Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-14 / 343. szám

Kétmillárd útépítésekre és fenntartásra Ot esztendő a baranyai közutakon A számok, amelyek most már csaknem teljes pontossággal fogják át azt az öt esztendőt, amely ötödik ötéves terv néven marad az emlékezetünkben, je­lentős fejlődésről tanúskodnak a közúti közlekedésben. KORSZERŰBB ÚTHÁLÓZAT A „java” úthálózat — ennek teljes hossza kb. 1560 kilométer — gazdája a KPM helyi szerve, a Közúti Igazgatóság. Karoliny Márton osztályvezetőtől kaptuk a tájékoztatást arról, mi történt e másfélezer kilométeren öt év alatt. Mindenekelőtt: 1,3 mil­liárd forint végösszegű terv­programot állított össze a Köz­úti Igazgatóság, s ennél mint­egy 50 millióval többet valósí­tott meg. Egyik alapvető cél­ként az egy-.és kétszámjegyű főúthálózatra és azok átkelési szakaszaira kellett az erőket összpontosítani. 166 millió fo­rintból megvalósult a 6-os út új pécsi átkelési szakaszának 2— 3—4. üteme, az 58-as út har­kányi átkelési szakasza, vala­mint a 67-es út boldogasszony­fai elkerülő szakasza. Feladat volt az alsóbbrendű úthálózat korszerűsítése, melynek jegyé­ben épült meg egyebek közt a görcsöny—harkányi összekötő­út. Az előző tervidőszakban lezá­rult (de csak fenntartással feje­ződött be) a bekötőút-prog- ram, melynek a helyébe lépett az összekötőút-program, s megépült a feked—erdősmecs- kei, a szebény—szűri és — pé-' esi és erdőgazdasági közremű­ködéssel — a lapis—remeteréti összekötőút, mint legfontosab­bak, s ezekre 74 milliót költöt­tek. A hídkorszerűsítési program keretében a megye területén lé­vő mintegy félezer híd közül 14-et korszerűsítettek, vagy újí­tottak fel 41 millió forintos költ­séggel; ezek között voltak a 6-os úti nagy völgyhidak is. A terv jelentős tétele volt a vállalati út-híd javítás: 512,5 millió forint értékben és 282 km hosszúságban végeztek asz­faltszőnyegezéseket, burkolat- erősítéseket, pályaszerkezetek teherbíróképességének a javí­tását. Itt jelentkeztek leginkább a felhasznált kő és bitumen mi­nőségével kapcsolatos gondok; miattuk a kelleténél hamarabb jelennek meg a közlekedést za­varó burkolatromlások További 400 millió forintot meghaladó összeget fordítottak a közúthálózat karbantartására kátyúzástól a burkolati jelek felfestéséig, s kezdték meg a korszerű üzemmérnökségek, géptelepek kialakítását, ami az utak további, hatékony karban­tartását szolgálja majd. E tervidőszakban vonult ki Baranyából az Aszfaltútépítő Vállalat, s lépett a helyébe a Közúti Építő Vállalat. Az átál­lást ma — a kezdeti zökkenő­ket leszámítva — jónak értéke­lik; a KÉV a 6-os út 4. szaka­szának a minőségével bizonyí­totta, hogy megfelel az elvárá­soknak. MINŐSÉGI VÁLTOZÁS A megye tanácsi kezelésű út­hálózata ez év végén 745 km-t tesz ki, ebből Pécs 275 km-t je­lent. A gyarapodás — amint azt Szalai Lósz/ótól, a Megyei Tanács ÉKV osztályának közle­kedési főmérnökétől megtudtuk — a pécsi 29 km-rel együtt 202 km volt, ami nagyrészt építés­ből, kisebbrészt más szervektől — főleg a KPM-től — történt szokásos átvételből ered. Az el­múlt öt esztendő minőségi vál­tozást hozott a megye útháló­zatában. Ezt alátámasztja az is, hegy a megye területén (Pécs nélkül) összesen 303 millió fo­rintot használhattak fel a taná­csok utak építésére és fenntar­tására. A megye városaiban a tervidőszak folyamán 68-ról 85 százalékra, egyéb településein pedig 28-ról 47 százalékra nőtt a belterületi utak kiépítettségi aránya. Baranya fontos célkitű­zése volt a belterületi utak tmk- jellegű aszfaltszőnyeg-prog­ramja. Ehhez érdemes tudni, hogy a tervidőszak elején a vá­rosokban 51, a többi települé­seken 29 százalék volt az asz­faltozott utak aránya. Az év vé­géig a városokban 60, a többi településeken 55 százalékra vál­tozik az arány, s jelentősen megnő a portalanított utak ará­nya is az egyéb burkolatfajták rovására — ezek alig 20 száza­lékra zsugorodnak. JAVULÓ ÚTFELTÉTELEK PÉCSETT Kiemelkedően magas össze­get fordíthatott útjainak korsze­rűsítésére, fenntartására — az új lakóterületek útépítésein fe­lül — Pécs. Az út-híd felújítási költségvetési keret — a Lovas Attilától, a Városi Tanács ÉK osztályának közlekedési főmér­nökétől kaoott tájékoztatás sze­rint — 353 millió forint felhasz­nálását tette lehetővé, amit megtetézett az a 121 mjHió fo­rint, amit a pinceprogramból közlekedéssel kapcsolatos cé­lokra költhettek. A legfontosabb célkitűzések voltak: messzemenően biztosí­tani a tömegközlekedési útvo­nalakon a közlekedés zavarta­lanságának útfeltételeit, meg­kezdeni a belvárost tehermente­sítő érintőutak rendszerének ki­alakítását, hozzáfogni a cso­mópontok rendezéséhez, hogy azok megszűnjenek szűk ke­resztmetszet lenni az útpályák­hoz képest, törekedni egy-egy területen az úthálózat kiépíté­sének a komplexitására, meg­kezdeni a Tüzér utcai felüljáró építését. . . Pécs mintegy 100 millió fo­rinttal — ennyibe került a te­rületelőkészítés — segítette a város területén volt legnagyobb útépítési vállalkozást, a 6-os út új átkelési szakaszának építé­sét. Az érintőutak közül csak a nyugati épült meg, a keletinek az előkészítése folyik, az észa­kira csak évek múlva kerülhet sor — a belvároson átmenő for­galom elterelése tehát tovább­ra is csak elgondolás. Nem így a Tüzér utcai felüljáró, amelynek szükségességét egyre nyomasztóbban érezzük már évek óta. A város ezért az ere­jét meghaladó vállalkozásba kezdett e felüljárónak az építé­sével. A pécsi utak állapota lát­ja ennek a kárát, mégis azt kell mondanunk: így kell ennek len­nie, hiszen az új felüljáró pusz­ta léte csaknem annyit jelent majd a város közlekedési vér­keringésében, mint annakide­jén — és azóta is — a „nagy” felüljáróé. Mint tudjuk: minisz­tériumi és megyei segítséggel sikerült felgyorsítani az építke­zést és az új híd jövő szeptem­berre a közlekedés rendelkezé­sére áll. Fontos lépés volt a jö­vő felé, hoqy kidolgozták Pécs hosszú távú közforgalmi közle­kedési koncepcióját, ami a tö­megközlekedés mostani rend­szerének alapvető megreformá­lását tűzte ki célul egy új köz­lekedési eszköz, a trolibusz meghonosításával. H. I. A görcsönyi Kastélypark étterein konyhája Fotó: Proksza László Üzem elel mezes falun A Kastélyparkból megindul a gulyáságyú Lilla vetélytárs lett Görcsöny, Szederkény példája Dolgoznak az asszonyok is! Iparszerű termelésben, üzem és szövetkezet kötött munkaidejé­ben. Mikor kicsit húzó derék­kal esténként feleségek és anyák lesznek, akkor jólesik, ha enyhít valaki a második mű­szakon. Aztán, ha nincs, aki otthon ebédet főzzön, „ura után vigye", hát annak is kell a meleg étel az üzemben. Ez határozza meg a falusi ven­déglátóipar feladatait. Görcsöny A téglagyárban is így kezdő­dik a hajnali munka: — No, emberek! Ki kér ma ebédet? Néha tízzel, hússzal több a jelentkező, mint ahányon egy héttel korábban feliratkoztak. Más üzemi konyhában ettől kis­sé felborzolódna. a konyhafő­nök idegzete. De a görcsönyi Kastélypark vendéglőben rugal­masak, kora reggel módosítják a nyersanyagigényt, és délre ott az ebéd a téglagyárban, annyi, ahányon kérték. Még­hozzá a második fogás két vá­laszték szerint. Lássunk, kapás­ból kiválasztva három egymás utáni étlapot, szerdától pénte­kig! Szerda: zellerleves tejfölö­sen, és vagy serpenyős burgo­nya virslivel, savanyúsággal, vagy paradicsomos húsgombóc krumplival. Csütörtök: tarho­nyaleves palócosan és tejfölös sertésszelet galuskával, vagy paradicsomos káposzta sertés­sülttel. Péntek: savanyú tojás­leves és vagy körömpörkölt krumplival, káposztasalátával, vapv natúr sertésmáj hagymás tört burgonyával, savanyúság­gal. Azt mondják a téglagyár­ban: az üzemi konyhák korsza­kában ez jó ‘étlap, és az étel is jóízű. Az ára? Nyolc forintot fizetnek érte. Ezt az alacsony összeget nemcsak a vállalati hozzájárulással teremtették meg, hanem az áfész árpoliti­kájával is, ami üzemétkeztetés­ben szokásos. Vagyis a 96 szá­zalékos haszonkulcs helyett ilyenkor csak 31 százalékot számolnak fel. Délben tehát megindul a „gulyáságyú" a Kastélyparkból a téglagyárba. A „gulyáságyú" — régi bakafogalom, a gőzöl­gő, meleg ebédszállítmányra. De ilyen „ágyú" jár a Cserkúti MEZÖGÉP-hez is Görcsönyből. Szederkény Lilla. Nem támadt fel Csoko­nai szerelme, csak jól hangzó nevet kapott a Bólyi ÁFÉSZ sze­derkényi kisvendéglője. Két hó­napja pedig erős vetélytárs- ként áll a pécs—mohácsi út fe­lezőpontjának tájékán, másik jó hírű két vendégjő. a szajki és a belvárdgyulai között. Kanász- pecsenye, böllérpecsenye, bir­kapörkölt — nagyokat nyelünk e nemes elnevezéseknek a hal­latán. És ami a legjobb, az ízük is jó. Más: gazdag vá­laszték, finom gombaételekből, aztán állandóan van velő ránt­va -, s ami ritkaság; a nehe­zen beszerezhető sokféle bél­szín. De megalapozták a lehetsé­ges idegenforgalmat is. Az IBUSZ-szal megegyezve, tájjel­legű. ételeket főznek: töltött bordát sokácosan, fűszeres máj­karajt bundázva, szederkényi szüretelő pecsenyét vörösbor- mártásban pácolva. Az üzem­étkeztetés így nyilván szélese­dett náluk: 140-ről 200-ra nőtt az igénylők száma. Az áfész 18,80 helyett 13,20- ért adja az ebédet az üzemek­nek, a különbséget itt is az állami térítés fedezi. De az üzemek — tsz, keverőüzem, bőr­díszmű üzem — általában még 5 forintot ad hozzá, s így kb. 7 forintért ebédelnek. Az üzemi ebéd? - A tsz ké­résére — hiszen ők viszik a leg­többet! — a korábbi három he­lyett csak két fogás van. De a második kalóriadúsabb és több benne a hús is. Levest és fő­ételt adnak tehát. A leveshez választék van főételből. Vége­zetül egy látvány, amit illat teremt: Jön a nép délben a Lillába, markolja az ételhordót, és megcsapja kétféle rétesillat. Meleg rétes, csudajó illata, öt forint egy adag, benne két ki­csi vagy egy nagy friss rétes. Hát megállja valaki, hogy ne vigye el harmadiknak? Földessy Dénes . Társadalmi összefogás a kisdiákokért Korszerű világítás a szigetvári iskolában A tanulmányterv másutt Is használható Valóságos fényözön hull a padokra, a táblára, szemléltető eszközökre a szigetvári I. sz. Ál­talános Iskola 16 tantermében. Egy új iskolaépületben ez ter­mészetes is lenne, ám az emlí­tett intézmény a megyében is a legrégebbiek közül való. Hogy most mégsem a gyéren fénylő opálbúrás lámpák szempusztító világa mellett folyik a tanítás, az elsősorban néhány lelkes pe­dagógusnak, tervezőnek, s nem utolsósorban megértő tanácsi vezetőknek az érdeme. Korábban már hírt adott la­punk arról a nagyszerű kezde­ményezésről, amely társadalmi munkára szólít fel az iskolák világításának korszerűsítése ér­dekében. örömmel tesszük ezt most is, az akció folytatásáról beszámolva. Harmati József, az iskola igazgatója boldog büszkeség­gel kísért egyik osztályteremből a másikba, s közben a korsze­rűsítés történetéről beszélt: — Januárban itt még a pa­dok, táblák megvilágításának erőssége alig érte el a hatvan­nyolcvan luxot. Ez még a na­gyobb betűk olvasásához is épphogy elegendő. Hamar fá­radt a gyermekek szeme, érthe­tően csökkent ezáltal a figyel- műk is. Már régóta szinte vesz- szőparipám a megfelelő világí­tás, s ez most néhány segítő­kész szakember jószándékával is találkozott. A DÉDÁSZ Szi­getvári özemigazgatóságán ké­szítettek egy tanulmánytervet, ennek alapján megvásároltuk a szükséges lámpatesteket, a Szi­getvári Építőipari Szövetkezet villanyszerelő brigádja pedig elvégezte a szerelést. Mindeh­hez a Városi Tanács biztosította a szükséges pénzt. Dióhéjban ennyi a történet, az eredményről pedig bárki meggyőződhet, ha megnéz egy tantermet. A rajzteremben Ver- bőci Endréné tanárnő éppen a vízfesték és az ecset használa­tónak rejtelmeibe igyekszik be­avatni a kisiskolásokat, közben elismerően szól az új világítás­ról : — A fénycsöves világítótes­teket úgy választották meg és helyezték el, hogy nem vetnek árnyékot a papírra, mindenütt jó erős fény van, a -táblát is ki­tűnően világítják meg a külön kapcsolható fénycsövek. Sokkal jobb a gyerekek figyelme, köz­érzete is. Vincze László, a ' DÉDÁSZ üzemigazgatóságának vezetője, a terveket készítő munkacsoport egyik tagja mondta el, hogy tavaly júniusban alakult meg a Magyar Elektrotechnikai Egye­sület szigetvári csoportja. En­nek tagjai határozták el, hogy csatlakoznak az országos szer­vezet felhívásához, így kerültek kapcsolatba az iskola vezetői­vel. — A tanulmánytervben igye­keztünk figyelembe venni a leg korszerűbb világítástechnikai el­veket, illetve az anyagi lehető­ségeket, a kapható anyagokat. Értékeltük a korábbi állapotot, felmértük és ütemeztük a tenni­valókat. A kivitelezés során a helyszínen konzultáltunk az ott dolgozó szakemberekkel. A teljességhez tartozik, hogy nemcsak a tervezésben, helyszí­ni szaktanácsadásban segéd­keztek, hanem soron kívül biz­tosították az iskola elektromos hálózati csatlakozását is. A to­vábbiakban a másik iskolaépü­let hat tantermében is sor kerül a korszerűsítésre, ehhez a váro­si tanács megadja a szükséges anyagi támogatást. A példamutató összefogás­nak azonban van egy, a sziget­várinál is tágabb körű haszna. A tanulmányterv ugyanis más iskolákra is adaptálható, így még számos kisdiák juthat — hasonló társadalmi segítséggel — szép fényes tantermekhez. Kurucz Gyula HÉTVÉGE 5.

Next

/
Thumbnails
Contents