Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-10 / 339. szám
1980. december 10., szerda Dunántúlt napló 3 Tanú a bíróság előtt É vente sok százezren tesznek tanúvallomást a bíróságok és más hatóságok előtt - teljesítve törvény rögzítette állampolgári kötelességüket. Akaratunktól függetlenül valamennyiünkkel előfordulhat, hogy a mindennapi élet során munkahelyen, utcán, ismeretségi körben olyan esetek, események részesei vagy puszta szemlélői vagyunk, amelyekről utóbb kötelességünk tanúvallomást tenni. Az igazságszolgáltatás különböző fórumain az eljárás szive a bizonyítás, a helyes ténymegállapítás. Mind a polgári perrendtartás, mind pedig a büntető eljárásról szóló törvény a bizonyítás eszközei között kiemelten, az első helyen említi a tanúvallomást. Halványuló emlékek Tanúként mindazok kihallgathatok, akiknek a bizonyítani kívánt tényről tudomásuk van. A tanúk az általuk észlelt, a múltban lezajlott eseményekről adnak számot. A polgári perek többségénél a tanúk általában hétköznapi események megtörténtéről tesznek vallomást. Olyanokról, amelyek hosszú hónapokkal vagy nemegyszer évekkel a kihallgatást megelőzően történtek és sem rendkívüliségük, sem fontosságuk folytán nem emelkedtek ki a hétköznapi események sorából. Éppen ezért nem véletlen, hogy sok szakember rendkívül szkeptikusan vélekedik a tanúvallomás bizonyító erejéről a polgári perben. Az emlékképek, pontosan azért, mert hétköznapiak, az idő múlásával leegyszerűsödnek, elhalványulnak. A memória hiányosságai mellett sokszor a tanú közlési képességének fogyatékosságai is megnehezítik az igazság megismerését. A polgári ügyekben a tanúk többsége valamilyen módon érdekelt, érintett és éppen ezért részrehajló. Gyakorta nem is érzi felelősségének súlyát, hiszen — ellentétben a büntető eljárással — nem szabadságvesztés, felmentés vagy esetleg halálos ítélet a tét, hanem „csupán” vagyoni vagy családjogi vita eldöntése. A tanúk olykor a bíró helyett maguknak vindikálják az igazságtevés jogát a körülmények ismeretében, és úgy alakítják vallomásukat, hogy az általuk megfelelőnek tartott döntés megszületését segítsék elő. Rendkívüli körültekintést kíván tehát a bíróságtól egy-egy tanúvallomás bizonyító erejének mérlegelése. A vallomás értéke Büntető ügyek esetében az első nehézséget az okozza, hogy az elkövető legtöbbször már eleve úgy igyekszik cselekményét megvalósítani, hogy arról más tudomást ne szerezhessen. Ezzel szemben éppen a bűncselekmények rendkívülisége miatt a szemtanúk, a jelenlevők általában gondosabban figyelnek a történésre, hiszen belehasít a tudatukba, hogy valami olyat látnak, amelyről utóbb majd számot kell adniok. A bíróság folyosóján A büntető eljárásban a tanú- vallomások értékét emeli az a tény is, hogy általában rövid idő telik el az észlelt esemény és a vallomástétel között. Közlekedési bűncselekményeknél vagy néha egy gyilkosságnál azonban gyakran pillanatok alatt játszódnak le az események és a felkészületlen megfigyelő bizony nehezen tudja a villanásnyi ideig látott karambol vagy késelés mozzanatait felidézni. A vér, az erőszak látványa önmagában is lebéníthatja a szemlélőt. Fontos dolog, hogy a bíró a vallomás során tanulmányozza a tanú személyiségét. Megállapítsa, hogy egyáltalán észlel- hette-e a tanú a szóban forgó esetet. Előfordult már, hogy súlyosan nagyothalló tanú egy tőle több száz méterre lezajlott emberölés ügyében tett vallomást, a védelem által becsatolt orvosi bizonyítványok felmutatása után közölte csak, hogy valóban nem hallotta a sikolyt, csupán utóbb mesélték neki az esetet. Vannak akikből szinte csak harapófogóval lehet kihúzni minden mondatot. A tanúnak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megszakítás nélkül, egybefüggően számoljon be a történtekről. Erre kevesen képesek. Itt nagy segítséget jelent, ha a tárgyalást vezető bíró jó pszichológus is és átsegíti a tanút azokon a nehézségeken, amelyeket a bíróság előtti megjelenés, a nyilvánosság előtti nyilatkozás jelent. A szereplés sok'emberben szorongást vált ki, s fokozza mindezt az is, hogy a tanú sokszor nem emlékezik minden apró részletre, bizonytalan, s fél, hogy éppen erről kérdezik. Olykor előfordul, hogy a tanút korábban megfenyegették, s ez még feldúltabbá teszi lelkiállapotát. Nincs eskü! A vallomás megtétele előtt a bíró köteles figyelmeztetni a tanút az igazmondás kötelezettségére és a hamis tanúzás következményeire. Vannak olyan jogrendszerek, ahol esküvel próbálják elősegíteni a vallomás hitelességét. A magyar polgári perrendtartás kimondja: „Eskünek a perben helye nincs." Nagyon elterjedt az a nézet, mely szerint egy tanú nem tanú. Sokan úgy hiszik, hogy az nyeri a pert, aki több tanút tud a bíróság elé citálni. A bírói gyakorlat ellentmond a tévhitnek. Nem a tanúk száma a döntő, hanem a vallomásuk hitelessége, bizonyító ereje. A tanúkénti megjelenés, s a vallomástétel állampolgári kötelesség. S mivel a bizonyítási eljárás után születő bírói döntés életeket, sorsokat alakít, ezért a törvény igen szigorúan fenyegeti azokat, akik hamis vallomást tesznek. A 6TK így fogalmaz: „A tanú, aki bíróság vagy más hatóság előtt az ügy lényeges körülményére valótlan vallomást tesz, vagy a valót elhallgatja, hamis tanúzást követ el.” A büntető ügyben elkövetett hamis tanúzás öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető. Ha olyan bűncselekményre vonatkozó, amelyért halálbüntetés is kiszabható, akkor nyolc esztendő a felső határ. A polgári perek esetében három esztendő, illetve öt évig terjedő szabadságvesztés lehet a hamis tanúzás következménye. Rendkívül méltányos a törvény azon kitétele, amely korlátlan enyhítést, vagy a büntetés mellőzését ígéri annak, aki az alapügy jogerős befejezése előtt feltárja az igazságot. Bűn- cselekmény a hamis tanúzósra való felbújtás, illetve felhívás is. Néhány kivételes esetben a törvény tiltja a vallomástételt. Nem lehet például tanúként kihallgatni az ügyvédet arról, amiről mint védő szerzett tudomást! Ez a jogszabályi előírás fontos garancia az ügyvédi titoktartás biztosítására. Ugyancsak nem hallgatható ki tanúként az, aki államtitok vagy szolgálati titok esetében nem kapott felmentést a titoktartás alól. Önmagát ne vádolja! A törvény lehetőséget biztosít arra, hogy a tanúvallomást a büntetőügyekben megtagadhassák a terhelt hozzátartozói, illetve mindazok, akik önmagukat vagy hozzátartozóikat bűn- cselekmény elkövetésével vádolnák. Rendkívül érdekes jogi problémákat vet fel ez a vallomástétel alóli mentesség, például a vesztegetéses ügyekben. A tanúk többsége ugyanis vesztegetéseknél nem afféle passzív szemlélő, hanem aktív vesztegető. Vallomástételükkel önmagukat is vádolják, ám e vallomások hiányában gyakorta teljesen bizonyíthatatlanná válnak az ilyen cselekmények. A büntetőbírák véleménye szerint a tanúk általában átérzik felelősségüket és igyekeznek vallomásukkal segíteni az igazság megismerését. Évente csupán néhány esetben van szükség arra, hogy büntető ügyben tett hamis tanúzás miatt eljárást indítsanak. Érdemes megjegyezni: ha a bíró észleli a tanúvallomás hamis voltát, akkor köteles büntető feljelentést tenni. A polgári perekben a tanúk gyakorta érzik bocsánatos bűnnek a tények elferdítését, más dolgok elhallgatását. Nem akad olyan polgári peres bíró, akiben ne alakult volna még ki bizonyos vallomások hallatán az a meggyőződés, hogy a tanú hazudik. Nehéz azonban a feielősségrevonás, hiszen a hamis tanúzást is épp olyan egyértelműen kell bizonyítani, mint bármely más bűncselekményt. És általában e bizonyításhoz is tanúk kellenek. Erdős Ákos Tanácskozás a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban Tervcélok és tennivalók Milyen legyen a fejlődési és fejlesztési irány? Fél évtized fejlődési irányát, fő tennivalóit megvitatni mindenképpen felelős feladat, mégha olyan jól áttekinthető vázlatot is ka,p egy vezető kollektíva, mint amilyenhez a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátban jutottak dr. Földvári Jánosnak, a Baranya megyei Tanács általános,, elnökhelyettesének előadásából. A VI. ötéves terv irányelveit ismertették, hogy annak társadalmi megvitatásával kialakuljanak a leghelyesebb célkitűzések. Milyen irányú legyen a mezőgazdaság fejlődése? A termelés növekedése nagyjából megfelel majd az ötödik ötéves tervének. És ez nem kevés. A vetésszerkezetben sem történik lényeges változás, de több félkész- és késztermék előállítása történjen helyben. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinátnak is ebben az irányban kell fejlődnie. Az egyik hozzászólásban el is hangzik: a tervük szerint a termőterület 65—70 százalékát vetőmagtermesztésre hasznosítják, amivel eqyidőben korszerűbb eljárással minőségileg jobb vetőmagot állítanak elő. Alapellátás javítása a másik kiemelkedő téma az előadásban és a vélemény-nyilvánításban. Elhangzik, hoqv mintegy 11 000 lakás épül állami erőből Baranya megyében o következő tervciklusban. Ebben benne vannak a liász-program során létesülő bányászlakások. Vagyis mintegy 4500 lakással kevesebb, mint az ötödik ötéves tervben. Emiatt jobban kell szorgalmazni és segíteni a magánerőből történő lakásépítést. Egy javaslat: ne legyen építési telekhióny Bolyban sem. ahol nagy a magánlakás építési kedv. Valamiképoen meg kell oldani, hogy telekhez ne csak a község szélén lehessen hozzájutni, amikor jelentős belső telkek is léteznek. Igen, de ezek felszabadítása nem olyan egyszerű! Mégis szükséges megoldást találni, hogy feleslegesen ne terebélyesedjen a teleaülés. Kevés az ivóvize Bolynak is, apadó hozamú víznyerőjük ügyében „interpellálnak". A távlat? A Mohács-szigeti gazdag víznyerő terület ad lehetőséget a megoldásra, amelyről a vízkitermelés a tervciklusban minden bizonnyal megkezdődik és e vezetékre történő rácsatlakozás véglegesen megoldhatja a helyzetet. Ez is pénzkérdés, mint a termálvíz utáni próbafúrás is, ami ho sikerül, jelentős gazdasági és ellátási tényezővé válhat Bolyban. Szorgalmazzák a felszólalók: valahogyan helyet kellene szorítani a tervkoncepcióban a Bolyt megkerülő közútnak, mert az átmenő forgalom Harkány—Beremend irányában igen megnőtt és az utak állapota erre már-már alkalmatlan. A meglevő pénzt nagyon gondosan kell felhasználni, meggondoltan sorolni, hogy mi legyen előbb — vázolja a lehetőséget dó Földvári János. — Szigetváron meg kellene oldani, hogy a 6-os út ne haladjon keresztül a szűk belvároson. De ez sincs a tervben. A bólyi kerülő út pedig méginkább a jövő témája. De az átmenő utak korszerűsítésére azonban sor kerül és megépül az eszéki—kölkedi utat összekötő út, ami főleg gazdasági célokat szolgál, de a lakosság részére is könnyebbség. Az előadó említi, hogy a fejlődő Sátorhely visszakapná önálló település jogát, amihez hozzáteszik: visszakapja-e iskoláját is, hogy ne kelljen Nagy- nyárádra járniok a gyerekeknek? Sátorhelyen is javítani kellene az építési telekhez való hozzájutást. Nagy figyelmet kelt, hogy soron van Mohács és környékének bekapcsolódása a crossbar rendszerű telefonhálózatbo, ezzel megszűnik a „távrecsegés". Tervkoncepció ez is, a szennyvízhálózat bővítése, a kereskedelmi hálózat fejlesztése, a szolgáltatás javítása is. — Az elképzelések találkoztak mind a feladatok, mind a segítséqnyújtás terén. A közösségi célok megvalósítását is se- aíteni fogjuk — hangsúlyozta Kisiakab Lajos, a kombinát ve- zériqazqatója. Közel három óra hosszan tartott a tervcélokról rendezett tanácskozás-beszélgetés. Igen tartalmas ismerkedés volt a jövővel, a tennivalókkal. Köszön József A rend önkéntes őre Huszonöt éve társadalmi aktívák segítik a belügyi szervek munkáját. Az önkéntes rendőrök és határőrök első országos tanácskozásán, 1976-ban mondta el Benkei András belügyminiszter előadói beszédében: „Az elmúlt harmincegy év legfontosabb tanulsága, hogy eredményes belügyi munka nem képzelhető el a dolgozó tömegek cselekvő részvétele nélkül. A társadalom haladó erőinek széles rétegeit ezért vonjuk be a bűnözés elleni harcba, a közrend és közbiztonság fenntartásába, az államhatár őrzésébe." * Tóth András, a XIV-es AFIT esztergályosa huszonegy éve a hirdi önkéntes rendőri csoport vezetője, 1959-ben kilencen kezdték meg a munkát, de az első csapatból ma már' csak hárman vannak.- Megtiszteltetésnek vettem, hogy jelöltek, a községi tanács elnöke is rám gondolt. A katonaság után mentem vissza a faluba és Tóth Lajostól, az akkori körzeti megbízottól nagyon sokat tanultam a rendőri munkáról - emlékezik Tóth András. — Már az első időkben is hozzám fordultak az emberek a panaszaikkal. Családi perpatvarokkal, még jogi kérdésekkel is. Sok idős ember lakik itt: eljönnek, segítsek beszerezni a téli tüzelőt. Támogatást keresnek nálunk. — Régóta itt lakik a faluban, szinte mindenkit ismer. Sokat számit ez az önkéntes rendőri munkájában? — A legutóbbi kis akciónkban is: ellenőriztünk az italboltban. Az egyik fiatalember odajön: „Bandi bácsi, ne keressenek itt semmit, az apám miatt nem mertem a cuccot hazahozni!” Kiderült, hogy a pincebetörésekben vett részt. Tizenkét házat törtek fel, kerestük egy ideje őket. Ezt a fiút én már gyerekkora óta ismerem. — Került már veszélyhelyzetbe? — Egyszer egy családi veszekedésben az anyát nagyon csúnyán fejbevágták. Odarohantam, azonnal küldtem orvosért, a mentőkért. Később a többiek mondták, én is megkaphattam volna a magamét, de erre nem is gondoltam. Előfordult, hogy megfenyegetett, akit hűvösre segítettem: három gyerekem van, a két kis ikerfiú bizony félt. Megmagyaráztam, nem tartok ezektől az emberektől. És a falubeliek többsége tisztel minket, ezt mondhatom. A lámpás nélkül kocsikázók is megköszönték, hogy feljelentés helyett szép szóval figyelmeztetést kaptak. — A munkahelyén elismerik-e, hogy önkéntes rendőr? — A párttaggyűlésen mindig beszámoltam, mit végeztem, ez volt a pártmegbízatásom is. Elmondtam, hányszor voltam szolgálatban, milyen eredménnyel. Egyszer aztán felfigyelt az üzemrendész is, azóta rendszerint kéri a véleményemet, a segítségemet. Sokáig bántam, hogy nem mentem el rendőrnek. A leszerelés után a fotózás volt a hobbym, hívtak is a rendőrök néha, menjek velük fényképezni...- Szereti az itteni munkáját?- Esztergályos szakmát tanultam. Nem tudom megállni, hogy ne újitsck, ne próbáljam könnyíteni a munkát. Meg ott van az a szép tv-torony, az ember nem bírja megállni, hogy ne mintázza meg kicsiben. Valahogy mégsem elégített ki az itteni munka. Amikor még önálló községi tanács működött, tanácstag is voltam; én a közösségért mindig is szívesen vállaltam, dolgoztam ... Gáldonyi Magdolna
