Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-03 / 332. szám
1980. december 3., szerda Dunántúli napló 3 Kevesebb kártérítési igény Cipők a szervizben ■ Több millió forint a népgazdaság haszna másfél év alatt ■ Januártól valamennyi megyében Hefyr&ältftäsi terv A középkori városfal egy felújításra várá szakasza a Vak Bottyán utcában Lépcsőzetes sétány a városfal mentén Jövőre a Landler Jenő utcában folytatják a helyreállítást Cipők a bírósági pulpituson? Bizony ma már az emberek egy cipőért is képesek a bíróságra menni. A KERMI szakemberei számos esetről számolhatnak be, amikor az újdonsült cipőtulajdonos nem elégedett meg a reklamációval, perre ment az igazáért, no meg egy jó cipőért. Ne higgyük, hogy c perlekedés szenvedélye vitte rá! A cipők egyre drágábbak, de ezt az árváltozást korántsem követi a jobb minőségre való törekvés. Kijavítva kapja vissza Azelőtt megsemmisítették azokat a lábbeliket, amiket a vevők valamilyen hibával visz- szavittek a boltokba. Másfél éve szervizbe kerülnek. Ez idő clatt csupán a Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet javító hálózata hárommillió forint értéket mentett meg. Hogyan fogadták a vásárlók a cipőszerviz-hálózatot? Tény: sokkal kényelmesebb volt annak, aki megőrizte a blokkot, és fél éven belül gyártási hiba miatt megrongálódott új cipőjéért a boltban azonnal újat kapott. A vásárló termelő is, és erről az oldalról már egyértelmű a javítás haszna — milliók térülnek meg. És mit tapasztalt a kereskedő? A MERUKER pécsi, Kossuth utcai cipőszalonjában az elmúlt másfél év alatt havonta feleannyi kártérítést követelnek, mint az előző években. A boltba visszavitt, levált talpú, a varrásnál felszakadt cipőket nyolc napon belül szinte új állapotban kapják meg a javítóktól az eladók. Horváth Lász- lóné boltvezető megjavított férficsizmát mutatott — csak a szakértő veszi észre az újrara- gasztást. Az eladó közvetít a vásárló és a szövetkezet között. Bőséges tapasztalatokkal rendelkezik: tudja, melyik vevő szeretne mindenáron újabb cipőhöz jutni, s azt, ki elégedett a lábbelivel, szívesen hordja a javítás után is. Ismeri a szövetkezet munkáját: másfél év alatt nem volt panasz a cipészekre — valamennyi megmunkált cipőt a vásárlók elfogadták. S kiderült az is, a szövetkezetben a nyolcnapos határidő valóban „szentírás", mert bármi erőfeszítés árán ezt a vállalást betartják. Pedig nincsenek könnyű helyzetben ezekben a hetekben sem, mert rengeteg csizma kerül vissza a boltokba a hibás cipzár miatt. Tavaly júniusban kísérletképpen öt megyében vezették be a cipőszervizeket, elsőként Baranyában. Januártól valameny- nyi megyében működik a javító hálózat. A Baranya megyei Cipőipari Szövetkezet pécsi központi telepén tizenhét boltnak javítanak, és valamennyi vidéki műhelyükben nyújtják ezt a szolgáltatást. 8490 lábbelit javítottak meg - ez alig valamivel több, mint háromszázezer forint bevételt jelentett a szövetkezetnek, míg a 65 cipőgyárnak, kereskedelmi vállalatnak hárommilliós megtakarítást. Mégsem csupán ez a hárommillió forint a javítások haszna: a szövetkezet olyan tapasztalatokkal, javaslatokkal szolgál a gyártóknak, amivel tovább javíthatják termékeik minőségét - s ez elsődleges érdekük. Mik a gyakori hibák? A legtöbb cipőnek a sarka válik le, a ragasztás enged fel, a húzózára megy tönkre. Kiderül az is, melyik gyár hogyan dolgozik: a Sabaria, a Minőségi, az Alföldi, a Tisza és a Duna Cipőgyár Baranyában árusított termékeinek 8—10 százaléka a javítókhoz kerül, az importcipőkből 11 százalékot szállítanak a műhelyekbe. A Pécsi Cipőipari Szövetkezet csupán két százalékot képvisel. Eldobott lábbelik Mit kap az országos szerviz- hálózattól a megyei szövetkezet, mint gyártó? Meglepő, hogy ez évben százkétezer forintos kártérítést kellett fizetniük. A megrongálódott, de javítható cipőiknek csupán 27 százalékát hozták rendbe más megyékben, s ez 95 000 forint felesleges kiadást, eldobott cipőket jelent a szövetkezetnek. Tény tehát, hogy nem mindenütt az elvárásoknak megfelelően működik ez a szervizhálózat, pedig a kezdeményezés hasznos, sokak érdekeit szolgálja . . . Gáldonyi Magdolna Mozdulatlanság és csend övezte ebben az évben a pécsi városfalat — az Országos Műemléki Felügyelőség szakmunkásai csak az idény végén vettek munkába egy rövid falszakaszt a Landler Jenő utcában. A vontatottan haladó helyreállítás - tavaly az Aradi vértanúk útján 120, idén a Landler Jenő úton 50 méternyi falszakaszt restauráltak — óhatatlanul is vitatkozó kérdéseket szül az utca emberében. A választ már többször is leírtuk: az évszázados falakhoz ragasztott ódon és egészségtelen lakások tucatjait a belvárost tehermentesítő, tervezett északi érintő út építése miatt számolták fel,, s csak másodlagos tényezőként jelentkezett a középkori városfal attraktív helyreállításának a lehetősége. De hát a hosszadalmasság I . . . Az idei csekély 50 méter magyarázható. Célszerűbbnek vélték. hogy az egyébként jövő októberi átadásra tervezett Memi-fürdő falazási munkáit egy nekirugaszkodással és idén végzik el. Emiatt csak a nyár végén települhettek át az építők a Landler Jenő utcába. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy ez idő szerint kész helyre- állítási terve csupán a Landler Jenő utcai falszakasznak van; az északi oldalon a Kálváriadomb alatti nagy bástyáig terjedő szakaszon elvégezték a kutatást és most ennek a falrésznek a helyreállítási tervein dolgoznak. Ebből pedig jövőre nem lesz még munka. Annál inkább sem, mert jövőre a Landler Jenő utcára összpontosul a figyelem. S jó, ha az is elkészül 1981-ben. Az OMF pécsi építésvezetőségének a jövő évi programjában szerepel a nyugati városfal műemléki szakaszának a helyreállítása. Ez a barokk pavilon alatti épített falrésztől északra lévő szakasz. Az ettől délre lévő falrész — mint emlékezetes — az évekkel ezelőtti épületbontás következtében leomlott, s azt nem is kívánják eredeti formájában helyreállítani. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat kapott megbízást arrc. hogy e falrész helyén beton támfalat emeljen. Ennek o terve már megvalósításra kész. A beton támfal a Landler Jenő utca 6. számú háztól indul, s a fal mentén egy lépcsőzetesen emelkedő sétány húzódik majd, amelyről a pavilon mellett lehet bejutni a belső sétányra, amely viszont végighúzódik a fal teljes hosszában. H. I. Késik! Szar az! Mindennapi kenyerünk Néhány kis falu gondja E z az, ami nem adatik meg mindennap néhány baranyai faluban. Főleg a kicsinyekben, s inkább azokban, melyek a mohácsi sütőüzem ellátási körzetébe tartoznak. Lippón jártam nemrég többször is. Rossz a kenyér — mondták. Késik! Ebéd után fél kettő, vagy kettőkor ér oda, s az iskolában már csak másnap adhatják ki a gyerekeknek. A kiflit melegíteni kell, hogy ehetővé váljék. Elmentem Borjádra. Az eredmény ugyanaz. Ha ebbe a kis faluba Mohácsról jön a kenyér, akkor nem ízletes, ha a bólyi sütödéből, akkor igen. Szederkény? — Megint csak panaszok a mohácsi kenyérre. Ráadásul egyetlen boltban árusítják. Valaha a kisebb boltokban is volt. Most szombatonként hosszú sor áll a szederkényi kenyérüzlet előtt, s néha már 9 órakor elfogy. Pedig a mohácsi sütőüzemből már este fél tízkor finom kenyérillat száll és a Baranya megyei Sütőipari Vállalat 45 gépkocsival hordja szét, megszervezett, megtervezett járatokon. Már rekeszek is vannak, hogy a sok kenyér ne nyomja agyon egymást. Olvasom a NEB mohácsi vizsgálatának adatait, ismerem a megyei tanácson nemrég tartott tanácskozás gondolatait. Hogy ügyelni kell a minőségre, hogy szállítani a sütési sorrendben kell, hogy minden faluba mindennap oda kell vinni. De beszéltem lippói, beze- deki, sároki, aztán borjádi, szederkényi háziasszonyokkal, öreg parasztokkal is. Csak csóválták a fejüket! Ki nem ehette meg a régi pékek és a régi magyar háziasszonyok kenyerét, a kemencében sült mindennapi falatot, ami egy sütéssel három-négy napig is elállt és — jó volt. Ki kell jól dagasztani - kézzel vagy géppel -, de ez a lényeg. Hiába a távolság, ha jó a kenyér, szállíthatják azt fél napig, eltehetik napokra, ízletes marad. Mohácson pedig régi, elavult a gépsor. Ráadásul: a kenyérgyár felépítésében a megye harmadik helyén áll ez a város. Első a komlói, aztán a már düledező szigetvári, s csak azután jöhet majd — Mohács. Kilenc falut jártam végig, s a panaszok áradatában mégsem most találtam a legkínosabbat. Hanem egy régi noteszban — amit 1959-ből kotortam elő - egy lippói földművesszövetkezeti taggyűlés jegyzetében. Benne állt, huszonegy esztendős makacssággal: Lippóra késve érkezik a kenyér, s nem jó. Sürgősen javítani kell a helyzeten. Utánanéztem; ebben a községben szinte nincs olyan falugyűlés, nincs olyan fogyasztási szövetkezeti taggyűlés, ahol két évtizede ne há- borognának a kenyér dolgában. Szállítás? — Ez a legolcsóbb beruházás, ha jól megszervezik. Nem kell hozzá különösebb pénz, csak pontosan lemért munkafolyamat, s ahhoz ügyesen, ötletesen illesztett szállítási rendszer. Erre már remek példa van Pécsett, ahol a Füszért, a Belkereskedelmi Szállítási Vállalat 1. üzemegységének pécsi üzeme és a Baranya megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat — a Pécsi Tudományegyetem közgazdaság- tudományi kara vállalatgazdálkodási tanszékével — ezt már megtette. H a pedig ilyen régi a gond, ha ilyen régi a mohácsi gépsor, akkor a még jobb szervezés mellett — mert végül is a korszerű iparban a tömegek ellátása a nagyüzemi sütés feladata! — nos, a jobb szervezés után meg kell majd fontolni, hogy a kisebb falvakban visszaállítsuk-e a magánkisipart. Ott helyben, saját érdeküket, iparos rangjukat nem kockáztatva — csak jó kenyeret süthetnek. De arról is gondoskodni kellene már valahol valakinek, hogy a házi kemencék mellé a háziasszonyt kímélő, segítő, kisméretű, családi dagasztógépeket tervezzenek. Mert egyre több faluban újra felépítik az Udvari kemencéket. Láttam. Földessy Dénes Emberibb, szebb környezet a kórtermekben Virágok a fehér falon Ajándékok a belklinikának Egy fehér fal ijesztő tud lenni. A megszokott, szeretett közegéből kiszakított, szorongó lélek kényszerű vetítővászna lesz egy kórteremben. Mintegy holtfáradt, magányos autóvezető előtt a fantomképek, úgy rajzolódnak egy idő után a csupasz falra, szinte kontúrosan a beteg emlékei, félelmei és reményei. Aztán ugyanaz a kórterem, de a falon megáll a tekintet Virágok, egész csokorral. Aranysárga, piros, zöld, ezek árnyalatai, a szirmok szertelen játéka, hőmérővel kimutathatatlan melegség, üzenet a falon túlról, a még, vagy már egészségesek világából. Egy kis darab a napsütötte park csendjéből, az otthon nyugalmából. Az egyik ágyon testes férfi félkönyökére emelkedik, másik kezével a falra akasztott csendéletre mutat: — Mennyivel kellemesebb így. Nem az a ronda, csupasz fehérség. Pedig csak egy kép . . . Ő mondta később; még soha sem volt tárlaton. A kórterem egyik a sok közül a POTE I. sz. Bélgyógyászati Klinikáján, de a többi is egyre szépül. A folyosón poszterek, olajfestmények, grafikák. A fentebb említett csendéletet, s még jópár képet Remecz Béla festőművész ajándékozta a klinikának. Hogy mennyivel több ez, mint egy hálás beteg gesztusa, azt ő mondta el: — Koszorúér-görccsel kerültem a klinikára. Éltem a beteg emberek kórházi rendhez szabott életét, és éreztem, azt, amit ott többé-kevésbé mindenki érez. A megszokottból való ki- szakítottságot, félelmet az ismeretlentől, taszító idegenségeta kórházi környezettől. De volt valami, ami feloldott, hitet adott. Az a mindenkinek kijáró gondoskodás, kedvesség, odaadó ápolás. Láttam azt az igyekezetei is, ahogy orvosok és ápolónők egyaránt megpróbálták szebbé, emberibbé tenni a környezetet is. A nővérkék például pénzt adtak össze, és függönyt vásároltak az egyik kórterem ablakára. Reprodukciókkal, virágokkal díszítették a folyosót. Tudtam, ilyesmire nem költhet ezreket a klinika, nekem viszont van elég képem, hát felajánlottam párat. A keretezés is sokba1 kerül, hót ebben is segítek. Elhatároztam, hogy készítek virágtartókat, a Kertészeti és Parképítő Vállalat ígérte, hogy ültetnek beléjük dísznövényeket. Pécsett, a magasház dereka táján él feleségével a hatvanhárom éves művész, egy kétszobás lakásban. A kisebbik szoba az alkalmi műterem, benne több kiállításra való festmény, grafika, néhány különleges gyöngyház intarzia. Egy-két évtizede a pécsi képzőművészeti élet egyik ismert alakja volt, alkotókedve, emberi derűje ma is a régi, de a közszerepléstől teljesen visszavonult. . — Sok igazságtalan bántás ért, de erről kár beszélni. Én már csak élni. csendben dolgozni és adni szeretnék. Pénzért hiába is próbálna valaki hozzájutni a képeihez. A klinikának, a mindenkori betegeknek tucatjával ajándékozott. K. Gy.
