Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-07 / 307. szám
1980. november 7., péntek Dunántúli napló 5 Összehangolt emberi, műszaki, gazdasági követelmények A liászprogram készítői Először csak István-akna fejlesztéséről volt szó Fotó: Kopjór A „fejlesztési cél", oKogy hivatalosan a liósz-programot, vagyis annak dokumentumait nevezik, hat kötet: több ezer oldal, rajz és más melléklet. Akik készítették, fiatalok és idősek, mérnökök, közgazdászok, számítástechnikai szakemberek. Olcsvári Csaba bányamérnök, <i Bányászati Fejlesztési Intézet harminckilenc esztendős munkatársa volt a mecseki szénmedence egyik legnagyobb, vagy talán éppen a legnagyobb fejlesztését kidolgozó team vezetője. Újabban „liász főmérnökséget" szerveztek, amelynek vezető tervezője az ötvenhat éves Szabados Gábor bányamérnök. Talán a címeket nem határoztam jól meg, hiszen a Bányászati Fejlesztési Intézet is alig több, mint másfél esztendős, a liász-programot egy esztendeje kezdték készíteni, az új szervezeti egységet pedig csak most, amikor az Állami Tervbizottság szeptemberben elfogadta a csaknem 18 milliárdos „fejlesztési célt", alakították ki. Azokat szeretném bemutatni, akik a terveket elkészítették, természetesen ez aligha lehetséges anélkül, hogy a munkahelyről ne essék szó. A Bányászati Fejlesztési Intézet A Bányászati Fejlesztési Intézetet J979. január 1-én a Bányászati Kutatóintézet és a Bányászati Tervező összevonásával hozták létre, csaknem ezerkétszáz dolgozóval, hat igazgatóságra osztva. A kutatási igazgatóság például többek között a liász- és az eocén-szenek szénelőkészítését, a barnaszén kokszosítási lehetőségeit, a kohászati ágazatban a liász- és a külföldi szenek felhasználási ’ módjait kutatja, aztán víz- és környezetvédelmi, bányaszellőz- tetési, a geothermikus energiahasznosítási lehetőségein dolgozik, A fővállalkozási igazgatóság a gazdája a legújabb bánya- és alagútbiztosítási módszernek,' az úgynevezett lőtt betonos technológiának. A külföldi partnerekkel is ők tartják a kapcsolatot, közös szellemi és fizikai munkára folynak tárgyalások. A számítástechnikai igazgatóság, termelési igazgatóság és közgazdasági igazgatóság nevében hordja tevékenységének jellegét. A fejlesztési igazgatóság dolgozta ki az „eocén-programot", a recski „rézprogramot" és mostani legnagyobb munkája a liász-prog- ram. A mecsekiek munkája Furcsának tűnhet, hogy az érc- és szénlelőhelyektől távol, a fővárosban dolgozták ki a fejlesztési terveket. Olcsvári Csaba és Szabados Gábor azonban egyetlen pillanatig sem hagy kétséget afelől, hogy István-akna a Mecseki Szénbányák szakemberei kezdettől részt vettek a munkában. Jéger László Kos- suth-bányáról, Perczel Jakab Bétáról, Ország Imre Zobákról, Mendl Lajos Pécs-Bányaüzem- ből, Lafferton Győző Vasas-bányáról, aztán a vállalat igazgatóságán dolgozó Hegybíró Géza, Gajdócsi János, Rudolf Mihály (közben váratlanul meghalt), Tóth Tibor (a tervezés közben súlyosan megbetegedett), oroszlánrészt vállaltak a munkából, miként később Kovács János fejlesztési főosztályvezető és Vedrődi Antal beruházási osztályvezető is. Aligha lehetséges valameny- nyiüket számba venni, bemutatni. Például Szeredi Miklós és Zorkó Árpád, a Bányászati Fejlesztési Intézet munkatársai egyetlen, igaz, nagyon fontos részletterven hónapokig dolgoztak. Százszor és százszor végig- játszották, hogy amikor majd Komlóról is a pécsi szénelőkészítőbe szállítják a szenet vasúton, közúton, kötélpályán, esetleg szállítószalagon lehet-e leggazdaságosabban és persze legbiztonságosabban beszállítani. A Zobák diagonal légaknáról 1200 milliméteres gumiszalagon érkezik majd a szén, Vasas-bányáról és Pécs-Bánya- üzemből pedig 800 milliméter széles szalag csatlakozik a gerincszalaghoz, amely 4000— 8000 tonnás széntárolókon keresztül vezet Pécsre, így sem a bányabeli, sem a szalag üzemzavarai a szénmosó folyamatos működését nem befolyásolhatják. Sarkalatos pont: a szállítás Tehát valamennyi komlói bányából az átépítésre kerülő Zobák diagonál légaknán kerül felszínre a szén. Ez a föld alatti szállítási rendszer és az aknaszállítás teljes átformálását követeli. Egyébként az egész liászprogram egyik sarkalatos pontja éppen a szállítás optimális megszervezése. A „fejlesztési cél” hat kötete tartalmazza a Pécs-Bányaüzem rekoenstruk- cióját, (első kötet), amelyből egyébként az egész program kinőtt. Ugyanis először csak arról volt szó, hogy célcsoportos beruházás keretében megépítik István lll-as aknát, amely lehetővé teszi, hogy a két régebbi akna pillérjében lekötött 20 millió tonnányi szenet kitermelhessék. Ebből alakult aztán ki a terv, amelynek célja, hogy a mecseki szénmedence, tízesztendős fejlesztése eredményeként, évi 900 000 tonna közvetlenül kamrába tölthető szén- koncentrátumot állítson elő. Ez persze valamennyi bányaüzem fejlesztését megköveteli, a további kötetekben éppen ennek műszaki, gazdasági és nem_ utolsósorban emberi követelményeit dolgozták ki. Külön kötet foglalkozik például a szénmosással és -tárolással, az energiaellátással csakúgy, mint a jelzőrendszerekkel, hírközléssel, diszpécserszolgálattal, a számítástechnika alkalmazásával. A javítóbázis és anyagraktározás ugyancsak külön kötetben van, az összefoglaló kötet pedig (ez volt az ÁTB előtt), a hetedik kötet, amely az állami nagyberuházás eldöntésének alapjául szolgált Olcsvári Csaba a bányamérnöki diploma mellé a gazdasági mérnöki oklevelet is megszerezte, először az Országos Érc- és Ásványbányák üzemeiben dolgozott vezető beosztásokban; az eocén-program készítésekor hívták a mostani munkahelyére. Szabados Gábor a diploma megszerzése után Komlón, majd Szászváron dolgozott, ő öt esztendeig dolgozott legutóbb az eocén-programon. Most kéthetenként napokat töltenek Baranyában, a helyszín ismerete, a gyakorlati tapasztalatok nélkül aligha végezhetnének egyetlen számítást is, ami helytálló lenne. Maximális gondoskodás az emberről Pedig a „fejlesztési cél" a már említetteken kívül olyan létfontosságú dolgokat tartalmaz, mint a bányaveszélyek elleni leghatékonyabb védekezési módszerek meghatározása, vagy az emberekről való maximális gondoskodás föld alatt és föld felett egyaránt... Lombosi Jenő Felnőtt diákok « Fizika óra van. A tanár úr a fajlagos ellenállást tanítja, számokkal, képletekkel telik a tábla. A padokban tanulók hajolnak a füzetek fölé, jelentkeznek, táblánál felelnek, egyikük titokban beleharap egy nagy almába, aztán gyorsan a padba dugja, mikor a tanár odafordul. Hamisítatlan iskolahöngulat. A különbség: este van, és a tanítványok között fiatal lányok, fiúk éppúgy vannak, mint deresedő hajúak és családanyák. A Szentlőrinci Mezőgazda- sági Szakközépiskola kihelyezett esti tagozata ez, akiknek a Vámház utcai általános iskola ad helyet hetente kétszer. Legtöbbjük ledolgozott műszak, vagy főzés, bevásárlás után ül az iskolapadba. Elenyésző azok száma, akik más munkabeosztást, több fizetést várnak az érettségitől, inkább a több tudásért vállalják a plusz terheket. — Sokat forgok emberek között. Azért jöttem tanulni, mert azt remélem, hogy ha többet tudok, több szókincsem lesz, magabiztosabb leszek. Eszembe sem jutott, hogy az érettségi megszerzése után megváltozzon a munkaköröm. Nem is szeretném, mert jól érzem magam ott, ahol vagyok —, mondja Farkas Károlyné, aki a baromfi- feldolgozónál minőségi ellenőr. Két kislánya van, nyolc- és tízévesek. Sokat segítenek, hogy az anyu tudjon tanulni, és mikor a hármas jegyeket hazavitte, fejcsóválva mondták: „Anyu, lehetne jobb is!" Kismama ül az egyik pad- ban. — Már a második gyereket szülöm oz iskola végzése alatt. A kislányom másfél éves, ezt a picit februárra várom. Most nehezebb lesz, mert idén érettségizünk férjemmel együtt, akivel osztálytársak vagyunk. (Most párttaggyűlés miatt nem jött el.) A szülés miatti kiesést majd az ő segítségével pótolom, most is mindig együtt tanulunk. Talán nem bántom meg, ha Varga Károlyról azt írom, a csoport korelnöke. Mint mondja, osztálytársai közül páran akár lányai lehetnének. — Nem a papírért érettségizek le, nem is a munkám miatt kell, (a dohánygyárban szervizes csoportvezető), hanem, azért, mert látom, hogy a mai követelményeknek nem elég a nyolc osztály. A családunkban az utóbbi évek, tanulással teltek. Ezelőtt a feleségem tanult, elvégezte a dohányipari szakmunkásképzőt, előtte én végeztem marxista középfokú iskolát. Érettségi után még elmegyek technikusi minősítőre, aztán azt hiszem, eléggé bedere- sedett a fejem ahhoz, hogy abbahagyjam. Felnőttek. Mindegy, hogy még függetlenek, vagy már családanyák és -apák. Sorsuk úgy hozta, hogy munka mellett, munkahelyi, családi kötelességek teljesítése után vállalták a tanulást. És tették ezt a magabiztosabb fellépésért, a műveltségi hiányérzet pótlásáért, egyáltalán a több tudásért! Sarok Zsuzsa Munkáról, bérről beszélünk Egyfajta hangulatjelentésnek is felfoghatók a szakszervezetek sorra zajló kongresszusai. A hangulat nem rossz. Erre utalnak a szakszervezeti sajtó tudósításai a kongresszusi vitákról. A vita főként akörül folyik, hogyan tovább a nehezebb gazdasági helyzetben, milyen feladatokat és lehetőségeket nyújt a hatodik ötéves tervidőszak. A szakszervezeti kongresszusokon tehát elsősorban a munkáról esik szó. A különböző szakmák, ágazatok küldöttei egyrészt összegzik az eredményeket, másrészt nagy felelősséggel tárgyalják és vitatják meg a feladatokat. Természetesen a szakmák sajátos gondjai kerülnek előtérbe, de mindezt az ország, a népgazdaság helyzetével összevetve tárgyalják. A bányászszakszervezet kongresszusán például a felszólalók szorgalmazták, jobbítani kell a szocialista brigádok tevékenységét, társadalmi hatékonyságát. Elérkezettnek látták az időt ahhoz, hogy a brigódmozga- lom egész tevékenységét jobban igazítsák a mai igényekhez. összhangot kell teremteni a munkaverseny és az újítómozgalom között, és a munkaversenyt is a korszerű igények szolgálatába kell állítani. A MEDOSZ kongresszusán tág teret kapott a minőség kérdése. Csak jó minőségű mezőgazda- sági alapanyagból készíthet élelmiszeriparunk jó végterméket, jövedelmező exportcikket. A textilesek kongresszusán hangsúlyozták, a jobb gazdasági munka feltétele a műveltség gyarapítása. A KPVDSZ kongresszusán önkritikusan szóltak arról, hogy a jelenlegi helyzetben a kereskedelmi dolgozóknak még többet kell tenniük azért, hogy a vevő olyan árut kapjon, amilyet keres, jó minőségben, elfogadható áron. Mindezek csak kiragadott részletek, a beszámolók és a hozzászólók sokféle megközelítésben beszéltek a munkáról. A szakszervezeti kongresszusokon természetesen szó esett az életszínvonalról, a szükséges bérfejlesztésekről is. A bányászküldöttek például elismerően szóltak a bányaiparban dolgozók bérének növekedéséről, de egyben szükségesnek tartják, hogy a bányászok kiemelt bérezésének megtartása érdekében további intézkedéseket tegyenek, folytatódjék a bányász- lakásépítési-akció. A bőrösök szóvá tették, béreik még mindig elmaradnak a szocialista ipar átlagához képest, de magán a könnyűiparon belül is. Elégedetlenségüknek adtak hangot az állami gazdasági dolgozók is, átlagbérük az iparhoz viszonyítva öt százalékkal elmarad. A bérrendezés szükségességét vetették fel a nyomdászok is. Sokunkban ott bujkálhat a kérdés, a jelenlegi helyzetben, gazdasági nehézségeink közepette, amikor a gazdasági feltételeket illetően a kilátások sem a legrózsásabbak, nem illuzórikus-e különböző béremelési kívánságokkal előjönni. Nos, a szakszervezeti kongresszusok egyáltalán nem valamiféle országos panasznap jellegét öltötték. Viszont igenis tiszta képet kell kapnia társadalmunknak, időről időre hol támadtak feszültségek a bérezésben. Ennek most különösen nagy jelentősége van, hiszen épp„en akkor kell az eddigieknél is gondosabban mérlegelnünk, hová adjunk béremelést, amikor a nemzeti jövedelem elosztható hányada mérséklődik. A bérekkel kapcsolatos igényekre mellesleg itt-ott máris kaptak visszajelzéseket a szak- szervezetek. A bányászok kongresszusán a vitában felszólalók részéről többek között javaslatok hangzottak el a bányászat fejlesztési programjairól, a bér- fejlesztésről, a bányászlakásépítési akció folytatásáról, az ötnapos munkahét bevezetéséről. A vitában felszólaló Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára rögtön meg is nyugtatta a küldötteket, a javaslatok egy része annyira érett, hogy beilleszthető a hatodik ötéves tervbe. Vagyis a pártvezetés figyelembe veszi a különböző szakmai szakszervezetek javaslatait, melyeket aztán a magyar szak- szervezetek decemberben esedékes XXIV. kongresszusa vitat meg és összegez. Ugyanakkor a szakmai kongresszusokon maguk a küldöttek is rámutattak, nem minden a bér, nemcsak béremeléssel lehet ösztönözni, hanem kulturáltabb munkakörülményekkel, a tisztálkodási, étkezési, utazási lehetőségek javításával. Továbbá hangsúlyozták azt is, a bérek és a teljesítmények összhangjáért munkahelyen belül is kell tenni, a bérek igazságos elosztásában éppen a szakszervezeti bizalmiaknak van döntő szavuk. Azzal kezdtük, a szakszervezeti kongresszusok egyfajta hangulatjelentések. A hangulat nem rossz. Nagyra kell értékelnünk ezt is. A jó közhangulat — gazdasági érték. Hajtóereje az előttünk álló nem kis gazdasági feladatok megoldásának. Miklósvári Zoltán Világviszonylatban is az egyik legmodernebb technológiával dolgozó műkorund- és szemcsegyártóüzémet adtak át Mosonmagyaróváron, a Timföld- és Műkorund-gyárban. Az új létesítmény évente tizennyolcezer tonna műkorund gyártására alkalmas. Az anyagot kiváló hőállósága folytán kemencék betétanyagául használják. Rendkívüli keménysége miatt csiszoló anyagokat is készítenek belőle. Képünk az új üzemcsarnok egy részét mutatja.
