Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)
1980-12-16 / 345. szám
1980. december 16., kedd Dunántúlt napló 5 % Feltárásra váró kincsek a levéltárakban Újabb magyar-jugoszláv közös kiadvány Eszéken A napokban zajlott le Eszéken két magyar vonatkozású történeti kiadvány premierje. Ezek egyikét dr. Szita László, a Baranya megyei Levéltár igazgatója állította össze és látta el jegyzetekkel. A könyv Válogatott dokumentumok a Baranyai háromszög politikai történetéhez címmel az 1941—44 közötti időszak eseményeit, elsősorban a munkásmozgalom antifasiszta küzdelmeit mutatta be, és adott közre nemzetiségtörténeti, valamint a kommunista és a szociáldemokrata párt történetére vonatkozó dokumentumokat. Ezek pedig a meglepetés erejével hatottak a jugoszláviai kutatókra: olyan magyar nyelvű dokumentumokból állt ugyanis össze a kötet, melyek Pécsett, a Baranya megyei Levéltárban találhatók, és melyeknek 90 százaléka ismeretlen volt a jugoszláviai kutatók előtt. E kiadvány kapcsán is felmerült, milyen fontos az együttműködés a magyar és jugoszláv levéltárak között a magyar vonatkozású dokumentumok kutatásában, és viszont. A mi szakembereink odaát, a jugo- szlávok nálunk találhatnak hasznos forrásanyagra. A hatvanas évek óta intenzív az együttműködés az államközi egyezmények értelmében, sőt korábban sor került egy óriási állománycserére is magyar, illetve szerb vonatkozású dokumentumokból. Előre kellene viszont lépni a régiókutatás területén, és erre jó keretet kínálhatna a kutatók számára a két testvérváros, Eszék és Pécs között virágzó kapcsolat. A két terület levéltárai között ugyanis költségvetés híján egyelőre nem folyhat együttműködés kölcsönösségi alapon. Pedig sok közös téma akad: Eszék, Baranya és a Drá- va-szög védője a török előrenyomulása idején; kiemelkedő forradalmi szerepet játszik az 1848—49-es szabadságharcban; mindig szoros a kapcsolat a századok folyamán a két szomszédos város, Pécs és Eszék között. Megtalálni a megoldást a közös kutatások elősegítésére — ez is fontos része lenne a testvérvárosi együttműködésnek. A történészek, levéltárosok, néprajzkutatók persze eddig is számos közös feltárást folytattak mindkét oldalon, egymás rendelkezésére bocsátottak tudományos anyagokat, lehetővé tették kölcsönösen a levéltári kutatásokat, és hogy mást ne mondjunk, a Vörösmarti helytörténeti és néprajzi múzeum számára a Baranya megyei Levéltár szolgáltatta a teljes dokumentációt. A most megjelent dokumentumkötet kiadója a maga területén fontos missziót teljesítő Horvátországi Magyarok Szövetsége. Jelentős a szövetség mellett alakult helytörténész kutatócsoport, amely a maga területén fellelhető magyar források feldolgozásával foglalkozik. A kutatói kedv és a feldolgozásra váró anyag adott tehát — már csak a körülményeket kellene alkalmassá tenni a valódi közös munkára. G. O. Több árucikk van, mint tavaly Bőséges a karácsony előtti ellátás Beérkezett az import illatszer Minden karácsony előtt elmondható, hogy van amiből korlátlanul jó minőségben vásárolhatunk, s van amikor egy-két különlegességből akadozik az ellátás, vagy már elfogyott és nem várható több az ünnepekig. De ajándékozni azért lehet, sőt jobban, mint tavaly. Ha valamit nem kapunk meg, találunk helyette mást. Ezt bizonyítja az ezüstvasárnapi forgalom is, amiről csak annyit, hogy az óra-ékszer szaküzletet leszámítva a forgalom mindenhol jóval meghaladta a tavalyit. Volt ahol húsz százalékkal, volt ahol a duplájára növekedett'. Noha egy-két dolog hiányzik, de az árualap az előző évekhez képest növekedett. S ezt elsősorban ezekben a napokban lehet észrevenni, hiszen sok minden, főleg néhány érdeklődésre számot tartó importcikk a napokban folyamatosan érkezik az üzletekbe. Mire számíthatunk hát konkrétan, s mi az, amit nehezebben, több utánjárással kaphatunk meg, s mit ne keressünk? A ruházati cikkek közül lakástextilből, harisnyafélékből széles skálájú választék vár mindenütt; konfekcióból a mennyiséggel nincs baj, inkább a minőséggel: kevés a jó kabát, öltöny. Ugyanez a probléma a férfi kötöttárukkal is, de nyakkendőből, ingből, egyéb férfi divatcikkből megfelelő a kínálat. A gyermek- és csecsemőholmik kielégítik az igényeket. A lábbeliellátás megfelelőnek mondható, ámbár csizmából választékhiánnyal kell számolni. A rövidáruk terén egyetlen dologgal adódik gond: egyes fonalfajták szállítása akadozik. Vasáruból jó minőségi készlet áll az üzletek rendelkezésére: barkócs- és háztartási cikkekből, edényfélékből, mérlegből, olajkályhából és fűtéskiegészítő cikkekből bárki megvásárolhatja, amire szüksége van. A hagyományos típusú kályhákból azonban csak a román gyártmányú kapható. Műszaki cikkeknél feltűnően sokan keresik a meglehetősen drága japán modul színes televíziót, ebből azonban csak az előjegyzetteket tudják biztosítani. Rádió ugyan van, de hiányzik a magasabb igényeket kielégítő sztereó készülék; autó- és zsebrádió van. Lemezjátszóból fordított a helyzet: itt az olcsóbb és a közepes árfekvésű típusokból van kevés. Villanyborotva, hajsütővas, bojler, hűtőgép, csillár, kávéfőző kapható. Porszívóból azonban, mióta itthon nem gyártják, kevés van. Egyébként ezüstvasárnapra a BARANYAKER még tudott magyar gyártmányút is biztosítani. (A tájékoztatás szerint jövőre ismét készül Magyarországon is porszívó, s ez feltehetően megszünteti a hiányt.) Villanyvasaló kevés van, Neumann varrógép utánpótlására nem lehet számítani. Ezzel szemben a mostanában nagyon keresett automata mosógépből több típus állandóan kapható. Papíráruból jó az ellátás, amit ezekben az üzletekben hiányolhatunk, az a zsebszámológép, de még ebben az évben várják a szállítmányt, csakúgy, mint a japán táskaírógépet. Az ajándékcsomagoló papír kissé akadozva érkezik, karácsonyfadíszeket azonban a tavalyinál sokkal bővebb választékban találhatunk mindenütt. Egy jó hír azoknak, akik játékkal szeretnének kedveskedni gyermekeiknek: a BARANYAKER ezüstvasárnaptól kezdve több mint 300 000 forint értékű import játékot visz üzleteibe, ezzel igyekszik pótolni az igényesebb import játékok hiányát. Elemes játékból hiába van sok, akkora az igény, hogy nem tudják maradéktalanul kielégíteni. Kifogástalan az ellátás műanyag és fajátékokból, diavetítőből és diafilmekből, sőt, korcsolyából is. A ródli azonban már elfogyott, a tél beköszöntével elkapkodták valamennyit, jelenleg nem tudják pótolni a hiányt. öveg- és porcelánáruból közepes a készlet, de ezüstvasárnapon volt, és aranyvasárnap is lesz importáru, valamint herendi és Zsolnay-porcelán. Népművészeti és. kerámiatárgyakból az igények kielégíthetők. A bútorellátásban csak az elemes bútorok jelentenek problémát, a többivel nincs baj. S végül a vegyiáruk: a szappanok mennyisége megfelelő, de valamennyi divatos márkát még nem tudják biztosítani. Ennek ellenére folyamatosan érkezik az importáru, a Centrum Áruházban már vasárnap óta kapható egy-két fajta népszerű illatszer. Dücső Csilla Baranyai termekek a világpiacon Exportra csomagolják a kesztyűkot a Pécsi Kesztyűgyár II. sz. gyárában Fotó: Proksza László Úton az év utolsó exportszállítmányai m Pécsi velúrbőr Máltától Kanadáig | Carbon-divatcipők Angliába | Búzaexport hajón, a Szovjetunióba Hí árvízkárok helyreállítását segítik a közös támogatási alapból Ülést tartott a SZÖVOSZ elnöksége A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának Elnöksége hétfőn Szla- menicky István elnökletével a közös támogatási alap felosztásáról döntött. A rendelkezésre álló 61 millió forint kétharmadát a nyári felső-magyarországi és a tiszai árvíz, illetve az ezzel összefüggő belvíz miatt keletkezett károk egyharma- dát pedig más elemi csapás — tűz, vihar, földrengés — okozta pusztítás helyreállítására fordítják. Békés, Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Borsod és Heves megyében 20 áfész, összesen 42 egységének felújítását, újjáépítését segítik. Továbbá a kiegyensúlyozott helyi ellátás érdekében a kölcsönös támogatási alapból egészítik ki olyan szövetkezetek fejlesztési alapját, amelyek viszonylag rosszabbul ellátott területeken ABC-áruházak, bisztrók, élelmiszerboltok, fparoikküzletek, vendéglátó- egységek építési, illetve felújítását határozták el. Határozott az elnökség arról is, hogy mely szövetkezeti beruházások meggyorsításához ad anyagi hozzájárulást a közös fejlesztési alapból, amelynek kifizetésre szánt összege 33 millió forint. A hétvégén Mohácson sietve rakták be az utolsó hajórakomány gabonát. Még egy ilyeo h’ideghullám — mint ami volt — s zajlani kezdenék a folyók. Akkor pedig akadozik, vagy teljesen le is áll a dunai teherhajó- forgalom. Marad az amúgy is túlterhelt vasút és a drágább közút. Minden baranyai termelő vállalat azon fáradozik ezekben a napokban, hogy még a nagy tél beállta előtt, lehetőleg karácsonyig teljesítse export- szállításait. Kamionok tucatja indult tegnap is Pécsről Európa több fővárosába és Fiúméba, hogy onnan aztán behajózzák az árut más égtájak felé. Vasúton is megy a baranyai termék a jugoszláv kikötőbe. A Pécsi Bőrgyár cipővelúrt szállít Kanadába és Hollandiába, 2000 méter cipőfelsőbőrt Máltába, erre az új és jó piacra. A máltaiak tetszését annyira elnyerte a Misina fantázianevű marhabox, hogy januárra újabb 2000 métert rendeltek belőle. Svédországba különlegesen kikészített díszműnek való és bélésbőröket exportál a gyár. Exporttervüket december 20-ig teljesítik, de gyártmány- fejlesztésükkel már az 1981. évi piachoz igazodnak. A jelszó: kevesebb velúrt, több nappát, továbbá az itthon már csatát nyert vízhatlan Niagara-családdal betörni a nyugati piacokra. Angliába, Olaszországba és az NSZK-ba exportálja sertés- velúr felsőruházati termékeit ezekben a napokban a Pécsi Kesztyűgyár. Tőkés exporttervüket már teljesítették, így amit december 29-ig szállítanak, az már terven felül megy el. Kesztyűexportjukról nem is szólva, az idén 50—60 000 bőrkabátot adnak el a legjobb piacokon. Vagonhiánnyal küzd a Komlói Carbon Vállalat, ahol naponta 2,5 millió forint értékű terméket állítanak elő. A tőkés exporttervüket már teljesítették: tegnap ment el az utolsó kamion Hollandiába. A karácsony előtti piac azonban újabb lehetőséget kínál. December 22-én, hétfőn 10 000 pár női divatcipőt indítanak útnak Angliába. Ruházati konfekció termékeik eljutottak Franciaországba, az NSZK-ba, Dániába, a közel-ke- leti arab országokba, s jelentős az a bérmunka is, amit dollárrelációban végeznek. A szocialista országok közül a Szovjetunió, az NDK és Románia a legnagyobb felvevő Carbon- piac. Most naponta 28 000 pár férficsizmát gyártanak szovjet megrendelésre. Ezenkívül műbőr kabátot, szövetkabátot és farmernadrágot szállítanak le napi ezerdarabos szériákban. A komlói Carbon az idén is teljesíti exporttervét, exportbevételük pedig eléri a félmilliárd forintot. A Villány-Mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinát a tegnapi napig 1,2 millió palack pezsgőt exportált s ennek zömét a Szovjetunióba és az NDK-ba. Az ünnepekig további 120 000 palack pezsgőt indítanak útnak Lengyelországba. Teljesítette idei exporttervét a Baranya megyei Gabonafor- galmS és Malomipari Vállalat. Az év első felében 12 000, a második felében 58 000 tonna étkezési búzát indítottak útnak a Szovjetunióba s részben az NDK-ba. Kukoricából mindösz- sze 2400 tonna ment el Ausztriába. Nagyobb export, a hazai takarmányigény miatt e cikkből nem várható. — Rné — Vers mindenkinek R adnóti egyik legszebb verse ez. Végzete már ott sötétlik fölötte, de még nem a bizonyosság hidegével. A „békés" mindennapok még érintésnyi közelben vannak. A költő állapota ekkor tízezrekével rokon: ,,... aki egyszer egy vad hajnalban arra ébred, hogy minden összeomlott s elindul mint kísértet, kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen . . Az összegezés már megtörténik, de még ott rezeg benne az egyén fájdalma, aki eddig önmagának is remélt egy jobb jövőt: „Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel, a világ újraépül, — s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd szavam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat” . . . 1944 áprilisában íródott a vers, utána már csak a Töredék, a haláltáborokban írott Levél a hitveshez, A la recherche, az eclogák és a razglednicák következtek. ■ Jó lett volna, ha legalább a dátum feltűnik valahol a tévében, amikor szombaton este Sinkó László elmondta Radnóti Sem emlék, sem varázslat című versét. Hiszen ha a címre gondolunk csak — Vers mindenkinek! —, s arra, hogy olyanok is hallgatják, akiknek homályos vagy semmilyen képük nincsen Radnóti pályájáról, sorsáról. Am nem szándékom, ezúttal végképp nem, a kákán is csomót keresni. Inkább a sorozatot dicsérném, olyan lelkesen, ahogyan csak lehetséges: a szombat esténként jelentkező Vers mindenkinek című sorozatot. Szerényen megbújik ez a néhány perc a lassacskán végtelen műsorfolyamban, olyanformán, mint a szüneteket kitöltő muzsika, vagy a tévéreklám, vagy az esti torna vagy a nagy műsorok közt beolvasott közlemények. Nem iróniával mondom most ezt, csak jelzésként: igen, olyan ez a pár perc versmondás, amit ki is lehet kerülni, amire nem muszáj odafigyelni, ami alatt ki lehet futni a konyhába egy pohár vízért. M jgis: van, létezik ez a műsor, és ez nagy dolog. Szinte észrevétlenül „csempészték” be a műsorba, egyszeresek természetesnek vettük, olyannyira, hogy szakértők bírálatokat is mondtak az egyes előadóművészekről, sőt, viták is dúltak egy- egy kötőszó felett, amelynek hiánya vagy betoldása megbillenti a ritmust. Megbillenti, valóban, s tény, hogy a színésznek betű szerint illenék visszaadni, amit a költő leírt. De ez a vita kívülesik, „föléje esik” annak, amit e műsor legfontosabb hasznának tartók: annak, hogy a vers jelen van legnagyobb és legnépszerűbb tömegkommunikációs eszközünk mindennapjaiban, s nemcsak alkalmilag van jelen. Olyan hiányt pótolva ezzel, ami régóta fáj: hogy a költők, klasszikusaink csak akkor bukkannak fel, amikor kerek évfordulót ülünk. A múlt hetekben Berzsenyi A közelítő tél és Arany János: Epilógus című versei okoztak régen érzett izgalmat, az újrafelfedezés örömét. Amikor pedig A walesi bárdok hajdan az iskolában is tanult strófái szólaltak meg, gondolom, . sokan vertek gyökeret a képernyő előtt s mondták magukban a tíz-húsz éve tudatuk alján szunnyadó sorokat. Ha valamit kifogásolnék, az egyetlen dolog: miért csak szombaton .. .? H. E.
