Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-17 / 346. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli ItOPlO XXXVII. évfolyam, 346. szám 1980. december 17., szerda Ára: 1,20 pt Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Mindenki fegyelme Magya r-szo vjet kulturális együttműködés Munka és müvefödés Egy kép a programból: a Mecsek Kórus énekel Jubileumi ünnepély a Pécsi Nemzeti Színházban A mozgalom öt esztendejének eredményei A közelmúlt években, hónapokban sokat beszéltünk, írtunk a fegyelmezett munkáról. Nem ok nélkül, hiszen egész előrehaladásunk, közvetlenül pedig jelenlegi gazdasági gondjaink megoldása jórészt ettől függ. Sajnos a fegyelmezett munkáért küszködve közvéleményünk egy része még ma is azokat veszi célba, akik — közhasználatú kifejezéssel élve — „ellógják a munkaidőt", sétálgatnak, tracs- csolással töltik el idejüket a munkahelyen. Az effajta nagyon is jogos, de mégis egyoldalú értékítéletből azután az a látszat: nincs is más dolgunk, mint odaparancsolni a munkapad mellé, ez épülő házakhoz stb. a tunya, a csellengő dolgozót, s ha ezt megtettük, példás munkarend uralkodik majd mindenütt. Csakhogy: a dolog valójában nem ilyen egyszerű. Ezerszer elmondták az illetékesek — de nem árt hangsúlyozni ezeregyszer sem — hogy a munkás, a köztisztviselő nem azért megy a munkahelyére, hogy ellógja az időt. Íme egy rövid hír a rádióból: „Veszprém megyében a reggeli munkásjáratok csak a bányák közeiéig jutottak el. Várpalotán például a 8-as főközlekedési úttól mintegy két kilométernyire a Bán- ta-bányához gyalog mentek a dolgozók, mert c magas hóval fedett út járhatatlanná vált. . Távol áll tőlünk, hogy azt mondjuk: minden munkás így cselekedik. De többségük meggyőződésből, a tenniakarás szándékával megy munkába. A munkahelyen viszont a munkás olyankor azért áll vagy sétál, mert nincs mást tennie, mert „nem hagyják" dolgozni, nincs anyag, nincs szerszám, mert rosszul, fegyelmezetlenül dolgoztok — mások, talán nem is csak a műhelyben, a gyár irodáiban, hanem fentebb, az irányító szerveknél. Ilyen körülmények között munkafegyelmet követelni vajmi nehéz, hiszen a tervszerűtlenség, a kapkodás, a szükséges munkafeltételek hiánya a kórokozó, a laza munka- fegyelem pedig csak tünet. Márpedig, mint köztudomású, a tüneti kezelés sosem orvosolja a bajt. Ha a tőkés gyárában dolgozó munkás fejével gondolkodnánk, azt mondhatnánk: „Dolgozom annyit, amennyit hagynak, megtartom az előírt technológiai és egyéb utasításokat, mit érdekel, hogy munkaidőben állncm kell, hogy felesleges munkát végzek, vagy éppen rossz, korszerűtlen terméket gyártok." Csakhogy a mi társadalmunkban nem a kapitalista, hanem a szocialista munkaerkölcs szbályai az érvényesek, s azok ennél jóval többre köteleznek. Arra, hogy munkánkban mindenkor és minden körülmények között erőnk, képességeink maximumát adjuk. De mit tegyünk, ha ebben rajtunk kivül álló okok gátolnak? A szocialista munkaerkölcs arra kötelez bennünket, hogy lépjünk fel azok ellen, akik a munkahelyi vezetésben, a másik műhelyben, a gyárban szervezetlenséggel, hozzá nem értéssel, bürokratikus kényelmességgel, nemtörődömséggel, néha „felvett" cinizmussal akadályozzák a jó munkakörülmények megteremtését. De hogy mindehhez meglegyen az erkölcsi alap, mindenekelőtt a magunk területén kövessünk el mindent a megfelelő munka- feltételek biztosításáért, azután követelhetjük ugyanezt másoktól. Ez már több mint puszta munkafegyelem, ez már a szocialista munkaerkölccsel járó többletkötelezettség, Ha megköveteljük a munkástól, hogy képességei maximumát adja, akkor a vezetőkre ez azt a kötelezettséget rója, hogy teremtsék meg ehhez a feltételeket, ott, ahol a munka konkrét eredményei megszületnek, vagyis a munkapadoknál, építkezéseken, termelőszövetkezetekben, útfelbontásoknál, a kerc-skedelmi hálózatban — minden munkahelyen. A vezetők számára mindenekelőtt ezt jelenti: személyes helytállás, a szocialista munkaerkölcs követelménye. S ha a munkástól a legfelső szintű vezetőkig — mindenki a maga helyén - nemcsak fegyelmezetten dolgozik, hanem valóban a képességei maximumát adja, aligha lesz bárkinek is alkalma és bátorsága a hanyag, a tessék-lássék munkához. A vezetés fegyelme — a Központi Bizottság közleményének szavaival — helytállásra yonz és kötelez. Egyik jó hírű gyárunkban évekkel ezelőtt komoly bajok voltak a vezetésben, s ennek folytán az egész gyár munkájával is. Azok akik változtatni akartak a helyzeten, első dolguknak tekintették: felelősségre vonni és eltávolítani a vezetésből azokat, akik érdemtelennek bizonyultak a vezető posztra. Ezek után ugrásszerűen megnőtt a gazdasági és a pártvezetés tekintélye. A következő lépés az volt, hogy mindenkinek igazságosan rendezték a bérét, aszerint, hogyan dolgozott. A fegyelmezetlen, rossz munkás körül olyan hangulatot teremtettek, hogy vogy megváltozott vagy mennie kellett. Közülük nem egy később valósággal könyorgött, hogy visszajöhessen, mert új munkahelyén rosszabbul keresett. Igazságos szigor — ezt hangsúlyozzák a vezetők, ez az elvük. ennek alapján bírálnak és reveinek. S még valamit: a vezetők, ha kell vitatkoznak, meg- küzdenek azért, hogy biztosítani tudják a jól szervezett munka feltételeit. Nem véletlen tehát, hogy a műhely munkásai, ha látják, hogy a gyár más műhelyeiben fegyelmezetlenség van, hogy megnyújtják a reggelizés idejét, hogy hóembert „csinálnak" az építkezés környékén őgyelgő gyerekeknek, nem azt mondják: „Ha nekik szabad, miért nem szabad nekünk is?" Hanem azt: „Miért tűrik el, miért engedik meg nekik?” Igen, ők már tudják: őket is visszaveti a munkában, ha más műhelyben rosszul dolgoznak. Nemcsak az irányító állami és pártszerveknek, hanem munkásoknak és az alsóbb szinten dolgozó vezetőknek is mind nagyobb figyelemmel kell kísérniük azok fegyelmét, akiken eldől a hozzáértő vezetés, a szervezettség. A demokratizmus fejlesztésében — elsősorban a munkahelyi demokráciában — rejlő nagy lehetőséget és erőt ebben az irányban is ki kell bontakoztatnunk, cselekvő, ható erővé kell tennünk a gyárakban és üzemekben, c hivatalokban és intézményekben egyaránt. Ennek az a fundamentuma, hogy a vezetők előtt legyen tekintélye és foganatja minden bíráló szónak, minden javaslatnak, amellyel egy adott kollektíva az irányítás fegyelmét, szervezettségének színvonalát akarja javítani. Mindenki fegyelmét és mindenki helytállását. K. F. Jegyzőkönyv és öt évre szóló mun'katerv aláírásával kedden Moszkvában véget ért a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság XVII. ülése. A magyar küldöttséget Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes, a szovjet küldöttséget Pjotr Gyemi- csev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, kulturális miniszter vezette. A két delegáció, amelyben az egyes kulturális területek mdgyar, illetve szovjet szakértői is helyet kaptak, áttekintette az eddigi eredményeket, megvitatta és jóváhagyta a következő öt évre szóló együttműködési programot.A XVII. ülés munkájáról szóló jegyzőkönyvet a két küldöttség- vezető, Aczél György és Pjotr Gyemicsev, az 1981—85-ös munkatervet Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes, illetve Igor Zemszkov külügyminiszterhelyettes írta alá. Az aláírási ünnepségen jelen volt Szűrös Mátyás, az MSZMP KB tagja, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete, valamint a két tárgyalóküldöttség. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a két küldöttség megállapította, hogy a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kulturális kapcsolatai továbbfejlődtek. Az együttműködés új minőségi szintjét meggyőzően bizonyították az 1980-ban kölcsönösen megrendezett kulturális napok. Ezek a rendezvények ösztönzően hatnak a magyar— szovjet kulturális kapcsolatok továbbfejlesztésére valamennyi területen — állapítja meg a jegyzőkönyv. Az 1976—1980. évi kulturális munkaterv eredményes teljesítése, valamint az 1981—1985. évi együttműködési terv kidolgozása elősegíti a művészet, a tudomány, a közoktatás és a felsőoktatás területén a kapcsolatok minőségének további emelését, A bizottság kiemelt fontosságot tulajdonít Bartók Béla születése 100. évfordulója megünneplésének 1981-ben, Az évfordulóról a Szovjetunióban széles körben emlékeznek meg. Az ülés megtárgyalta az együttműködés kérdéseit a filmművészet területén, beszámolót hallgatott meg a zeneművészek és az írószövetségek együttműködéséről, a két ország baráti társaságainak tevékenységéről. A bizottság valamennyi területen részletesen áttekintette a kapcsolatok bővítésének lehetőségeit, és az együttműködés folytatásának szükségességét hangsúlyozta. A filmgyártással kapcsolatban például a jegyzőkönyv megállapítja: célszerűnek látszik erősíteni a közös filmgyártást létrehozó gyakorlati tevékenységet, és ebbe a szovjet és a magyar filmgyártás legjobbjait is be kell vonni. Az írószövetségek és a zeneművészek közti együttműködés vonatkozásában a bizottság javasolja a személyes szakmai találkozók lehetőségeinek növelését, a szakmai folyóiratok közötti kapcsolatok további bővítését. Indítványozza a bizottság, hogy a kulturális terület állami és társadalmi szervei nyújtsanak nagyobb támogatást a baráti társaságok munkájához. A bizottság legközelebbi ülését 1981-ben Budapest tartja. * Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese vezetésével kedden hazaérkezett Moszkvából az ai kulturális küldöttség, amely részt vett a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság 17. ülésén. A delegáció fogadásánál a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. A küldöttséget hazautazásakor Moszkvában Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Szovjetunió kulturális minisztere és más hivatalos személyiségek búcsúztatták; jelen volt Szűrös Mátyás, hazánk moszkvai nagykövete. Közel 25 ezer munkást mozgatott meg az elmúlt öt esztendőben Pécsett a szocialista brigádok számára meghirdetett Munka és művelődés mozgalom, melynek ötéves jubileumi ünnepségét tegnap este rendezték meg a Pécsi Nemzeti Színházban. Az ünnepséget Neubauer József, a Szakszervezetek Baranya megyei Tanácsának vezető titkára nyitotta meg, aki köszöntötte a vállalatok, üzemek és a meghirdető szervek megjelent képviselőit. Ezután Komlódi Józsefné, Pécs megyei város Tanácsának elnökhelyettese méltatta az ötéves mozgalom eredményeit: — Pécs város párt-, állami és mozgalmi szervei 1976-ban hirdették meg a termelőüzemek szocialista brigádjai számára a Munka és művelődés mozgalmat. Ezzel a közművelődés feladatainak középpontjába került a munkásművelődés, ugyanakkor pedig az üzemekben is nagyobb figyelmet kezdtek szentelni a szakmai és az általános műveltség kérdésének. E két terület, valamint a város művelődési intézményeinek programkínálata képezte együttesen az akció alapját, s ezzel kedvet ébresztett sokakban a rendszeres művelődésre.- Szabadidős programtervet kínált tehát a mozgalom műsorajánlataival, ezek propagálására a Pécsi Műsor című havilap vállalkozott, míg a Doktor Sándor Művelődési Központ népművelői a programokat tervezték, bonyolították. Tárlat-, színház- és mozilátogatások szerepeltek a benevezett brigádok programjain, majd vetélkedőkön mérték össze tudásukat a mozgalom résztvevői — évenként mintegy 5000 pécsi dolgozó. A Munka és művelődés akció az önművelés folyamatát kívánta megalapozni, elindítani. Ehhez a továbbiakban az szükséges, hogy a szervező népművelők mellett az üzemi aktívák, maguk a termelőüzemek is vegyenek részt e tevékenység szervezésében, irányításában és értékelésében. Az értékelő szavak után Komlódi Józsefné díszokleveleket nyújtott át a meghirdető szervek nevében a Munka és művelődés mozgalomban öt éve sikeresen működő üzemek, brigádok és vállalati megbízottak részére; majd Baló István, a Doktor Sándor Művelődési Központ igazgatója ismertette a Munka és művelődés mozgalom 1981. évi programját, amit december 31-ig eljuttatnak minden érdekelt vállalathoz. A jövő évi akció szól valamennyi pécsi gyár, üzem, vállalat és szövetkezet fizikai munkakörben dolgozó szocialista brigádjaihoz, vagy azokhoz a brigádokhoz, melyek a szocialista címért versengenek. Egyéni és közösségi vállalásokkal a jövő évi program is hasznos ötvözetét adja az önképzésnek, nívós szórakozásnak és hasznos időtöltésnek. A nevezési határidő 1981. január 30. A szocialista brigádok önművelésére megindított pécsi akció, a Munka és művelődés jubileumi záróünnepsége amatőr művészeti együttesek, a Pécsi Kesztyűgyár kamarakórusa, a vasasi citerazenekar és pávakor, a Volán Jazz Quartett, a Mecsek Kórus és a Mecsek Táncegyüttes, valamint Fülöp Gyula és Németh Tibor fellépésével ért véget. G. O. Baranyai tájak: zengővárkonyi domboldal
