Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-11 / 310. szám
1980. november 11'., kedd Dunántúli napló 3 Jelentős előrelépés a fakitermelés gépesítésében A jövőben több gépész mérnökre lesz szükség Eredményes öt esztendőt tudhat maga mögött a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság. Az ötödik ötéves terv időszakára kidolgozott gazdasági mutatók döntő többségéi túlteljesítették. Az elmúlt öt esztendőben az eddigi legnagyobb technikai váltás időszakát élték át. Olyan korszerű fakitermelő gépekkel dolgoznak, amelyek forradalmasították a mecseki erdőmunkások eddigi munkáját. Erre az időszakra esik a gazdaság üzemei nagy részének rekonstrukciója is. Mindezt olyan körülmények között érték el, hogy a létszám 1975-höz viszonyítva négyszáz fővel csökkent. Csanádi Bélával, a gazdaság igazgatójával a kárászi erdészetbe igyekszünk, hogy az ott dolgozó legújabb szerzeményüket, a kötéldarut tekintsük meg munka közben. Addig is jut idő az elmúlt öt év eredményeinek összegezésére. — Hatvannégyezer hektáros erdőterületen gazdálkodunk. Az erdőművelést tekintve az előirányzatunkat 120 százalékra teljesítettük: a tervezett 1890 hektár helyett 2260 hektáros a mesterséges erdősítés, ami azt jelenti, hogy több fát termeltünk ki, de gondoskodtunk annak pótlásáról is. Az ötödik ötéves terv kidolgozásakor arra számítottunk, hogy a megye mezőgazdasági üzemeitől is átvállalhatunk nagyobb területű erdőtelepítést. De mivel az teljes állami dotációt élvez, így a termelőszövetkezetek maguk végezték el ezt a munkát, így a tervezett négyszáz hektár helyett háromszáz hektár a teljesítésünk. — Hogyan alakultak a fakitermeléssel összefüggő eredmények? — A tervciklus időszakában 1,6 millió köbméter fa kitermelését tűztük ki célul, amit teljesítettünk. Igaz, az utolsó két év ebből a szempontból igen feszített volt, de sikerült. A gazdaság történetében soha nem értünk el ilyen nagy fakitermelési arányt, mint tavaly és az idei esztendőben. Természetesen ebben nagy szerepe van annak is, hogy a fő iránt igen megélénkült a kereslet. Ezen a téren az a célunk, hogy a következő tervidőszakban tartsuk meg az elért kitermelési szintet. — A gazdaság jelentős feldolgozó kapacitással rendelke. zik. — öt esztendő alatt 240 000 köbméter gömbfa feldolgozását terveztük és annál hét százalékkal többet dolgoztunk föl. Készárutermelésünk viszont nem érte el a tervezett köbmé- tert:_ itt hétszázalékos az elmaradás a tervhez képest: termékeink a fűrészáruk, praketta- fríz, bányadeszka, talpfa és bú. torléc. De ez önmagában nem sokat mond, mert a kereslet az értékesebb anyagok felé tolódott el és így a bevételi tervet túlteljesítettük. így például növeltük a parketta, a bútorléc, továbbá a parkettafríz termelést. Az említett termékeket főként az NSZK-ba és Svédországba szállítottuk. Ha az öt esztendőre tervezett exportértéket vesszük, akkor a 416 millió forint helyett 481 milliós kivitelt bonyolított le gazdaságunk. Mindent egybevetve, a fafeldolgozás mennyisége hét százalékkal haladja meg a tervezettet, ami összefügg a feldolgozó üzemek rekonstrukciójával is. — Kérem, beszéljen az árbevétel alakulásáról! — A tervezett másfél milliárd forint árbevétel helyett 1,8 milliárd várható. A vállalati nyereség 314 millió forint körüli lesz, ami megfelel a tervezett értéknek. — öt év alatt jelentős fejlesztéseket hajtottak végre. Mondhatnám azt is, igen látványos műszaki fejlődést értek el. Mennyit használtak föl erre a célra? — A tervidőszakban 315 millió forintot költöttünk a fűrészüzemi rekonstrukciókra, útépítés, re, erdőtelepítésre, gépek vásárlására, a műszaki erdészet korszerűsítésére. Természetesen ez az összeg magába foglalja az állami támogatást is. Az említett összegből több mint százhúszmillió jutott a fakitermelés korszerűsítésére: mondhatom azt is, hogy kényszerűségből tettük, mert itt szorított bennünket legjobban a munkaerő- hiány. Új technológiákat vezettünk be, speciális közelítő erdei traktorokat vásároltunk. A Kanadából származó MOR- BARK rendszerű fakitermelő illetve aprítékkészítő berendezés segítségével alapanyagot biztosítunk a farostlemezgyártáshoz. Ez az igen nagy termelékenységű gép egymaga annyi aprítékot állít elő — évente 35— 36 ezer köbmétert —, mint egy ötven munkást foglalkoztató üzem. A berendezést egyébként tizenöt ember szolgálja ki. Időközben megérkezünk a kárászi erdészet területén dolgozó új szerzeményhez, a kötél- daruhoz. Az autóra szerelt és a dombon lévő irtás szélén álló berendezés a völgyből húzza föl a deréknyi szálfákat. Még Steigerwald lános gépkezelő a szállítással van elfoglalva, az igazgató a KSK kötéldaru előnyeiről beszél. — Ezzel a géprendszerrel az erdőbeli útépítést szeretnénk csökkenteni. Hatszáz méteres távolságból, száznyolcvan fokos sugarú körből képes a völgyből felhúzni, vagy a dombokról lehozni a kitermelt fát a berendezés. A nyár folyamán állítottuk munkába: ezt a gépet is mi kaptuk meg először az országban. Jelentős elpnye, hogy nagy megtakarításokat érhetünk el az útépítések elhagyásával, továbbá egyszerűen kiküszöböli a fizikai munkát. — Ebben a tervidőszakban tehát a fejlesztést elsősorban a fakitermelésre koncentrálták. Úgy tudom, hogy az erdőművelés terén is nagyon várják dolgozóik a munkájuk' könnyítését. — Ebben a tervidőszakban a fakitermelés gépesítésére jutott erőnk, most viszont azt tervezzük, hogy az elkövetkezendő öt évben az erdőművelésnél vezetjük be az új technikát, mivel ezen a területen ma már nagyobb létszámhiánnyal küzdünk, mint a fakitermelésnél. — Az elmondottakból úgy vélem, hogy a gazdaság „jó kondícióban van", tehát ez biztató lehet a jövőre nézve is. — Abban, hogy az egy köbméter fára eső árbevétel tekintetében országosan elsők vagyunk, nagy szerepet játszik az a szellemi és műszaki erő, ami gazdaságunknál koncentrálódik. ötvenöt egyetemi végzettségű mérnök dolgozik nálunk, többségük erdőmérnök. Úgy gondolom viszont, hogy a modern erdőművelés, a fakitermelés és feldolgozás ma már mind több gépészmérnököt igényel. Ezt kívánják tőlünk az általunk használt nagy értékű gépi berendezések is. A jövőt tekintve tehát ezen a téren is változtatnunk illik a hagyományos szemléleten, az eddigi gyakorlaton. Salamon Gyula Utoléri magét az ÉPGÉP pécsi gyára Kifelé a hullámvölgyből A beruházási lassújelzések nehéz helyzetbe hozták az idén az építőgépgyártást. Csökkent az új építőgépek, de a gépjavítások iránti igény is, ezért az ÉPGÉP pécsi gyárában az év első felében eladatlan készletek halmozódtak fel. A sorok rendezésére nagy erőfeszítéseket tettek, átprogramozták a gyártást, új megrendelők után néztek, exportot vállaltak. Nehéz helyzetüket még a nyár folyamán ecseteltük lapunkban, ismertetve a kivezető úttal kapcsolatos elképzeléseket. Azóta eltelt egy negyedév, s immár arról adhatunk hírt, nagyjából utolérte magát az ÉPGÉP pécsi gyára, sikerül teljesíteniük az idei évre előirányzott termelési feladatokat. — Munka van bőven, el vagyunk látva megrendelésekkel — nyugtázta Papp Álmos főmérnök. — A harmadik negyedév végéig termelési értékben 150 millió . forintot irányoztunk elő, ezt 3 millió híján hoztuk is. Egyetlen tétel maradt el, az sem a mi hibánk, arab megrendelésre négy mixerkocsit gyártottunk, de a hozzávaló járműveket nem kaptuk meg a Rábától, f’écsi és mohácsi gyárunk idei termelési feladata összesen 215 millió forint. Úgy látjuk, megvan a reális lehetősége a teljesítésnek. Ámbár kísért az anyaghiány, például gőz- fejlesztőinkkel azért állunk, mert késik egyetlen import alkatrész. Mindenesetre nagyon erős novemberünk és decemberünk lesz. Az ÉPGÉP pécsi gyára mel- ~ lesleg az idén számottevő értéket küld a külföldi piacokra. Többek között 20 millió forint értékben házgyári sablonokat szállítottak Csehszlovákiába. Olasz megrendelésre új típusú markológépet készítettek, a prototípust a napokban mutatják be, azt követően ötven garnitúrát gyártalak belőle. Licenc alapján komplett árokdúco- lógép gyártását is megkezdik. Javítás, karbantartás este és ünnepeken a helyszínen Megháromszorozódott egy-egy szakember teljesítménye Nyolcezer forintos keresetek D olgozhat-e munkahelyén egy szakmunkás kötetlen időbeosztásban — akár egy bedolgozó? A szövetkezeti iparbon, így a háziipari és a népművészeti szövetkezetekben ilyen megoldásokat régóta alkalmaznak. Most más, elsősorban szolgólta- tóipari szövetkezetekben kísérleteznek a bedolgozói rendszer továbbfejlesztett változatának a bevezetésével. A főállású, régi, magasan képzett dolgozónak abszolút önállóságot biztosítanak: az idejével, oz anyaggal, a munkaeszközzel, a szállítójárművel is ő rendelkezik, de a rábízott feladatot maradéktalanul el kell látnia. A Pécsi Épület- és Lakáskarbantartó Ipori Szövetkezetben o jövő év bevezetésére készülnek fel. A Tolna megyei Festő és Lakáskarbantartó Ipari Szövetkezet tapasztalatai alapján indultak el. A Tolna megyei szövetkezet a tavalyi hathónapos kísérlet után idén már 130 szakmunkást — a teljes állomány egynegyede — alkalmaz főfoglalkozásban bedolgozóként kötetlen munkaidőben a szekszárdi, a paksi és a bátaszéki egységben. A szövetkezet adja a munkabért, a munkát, téríti a rezsit, míg a szakmunkások önállóan szerzik be az anyagot, a szállítójárművet és a szerszámokat. A szövetkezet részt vesz a vállalások pénzügyi, műszaki előkészítésében, rendszeresen ellenőrzi a minőséget és a határidő betartását, hiszen másképp nem vállalhat garanciát. Ha késik az átadás, vagy a megrendelő kifogásolja a minőséget, felmondanak a dolgozónak. Tehát nincs vissza, út a napi kötött, ríyolcórós munkaidőhöz. A 130 bedolgozó a szövetkezet által megszobott árak szerint fest, üvegez, fűtést, vízvezetéket szerel, tetőt szigetel, naponta 10—15 órában is, és főként szombat-vasárnap. Ki. számították, hogy kétszer-há- romszor nagyobb a teljesítményük, mint korábban és o havi átlagkeresetük pedig meghaladja a nyolcezer forintot. Az ügyfelek többek között azért is elégedettek, mert az esti órákban, az ünnepnapokon is a helyszínire érkeznek. Az elnökhelyettes, Kappel Károly elmondta, hogy kezdettől megéri a szövetkezetnek és nincs gondjuk a jogi, pénzügyi és a műszaki ellenőrzéssel, hiszen az önállósággal nem élnek vissza az emberek. Azt tervezik, hogy a nagyobb értékű vállalásokhoz anyagot vásárolnak a bedolgozóknak és a nehezen beszerezhető gépeket kölcsönözhetik majd. Bagyal István elnöktől megtudtuk, hogy a Pécsi ÉLISZ-nél a bedolgozásnak a szekszárdinál kötöttebb és szigorúbb formáját alakították ki. Az ablakszigetelők és a hibaelhárítást végző vízvezeték-szerelők a gépet, szerszámot és az anyagot a szövetkezettől kapják. A bért csak a kifogás nélküli munkabefejezés utón állapítják meg, állásidőt nem, fizetnek. A szerelők úgyne. vezett bedolgozói szolgáltató szakcsoportot alkotnak. Egyénileg felvehetnek megrendeléseket, de a legfontosabb a szövetkezeti igények teljesítése. Az nem fordulhat elő, hogy az egyik hónapban nem fogad e| megbízást, hogy majd a másik hónapban kétszer-háromszor többet vállal. Ugyanis a havonta elvégzendő munka értékének az alsó határát kétszáz munkaórában szabták meg. Amennyiben sikerrel jár a féléves próbálkozás, akkor megszervezik a parkettázók, a parkettacsiszolók és -lakkozók, falburkolók, padlóragasztók, valamint a komplett fürdőszoba-szerelők szintén kötetlen munkaidőben dolgozó szolgáltató szakcsoportjait. Az újszerű kezdeményezés realizálásához e helyen is saját erőből gazdálkodtál ki a pénzt. A Mohácsi Építőipari Szövetkezet elnöke, Bischof Ferenc szerint a bedolgozói szakcsoportok megszervezéséhez a lehetőségek elsősorban a szolgáltatásiján adottak. Egy-két célfeladatot hasonlóképpen oldottak meg kísérletként. Munkásaik munkaidő után, sőt szabadság alatt a szövetkezet fenyőfűrészáruját csoportosították és vagont raktak ki. Olcsóbb volt ez a megoldás, de az is igaz, hogy idegenek már nem vállolják ezeket a feladatokat. A Baranyai megyei KISZÖV- nél példaként említették a Pécsi ÉLISZ-t és bátorítják az ipari szövetkezeteket hasonló vállalkozásra. Csuti János Az Épületasztalos- és Faipari Vállalat zuglói gyárában az idén hatszázezer ajtót készítenek. Azért, hogy a szigorúbb minőségi követelményeknek eleget tudjanak tenni, a jobb munkát ösztönző bérezéssel és önmeózássol segítik. A korábbi évek rekonstrukciója nyomán elérték, hogy az idén csaknem kétszázezer festett, üvegezett ajtó is elhagyhatja a gyárat. Bedolgozóként főfoglalkozásban