztalat azt mutatja, hogy a napi gyakorlatban a munkafolyamatba épülő ellenőrzést elmulasztják (talán azért, mert az vitával, összeütközéssel, nyílt állásfoglalással járna), s a hiányt a kényelmesebb és személytelenebb adminisztratív ellenőrzéssel akarják pótolni. Vagyis az ellenőrzést hajlamosak egy kissé összetéveszteni a hatóságosdival. És ebből is fakadnak a gyakran tapasztalt zavarok annak megítélésében, hogy mi is az ellenőrzés c^lja? Eléggé általános az a vélemény, hogy a leleplezés. Holott ez inkább csak az ellenőr munkájának egyik fázisa, egyik részeredménye. Az igazi cél jóval több ennél. Az ellenőrzésnek a maga sajátos eszközeivel segítenie kell a helyzet- elemzésben, és ezzel együtt abban, hogy a föltárt gond, hiányosság vagy vétek jóvátétele, pótlása, illetve megoldása könnyebbé váljék. Természetesen nem arra gondolunk, hogy az ellenőr legyen okvetlenül és mindenáron népszerű. De arra igen, hogy legyen nagyon felkészült a maga szakmájában. És legyen munkája intenzitását tekintve is példaadó. Joggal bosszantja a munkásokat, és rontja is az ellenőrzés általános tekintélyét, ha azt látják, hogy például egy úgynevezett nagyvizsgálat ürügyén ellenőrök hada megszáll, sőt többnyire fel is tart a munkában valamely részleget, s. egy hétig is elhúzzák a két napra való munkát. F ontos, hogy az ellenőrzött ember ne üldözöttnek, hanem segítettnek érezze magót, az ellenőr pedig önmagát ne vizsgálóbírónak, hanem egy sajátos szakma mesterének, aki éppen úgy a páciensekért él és dolgozik, mint az orvos, tehát nemcsak azért vizsgál, hogy gyógyítson, hanem azért is, hogy segítsen megelőzni a nagyobb bajt. De amint az orvos esetében, bizalom nélkül itt sem megy a dolog. Az ellenőr se tekintsen minden megvizsgólandót lehetséges bűnözőnek, s az ellenőrzött se tételezze fel, hogy az ellenőr minden mozdulata fájni fog. Kettejük együttműködése segíthet erősíteni a társadalom egészségét. Azért pedig semmi sem drága. Cs. I. Egy hónap késéssel kezdődött Menetkész állapotra javítják és téliesítik a kom bájnokat, valamint előkészítik a vetőgépeket a tavaszi munkákra a pécsi Új Élet Tsz reménypusztai gépműhelyében Erb János felvétele Téli gépjavítás a tsz-ekben A december, januárra áthúzódó őszi munkák miatt nagy késéssel — november 20. helyett január 4-vel indult meg a téli gépjavítás a megye mezőgazdasági üzemeiben. $ok vált a géptörés, elnyíivödött a géppark Üresek a kereskedelem alkatrészraktárai Februárban szállítanak a gyárték Tegnap, január 12-én kukoricát arattak a kombájnok a belvárdgyulai Közös Út Tsz határában. Még egy hétre van szükségük, hogy a termés a magtárba kerüljön. Két-három hét fagymentes idő kellene ahhoz, hogy az őszi mélyszántással végezzenek. Pillanatnyilag „kifagytak” az ekék a talajból. Ennek ellenére a téli gépjavítást megkezdték s viszonylag zavartalanul végzik, mert ez a szövetkezet anyagilag jól áll, s így alkatrészraktárukat már a múlt év őszén feltöltötték. Wilhelm József, a tsz gépészmérnöke nem panaszkodik a rossz kereskedelmi ellátásra. A tsz raktárában 3 millió forint értékű anyag és alkatrész vár fel- használásra. Tizennyolc ZIL és 5 Csepel teherkocsijuk van, ezeket javítják és a kisebb teljesítményű MTZ traktorokat, amelyekből szintén 18 darabbal rendelkeznek. A szakmun- káslétszámuik is elegendő, 38 állandó szerelő végzi a téli nagyjavítást a műhelyekben. Később, ahogy a kinti munkával végeznek, a traktorosok, kombájnosok is mind többen bekapcsolódnak Így reményük van rá, hogy a tavaszi munkák idejére a nem túl öreg, de az őszi munkákban meglehetősen lestrapált gépparkjukat jó műszaki állapotba hozzák, a tehergépkocsikat pedig műszakilag levizsgáztathassák. Elmondták továbbá, hogy 1981-ben a szövetkezet nagy lépést tesz előre a modern, saját gépjavító bázis megteremtésében. Az újabban beszerzett nagy' traktorok (T—150-esek, Rába 180-asok) kinőtték a régi fcisműhelyeket. Ezért 20 millió forintos beruházással Olasz község közelében egy nagy, daruzható gépcsarnokot építenek. Az új gépjavítót a legkorszerűbb szerszámgépekkel, műszerekkel szerelik fel. Kapacitása meghaladja majd a helyi igényeket, ezért szeretnének társulni más szövetkezetekkel a létesítmény jó kihasználására, Katalin-pusztán, a szalántai Hunyadi Tsz kerületében, már két évvel ezelőtt felépült a modern, jól felszerszámozott gépjavító üzem. A szövetkezet a legkényesebb javítási munkát, a traktormotorok felújítását is maga végzi, hetvenfős javító-szerelő apparátusával. A Nyugatról beszerzett John Deere traktorok és Claas kombájnok javításába a KSZE termelési rendszer nyújt segítséget, főként a speciális mérőműszerek (Folytatás az 5. oldalon) Bizalmiak a termelőszövetkezetekben A kívülállók számára meglehetősen bonyolultnak tűnt a szakszervezeti mozgalmi élet a termelőszövetkezetekben: Tudni kell, hogy itt csak az alkalmazottak lehetnek szak- szervezeti tagok, s a múlt évi választások nyomán annyiban bonyolódott a helyzet, hogy csak megfelelő létszámú alapszervezet esetén lehet megalakítani a bizalmiak testületét. Mindenesetre a szakszervezeti mozgalom — és természetesen Baranyában a MEDOSZ is - felkészült és folyamatosan igazodik az új körülményekhez. Ennek jele az a tanfolyam is, amelyet a MEDOSZ megyei bizottsága a termelőszövetkezetekben dolgozó szakszervezeti titkárok részére szervezett. A kurzus hosszú ideig tart: a foglalkozások kéthetente, hétfőnként vannak, egyebek mellett azért is, hogy ne kelljen az érintetteket túl sűrűn kiszakítani a munkából. A tanfolyam anyaga igazodik a fentebb említett változásokhoz, amelyek lényege: az 1980. évi választások során a termelőszövetkezeti alkalmazotti alapszervezetek egy részénél létrejöttek a bizalmi testületek és kialakult a főbizalmi rendszer. Ott, ahol az alapszervezet legmagasabb szintű fóruma, a taggyűlés a helyi körülmények miatt nem hívható össze, annak szerepét és hatáskörét a bizalmi testület vette át. Iqy a szakszervezeti demokrácia közvetlen fóruma a termelőszövetkezetekben az egy-egy bizalmihoz tartozó csoport-taggyűlés lett. Természetesen a változások számos területen éreztetik hatásukat. Olyannyira, hogy például a tanfolyamon nem is sikerül minden témát előadásokban feldolgozni. Hogy" a „sötét foltokat” mégis elkerüljék, április közepén, a tanfolyam befejezéseként eqy fórumot rendeznek a résztvevőknek Hét pécsi középiskola 925 tanulója étkezik naponta a Pécs városi Tanács középiskolai központi menzáján. A háromfogásos ebédet a konyha dolgozói a korszerű táplálkozási normák figyelembevételével állítják össze. Fotó: Proksza László
