Dunántúli Napló, 1980. december (37. évfolyam, 330-358. szám)

1980-12-13 / 342. szám

1980. december 13., szombat Dunántúli napló 3 Tanácskozik a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa (Folytatás g_2. oldalról.) A puszta részvétel még nem jelent fejlett munkahelyi de­mokráciát: statisztikaként is le­het szerepeltetni. A munkahelyi demokrácia ennél több: a döntésben, a végrehajtásban, az ellenőrzésben való részese­dés, a tényleges hatalmi jog­körök birtoklása. A gazdasági feladatokat a vezetők önmaguk egyedül kép­telenek megoldani. Kell a dol­gozók, a tömegek egyetértése, helytállása, ellenőrzése. Más út nincs. Mély meggyőződé­sünk, hogy a vezetők és veze­tettek megfelelő, és a mi el­veink szerinti alkotó kapcsola­tainak kiépítése nélkül nincs igazi előrehaladás. Most a munkahelyeken meg­érett a lehetőség a demokrácia fejlesztésének újabb lépésé­hez. A gazdasági vezetők ki­nevezésébe, munkájának meg­ítélésébe történő beleszólást kiszélesítjük az igazgatótól egészen a munkahelyi veze­tőkig. Meggyőződésünk, hogy ez jelentősen elő fogja segí­teni a feladatok végrehajtá­sát, a dolgozók és a vezetők közötti viszony további javulá­sát. Látnunk kell, hogy amíg a gazdálkodás hatékonyságában Ha gazdálkodásban többet érünk el a tervezettnél, senki­nek ne legyen kétsége, hogy ezt a többletet is megfelelő módon elosztjuk. A tervben célként tűztük ki: — növeljük a reáljövedelmet és a fogyasztást, fenntartjuk a teljes foglalkoztatottságot; — emelni és fejleszteni akar­juk az alacsony nyugdíjak ösz- szegét, illetve a gyermekgondo­zási segélyt; — tovább akarjuk bővíteni a bölcsődei, az óvodai és az ál­talános iskolai hálózatot; —- könnyíteni akarjuk a fia­talok lakáshoz jutását és ke­ressük a megoldást ahhoz, hogy a fiatal értelmiségi dolgozókat bekapcsoljuk a lakásépítési akciókba; — a családi pótlék emelésé­vel segíteni szándékozunk a nagycsaládosoknak; — jelentős intézkedéseket teszünk az egészségügy fejlesz­téséért, a szolgáltatások javítá­sáért, az áruellátás színvonalá­nak megőrzéséért, sőt javítá­sáért. Mit fejeznek ki ezek a szán­dékaink? — társadalmunk humanitá­sát; — azt, hogy életünknek a legégetőbb gondjain szándé­kozunk enyhíteni; — e szándékok megvalósí­tása erősíti a létbiztonságot; — még tovább szorítják vissza a nem munkából szár­mazó jövedelemszerzés lehe­tőségét; — ugyanakkor hangsúlyoz­zuk, hogy növekedni fog azok­nak a reálbére, akiknél ezt a végzett munka indokolja. Mindezért terveink találkoz­nak a dolgozók igazságérzeté­vel. Ezért tartják a szakszerve­zetek is reálisnak és igazságos­nak a VI. ötéves tervben fog­lalt célkitűzéseket. A mai vi­lággazdasági helyzetben értéke és tekintélye van az olyan szándékoknak és terveknek, ha egy ország vállalkozik arra, hogy meglevő eredményeit megőrzi, sőt több tekintetben tovább is fejleszti. Tudjuk, hogy ma még több a jogos igény, mint amit jelen­leg ki tudunk elégíteni. Tud­juk azt is, hogy vannak még bér-, jövedelmi és szociális feszültségek, amelyeket — amint a lehetőségek engedik — fel kell majd oldani. De most, ha nem tudjuk egyszerre mindenkinek a jogos igényét kielégíteni, akkor természetesen rangsorolni kell országosan is, üzemi méretekben is. Nem tu­dunk egész rétegek helyzetén egyidejűleg javítani, tehát na­nem tudunk jelentősebb ered­ményeket felmutatni, addig az életszínvonal gyors fejlődésére nincs lehetőség. Ez olyan rea­litás, amelyet tudomásul kell vennünk. Ezért ma legfőbb feladatunk az elért életszínvo­nal megőrzése. Ismerve azonban lehetősé­geinket, jól tudjuk, hogy a mai életszínvonal megőrzése, s az életkörülmények jobbítása is nagy erőfeszítést, és mindany- nyiunktól hagyon kemény, kö­vetkezetes munkát igényel. A szakszervezetek ezúttal is hangsúlyozzák, hogy mindarra, amit az életkörülmények és az életszínvonal javításában elér­tünk, büszkék lehetünk. Ugyan­akkor azt is hangsúlyozzuk, hogy az eddig elért színvonal még nem az, ami céljainkban szerepel. Tovább akarjuk javí­tani az életkörülményeket, to­vább akarjuk növelni az élet- színvonalat. A VI. ötéves terv előkészíté­sében a szakszervezetek részt vettek. A tervben megjelölt életszínvonal-intézkedéseket reálisnak és igazságosnak tart­juk. Reálisnak, mert nem tűznek ki többet, mint amennyire meg­van a lehetőség. Igazságos­nak, mert oda juttatják a ren­delkezésre álló anyagi eszközö­ket, ahol a legnagyobb szük­ség van rájuk. gyobb szerepet kell kapnia az egyéni elbírálásnak a bérek és jövedelmek elosztásában, a végzett munka alapján. Ma már bevonult gyakorla­tunkba az árak rendszeres emelkedése. Ez nekünk, szak- szervezeteknek eddig és most is külön gondot jelent. Volt idő, amikor az volt a vélemé­nyünk, hogy szocialista viszo­nyok között az árakat nem sza­bad emelni. Ez az álláspont — ma már látjuk — tarthatatlan. t Az állami szervek minden ár- intézkedés indokoltságát, szük­ségességét és hatását sokszoro­san mérlegeljék, azaz „százszor mérjünk, mielőtt egyszer dön­tünk". Ez arra is kötelezi az állami szerveket, hogy mielőtt döntenek az árak emelkedésé­ről, gondosan elemezzék a ter­melési költségek alakulását, növekedésük indokoltságát, mert ez befolyásolja a fogyasz­tói árakat. Ugyanakkor tovább kell szi­gorítani az állami szervek ár­ellenőrző tevékenységét, meg kell akadályozni a visszaélése­ket, a nemtörődömséget, a ha­nyag munkát. Mozgalmunk számára gondot okoz az is, hogy az áremelke­dések hatásainak az ellensú­lyozására nem készültünk fel. A fogyasztói ár emelkedésének hatása ellen ma még szocia­lista viszonyok között sincs más eszköz, mint a béremelés, amely a munkásmozgalomnak szinte egyetlen eszköze száz év óta. Ügy véljük, hogy ebbe nem kell beletörődnünk. Talál­ni kell más eszközöket is. Tisztelt Kongresszus! A következő években a szak- szervezetek belső mozgalmi éle­tét is tovább kell javítani. Hogy ez így legyen, ebben néhány kérdésnek különleges jelentő­sége van-. Belső munkánk fejlesztésé­nek a szükségességét már hu­zamosabb idő óta érezzük. A szakszervezetek is több mint húsz éve konszolidált viszonyok között végzik munkájukat. Ez önmagában jó dolog. De a konszolidált viszonyok között mindig megvan a veszélye an­nak, hogy munkamódszerünk formálissá válik, és feladatain­kat rutinból végezzük. Megvan a veszélye annak is, hogy tevé­kenységünk nem a feladatok megoldására, vagy csak a fel­adatok megoldására, hanem az eljárásokra és a szokások meg­tartására irányul. A társadalmi munkamegosz­tásban a szakszervezetek fel­adatai világosak. Azokkal a fel­adatokkal kell foglalkozni, amelyek megfelelnek hivatásuk­nak, jogkörüknek., De ezekkel érdemben kell foglalkozni! Eré­lyesen szelektálni kell, kevesebb feladatot kell kitűzni, de azt alaposan és következetesen kell elvégezni. A szakszervezeti munka na­gyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidol­gozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető infor­mációrendszer kell. És termé­szetesen kis létszámú, de maga­san képzett apparátus. Keve­sebb papirosmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szük­ség van. Most a bizalmiak, főbizalmiak és helyetteseik adják aktíváink többségét, mintegy 70 százalé­kát. A szakszervezeti mozga­lom csak akkor képes hivatásá­nak megfelelni, ha tevékenysé­gét át- meg átszövi a dolgo­zókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott állandó kap­csolat. A bizalmiak mozgalmunk elsőszámú aktivistái. Felelős politikai tényezők. Joggal ér­demelték ki és élvezik dolgozó­társaik megbecsülését, bizal­mát. Valamennyi szakszerveze­ti tisztségviselő közül ők isme­rik legmélyebben, legalaposab­ban a munkahelyi viszonyokat, a helvi feladatokat és dolgozó­társaikat is, hiszen közöttük él­nek, velük együtt dolgoznak. Tovább növekszik a vállala­tok önállósága, de a szakszer­vezeti szervek önállósága is abban, hogv a vállalati dönté­sekben. a döntések végrehaj­tásának ellenőrzésében részt vegyenek. Ehhez az üzemi szer­vezeteknek sokoldalú támoga­tást kell kapniuk a szakszerve­zeti mozgalom vezetésétől. Azon leszünk, hogy minél hamarabb megtaláliuk azokat a célszerű szervezeti formákat, módszere­ket. amelvekkel az úi körülmé­nyek között segíteni tudjuk az ipar tevékenységét. Tisztelt Kongresszus! A magyar szakszervezetek el­veiket és legszebb hagvomá- nyaikat követve vesznek részt a nemzetközi szakszervezeti moz­galomban. Szolidárisak minden olyan szakszervezettel, amely a dolgozók érdekeit szolgálja, és arra törekszenek, hogy a nem­zetközi szakszervezeti mozga­lomban tovább erősödjenek és váljanak uralkodóvá a sok­oldalú kapcsolatok, egymás tisztelete, megbecsülése és a közös feladatokért érzett fele­lősség alapján. Ennek megfe­lelően nemzetközi tevékenysé­günknek lényegében két fő irá­nya van. Az egyik a kétoldalú kapcsolatok erősítése, a másik a Szakszervezeti Világszövet­ségben kifejtett tevékenysé­Célunk változatlan: a szocia­lizmus építése! Olyan élet megteremtésén munkálkodunk, amelyért a munkásmozgalom és a magyar nép legjobbjai a múltban is és ma is küzdöttek. Jelentős eredményeket értünk el - ezeket kell és érdemes megőrizni, megvédeni és to­vább gyarapítani. Társadalmunk a munka tár­sadalma. Igazságosabb min­den eddigi társadalomnál. Ezt günk. Segítjük a Szakszervezeti Világszövetség tevékenységé­nek és céljainak, pozitív törek­véseinek megismertetését, meg­valósulását. Az utóbbi időben — legutóbb éppen a főtanács moszkvai ülésén — tettünk konkrét intézkedéseket annak érdekében, hogy a Szakszer­vezeti Világszövetség tevékeny­sége tovább iavulion, megfelel­jen a mai kor követelményei­nek. Tisztelt Elvtársak! Napjainkban nagy érdeklő­dés kíséri a sajnálatos lengyel- orszáai eseményeket. Hogy ott mi történt, azt mindannyian tudiuk. Az események indíté­kainak föltárása és elemzése nem a mi feladatunk. A magyar szakszervezetek szolidárisak a szocialista Lengyelországgal, a lenavel dolgozókkal. Reméljük és hisszük, hogy a szocializmus vívmányait Lengyelországban a pórt, a kormány, a szakszer­vezetek. a dolgozók meg tud- iák védeni és megtalálják a kibontakozáshoz vezető utat. Mélyen hisszük azt is, hogy ugyanakkor levonják a tanulsá­gokat azokból a hibás módsze­rekből, amelyek ezt a helyzetet előidézték, lesz energiájuk a hibák megszüntetéséhez, a szo­cialista építőmunka folytatásá­hoz. Lesz erejük szembeszállni minden olyan szándékkal, amely a szocialista rendszer el­len irányul. Hazánk és a szakszervezetek életében egyaránt jelentős időszakot zárunk. Az elmúlt öt esztendőben tovább növekedtek eredményeink. Újabb lépéseket tettünk előre. Ugyanakkor aon- dokban sem volt szűkmarkú ez az időszak. De mindezzel együtt érdemes szétnéznünk az or­szágban. Van mit látnunk, ta­pasztalnunk. Látjuk, hogyan épült hazánk, gyaropodott né­pünk. Gazdagabbak, éretteb­bek lettünk. Ugyanakkor nehéz­ségek is jelentkeztek az ener­giaválság, a nemzetközi piac és sok egyéb tényező hatása­ként, ezek saját gyöngeségeink- re, de erőinkre is rámutattak. Arra, hogy van tudás, van ké- képesség és akarat népünk­ben, hogy úrrá legyünk gond­jainkon. Ahová eljutottunk, oda mun­kánkkal jutottunk el. A munka mindig központi kérdés volt számunkra, de a jövő minden eddiginél jobban középpontba állítja és életünk egészét meg­határozó tényezővé teszi. Az „élet anyját" tiszteljük a mun­kában, amelytől minden eddi­gi és „jövendő győzelmünk" ered. a társadalmi rendszert mi hoz­tuk létre. Közös küzdelmeink, közös törekvéseink testesülnek meg mindabban, amit elértünk és amire büszkék vagyunk. Ez ad nekünk jogot arra is, hogy elégedetlenkedjünk azzal, amit még nem oldottunk meg. Kongresszusunk méltó fórum arro, hogy reálisan értékelje az elmúlt években végzett mun­kánkat és megszabja a továb­bi fejlődés tennivalóit. Gáspár Sándor nagy tapssal fogadott beszéde után az el­nök bejelentette, hogy a szám- vizsgáló bizottság nem kíván szóbeli kiegészítést fűzni a bi­zottság korábban kiküldött írá­sos jelentéséhez. * A szakszervezetek számvizs­gáló bizottságának írásos je­lentése megállapítja, hogy a SZOT és szerveinek gazdálko­dása a két kongresszus között megfelelt a XXIIJ. kongresszus határozatainak és az alapsza­bálynak. A megnövekedett pénzösszegek a tagság érde­keit, a szakszervezeti felada­tok megvalósítását szolgálták. A gazdálkodás javult, fejlő­dött az ügyviteli munka, erő­södött a pénzügyi fegyelem. Az elmúlt öt évben számos, a tagság érdekeit közvetlenül szolgáló szakszervezeti beru­házás valósult meg, s jelentős összegeket költöttek meglevő intézmények fenntartására. Az országban csaknem 300 szak- szervezeti kulturális intézmény működik, gazdálkodásuk ja­vult. Az elnök javaslatára a kong­resszus úgy döntött, hogy a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa és a számvizsgáló bi­zottság jelentését, továbbá a határozattervezetet, valamint a szakszervezetek alapszabá­lyának módosítására előter­jesztett javaslatot együttesen vitatja meg. Elsőként Tokodi Géza, a Le­nin Kohászati Művek kormány­Ezután Trethon Ferenc mun­kaügyi miniszter emelkedett szólásra. Bevezetőben hangsú­lyozta, hogy a társadalmi ter­melés hatékonyságának növe­lése a kormány és a szakszer­vezetek közös és alapvető tö­rekvése. Ahhoz, hogy a társa­dalmi, gazdasági fejlődés a kellő színvonalon megvalósul­jon, elsősorban a munka ter­melékenységének növelésére, ésszerű munkaerő-gazdálko­dásra van szükség. Az elmúlt években azonban a termelé­kenység alakulása elmaradt a kitűzött céloktól. Az elemzések szerint a nemzetközi élvonaltól való elmaradásunk ezen a té­ren nagyobb annál, mint amit Kóbor József, Baranya me­gyei főorvos, az Egészségügyi Szakszervezet elnökségének tagja 210 ezer szervezett dol­gozó nevében beszélt a hazai egészségügy fejlődéséről, mai helyzetéről, kiemelve az egész­ségügy legégetőbb gondjait. Az egészségügyi ágazat több évtizedes fejlődését olyan si­kerek fémjelzik, mint a díjta­lan egészségügyi ellátás, több népbetegség teljes felszámolá­sa, vagy a csecsemőhalandó- ságnok az utóbbi években érezhető csökkenése. Az ága­zat rendkívül költséges; kor­szerű kiépítése és működtetése hatalmas anyagi eszközöket követel. Ám a mai gazdasági helyzetben is figyelembe kell venni azt, hogy a lemaradások halmozódása visszahúzó ha­padkezelője, főbizalmija kapott szót, aki saját példájára hivat­kozva beszélt a bizalmi testü­letek munkájának tartalmi és szervezeti változásairól. * A mandátumvizsgáló bizott­ság jelentését Simó Tibor elnök terjesztette elő. Bejelentette, hogy a megválasztott 800 kül­döttből 774-en jelentek meg, 26-an betegség miatt maradtak távol. Mivel a küldöttek 96,7 százaléka jelen van, a kong­resszus határozatképes. A man­dátumvizsgáló bizottság azt is megállapította, hogy a küldöt­tek összetétele helyesen tükrözi a többmilliós tagság rétegződé­sét. A bizottság elnöke bejelen­tette továbbá, hogy a kongresz- szuson a küldötteken kívül részt vesz 287 hazai vendég, vala­mint külföldi szakszervezetek és nemzetközi szervezetek 77 kép­viselője. A kongresszus a mandátum­vizsgáló bizottság jelentését egyhangúlag tudomásul vette. Szót kapott a kongresszuson Szabó Endre, a Közalkalmazot­tak Szakszervezetének főtitkár- helyettese is. Ezután Alekszej Ivanovics Si- bajev, a Szovjet Szakszerveze­tek Központi Tanácsának elnö­ke emelkedett szólásra. Tolmácsolta a szovjet dolgo­zók. a szovjet szakszervezetek üdvözletét, jókívánságait, s kife­jezte meggyőződését, hogy Ma­gyarországon a szakszervezetek méltóan járulnak hozzá a fejlett szocializmus építéséhez. a műszcki színvonalban meg­levő különbségek indokolná­nak. A szervezéssel összefüggés­ben külön szólt a miniszter az ötnapos munkahét bevezeté­séről. Felhívta a figyelmet ar­ra, hogy a végrehajtás legfon­tosabb követelménye: az átté­rés miatt nem lehet kisebb sem a vállalat teljesítménye, sem a dolgozók keresete. Eh­hez viszont az szükséges, hogy a rövidebb munkaidőt az ed­diginél jobban kihasználják, s így a törvényes munkaidő csök­kentésével együtt mérséklődje­nek az indokolatlan veszteség­idők. tást gyakorolhat az egészség- ügyi és szociálpolitikai cé­lok megvalósítására. Ma külö­nös feszültség forrása a kórhá­zi és egyéb intézetek rossz épületállaga, az orvostechnikai és szolgáltatási felszereltség, műszerezettség elmaradottsá­ga, és a munkcerőhiány. Utób­bival kapcsolatban a felszólaló javasolta, hogy az egészség- ügyi intézmények és szolgála­tok három műszakban, a bete­gekkel, gondozottakkal közvet­lenül foglalkozó dolgozóit mi­nősítsék fizikai foglalkozású­nak. Kiemelten foglalkozott az anya-, csecsemő-, gyermek- és ifjúságvédelemmel is. Számos hazai és külföldi résztvevő felszólalása után be­fejezte első napi munkáját o kongresszus. Baranyai küldöttek között (Munkatársunk telexjelentése) M égy és fél millió szervezett dolgozó nevében tanács­kozik o .magyar szakszer­vezetek 24. kongresszusa. 800 küldött, hogy 3 napon keresz­tül meghallgatva, megvitatva a következő öt év programját, előbbre lendüljön a szakszerve­zeteknek. a szocialista társada­lom minden területére kiterje­dő tevékenysége. A küldöttek között ott van a Baranyából érkezett 20 dele­gátus is. Meghívott vendégek is ér­keztek a megyéből, s részt vesz a kongresszuson Lukács János, az MSZMP Baranya megyei Bi­zottságának első titkára is. Találkoztunk Varga Aranká­val, a Korizum Áruház eladó­jával is: 1976 óta bizalmi, jól ismeri kollégái gondjait, mun­kahelyi problémáit. Természe­tes hát, hogy — mint elmondta — Vas Jánosnak, a KPVDSZ főtitkárának a hozzászólását kísérte legnagyobb figyelemmel — ebédszünetben sikerült be­szélgetnünk a Baranyából ér­kezett küldöttség legfiatalabb tagjával. — Nem hiszem, hogy valami is, ami bennünket a gondola­tok között problémaként érint, kimaradt volna a szakszerveze­tünk főtitkárának hozzászólá­sából. Amikor küldöttnek vá­lasztottak, gondolkodtam azon, ha felszólalnék, mit mondanék. A gyakori árváltozások okozta többletmunka jutott először eszembe, s erről fokozott hang­súllyal beszélt Vas János is. — A felszólalás kis mérték­ben érintette csak azt, hogy a kereskedelmen belül mit kell tenni a vevők jobb kiszolgálá­sa érdekében. — Az alapvető követelmé­nyekkel mindenki tisztában van: jobb, udvariasabb kiszol­gálás, érezze azt a vásárló, hogy az eladónak sem mind­egy, milyen érzésekkel távozik a vevő a boltból. Ennek érde­kében szükség lenne arra, hogy a kereskedelmi dolgozók között több legyen a szakkép­zett.- A szakszervezet mit . tud tenni ennek érdekében? — Igyekeznünk kell a szerve­zett és az önképzés feltételeit megteremteni. Szakkörökre, könyvtárakra, nyelvi tanfolya­mokra gondolok. Felszólalása előtt beszélget­tünk dr. Kóbor József megyei főorvossal. Mint elmondta, az egészségügyi ellátás általános javulása mellett, újszerű és egyre szélesebb körben jelent­kező gondokkal kell megbir­kózni, ilyen pl. a szív- és ke­ringési rendszer megbetegedé­sek kiugróan magas száma, a daganatok, a balesetek. Va­lamennyi a halálozási arány­szám kedvezőtlen változását eredményezi. Célja az is, hogy felszólalásában felhívja a fi­gyelmet az anya-, csecsemő-, gyermek- és ifjúságvédelem fontosságára. — A gyermekektől való me­nekülésnek át kell adnia a he­lvét a gyermek akarásának. Ez csak társadalmi szerveink, íróink, művészeink, erre hivatott intézményeink, és az orvos­egészségügyi dolgozók ez irányba ható erőfeszítésének lehet az eredménye — mondja a megyei főorvos folyosói be­szélgetésünk végén. Mészáros Attila Terveink találkoznak a dolgozók igazságérzetével Eredményeinket megőrizni és tovább gyarapítani Kóbor lézsef felszólalása Trethon Ferenc: Növelni kell a munka termelékenységét

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents