Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-17 / 346. szám

1980. december 17., szerda

Punantüli napló

7

Tél az állatkertlien

H

ihetnénk, a teve sokkalta rosszabbul viseli a telet, mint mondjuk a medve. De hát az élővilágban nem az ember egyedüli tulajdonsága az alkalmazkodás: a melegebb éghajlatról származó állatok is nagyon jól érzik magukat a hóban. Eszegetnek, teázgatnak, iszogatnak, s mivel a rácsokon kívülről kevesebb kétlábú ügyeli őket, nyugodtabbak is a mecseki állatkert lakói.

A csimpánzok a vörös bort kedvelik, napi két decitől éppen csak rózsásodik a kedvük, a szarvasok, őzek beérik a szénával, abrakkal, de kerül itt „asztalra" gyümölcs, sajt, tojás, s hús is.

Szép a tél az állatkertben. Dús, fényes, pompázatos bundákat, prémeket, szőrméket, irhákat öltöttek az állatok, többjük már nemcsak magát, utódait is melengeti alatta. Hiszen a kertben is bőgnek a gímszarvasok, barcognak a dámszarvasok . . . Utódra számíthat a farkas, a szürkemarha, a láma a bivaly, s a jávorantilop is talán és pónicsiká is lesz tavaszra. Az emupár sem vesztegette az időt, jókora tojások tanúsítják a családi harmóniát. A sötétzöld tojások legkönnyebbje is fél kiló: lesz tán köztük néhány, melyei belülről törnek fel.

Ládában a kismacskák az oroszlánketrecben, három szőr- gombolyag. Oroszlán lesz' belőlük, ha nem is kell választani kard és korona közt nékik. A kicsiket még nem látni, korai még a hó nekik, csak a király jelenik meg a kifutóban. Nem tudja, a vastag rács teszi alkotmányossá monarchiáját.

Kicsit odább az östulokborjú ad példát a pórnép életképességéről, kicsit remegő lábbal, kicsit nehéz fejjel, de megy anyja után a hóba. Ápolója puszit nyom kobakjára. Megérdemli. A teve méltatlankodva néz, s hogy illemre tanitsa a látogatót, kalapját venné. Nem veszi észre, púpja mily pacuha, libben jobbra, balra.

Meglett szarvasborjú, lassan már anyányi, de mégis cumis- üvegböl reggelizik — eléggé megvetően néznek is rá a gólyák. Ezeknek meg Afrikában lenne a helyük ilyenkor! De hát minek költözködni ha van élelem elég. Nem rabkoszt, hiszen felfelé szabad az ég, elrepülhetett volna, amelyik repülhet egyáltalán még. Mert törött szárnnyal került ide többjük, sasokkal, ölyvekkel, héjákkal. Most hűséggel köszönik az ápolást.

Délelőtt érdemes télen állatkertbe menni, s főképpen, ha süt a nap. Mert örülnek a szép időnek az állatok is. Csak a majmok bújnak be házukba. Nem tudnak a tizenöt éves fejlesztési tervről, így arról sem, hogy lesz igazi majomházuk majd, s télen is láthatják kedvenceiket, a gyerekeket.

Árkok, félig kész épületek ígérik a fejlesztést. Állatok kényelmére, emberek élményére.

b. I.

Cseri László felvételei