Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-25 / 354. szám

1980. december 25., csütörtök Dunántúli llaplo 7 Mi lett a legjobb A tiszai köolajfinomitó esti fényei Forró víz a betondugó alatt Tartalék energiánk a termálvíz Zsigmondy Vilmos a múlt században fúrta a harkányi gyógyvizes kutakat és eköz­ben az egyik forrást átme­netileg több mázsa kővel akarta lefojtani. Az uradalmi mérnök tanácsára azonban el­állt a szándékától, belátta, hogy örökre elszökhet a me­leg víz. Zsigmondy volt az el­ső tudományosigényű ter­málvízkutató hazánkban. A régi oklevelek és a szájha­gyomány alapján szinte min­dent tudott Baranya változa­tos hévízkincséről, így ismer­te a Harkány melletti Büdös­tó, Bükkös-Tapolca, Hidas, Komló, Siklós, Sikonda me­legvizes forrásait, vízadóit. Majd a két világháború között és 1945-től napjainkig a geológusok egyebek között szenet, olajat, gázt, ércet, ikbrsztvlzet kerestek me-, gyérekben: sikertelenül is.de forró víz szinte minden alka­lommal tört fel. örökre le­zárták a „lelőhelyeket", mint a cun-szaporcai Kisinci-dűlő- ben is, ahol a 60-62 fokos már-már gejzírként lövellő víz megfékezésére a fúrás- lyukbai hetven méter hosszan betont tömtek le. Ez és g többi „betondugó" is komoly melegvíz-értékesítési lehetősé­geket „torlaszol el". S ki tud­ja meddig? Mindenesetre a magyar- hertelendi, ellendi, gyódi, cun- szaporcai, kistapolcai termál- kutak és -források gazdasági hasznosítása ismét előtérbe került. Baranya elsősorban közép­hőmérsékletű, vagyis 26—36 fokos termálvizekben gazdag és a vízadórétegek alig 500— 1000 méteres mélységben hú­zódnak. Ellenben az Alföl­dön a „termálzónák" 1500— 2000 méteres mélységben erednek. A mérések azt iga­zolják, hogy Kistapolca, Ei­lend és Magyarhertelend föld alatti térsége bővelkedik a legtöbb termálvízben. Kutat­ni itt érdemes! A termálvíz hőmérséklete meghaladja a 26 fokot, de a 16 és 26 fok közötti úgynevezett langyos víz is hasznosítható. A baranyai föld onthatná az olcsó, nem szennyező geo­termikus energiát, amivel sze­net, olajat válthatnánk ki. A környékünkben Somogy és Tolna megye is legalább har­minc elfelejtett „termállelő- hellyel” dicsekedhet. Európá­ban a fetárt kutak számát il­letően az élvonalba tartozunk, csupán a kitermelés jár gye­rekcipőben. A skandináv or­szágokban viszont nagy múlt­ja van a termálfűtésnek. Nemzetközi szervek, főként a japánok szorgalmazzák to­vábbfejlődésünket. Magyarországon a termé­szeti adottságait is tekintve Baranya áll a legközelebb ahhoz, hogy az elkövetkező években ismét előre lépjen a termálviz-fel használásban. Azonban állami támogatás nincs erre és csak helyi ösz- szefogással lehetséges min­den tervet megvalósítani. A törekvések így is figyelemre­méltóak és egy tsz sem pesz- szimista. Pedig az állami tu­lajdonban lévő kút megvétele milliókba kerülhet. A költsé­get csak tovább növeli, hogy nem mindenütt lövell ki a víz, vagyis szivattyúkra van szük­ség a kiemeléshez. Vagy olyan anyagokat is tartalmaz, me­lyek hamar tönkreteszik a be­rendezéseket, ezért tisztításra szorul. Az is igaz, hogy néhol pótfűtést is be kell iktatni. Ezenkívül eldugott, távoli he­lyen találhatók a kutak, tehát a talajrendezésen kívül út, áramvezeték építendő mind­egyikhez. Nem lehet olcsón kitermelni és üzemeltetni! A legőszintébb optimizmust mutató kémesi tsz-ben leg­alább 15—20 milliós beruhá­zást említettek és ezért a Siklósi ÁFÉSZ, a MÉSZÖV, o ZÖLDÉRT, a Dél-dunántúli Vízig., a Megyei Tanács anya­gi támogatására is számíta­nak. Ha együtt a pénz, akkor 5—6 hektáros fedett primőr- termőhelyre futná. A magyar­széki tsz tanulmánytervet fog készíttetni, hogy 2—3 év múl­va próbaként egy 1500 négy­zetméteres fóliasátorban pri­mőrárut állítson elő, ahová a fűtővíz a magyarhertelendi 62,5 fokos kútból érkezne. Négyzetméterenként ezer fo­rintos befektetéssel számol­nak. Ha sikerül a „próba- vóHaUkozás" és a Komlói ÁFÉSZ is besegít, akkor egy 7-8000 négyzetméteres „zöld­séges ház" költségeinek a 40-50 százalékát tudná állni a tsz mondta Ábel János el­nök. A bogádi tsz szakembe­rei jártak Szentesen az or­szág legnagyobb termálvizes zöldségházában. Vranesics Antal főagronómus úgy véli, ha az Ellendi-völgyet Pécs- környéki üdülőterületté fej­lesztenék, — ami szépségé­ben most mór vetekszik Orfű- vel, — akkor közös összefo­gással az 56-60 fokos kút gazdasági célokat szolgál­hatna. Pécs primőráruval va­ló ellátásában jelentős sze­repet játszhatna az ellendi, de ugyanígy a görcsönyi tsz területén lévő gyódi 40-42 fokos kút is. A görcsönyiek nem zárkóznak el, hisz hat éve akartak a gyódi meleg­vízre kertészetet telepíteni. A Bikali Állami Gazdaságban megtudtam, ha termálvízhez juthatnak, azt szívesen hasz­nosítják a meleg vizet kedve­lő halfajok nevelésében. Kistapolcán az 59 éves Ju- govits József és a 28 éves Kotnyek Mihály, - o BCM munkásai —, az első kérdé­sem után azzal álltak elő, hogy a 27 fokos tavat kibé­relnék az egyházasharaszti tsz-től. a forróvizet ontó for­rásokat kitisztítanák, csak fó­liásházakat fűthessenek a tóból. így is el lehet kezdeni! Megérné! Csuti János tanulókból? armincketten voltak. Hu­szonhat lány, hat fiú. Mindössze négyen lak. tak Pécsett. A többiek - vala­mennyien kollégisták —, Bara­nya, Tolna, Somogy városaiból, községeiből jöttek. Akadt köz­tük egri kislány is. A négy esz­tendő után díszes kivitelű bizo­nyítványt kaptak. Magyarul és németül Írták bele, hogy 1969- ben sikeres érettségi vizsgát tettek. A pécsi Leöwey Klára Gimnázium német tagozatán érettségizett az évben Lafferton Anna, Müller Veronika és Szász Emese. Kezében osztálynapló, jegyze- tek, tankönyv. Óráról jött, órá­ra megy. Közben 15 perc szü­net. Diákok keresik, a gazdasá­gi vezetővel számlákat rendez, valaki szólítja: Lafi! Felkapja a fejét, mosolyog: igen, ő in­nét indult, ide jött vissza. A ta­náriban tovább él az iskolai beceneve: Lafi. Dr. Tóthné, Laf­ferton Anna történelem-német szakos tanárnő a Leőweyben. — Hidasról származom. Édes­apám bányász, édesanyám a ház körüli kis földet művelte, ellátta a családot. Otthon min­denki beszéli a németet és én az általános iskola harmadik osztályától tanultam is. Az ak­kori tanárnőm, dr. Mokos Sán- dorné küldött a Leőwey német tagozatára. Jól tanultam, de f. Dr. Tóthné Lafferton Anna csak a gimnázium vége felé kristályosodott ki bennem, hogy tanár szeretnék lenni. A szegedi egyetemre jelentkeztem, felvet­tek, Óriási előnyt jelentett szá­momra a tagozatos gimnázium. Az egyetemi éveim alatt végig korrepetáltam; maszek tanítvá­nyaim is akadtak. Fél évig ven­dégeskedtem az NDK-ban, a hallei egyetemen. Ott irtom a szakdolgozatom is. Időközben férjhez ment. Fér­je szintén tanár, a Dobó István úti Gimnáziumban magyar- orosz szakos. Két gyermekük van: Eszter és Gergő. Pécsett laknak egy házban a férje szü­leivel. Augusztusban jött meg a Trabantjuk, nyaralni több­nyire Hidason szoktak. A céljairól kérdezem.- Szeretnék jobban bekap­csolódni a gimnázium nemze­tiségi kultúrát, hagyományokat ápoló munkájába és egy két­éves továbbképzés előtt állok. Ez évtől ugyanis a világnézet tantárgyat is németül taní­tom . . . Németh Csabáné, született Müller Veronika törékeny alka­tú, halk szavú fiatalasszony. Pécsett, a Fürst Sándor utcai gyógyszertár vezetője. — Tavaly volt a tízéves érett­ségi találkozónk. Mindenki el­jött, öröm volt hallgatni, amint egymás után beszámoltunk az életünkről. Szinte mindenkinek teljesültek a vágyai, tervei, elé­gedett, boldog emberként ta­lálkoztunk egymással. Ö a kis pécsi csapat tagjai közé tartozik. Általános iskolá­ban kezdte tanulni a német nyelvet. Szülei munkásembe­rek. Édesanyja a bőrgyárban dolgozik, édesapja a BÉV-nél kőműves. — Ók mindig a kitartó, szor­galmas tanulásra, munkára ösz­tönöztek. A kémiát, biológiát szerettem a legjobban. Azt hi­szem ez a két tantárgy szerete- te határoztatta el velem, hogy a gyógyszerész pályát válasz- szam. Budapesten végzett jó ered­ménnyel és másfél évig a fő­városban dolgozott. Férjhez ment, Pécsre költöztek. 1978-ig a szüleinél laktak a régi Kert­városban. Tavaly kaptak lakást az Egri Gyula úton. Férje villamosmérnök, a Pé­csi Szolgáltatóipari Vállalatnál dolgozik. Nagyobb gyermekük Andrea öt és fél, a kisebb Il­dikó két és fél éves. Nekik is Trabantjuk van. — Tudja-e hasznosítani a né­met nyelvet? — Feltétlenül. Elsősorban a szakirodalom olvasásában. — Milyen céljai, kívánságai vannak? — Szeretnék még tanulni. Nem engedheti meg magának az ember, hogy ölbe tett kéz­zel üljön és várja a nyugdíjat, tgyben remélem és hiszem, hogy a gyermekeim előtt is ilyen nyitott kapuk lesznek, mint előttünk. A váróban ketten vagyunk. A középkorú vasutas Véméndről jött Pécsre. — Felvágták a sarkam, de nem akarok táppénzre menni — mondja. — Mit szólnának a többiek, ha pont karácsonyra hagynám ott őket. Most majd győzködhetek a doktornővel. Amilyen fiatal, olyan szigorú a lelkem. Ha baj van, nem en­ged a huszonegyből. De azt is rögtön látja, ha valaki csak a munkától akar szabadulni. Frissen, kipirulton fél nyolc előtt érkezik a doktornő: dr. Szász Emese. — Azt hiszem, hogy mi egy jó képességű osztály voltunk. Több mérnök, pedagógus került ki közülünk. Ma is nagyon há­lás vagyok komlói általános is­kolai tanáromnak, Schmidt Edénének, aki németre tanított, Dr. Szász Emese Németh Csabáné igaz, a legfőbb hajtóerőm a szüleim voltak. Sosem felejtem el, egyszer 4,7 tized lett a bizo­nyítványom, ugyanakkor a nő­vérem mindig kitűnő volt. Nem vontak kérdőre, nem szidtak meg, de édesanyámat azon kaptam, hogy a konyhában sír- dogál. Azt mondta, hogy nem ilyen bizonyítványt vár tőlem, ók mindent arra tettek fel, hogy minket taníttassanak. Édesapám gázvezeték-szerelő, édesanyám gázpalack-árusító. Nővérem orvos lett, én szintén annak tanultam. Húgom fény­képész. Dr. Szász Emese a MÁV Pé­csi Igazgatóságának üzemor­vosa. Férje, dr. Schmidt László sebész. Újmecsekalján laknak kétszoba, összkomfortos, szövet­kezeti lakásban. Van egy 126- os Polski Fiatjuk és egy kertjük Gyódon. Hatvan gyümölcsfával telepítették be. — Mi a legközelebbi terve? — Készülök az üzemorvosi szakvizsgára és franciául tanu­lok. Török Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents