Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-16 / 345. szám

1980. december 16., kedd Dunántúlt napló 5 % Feltárásra váró kincsek a levéltárakban Újabb magyar-jugoszláv közös kiadvány Eszéken A napokban zajlott le Eszéken két magyar vo­natkozású történeti ki­advány premierje. Ezek egyikét dr. Szita László, a Baranya me­gyei Levéltár igazgatója állítot­ta össze és látta el jegyzetek­kel. A könyv Válogatott doku­mentumok a Baranyai három­szög politikai történetéhez cím­mel az 1941—44 közötti idő­szak eseményeit, elsősorban a munkásmozgalom antifasiszta küzdelmeit mutatta be, és adott közre nemzetiségtörténeti, va­lamint a kommunista és a szo­ciáldemokrata párt történetére vonatkozó dokumentumokat. Ezek pedig a meglepetés ere­jével hatottak a jugoszláviai kutatókra: olyan magyar nyel­vű dokumentumokból állt ugyanis össze a kötet, melyek Pécsett, a Baranya megyei Le­véltárban találhatók, és me­lyeknek 90 százaléka ismeret­len volt a jugoszláviai kutatók előtt. E kiadvány kapcsán is felme­rült, milyen fontos az együttmű­ködés a magyar és jugoszláv levéltárak között a magyar vo­natkozású dokumentumok ku­tatásában, és viszont. A mi szakembereink odaát, a jugo- szlávok nálunk találhatnak hasznos forrásanyagra. A hat­vanas évek óta intenzív az együttműködés az államközi egyezmények értelmében, sőt korábban sor került egy óriási állománycserére is magyar, il­letve szerb vonatkozású doku­mentumokból. Előre kellene viszont lépni a régiókutatás területén, és erre jó keretet kínálhatna a kutatók számára a két testvérváros, Eszék és Pécs között virágzó kapcsolat. A két terület levél­tárai között ugyanis költségve­tés híján egyelőre nem folyhat együttműködés kölcsönösségi alapon. Pedig sok közös téma akad: Eszék, Baranya és a Drá- va-szög védője a török előre­nyomulása idején; kiemelkedő forradalmi szerepet játszik az 1848—49-es szabadságharcban; mindig szoros a kapcsolat a századok folyamán a két szom­szédos város, Pécs és Eszék kö­zött. Megtalálni a megoldást a közös kutatások elősegítésére — ez is fontos része lenne a testvérvárosi együttműködésnek. A történészek, levéltárosok, néprajzkutatók persze eddig is számos közös feltárást folytat­tak mindkét oldalon, egymás rendelkezésére bocsátottak tu­dományos anyagokat, lehetővé tették kölcsönösen a levéltári kutatásokat, és hogy mást ne mondjunk, a Vörösmarti hely­történeti és néprajzi múzeum számára a Baranya megyei Le­véltár szolgáltatta a teljes do­kumentációt. A most megjelent dokumen­tumkötet kiadója a maga terü­letén fontos missziót teljesítő Horvátországi Magyarok Szö­vetsége. Jelentős a szövetség mellett alakult helytörténész kutatócsoport, amely a maga területén fellelhető magyar for­rások feldolgozásával foglal­kozik. A kutatói kedv és a fel­dolgozásra váró anyag adott tehát — már csak a körülmé­nyeket kellene alkalmassá ten­ni a valódi közös munkára. G. O. Több árucikk van, mint tavaly Bőséges a karácsony előtti ellátás Beérkezett az import illatszer Minden karácsony előtt el­mondható, hogy van amiből korlátlanul jó minőségben vá­sárolhatunk, s van amikor egy-két különlegességből aka­dozik az ellátás, vagy már el­fogyott és nem várható több az ünnepekig. De ajándékozni azért lehet, sőt jobban, mint tavaly. Ha valamit nem kapunk meg, ta­lálunk helyette mást. Ezt bizo­nyítja az ezüstvasárnapi for­galom is, amiről csak annyit, hogy az óra-ékszer szaküzletet leszámítva a forgalom minden­hol jóval meghaladta a tava­lyit. Volt ahol húsz százalékkal, volt ahol a duplájára növeke­dett'. Noha egy-két dolog hiányzik, de az árualap az elő­ző évekhez képest növekedett. S ezt elsősorban ezekben a napokban lehet észrevenni, hi­szen sok minden, főleg néhány érdeklődésre számot tartó im­portcikk a napokban folyama­tosan érkezik az üzletekbe. Mire számíthatunk hát konk­rétan, s mi az, amit nehezeb­ben, több utánjárással kapha­tunk meg, s mit ne keressünk? A ruházati cikkek közül lakás­textilből, harisnyafélékből szé­les skálájú választék vár min­denütt; konfekcióból a mennyi­séggel nincs baj, inkább a mi­nőséggel: kevés a jó kabát, öltöny. Ugyanez a probléma a férfi kötöttárukkal is, de nyak­kendőből, ingből, egyéb férfi divatcikkből megfelelő a kíná­lat. A gyermek- és csecsemő­holmik kielégítik az igényeket. A lábbeliellátás megfelelőnek mondható, ámbár csizmából választékhiánnyal kell számol­ni. A rövidáruk terén egyetlen dologgal adódik gond: egyes fonalfajták szállítása akadozik. Vasáruból jó minőségi kész­let áll az üzletek rendelkezé­sére: barkócs- és háztartási cikkekből, edényfélékből, mér­legből, olajkályhából és fűtés­kiegészítő cikkekből bárki megvásárolhatja, amire szük­sége van. A hagyományos tí­pusú kályhákból azonban csak a román gyártmányú kapható. Műszaki cikkeknél feltűnően sokan keresik a meglehetősen drága japán modul színes te­levíziót, ebből azonban csak az előjegyzetteket tudják biz­tosítani. Rádió ugyan van, de hiányzik a magasabb igénye­ket kielégítő sztereó készülék; autó- és zsebrádió van. Lemez­játszóból fordított a helyzet: itt az olcsóbb és a közepes árfek­vésű típusokból van kevés. Vil­lanyborotva, hajsütővas, bojler, hűtőgép, csillár, kávéfőző kap­ható. Porszívóból azonban, mi­óta itthon nem gyártják, kevés van. Egyébként ezüstvasárnap­ra a BARANYAKER még tu­dott magyar gyártmányút is biztosítani. (A tájékoztatás sze­rint jövőre ismét készül Ma­gyarországon is porszívó, s ez feltehetően megszünteti a hiányt.) Villanyvasaló kevés van, Neumann varrógép után­pótlására nem lehet számítani. Ezzel szemben a mostanában nagyon keresett automata mo­sógépből több típus állandóan kapható. Papíráruból jó az ellátás, amit ezekben az üzletekben hiányolhatunk, az a zsebszá­mológép, de még ebben az évben várják a szállítmányt, csakúgy, mint a japán táska­írógépet. Az ajándékcsomagoló papír kissé akadozva érkezik, karácsonyfadíszeket azonban a tavalyinál sokkal bővebb vá­lasztékban találhatunk minde­nütt. Egy jó hír azoknak, akik já­tékkal szeretnének kedveskedni gyermekeiknek: a BARANYA­KER ezüstvasárnaptól kezdve több mint 300 000 forint értékű import játékot visz üzleteibe, ezzel igyekszik pótolni az igé­nyesebb import játékok hiá­nyát. Elemes játékból hiába van sok, akkora az igény, hogy nem tudják maradéktalanul ki­elégíteni. Kifogástalan az ellá­tás műanyag és fajátékokból, diavetítőből és diafilmekből, sőt, korcsolyából is. A ródli azonban már elfogyott, a tél beköszöntével elkapkodták va­lamennyit, jelenleg nem tudják pótolni a hiányt. öveg- és porcelánáruból kö­zepes a készlet, de ezüstvasár­napon volt, és aranyvasárnap is lesz importáru, valamint he­rendi és Zsolnay-porcelán. Népművészeti és. kerámiatár­gyakból az igények kielégíthe­tők. A bútorellátásban csak az elemes bútorok jelentenek problémát, a többivel nincs baj. S végül a vegyiáruk: a szappanok mennyisége megfe­lelő, de valamennyi divatos márkát még nem tudják bizto­sítani. Ennek ellenére folyama­tosan érkezik az importáru, a Centrum Áruházban már va­sárnap óta kapható egy-két fajta népszerű illatszer. Dücső Csilla Baranyai termekek a világpiacon Exportra csomagolják a kesztyűkot a Pécsi Kesztyűgyár II. sz. gyárában Fotó: Proksza László Úton az év utolsó exportszállítmányai m Pécsi velúrbőr Máltától Kanadáig | Carbon-divatcipők Angliába | Búzaexport hajón, a Szovjetunióba Hí árvízkárok helyreállítását segítik a közös támogatási alapból Ülést tartott a SZÖVOSZ elnöksége A Fogyasztási Szövetke­zetek Országos Tanácsá­nak Elnöksége hétfőn Szla- menicky István elnökleté­vel a közös támogatási alap felosztásáról döntött. A ren­delkezésre álló 61 millió fo­rint kétharmadát a nyári felső-magyarországi és a tiszai árvíz, illetve az ezzel összefüggő belvíz miatt ke­letkezett károk egyharma- dát pedig más elemi csa­pás — tűz, vihar, földren­gés — okozta pusztítás helyreállítására fordítják. Békés, Hajdú-Bihar, Sza- bolcs-Szatmár, Borsod és Heves megyében 20 áfész, összesen 42 egységének fel­újítását, újjáépítését segí­tik. Továbbá a kiegyensú­lyozott helyi ellátás érde­kében a kölcsönös támoga­tási alapból egészítik ki olyan szövetkezetek fejlesz­tési alapját, amelyek vi­szonylag rosszabbul ellátott területeken ABC-áruházak, bisztrók, élelmiszerboltok, fparoikküzletek, vendéglátó- egységek építési, illetve fel­újítását határozták el. Határozott az elnökség arról is, hogy mely szövet­kezeti beruházások meg­gyorsításához ad anyagi hozzájárulást a közös fej­lesztési alapból, amelynek kifizetésre szánt összege 33 millió forint. A hétvégén Mohácson sietve rakták be az utolsó hajórako­mány gabonát. Még egy ilyeo h’ideghullám — mint ami volt — s zajlani kezdenék a folyók. Ak­kor pedig akadozik, vagy telje­sen le is áll a dunai teherhajó- forgalom. Marad az amúgy is túlterhelt vasút és a drágább közút. Minden baranyai terme­lő vállalat azon fáradozik ezek­ben a napokban, hogy még a nagy tél beállta előtt, lehetőleg karácsonyig teljesítse export- szállításait. Kamionok tucatja indult teg­nap is Pécsről Európa több fő­városába és Fiúméba, hogy on­nan aztán behajózzák az árut más égtájak felé. Vasúton is megy a baranyai termék a ju­goszláv kikötőbe. A Pécsi Bőr­gyár cipővelúrt szállít Kanadába és Hollandiába, 2000 méter ci­pőfelsőbőrt Máltába, erre az új és jó piacra. A máltaiak tetszé­sét annyira elnyerte a Misina fantázianevű marhabox, hogy januárra újabb 2000 métert ren­deltek belőle. Svédországba kü­lönlegesen kikészített díszműnek való és bélésbőröket exportál a gyár. Exporttervüket december 20-ig teljesítik, de gyártmány- fejlesztésükkel már az 1981. évi piachoz igazodnak. A jelszó: ke­vesebb velúrt, több nappát, to­vábbá az itthon már csatát nyert vízhatlan Niagara-családdal betörni a nyugati piacokra. Angliába, Olaszországba és az NSZK-ba exportálja sertés- velúr felsőruházati termékeit ezekben a napokban a Pécsi Kesztyűgyár. Tőkés exporttervü­ket már teljesítették, így amit december 29-ig szállítanak, az már terven felül megy el. Kesz­tyűexportjukról nem is szólva, az idén 50—60 000 bőrkabátot adnak el a legjobb piacokon. Vagonhiánnyal küzd a Komlói Carbon Vállalat, ahol naponta 2,5 millió forint értékű terméket állítanak elő. A tőkés export­tervüket már teljesítették: teg­nap ment el az utolsó kamion Hollandiába. A karácsony előt­ti piac azonban újabb lehető­séget kínál. December 22-én, hétfőn 10 000 pár női divatcipőt indítanak útnak Angliába. Ru­házati konfekció termékeik el­jutottak Franciaországba, az NSZK-ba, Dániába, a közel-ke- leti arab országokba, s jelen­tős az a bérmunka is, amit dol­lárrelációban végeznek. A szo­cialista országok közül a Szov­jetunió, az NDK és Románia a legnagyobb felvevő Carbon- piac. Most naponta 28 000 pár férficsizmát gyártanak szovjet megrendelésre. Ezenkívül mű­bőr kabátot, szövetkabátot és farmernadrágot szállítanak le napi ezerdarabos szériákban. A komlói Carbon az idén is tel­jesíti exporttervét, exportbevé­telük pedig eléri a félmilliárd forintot. A Villány-Mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinát a tegnapi napig 1,2 millió palack pezsgőt exportált s ennek zömét a Szov­jetunióba és az NDK-ba. Az ün­nepekig további 120 000 palack pezsgőt indítanak útnak Len­gyelországba. Teljesítette idei exporttervét a Baranya megyei Gabonafor- galmS és Malomipari Vállalat. Az év első felében 12 000, a második felében 58 000 tonna étkezési búzát indítottak útnak a Szovjetunióba s részben az NDK-ba. Kukoricából mindösz- sze 2400 tonna ment el Auszt­riába. Nagyobb export, a hazai takarmányigény miatt e cikkből nem várható. — Rné — Vers mindenkinek R adnóti egyik legszebb verse ez. Végzete már ott sötétlik fölötte, de még nem a bizonyosság hide­gével. A „békés" mindennapok még érintésnyi közelben van­nak. A költő állapota ekkor tíz­ezrekével rokon: ,,... aki egy­szer egy vad hajnalban arra ébred, hogy minden össze­omlott s elindul mint kísértet, kis holmiját elhagyja s jófor­mán meztelen . . Az össze­gezés már megtörténik, de még ott rezeg benne az egyén fájdalma, aki eddig önmagá­nak is remélt egy jobb jövőt: „Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem, merengj el hát egy percre e gazdag életen; szivemben nincs ha­rag már, bosszú nem érdekel, a világ újraépül, — s bár tiltják énekem, az új falak tövében felhangzik majd sza­vam; magamban élem át már mindazt, mi hátravan, nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem sem emlék, sem varázslat” . . . 1944 áprilisában íródott a vers, utá­na már csak a Töredék, a ha­láltáborokban írott Levél a hit­veshez, A la recherche, az eclogák és a razglednicák kö­vetkeztek. ■ Jó lett volna, ha legalább a dátum feltűnik valahol a tévé­ben, amikor szombaton este Sinkó László elmondta Radnóti Sem emlék, sem varázslat című versét. Hiszen ha a címre gon­dolunk csak — Vers minden­kinek! —, s arra, hogy olyanok is hallgatják, akiknek homá­lyos vagy semmilyen képük nincsen Radnóti pályájáról, sorsáról. Am nem szándékom, ezúttal végképp nem, a kákán is cso­mót keresni. Inkább a soro­zatot dicsérném, olyan lelke­sen, ahogyan csak lehetséges: a szombat esténként jelentkező Vers mindenkinek című soroza­tot. Szerényen megbújik ez a néhány perc a lassacskán vég­telen műsorfolyamban, olyan­formán, mint a szüneteket ki­töltő muzsika, vagy a tévé­reklám, vagy az esti torna vagy a nagy műsorok közt be­olvasott közlemények. Nem iró­niával mondom most ezt, csak jelzésként: igen, olyan ez a pár perc versmondás, amit ki is lehet kerülni, amire nem mu­száj odafigyelni, ami alatt ki lehet futni a konyhába egy po­hár vízért. M jgis: van, létezik ez a műsor, és ez nagy do­log. Szinte észrevétle­nül „csempészték” be a mű­sorba, egyszeresek természetes­nek vettük, olyannyira, hogy szakértők bírálatokat is mond­tak az egyes előadóművészek­ről, sőt, viták is dúltak egy- egy kötőszó felett, amelynek hiánya vagy betoldása megbil­lenti a ritmust. Megbillenti, valóban, s tény, hogy a színész­nek betű szerint illenék vissza­adni, amit a költő leírt. De ez a vita kívülesik, „föléje esik” annak, amit e műsor legfonto­sabb hasznának tartók: annak, hogy a vers jelen van legna­gyobb és legnépszerűbb tömeg­kommunikációs eszközünk min­dennapjaiban, s nemcsak al­kalmilag van jelen. Olyan hiányt pótolva ezzel, ami rég­óta fáj: hogy a költők, klasszi­kusaink csak akkor bukkannak fel, amikor kerek évfordulót ülünk. A múlt hetekben Ber­zsenyi A közelítő tél és Arany János: Epilógus című versei okoztak régen érzett izgalmat, az újrafelfedezés örömét. Ami­kor pedig A walesi bárdok haj­dan az iskolában is tanult stró­fái szólaltak meg, gondolom, . sokan vertek gyökeret a kép­ernyő előtt s mondták maguk­ban a tíz-húsz éve tudatuk al­ján szunnyadó sorokat. Ha valamit kifogásolnék, az egyetlen dolog: miért csak szombaton .. .? H. E.

Next

/
Thumbnails
Contents