Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-04 / 333. szám
1980. december 4., csütörtök Dunántúli napló 3 Neve szerint kimarad belőle Töprengés, középiskolásokról Lakodalom a Szebényi Művelődési Házban Művelődési ház - kibérelve m m egállapodás. Létrejött a Dunaszekcső Körzeti Műve/yl lődési Ház és ........................sz. alatti lakos között 1 98.. év ...hó ... napján, a Művelődési Házban tartandó rendezvény (lakodalom) megtartása ügyében. A Műv. Ház biztosítja ■ . .-/ lakos részére a nagytermet 798 ... év . . . hó .. .-án lakodalom megtartása céljából. A nagyterem mellett rendelkezésre bocsátjuk a főzés céljára használható 1 (egy) helységet. A helységek bérleti díja: 1 napra 1700,-Ft, 2 napra 2200,— Ft. A fűtési idényben fűtőanyag felhasználás címén ... Ft azaz ... Ft-ot kérünk befizetni. A teremhasználati dijat a fűtési pátdijjal együtt az igénybevételt követő egy héten belül a fent nevezett bérlő köteles a Műv. Ház számlájára befizetni. A rendezvény időtartama alatt . . . felelős az igénybevett helységek vagyoni tárgyai és berendezéseiért, stb., stb. Jelen megállapodás visszavonásig érvényes. Dunaszekcső, 1980. ... hó ... nap. . . . Műv. Ház részéről. P. H................ i génybevevő" — Tizennyolc művelődési intézmény van a mohácsi járásban. ahol megfelelő helyiség van főzésre, tárolásra. Általában a tanácsok biztosították av főzési helyet — mondja Tomázi Ferenc, a mohácsi járási hivatal közművelődési felügyelője. — Elsősorban esküvőkre szokták bérbe venni a művelődési házakat, hiszen a községekben nincs más hely, ahová beférne három-hatszáz ember. Véménd, Somberek, Dunaszekcső, Boly, Szebény, Lánycsók — ezeken a helyeken tartják a legtöbb lag- zit a művelődési házban. De láttam 'olyant is, pl. Nagynyá- rádon, hogy halotti tort tartottak a művelődési házban. Tavaly a járásban 152 ilyen rendezvény volt, a művelődési házak bevétele ebből 196 ezer forint. * Mohács, Bartók Béla Művelődési Központ. Sokszorosított bérleti szerződésük részletesebb, lényegretörőbb, mint a duna- szekcsői, s nincs tele helyesírási hibával. — Nem nagy örömmel, de mi is bérbe adjuk alkalmanként helyiségeinket — mondja az igazgató —> hiszen városi érdek, s nekünk bevételi forrás, ötezer forint a nagyterem, havonta átlag két esküvőt tartanak nálunk. Többet nem engedélyezek, nehogy a kulturális tevékenység rovására menjen. Probléma, hogy nem mindig adják vissza olyan állapotban a bérelt helyiségeket, ahogy megkapták. Főzési lehetőség nálunk is van. De nemcsak esküvőre, hanem vállalatok, intézmények rendezvényeire is bérbe adjuk a nagytermet. Esküvő 11 volt és még három lesz az idén. A bérbevevő az üres termet kapja. Ha lakodalomra bérelte a termet, gondoskodik asztalokról, pcdokról, evőeszközökről — szintén bérli azokat. A vendégek szórakoztatására zenekart fogad, olyat, amelyik egyaránt tud játszani az idősebbeknek, fiatalabbaknak is. Az még nem fordult elő, hogy valamelyik lakodalmas társaság a művelődési ház valamelyik öntevékeny csoportját kérte volna: működjön közre a lakodalom fényének emelésében. * — Hétéves ittlétem alatt egy lakodalmon vettem részt végig, mostanában csak az uzsonnára megyek el — mondja a himes- házi plébános. — Általában mindegyikre meghívnak, hiszen 10 esküvő közül kilencet a templomban is megkötnek. Tetszenek ezek a nagy lakodalmak, mert összetartó erejük ven. Rokonokat, barátokat, ismerősöket hoznák össze. Találkoztam a régi szokásokkal, s ezek igencsak tetszenek, például az, hogy az ifjú házasok első táncukat a szüleikkel, majd a házastárs szüleivel járják, jelképezve talán azt, hogy új szülőket is kaptak . . . A néprajzban leírt lakodalmakat alaposan átformálta a változó világ. A szokások változását talán éppen az jelzi legjobban, hogy a művelődési ház lett a lakodalmas ház. A régi szokások inkább már csak az előkészületeknél élnek, „arra emlékszel-e?” - formában. Előtérbe került a fiatalok anyagi indulásának biztosítása. Egy ötszáz fős esküvő a szülőnek ötvenezerbe kerül, a bevétel százezer, s ez mind a fiataloké. De ritkán veszik már a menyasszonyt egy forduló táncra szitába, szakajtóba dobott pénzzel, azt már diszkréten, borítékban adják oda. ——————— * ■ ------„ A tanácson tartandó esketésre szoktak kérni tőlünk versmondót, egyébként a ház művészeti csoportjai nem adnak műsort a lakodalmas népnek, ha csak nem valamelyik csoporttag esküvőjét tartják nálunk." „Az igazgató szokott játszani orgonán a házasságkötő teremben, s néha szavalatot is kérnek tőlünk." „Már mondtam az igazgatónak hogy a művelődési háznak kellene venni pár száz tányért, villákat, késeket, hogy azt is nálunk bérelhessék, ne csak a termet."-------------------------------------------------v---------------------------------------------------— A mostani zenekarok már nem a hagyományos népi zenét játsszák, nincs is rá különösebb igény — mondja a himes- házi Művelődési Ház félállású vezetője. — Szívesen adjuk bérbe a házat, mert az egész falu társadalma részt vesz az ilyen rendezvényen. Régebben előfordult, hogy a felnőtt kórus szerepelt a lakodalomban, de ma sem kórusunk nincs, sem igény erre . . . Úgy látom, a mai lakodalmakból hiányzik az az ember, aki irányító szerepet tölt be. Tíz éve a székely lakodalomnál még volt olyan, aki intézte a menyasszony kikérését, vezette őket a tanácsra, a templomba, rigmusokat költött, tartotta a régebbi formákat. Éppen ilyen lakodalom adta annak idején az ötletet, hogy a páva körrel csináljunk székely lakodalmast, s úgy, ahogyan az itt élők tudják. Sajnos, nem lett belőle semmi, pedig olyannek képzeltem, amilyennek ők akarják. De az emberek nem szeretik, ha irányítják őket szokásaikban. Himesháza pár éves művelődési háza bővítésre szorul. Épületet emelnek a ház mellé, konyha lesz benne a lakodalmas főzésekhez, sütésekhez. A kiegészítő épület társadalmi munkában készül, az anyagokhoz szükséges közel százezernyi forintot is a falu adta össze. * A művelődési házakban tartott több száz fős lakodalmak jószerével csak bevételt jelentenek a háznak. Pedig talán nincs is még egy olyan közösségi forma, ahol ekkora számban gyűlne össze egy falu társadalma. Itt nem passzív hallgatók, nem csupán tánccal szórakoznak a résztvevők. Egy bizonyos értelemben kulturális eseménynek bérelhető helyet ad csak c művelődési ház, neve szerint viszont kimarad belőle. Jó lenne, ha a legközelebbi páva kör próbán így szólna valaki: „Hallottam egy népdalt a Jóska lagziján, hallgassátok meg, milyen szép!". Bodó László Miért fegyelmezetlenek? C sukott szemmel is meg tudom mondani, melyik iskolában járok — meséli egy szakfelügyelő —, mert az egyikben " udvariasan utat engednek, köszönnek a diákok, míg a másikban azt sem veszik észre, hogy fellökték az embert. Az ilyen iskolákban egyébként, ha megnézzük a fegyelmi naplót, kiderül, olyan problémák okoznak naponta ügyeket, hogy a diák nem hozza el a napi munkához szükséges dolgokat, dohányzik az órán, egyszóval: nincsenek meg a munkához, tanuláshoz szükséges alapvető feltételek..." „Iskolai fegyelem? — a<^ja vissza a kérdést egy másik pedagógus. — Hogyan követelhetünk munkafgyelemet, odaadást a gyerekektől, ha sok felnőttől nem ezt látják. Ha csak beszélnek körülöttük a munkafegyelemről, ha útszéli hang uralkodik a felnőttek között, és ha az italozást afféle bocsánatos bűnnek tekinti a felnőtt társadalom . . .” Világjelenség az iskolai fegyelem lazulása, ez azonban aligha vigasztalhat bennünket. Mivel létező és erősödő tendenciáról van szó, az akkori Oktatási Minisztérium tavaly elrendelte az egész országban az iskolai fegyelem kérdésének felülvizsgálatát. Szóba került a kérdés a pedagógus-szakszervezetek országos kongresszusán is, bár a jelenlévők szerint nem a kellő súllyal. Ugyanakkor továbbra is elképesztő a szakadék az iskolák semmitmondó házirendjei, a valós normák és a gyerekek viselkedése között. Jelenség az is, hogy minden korszak meghozza a maga jellegzetes fegyelmi ügyeit. Harminc éve még a kizárás fenyegette azokat a diákokat, akik társaikkal az érettségi előtt elfogyasztottak egy liter bort. Húsz éve a szem- és hajfestés ellen hadakoztak az iskolák, iskolai dohányzás pedig csak elvétve fordult elő. Folyt egy kétes értékű hadjárat a hosszú haj és a farmerviselet ellen, aztán az előbbi divatja eltűnt, mint a tavalyi hó, az utóbbi pedig belépett az elfogadott hétköznapi viseletek közé. D e míg ilyen felszínes megnyilvánulások ellen hadakoztunk, iskolai ügy lett a diákok alkoholfogyasztása és a korai nemi éréssel együtt a fiatalon kötött szexuális kapcsolatok jelensége. Zajlanak az ilyen okból kipattanó fegyelmi ügyek, ugyanakkor pedig elfedődnek olyan nevelési célok, mint erkölcs, értékrend, tartás, helytállás, viselkedésmód kialakítása —• míg régen erre koncentrált az iskolai és a családi nevelés. Időhiányra panaszkodik szülő és tanár, pedig a tapasztalt nevelők állítják, hogy a nevelés nem idő, hanem intenzitás kérdése. Iskolának, családnak egyaránt következetesen be kell tartania, mit kér mindig számon a fiataltól, mi az, amit megtilt neki, és melyek azok a területek, ahol liberális lehet. A probléma már az óvodában kezdődik, mivel a gyerekek legtöbbjénél ezeket a fokozatokat már a család sem tartotta be. Nehezíti ezt a problémát az, hogy a család és az iskola között sem alakult ki az a hallgatólagos vagy nyíltan vállalt egyezség, amit betart minden józan szülő, mármint hogy nem torpedózzuk meg látványosan egymás intézkedéseit nem ócsároljuk egymást a gyerek előtt, hanem közösen keressük a megoldásokat. Mintha a bizalom tűnt volna el nemcsak család és iskola, hanem gyerek, fiatal és felnőtt között. Felmérés készül ezerszámra fiataljainkról, középiskolásokról, s ezek mind azt bizonyítják, hogy a középiskolás korosztályra saját nemzedéktársai vannak a legnagyobb hatással. Ha értékrendet kell felállítaniuk, abban a szülő, a tanár az ötödik, hatodik helyre szorul. Ugyanakkor számos körülmény — például a lakáshelyzet — tovább atomizálja a különböző életkorú csoportokat, atni korábban nemcsak különböző életkorú, felfoqású egyének együttesét jelentette a családban, hanem különböző normák, követelmények együttélését is. J ó elképzelés, a fiatalok önállósodásának torzulása szemlélhető ebben a folyamatban, melynek ezúttal csak a kirívó jeleit próbáltuk vázolni, az általánosítás szándéka nélkül. Mert tény, hogy sokfajta okból, sokfajta gyerekkel dívik egyféle kivonulás a társadalomból. Hiányérzetük van ezeknek a fiataloknak, és nem az anyagiak, hanem a. megértő szavak iránt. Az utcasarkon, téren összeverődött társak befogadják őket, azokkal szót tudnak érteni, míg a szülővel, tanárral megszakad az eddig folytatott vagy ki sem alakult párbeszéd. A kötetlen, fésületlen-, szabad életforma vonzza ezeket a gyerekeket — s a dolognak a bandába verődésen, csavargáson túl olyan tragikus vetületei is vannak, mint például a kábítószer. Egyelőre „csak" magyar módra, ragasztó vagy tabletták formájában, elszigetelten, de létezve és fenyegetően. Gállos Orsolya Magyapaink muzsikáin — naplóinkban A ragtime 80 éves útja A budapesti Ragtime együttes: Vági László (fuvola), Kovács Ferenc (trombita), Farkas Gábor (klarinét), Rossa László (zongora), Novotny Tibor (ütök), Kenderessy Sándor (trombita), Kiss Gábor (bőgő) és Szunyogh Xavér (hegedű). T alán a rohanó élet elől menekülünk kissé, amikor napjaink pergő ritmusából, bizarr hangzásvilágából kiszakítva magunkat, előző generációk fülbemászó melódiáit hallgatjuk. Mert hallgatjuk, hiszen a századforduló kedvteléseit idéző „old timer muzsika naponta felcsendül a rádióban, a televízióban és a koncertpódiumokon. A nyáron — a dzsesszudvar sorozat keretében - Pécsett is hallhatta a közönség a budapesti Ragtime Band műsorát. Sokan nem jutottak el a koncertre, de akik ott voltak, azok is szeretnének még többet tudni a ragtime- ról. Ez természetes, hiszen a magyar nyelvű irodalom éppen csak érinti, a dzsessz egyik (ha nem is fontos, mégis létező) előfutáraként kezeli a század- fordulótájt oly fényes sikert megért jellegzetes muzsikát. Sikerével valóban minden szakíró egyetért. De tartalmát, jelentőségét, zenei értékeit és kifejezésmódját (sőt technikáját!) már különbözőképpen, sokszor egymástól homlokegyenest ellenkezően értelmezik. Természetesen ennek is megvan a maga oka, hiszen a ragtime zongoristák játékát úgynevezett ,,piano-roH"-okon (működési elvük hasonló a verkliéhez) rögzítették. így hát többen ma is úgy vélik, hogy a ragtime csupán a fúvósegyüttesek ‘ és a pengetősök (gitár, bendzsó) funkcióit egyesítő — üzleti kényszerűségből egy személyesre zsugorított — zenei kifejezésmód, amely szaggatott (szinkópáit) megszólalásával, de különösen a zongora ingázó bal kéz technikájával sajátos zenei stílust teremtett. Az éremnek azonban két oldala van. Egyik a Scott Joplin által népszerűsített dalok áradata, a másik, a feltehetően hasonló repertoárt felsorakoztató fehér, fekete és kreol muzsikusok különböző (fúvós, pengetős és ütős) hangszerekből összeállított, minden tekintetben vegyes felállású zenekarainak népszerűsége. Ennél is fontosabb ugyanakkor, hogy a zene is sok mindennel keveredett. Mindenekelőtt az európai (fehér) angolszász hangzásideál a néger ritmikával. A ragtime tehát semmiképpen nem származtatható a néger népzenéből, s így legfeljebb népiesnek mondható. Arról nem is beszélve, hogy az improvizációs technikát szinte egyáltalán nem ismeri. Ellenkezőleg. Jellemzője a rögzítettség, az állandóság. Egy fontos dologban azonban mégis a dzsesszmuzsika előfutára. Frazeálásában . (tagolásában) már hordozza mindazokat a feszültségeket, amelyekből generációkon át, mindmáig merít a dzsessz. A ragtime sokféleképpen értékelhető. Egy azonban bizonyos: a századforduló igazi kedvtelése volt. Előbb Ameri- ' kában, majd Európában. Irving Berlin Alexander Ragtime Band-je 1919-ben még világsiker. Talán az utolsó azok közül a dalok közül, amelyekkel a szórakoztatózene egy máig is nosztalgikus világa, a Docto- row által oly hűen megidézett ragtime korszaka lezárult. A budapesti Ragtime együttes, vezetőjük, Szunyogh Xavér szerint szívesen lejönne ismét egy koncertre Pécsre is. Jó lenne élőben hallani ezt a rendkívül érdekes muzsikát, jó lenne, ha valamelyik pécsi dzsessz-so- rozot keretében meghívást kannának. B. G. Fotó: Cseri
