Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-04 / 333. szám
e Dunántúli napló 1980. december 4., csütörtök Jó játék-e a drága játék? A Konzum Aruház játékkirakata előtt Proksza László felvétele Karácsony, játék, nevelés T egnap találkoztam a hintalóval. Nem bólintott rám. mint régen, amikor rajta ültem és azóta nylonból lett a feje. Ha nem nylonból, akkor valami másból, műanyagféléből. De ott állt egy kirakatban, gyermekkoridézőn, karácsonyt várón. Mellettem négy hideg orr tapadt a hideg kirakatüveghez. Karácsonyváró, kíváncsi gyermekorrok. Várták, hogy megbillenjen a hintaló, mert a mozgás, az az igazi játék. Persze, majd megbillen a karácsonyfa alatt, ha ráülnek, fenyőillatú lovaglásra. Mögöttünk meg négy apa állt, a négy orr tulajdonosának négy papája, és legalább olyan merengőn nézték a hivtalovat, mint én, vagy a négy srác. „Az eltűnt idő nyomában” — írta Marcel Proust korszak- alkotó regényének élére ezt a címet. Azóta gyermekkorközpontúnak hívják az irodalomtörténet jó nagy szeleteit. A két-három esztendős kori tiszta emléklapjainkra rajzolt álmokat keresik most papák és mamák, amikor a játéküzleteket nézegetik. Ezt az eltűnt időt, hogy megadják a két-három esztendős tökmag-kicsi, nyüzsgő srácoknak. Meg még valami mást. .. De előbb lássuk a játékot! * Van. Sok van. De lám, mégsem elég. Ezt egy nagyon kulturált kereskedelmi vezető, Antal Zoltán, a TRIAL Vállalat pécsi kirendeltségének irányítója mondta el, azokra a kérdésekre, amelyekkel a karácsonyi játékellátásról, szülők, gyerekek ízlésének változásáról, pedagógiáról, miegymásról faggattam: — Új játék nincsen, csak új gyerek. Gyermekkorom Mörk- lin-vasútjának ma az NDK-ból hozott Formo felel meg, ebből is sok. mindent lehet összeállítani, s 6 voltos zsemlámpa- elemmel működik. Tehát valamilyen alkotótevékenység van benne a gyerekek számára. Divat? — Ilyen változás nincsen, csak a szüleik változnak meg, s ez szomorú. Az ő szemükben ugyanis ma már csak a drága játék a játék. A dollárimporttal behozott 1500 forintos dán műanyag játékból csodálatos várost, tanyát, űrállomást lehet kirakni. Méghozzá egy tized- milliméteres tűréssel készítették, tehát semmi sem lötyög benne. De az ilyen — bár drága - ajándék jelentősen leszűkíti a gyerekek játékélményét. Mi gyermekkorunkban rengeteg játékot készítettünk magunknak: csutakhegedűt, bigét, fűzfasípot, másfélét. Nemcsak azért, mert- az semmibe sem került, hanem mert mi magunk csináltuk. Ha eltört, másikat faragtunk. De az alkotó tevékenységünk — az élt. Ha most kap egy kisfiú egy 230 forintos Ferrari versenyautót, amit méretarányosra gyártottak, s Siánkóvásár a Konzum-piocon a Vásárcsarnokban elemmel működik, legfeljebb az irányítását tanulja meg, beletesz egy rúdelemet, leül a földre és nézi, hogy megy. Miért játék ez? Legfeljebb egy felnőttnek. Igaz, figyelmet igényel, kormányozni, elemet kezelni ... de ez nem alkotás. Múltkor szomorú példát láttam erre a szülői nagyzolásra, ami már tragikus, ne mondjam, katasztrofális pedagógia: játékot keresett egy fiatalasszony, de ne legyen baba, mert abból már kilencvenféle van a két és fél éves kislányának. — A pedagógiajellegű játékok? Olyat is árusítanak. Ezeket korcsoportokra osztjuk, 3, 6, 10 éves korig és azon felül. Hol lehet ezeket intézményes pedagógiára használni? - Az óvodában, hiszen ott még van idő játszani. De az iskolában már túl sok a tanulni való, ami ott játék, az nem mindig játék, hanem például sport. Az iskolák már legfeljebb a bábfalat veszik meg bábokkal, ha van náluk bábszakkör, vagy ilyen nevelési módszert alkalmazó jó pedagógus. Aztán a logikai játékok! — Azt hiszem, nem kellene már 3 éves korban ilyesmivel terhelni a gyerekeket, mert mikor tanulnak meg játszani. Hiszen a „homo sapiens", a bölcs ember mellé nagyon kell a „homo ludens”, a játékos ember is, én a kettőt nem tudom egymás nélkül elképzelni. Ez a játékkereskedelem elméleti gondja. * A gyakorlat? — Idén igen szép és jó választékot kaptak a két megye gyerekeinek. Még az eddigi hiánycikkekből is igen tisztességes volt az ellátás: plüssjáték, baba jött elegendő — eddig! Tervüket gyakorlatilag már teljesítették, Baranya megye például a bázishoz képest 126 százalékot vásárolt, október végéig. Augusztusban 13-féle baba volt, s most persze közeledvén a karácsony, megint fogy. A dolláros importjáték kevés, így a matchbox. Aztán a Heller-ha- jóépítő modell: ragasztóval rengeteg nagyszerű hajót lehet vele felépíteni, s ebben van alkotási lehetőség. Ennek zöme is elfogyott, talán ezüst- és aranyvasárnap lesz néhány. Komoly gond várható ezentúl a baba- és plüssjáték-ellátás- ban, mert idehaza ezeknek csak a töredékét gyártják. A többségét cseh és német importból fedezik, s onnét már elküldték a szállítmányokat, többet nem küldhetnek idén. Az NDK-baba világszínvonalú, de fogy. Aztán kevés lesz az NDK Piko-modellvasút, a fémépítő- és a fajáték, az import elemes játék. A játékellátás közeljövőjéről minden optimizmus megalapozatlan, éppen mert a többsége importból származik. Lesz viszont bűvös kocka, mint az egyszerű térlogikai alkotó játék képviselője. Ez magyar áru és sokan viszik, felnőttek is. Ebből a negyedik negyedévben 24 000 jön a két megye 60 boltjába. Lesz sok Elzett-játékkocsi, szépek, de nincs bennük motor. Az ilyent húzni kell, de legalább mozog valamit a gyerek. Ügy tűnik, megoldódik a szánkó- és társasjátékhiány. Aztán a „go" nevű kínai logikai játékból is kaptunk, 260 forint, s a pesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen oktatók-hallgatók játékklubot alakítottak e célból. Egy parti legalább másfél óra, s állítólag remek logikai tevékenységfejlesztő. Kezdetnek négyezret adnak az ország kereskedelmének. A halmának és a sakknak valamilyen keveréke. Korcsolya is lesz, jégpálya kell már csak hozzá. * Ennyi egy kulturált kereskedő véleménye. Nagyon megszívlelendő vélemény, jó gyakorlati tanácsokkal, a karácsonyi játékvásárláshoz. De azt írtuk az elején: az apák, anyák nemcsak azért vesznek drága játékot, mert szebb gyermekkort akarnak a maguk lányainak, fiainak, mint az övék volt. Más is van emögött: az egyaránt dolgozó anya és apa — talán csak ösztönös — bűntudata, azokért az órákért, miket nem töltött, nem tölthetett együtt a gyerekeivel. Helyette kinyitja az erszényét. Kívánjunk hát e karácsony előtti játékkörkép végén sok szabad időt nekik, a szülőknek, a gyerekekkel együtt- játszáshoz. Földessy Dénes Á tanítóképző I. A gimnázium és a reáliskola mellett a szabadságharc utáni évtizedek talán leghányatottabb életű iskolája a tanítóképző. Ilyen Pécsett már a XVIII. században működött. Az első nyoma egy pecsét lenyomata 1778-as évvel. (A későbbi püspöki tanítóképző évkönyvei mindig az 1778-as évet tüntetik fel alapítási évnek a későbbiek során.) Mór ezekben az években általában 50— 60 diák tanult a normáliskola keretében szervezett Praeparan- dián. 1832 ben aztán br. Sze- pesy Ignác püspök megnyitotta Pécsett az országban is egyik első tanítóképzőjét (ennél régebbi csak az egri érseki tanítóképző), amelyben május 1-től szeptember végéig folyt az oktatás. Ez az iskola évtizedeken keresztül töltötte be hivatását. A tanulói között igen soknak van gimnázium négy osztályáról bizonyítványa, de találunk közöttük líceumi osztályokat végzetteket is. A Praeparandia négy tanítója egyúttal a nor- normáliskola tanítója is. Ez is mutatja, hogy az oktatás elsősorban gyakorlati jellegű a vezető tanító mellett. (Külön gyakorlóiskola majd csak a 90-es években jelenik meg, akkor is igen sok ellenzője van.) Érdemes megfigyelni, hogy a normáliskola mindegyik tanítója legalább négy nyelvet beszél: magyarul, latinul, németül, illírül (horvátul), az egyikük még olaszul is. Érthetőek a korabeli visitációk gyakran pozitív megállapításai a tanítókkal kapcsolatban. Érdekes az is, hogy ezekben a visitációkban, illetve korabeli egyéb iratokban még nyomát sem nagyon találjuk annak a pap—tanító ellentétnek, amely majd jellemző lesz a század második felére. 1849-ben a pécsi tanítóké- pezde beszüntette működését. A diákok valószjnűleg katonaruhát vettek magukra. Az elnyomó hatóságok azután — úgy látszik — nem tartották fontosnak az újbóli megnyitást. Pedig a tanítóhiány mindig nagyobb lett, és az már a kormánynak is gondot okozott. A növekvő tanítóhiány megoldására a Helytartótanács 1851—56 között tanítói magán- vizsgálatokat tartatott. A vizsgák egy alkalmilag összehívott bizottság előtt történtek dr. Greschner János cs. kir. iskolatanácsos (Schulrat) elnökletével. A tanítóképző újbóli megnyitása érdekében a pécsi püspök, Girk György, már 1854. január 26-án a minisztériumhoz fordul, és kéri, hogy Pécsett képzőt nyithasson. A szükséges anyagiak érdekében felhívást intéz egyházmegyéje papjaihoz, akik jelentős összegekkel járultak hozzá a szervezéshez, illetve a fenntartáshoz. Girk törekvése sikerrel járt, és 1856- ban újból megnyílt a tanítóképző a pécsi „minta főelemi tanodában”, azzal szervesen egybekapcsolva, de már külön tanárokkal. A képző két évfolyamos volt, két tanárral: egyet az állam fizetett, egyet a püspök. Igazgatóját is a püspök nevezte ki Dobszay Antal pécs- belvárosi plébános személyében, majd a külföldi tanulmányújáról hazaérkezett és már a reáliskola történeténél említett — Szauter Antal egyházmegyei pap lett az igazgató. Ez utóbbi majd a tanítók továbbképzése, ill. képzése érdekében egy folyóiratot is ad ki Kalauz, címen, amelyben rendszeresen közöl nevesebb tanítók által írt tanulmányokat, mintatanításokat. (Ennek a folyóiratnak a társszerkesztője Warga Ferenc, „a kath. minta főelemi tanoda tanára" volt. A tartalomban ilyen cikket találunk: Gondolattöredékek a tanodái fegyelemről, Árnyképek a házi nevelés köréből, A kérdések alkotása, A gyermekjáték, A szemléltetőoktatás gyakorlatilag, A szépírás tanítása taní- tóképezdéinkben, A számoló elemi tanító a gyakorlat terén, Olvasmánytárgyalások stb.). A képzőben a tanítás 1856. október 15-én kezdődött magyar és német nyelven. Beiratkozott 49 jelölt. A heti tanítási órák száma 30 volt. Vagyis, igen zsúfolt óraszámmal igen nagy anyagot kívántak a kellő előkészület nélkül érkező fiatalok fejébe verni. Korabeli panasz, hogy amire a gimnáziumoknak 6 év áll rendelkezésére, azt próbálják két év alatt megtanítani. Természetesen az eredményen ez meglátszik, és így a követelményekből kénytelenek engedni. Ebben az évben még magánvizsga is volt, amely május 10-én kezdődött. A részt vevő 15 jelölt közül 8 kapott tanítói oklevelet. A képzőben a tanítás az augusztus 1-én tartott Tedeum- mal fejeződött be. Ekkor vette kezdetét az idősebb és tanítói oklevélellel nem rendelkező mesterek részére rendezett gyakorlati tanfolyam. 1856-ban ezen az egyhónapos tanfolyamon 256 (!) tanító vett részt, és az magyar és német nyelven folyt. (Ekkora létszám elhelyezése sem volt könnyű — inter- nátus hiányában —, és a berendelt falusi tanítók nagy száma vendégeskedett a kanonoki házakban.) Dr. Rajczi Péter A pécsi zenei élet történetéből A Pécsi KamarazeneTársaság és a Zenekedvelők hangversenyei tvenöt éve, 1925 februárjának elején gyors egymás- VJEl utánban két jelentős hangversenyre is sor került vá- rosunkban. Ötödikén a Pécsi Zenekedvelők Egyesülete tartott hangversenyt a Pécsi Dalárda és Gödry Kató operaénekesnő közreműködésével, majd négy nap múlva, kilencedikén került sor a Pécsi Kamarazene Társaság koncertjére. Mindkét előadást a Pannónia-teremben tartották. A korabeli tudósítás igy kezdődik: „Lehet szanálás, lehet gyenge szezon, lehet akármi, de ha a Pécsi Filharmonikusok a pódiumra lépnek, megtelik a koncertterem zsúfolásig. Ebben oroszlánrésze kétségtelenül Bol- dis Dezső dr.-t, a kitűnő karmestert illeti, akinek külön érdeméül tudandó be, hogy mo már valóságos törzsközönséget nevelt, és ezzel a komoly zene népszerűsítésével kulturális téren is elismerésre tarthat számot.” Az ötödikéi koncert műsora ai következő volt: Mozart „Don Juan-nyitány”, Schubert „h-moll szimfónia”, Saint-Söens „Danse macabre". Erzsébet dala Erkel „Bánk bán” c. operájából, Elisabeth belépője Wagner „Tannhäuser" c. operájából, Zarándokok kara a Wag- ner-műből, Matrózok karó Wagner „Bolygó hollandi" c. operájából, Haydn „A vihar" és „Vadászkor". A közreműködő művésznő és a kórus megérdemelt, nagy sikert aratott. Külön értékként emelték ki Gödry Kató üde és erőteljes orgánumát, ahogy az Erkel-opera híres La Grange-áriáját és a Wagner- mű női szerepét megszólaltatta. A Pécsi Dalárda a műsor befejező részét énekelte, „feladata magaslatán", „a kitűnő gárdától megszokott precizitással, mely úgy elkényeztetett bennünket, hogy már szinte elvárjuk, hogy minden alkalommal tökéleteset és országos viszonylatban is elsőrangút nyújtson." A műsor első részében a zenekar lépett föl. mégpedig oly sikerrel, hogy a Pécsi Lapok kritikusa szerint „Az ismétlődő tapsviharokból a legnagyobb rész mégis a muzsikusokat illeti ..majd dr. Boldis Dezső karmester érdemeit méltatta, akinek köszönhetően a zenekar alapos felkészültséggel és hibátlan egyöntetűséggel játszott, a művek minden lírai szépségét visszaadták. Február 9-én este fél kilenckor IV. bérleti hangversenyét tartotta a Pécsi Kamarazene Társaság, melynek tagjai voltak Kürschner Emánuel (I. hegedű), Láng György (II. hegedű), dr. Wallerstein József (brácsa), Zupancsics Vilmos (gordonka). Zongorán kísért Op- ritia Mária. Nagy sikert arattak. amelyet a sajtóvisszhang is bizonyít: „A pécsi zenekedvelő közönség mind jobban sze- retetébe és becsülésébe fogadja a kis művészi egyesülést. Műsoruk, kiviteli készségük mindenképp meg is érdemli az érdeklődést. Hétfői hangversenyük a legmagasabb igényeket is kielégítette. A közönség a legmelegebb ünneplésben részesítette az est minden egyes szereplőit.. .” Műsorukon Mendelssohn „Esz-dúr vonósnégyes", Schütt- vonósnégyes (F-dúr) és Dvorák „A-dúr zongoraötös” c. műve szerepelt. A tudósítás kiemeli a Mendelssohn-mű fülbemászóén kedves dallamosságát, a Schütt-darab érdekes, oroszos tételeit, a Dvorák-zongoraötös polkaszerű ritmusait és rejtett harmonika utánzatait. Az előadás jegyeit a Széchenyi téri Blancz-féle zeneműkereskedés árulta, amely a Városház épületének földszintjén működött. A szépszámú közönség nagy tapssal jutalmazta az együttes játékát, melynek jellemzőit így foglalta össze a Pécsi Napló jelenlévő tudósítója: „A kamarazene társaság tagjai.. . művészi készültséggel, gondos összjátékban, lendülettel, stílusos felfogásban adták elő a műveket, minden tétel után lelkes tapsokat aratva." Vargha Dezső levéltári munkatárs
