Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-07 / 336. szám
Magyaregregy télen Fotó: Cseri László Miért éppen falun? Kistippó megyénk déli csücskében, a határszélen, háromnegyed órás autókázásra van Pécstől. A nevében is jelzett: kisközség. Mégsem kell levegőért kapkodnia, hiszen az életterét a 8ólyi Mezőgazdasági Kombinát itt székelő ká- rotymajori üzeme biztosítja, munkát, megélhetést kínálva — adva. Erről győztek meg beszélgető partnereim, az a három fiatalember, akik maguk módján válaszoltak a kérdésre: Miért éppen falun találták meg számításaikat, miért itt látják maguk, családjuk jövőjét biztosítottnak? Seres László mindössze 27 éves, gépészeti fronton az üzem műszaki vezetője. Amit mond, nagyobb élettapasztalatra, megfontoltságra vall. Feltételezem; volt ideje a tapasztalatszerzésre; önállóságra körülményei, az élet tanította. A Tótokföldjén, Gyűrűspusztán született, s már az általános iskolát is a szülői háztól elszakadva, a magyarbólyi kollégiumban végezte, aztán kollégista volt Pécsett is - itt a gépipari technikum miatt, s kéHÉTVÉGE 4. sőbb Körmenden, a főiskola mezőgépész szakán . . ,- Hogy jó volt-e, avagy rossz Így, azon ma már nem érdemes töprengeni — mondja. — Egy biztos, az a puszta, ahol születtem, egy életre meghatározta a jövőmet. Mindig is a föld közelében, a mezőgazdaságban éreztem otthon magam. A gépipari után maradhatott volna Pécsett is, a városi élet csábításait a Kossuth Lajos utca adagolta kanalanként. — A falun ma könnyebb érvényesülni. Legalábbis még könnyebb — magyarázza. — Itt önálló munkám van, vezető vagyok, kiélhetem ambícióimat. Már magam is gondolkoztam ezen: ha egy ipari üzembe megyek, legfeljebb a sok mérnök között lehetnék a sokadik... Feleségével, 2 esztendős Nándor fiával szolgálati lakásban laknak. Van alkalma gazdálkodni, a bevételeket élire rakni, a fizetést megspórolni.- Saját házat szeretnénk építeni . . . Arról próbál meggyőzni, hogy számára nem ..eltemetkezés" a falusi életforma. A szakmai előremenetel, az újjal — és most a gépeket érti ez alatt —, a legmodernebbel való találkozás biztosított. A kombinát a garancia erre. Trabantja van, s így karnyújtásnyira közelített ahhoz, amit a város adhat. Hát ennyi nem elég? — Más annak, aki falun akar élni, aki tudja, hogy mit nyújthat a falu, s más annak, aki oda kényszerül. Beismerem: falusi gyerek vagyok, s ez bizonyos helyzeti előnnyel jár. De akárhol is él az ember, ha céljai vannak, előbb-utóbb megtalálja a célok valóra váltásának módját. o Tizennyolc forintos órabérben villanyszerelő Farkas Ferenc, s a most 29 éves fiatalember 10 esztendeje a károlymajori üzem dolgozója. A háza már áll, a kislippói utcasoron. — A magam útját járom — fogalmaz tömören. — A családomért élek, dolgozom. Mórokon született, Mohácson tanulta a szakmáját,, aztán idenősült Kislippórq, 1973-ban. Két lánya van, a ó és fel éves Gabriella és az 5 és fél éves Krisztina. — A házam mögött 800 négyszögöles telek van, gazdálkodásra kiválóan alkalmas. Disznót hizlalok, baromfit tartok, jövőre a nyulakat próbálom meg. Nagyon kellenek a forintok. A kereken 100 négyzetméter alapterületű családi házán sok ez adósság. Az építkezésbe 20 ezer forinttal vágott bele, a telket részletre vette, a kombináttól 170 ezer forint kamatmentes kölcsönt kapott - s nemcsak ő egyedül — felvette mellé az OTP-hitelt, kapott kedvezményes fuvart, olcsó építőanyagot ... A szakipari mun. kák javát maga végezte.- Ez a kombináttól kapott segítség kimondhatatlanul jó dolog. Ennél már csak az a jobb, hogy a magaméban lakhatok. Felesége is itt dolgozik a károlymajori üzemben, így mindketten néhány száz méterre laknak a munkahelyüktől, — Nézze, hol találom meg mindezt a városban? Mi semmivel indultunk, minden, amim van, a két kezem munkájával jött össze, nem is hosszú idő alatt. Rövidesen a műhelynek berendezett garázsban helyet kell szorítani a kocsinak is. Próbálok ellenkezni: — A szakmájával bárhol megélne . . . Azonnal válaszol: — De az már nem mindegy, hogy hogyan. o Erre a hogyanra' Fürdés 7olt- tán adta meg a válasz!. Azaz, nyugodtan élni, lés úgy, hogy az ember biztosan tervezhesse a jövőt. A pe/spektivátlanság a „legrohadtabro" dolog. Fürdős Zoltán mindössze 21 éves, szeptemberben nősült, „házon beiül'/, azaz károlymajori lányt veti (eleségül. Anyó- sáéknál laknak, de jövőre indul a kombinát |égisze alatt egy újabb kislippói társasházépítés, ebbe szeretne „beszállni". — Lesz rá lehetőség? — Úgy érzem, igen. A lakodalomkor összejött 65 ezer forint, ez alaptőkénk. E mellé a fizetésből kell havonta tenni. — Mennyit? — Néhány ezret. Autószerelő szakmát tanult Pécsett1; s az érettségi után döntőit úgy, hogy hazajön dolgozni. — Soha nem tudtam pécsi lenni — mondja őszintén. — Állandó rohanás, drága albérlet, céltalan semmittevés, kirakatbámulás ... Itt biztosabbnak tűnik minden. A gépműhelyben dolgozik, igen jó kollektívában. Olyan emberek között, akik segítették megtanulni a munkát, segítették az autószerelőt speciális • gépszerelővé válni. Fürdős Zolit nemrégiben KISZ-titkárrá választották: — Van egy kis klubunk, jövőre szeretnénk bővíteni. Arra jó, hogy megvitassuk a magunk dolgait, diszkózene hallgatás közben. H köznapi tudat és a tudomány „Ilyen az élet...” Amit a köznapi tudat csapdáiról és közhelyeiről az ezf~ megelőző két jegyzetemben írtam, abban a színben tüntethet fel, mintha eredendően el akarnám marasztalni azt, aminek fejlődését a magam szerény módján én is szolgálni vélem. Szó sincs erről. Csupán annak akartam némi hangsúlyt adni, amit töb- bé-kevésbé valamennyien tudunk, hogy hétköznapi gondolkodásunk tele van csapdákkal, közhelyekkel ... És persze aranyigazságokkal is! Azt az ugyancsak agyoncsépelt megállapítást szerettem volna egy-egy percnyi aktuális életre kelteni, amely szerint cselekedeteink és gondolkodásunk között dialektikus egység, összefüggés van. Körülményeink, cselekedeteink, munkánk formálják a gondolatainkat, de gondolataink is visszahatnak kiváltóikra: a környezetre, a munkára és a cselekvésre. Magyarán: azt a diplomától független értelmiségi „alapállítást" szeretném erősíteni, ami azt vallja: tanuljunk meg helyesen gondolkodni, hogy helyesen cselekedhessünk. Mert nem lehet mindent a „külsőségekre" a körülményekre hárítani. Tetteink szempontjából alapvetően lényeges a felelősségtudat az az egyszerű emberi „megszorítás”, ami a helyzet ismeretén, a tudáson alapul. Méghozzá nem pusztán azon, amit apáink még a kapitalizmusban tanultak meg „a saját bőrükön”, hogy megfelelően értékelhessék és formálhassák a szocializmust. Nem. Elsősorban azokról, az ismeretekről, arról a tudásról van szó, amit már a mi iskoláinkban, a tudomány mindenkori állapotának a függvényében sajátíthatunk el. Arról a saját köreinkben megszerzett általános műveltségről van szó, ami köznapi tudatunk alapja, szerves része kel! hogy legyen, és arról a tudományos, szakmai ismeretről, ami lehetővé teszi a munkamegosztásban ránk mért speciális feladatok hibátlan végrehajtását. A köznapi vagy más néven mindennapi tudatot elsősorban a mindennapi élet eseményei, jelenségei gazdagítják. De gazdagíthatja és gazdagítja a tudomány is. Sőt az volna az igazán üdvös helyzet, ha a köznapi tudatot mindenekelőtt a tudomány, az objektív ismeretek és tudományos igazságok tárháza táplálná, látná el mindazzal, amiben hiányt szenved. A dolog természetéből fakad, hogy ennek az óhajnak a képviselői ebből a szempontból a marxizmust is a szó szoros értelmében vett tudománynak tekintik. Ezért mondjuk azt, hogy a mi világnézetünk tudományos világnézet, objektív tényeken, az objektív valóságon alapul. Ebben rejlik az ereje is. Mint ahogy a mindenkori -viták tényleges győztese is csak az lehet, aki végső érvként az — önmagát sajátos módszerességgel definiáló, gyarapító, az objektiv valóságot sajátosan tükröző — tudomány érveire, megállapításaira tud támaszkodni. A köznapi tudat változó tudattartalmai egyelőre meglehetősen ki vannak szolgáltatva az őket mozgató köznapi jelenségeknek. Éppen ezért alapvetően fontos az, hogy a köznapi tudat pozitív ideológiai tartalommal töltődjön föl, hogy az a pozitív ideológiai tartalom elérhető, hozzáférhető legyen a köznapi tudat számára. Hogy ne éljenek emberek százai és ezrei kérdőjelekben, kérdésekben. Hogy a mindennapi jelenségek és a társadalmunk, világnézetünk lényege közötti út ne jelentsen bejárhatatlan messzeséget senki számára . .. Ezeket a jelenségeket és a lényeget — ma és még igen hosszú ideig — a tudomány van hivatva összekötni. Jelenség igen sok van. Sokszínűek, más és más súlyúak, eltérő alakzatúak. A lényeg azonban sok mindenben közös. A köznapi tudat Csak a tudomány révén, a tudomány által juthat el a lényeghez. (És ez — sokkal ellentétben állítom: nem minden esetben jelenti a tudomány aprópénzre váltását.) Marx írta: ,,minden tudomány fölösleges volna, ha a dolgok megjelenési formája és lényege közvetlenül egybeesnék". Nem is eshet egybe.. Ezért tesz nagy szolgálatot valamennyiünknek a tudomány, amikor a köznapi tudathoz igyekszik szólni, a mindennapi emberhez igyekszik eljuttatni önmagában is üdítő oxigénjét. Ebből a szempontból például fölbecsülhetetlen jelentőségű a tv Tudós klubja, amely milliókhoz szól. A köznapi tudat — ahogy azt Fehér Márta és Horsing László A tudományos problémától az elméletig című könyvében olvashatjuk, egyáltalán nem módszeres, mint a tudomány. Elméletalkotó eljárásai közül első helyen az általánosítás áll. Általánosítunk kicsiben és nagyban, valós dolgokat kötünk össze valótlannal, „nagy gondolatok" kaptafáira erőltetjük analógiás hasonlatainkat, megfigyeléseinket, esetleges tapasztalataink „rendszerezésében" maximális antropo morfiára törekedve. Köznapi ismereteink mégsem rendszert, hanem sokkal inkább alaktant, -halmazt alkotnak, amiben megtaláljuk, amit keresünk vagy nem. Mindez természetes, szinte ősidők óta tartó állapot. Nem természetes és nem ősidőktől tartó dolog viszont a tudomány elérhetősége, mindennapi életünkben való, óriási horderejű jelenléte. A tudomány ma már (közhely ez is) olyan kincsestár, amihez elvileg bárki megszerezheti a kulcsot. „Kényelmetlen" tanulással, rendszeres olvasással, művelődéssel persze ... A kulcsot valamikor a „kiválasztott1 osztályok őrizték, ma pedig a restség, vagy az érdektelenség tartja távol sokaktól. Pedig mi lehet vonzóbb a fejlődésben óriási utat megtett ember számára, mint a tanulás lehetősége. A tudás élvezete és hatalma. A megértés gyönyöre. És éppen ma itt és most, a mi társadalmunkban! Mit tehetünk? Állandóan tanulunk és fejlődnünk kell. Mert: ilyen az élet. .. Bebesi Károly Kozma Ferenc
