Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-06 / 306. szám

Punantmt flaplö

1980. november 6., csütörtök

A kísérletező agronómusok földjén

Ha nem jönnek a vendégek

Egy nap Bábolnán

Tárkony után úttörők állítanak meg. Bevásárlószatyornyi prospektust, szakanyagot nyomnak o kezünkbe. Fél szemünk az úton, fél a sárga táblákon, megyünk ki a nyílegyenes aszfaltútokkal hasított szántóföldekre. Sárga táblák, nyilak, lepedőszerű színes zászlók, friss ritmusú zene, embertömeg. A hűvösen csillogó hullámlemez povilonsor mögött gépek dolgoznak, néhány méterre tőlük a közönség, zsebrevágott kezű, töprengő arcú „farmerek". Farmer-show. Tarka prospektuslapok szállnak a levegőben, egy overállos német jelvényt osztogat, valoki telefont keres, magától értetődő természetességgel nyit be a három fülke egyikébe, arpely ott várakozik a szántóföld kellős közepén. Még telefonkönyv is van benne

__

H

arminc percig beszélt a vezérigazgató. Dr. Burgert ennyi idő alatt értékelte Bábolna jelenlegi helyzetét, vázolta, mit akarnak a közeljövőben, jelezte, mit kérnek a sajtótól.

A sajtótájékoztató közönsége végigfut a nagyterem mögötti helyiségeken. A Bábolna hírnevét valamikor jelentő lótenyésztés ereklyéinek már csak ennyi idő jut. Aztán a kiállítótér: hazai és külföldi cégek reklámoznak. Hangórnyi bemutatóterem a bábolnaiaké: termelési eredmények, piaci ármozgások grafikonjai, tartástechnológiai leírások. Botladozunk a látnivalók között, egy-egy futó pillantás a többiek arcára: vajon képesek mindezt itt, most megemészteni?! Igen, van, oki bólogat, mások tanácstalan képet vágnak vagy lelkesen érdeklődnek. Csak egyvalaki tűnik közönyösnek. Középtermetű, szőke fiatalember, világos bársonyfarmerben. Dr. Kiss Istvánnak hívják, az IKR ágazatvezetője. Az udvaron Ikarus vár, indulunk határszemlére. Tavaly találkoztunk először a fajtabemutatón. Feltűnt akkor a fiatalember határozott kiállása, célratörő, tömör fogalmazása.

Az autóbusz kavicsos útra kanyarodik, megáll. Kétoldalt 20 —30 gép sorakozik egymás mellett. Mindegyikben ott ül vezetője, hátrafelé figyel, arra, oki o tájékoztatót tartja. Felbörög- nek a száz lóerők, bemutatkozik o'teljes sor: a talojlazitó, a szántó, a tárcsázó és vegysze- rező berendezések, kombájnok, kazlazó gépek. A legmodernebbek.

Amikor a kombájnok arrébb haladnak, Kiss Istvánhoz fordulok:

— Hogy jutottál el ide? Úgy értem, hogy egyáltalán, Bábolnára és úgy is, hogy fiatalon, vezető beosztásba?

— Gödöllőn végeztem, 1970ben. Hívtak haza, Vas megyébe, és ráálltam: rögtön főagro- nómus lettem Vaskeresztesen __Kemény iskola volt, sok

m

indent megtanultam a négy év olatt, amit ott töltöttem. Például azt is, hogy az embernek mindenekelőtt tisztáznia kell, mi az, amit akar, mire képes... Megállt körülöttem a levegő egy idő után, feladataim rutinjellegűvé váltak. Döntöttem, ide jelentkeztem. Akkoriban nagy prosperitás volt jellemző a magyar mezőgazdaságra, különösen a legnagyobb gazdaságokban élénkült meg az élet. Kísérletekkel kezdtem el foglalkozni, és egy idő után elértem, hogy a kísérletből kiválasztott hibrideket már 20 hektárnál nagyobb területen termesztették az országban. Az is kiderült, hogy ezeknek a fajtáknak a terméseredménye jobb, mint az országban általában termelt hibridekének.

— Szép szakmai sikernek számított, gondolom.

— Számomra az ad sikerélményt, ha egy feladatot jól tudok megoldani. Minél nehezebb a feladat, annál inkább. Ha a sok kínlódás, veszekedés, marakodás, vito végül eredményre vezet. Ha elképzeléseimért megvalósíthatom, és a gyakorlat igazolja is igazamat.

— Átéltél már kudarcot is?

— Készítettünk nemrégiben egy kiadványt, egy prospektust. Százszor! megbeszélés után elkészült, de az IKR-embléma színe — hiába száz megbeszélés, nem olyan zöld lett, amilyennek elképzeltük.

— Nem nagy ügy!

— Ha általánosítunk, ha végiggondoljuk, mégsem véletlen, hogy kudarcnak érezzük. Az példázza, hogy vannak olyan dolgok, amihez kevés oz ember bármekkora igyekezete, ha nincsenek megfelelő partnerei. Körülbelül azok az árnyalatbeli különbségek — mint a zöld színeknél — a mezőgazdasági munkáknál is lehetnek. Viszont oz eredményben a különbség hatványozottan jelenkezik.

Visszaülünk a buszba. Dr. Búr. gert Róbert ezüst Mercédesze elkerül bennünket, hátul a rádió- telefon antennája imbolyog. Az ezüst gépkocsiból bármikor jelentkezhet o „nagyfának” Bábolna bármelyik középszintű vezetőjének készülékén. Meg is teszi? Vagy ez is csők eqy, amolyan orszáqszerte szálló Burgert-legenda? Az antenna mindenesetre látható, kézzelfogható valóság.

— Nem sok maradt a falusi romantikából — folytatom a beszélgetést.

— Semmi — válaszolja Kiss István. — De az eredmények is mások!

— Mennyit dolgozol egy átlagos napon?

— Mindennoo annyit kell végezni, amennyivel a következő napot folytatni lehet. A búzáért, kukoricáért felelek. Búzából 150 000 hekór területen termelünk, kukoricából 240 000 Hektáron. Ez 400 000 hektár, aminek az információt kell feldolgozni. Ez itt nem hivotal, ahol délután elkezdik az emberek az órájukat nézni. Napi tíz-tizenöt óra kijön ... Közben-köz- ben olyan másfél napokra, amikor muszáj, az ember elengedi maqát. amikor semmit sem csinál. Én zenét hallgatok. Erőt gyűjtök, próbálok feltöltődni o következő tíz-tizenöt órákra.

— Milyen időközönként kell ez a másfél nap?

— Nekem? Kéthavonta. Háromhavonta. Még elég jól bírom az iramot.

— Mondták már, hogy rosszul dolgoztál?

— Mondták. De nemcsak ezt, hanem őzt is, hogy miképpen kéne jobban elvégezni, amihez adott esetben rosszul kezdtem. A jót is értékelik, de dicsérni ritkán szoktak.

— Az eredményeket az ember nemcsak saját munkájában méri

__

— Hozzánk nem kizárólag ilyenkor, a former-show idején jönnek vendégek, hanem szinte hetente. A szakmabeli érdeklődök az új, a legjelentősebb dolgokat keresik. Rossz jel, ha volmelyik munkaterületen tartósan elmaradnak a látogatók. Aki nem jól dolgozik, az fokozatosan kevesebb feladatot kap, végül nem is bízzák meg komoly munkával, kimarad a vitákból, megbeszélésekből, a hajtásból. Ezután nincs más hátra, mint tudomásul venni, hogy nincs itt o helye.

Babilónia. A telep elnevezése az export irányát jelzi. Fehér köpenyt húzunk, csak igy léphetünk az úgynevezett megtekintő szobába. A fertőzés lehetőségét is kizárják, a telepeket is legalább öt kilométerre építik egymástól. Kukucskálunk az üvegfalon túlra. Batériarendsze- rek. A csirkék csak okkor látnak embert, ha szállításra kerülnek, meg ilyenkor, az üvegfalon át. Rövid életüket gépek és automaták irányítják, célszerűen és tervszerűen.

Visszo o központba, o kióllí- tótérre. Bábolna ma missziót teljesít, a magyar mezőgazdaság jelentős szegmentuma. Bábolnán a szakember nemcsak gépet, módszert vásárolhat, hanem szemléletet is vihet haza. A bábolnai rendszer Magyarország kukoicatermésének egynegyedét. búzatermésének 13 százalékát adja.

Újra körbesétálok a kiállítótéren, hátha többet mondanak a látnivalók, mint reggel. A farmer-show 150 qép seregszemléje. A kukoricabetakarításnál például újdonság c Claos Do- minator 96 és 106 kombájn, amelyek speciális cséplő, és tisztítóberendezéseikkel szem- csutka-zúzalékot állítanak elő. Az Anilaa és a CYTOZYME cégek baktériumoí hadat üzentek a műtrágyának. A győriek új, 350 lóerős erőgéppel jelentek meg.

Délután ismét a nagyteremben. Kérdések és feleletek, kérdések és feleletek.

— Eddig mindig a mennyiséget figyeltük, azokat dicsértük, akik sokat termeltek — jegyezte meg dr. Burgert Róbert. — Ma már fontosabb a minőség, s ami a leglényegesebb, hogy milyen áron termelünk.

Kiss István az imént nekem arról beszélt, hogy jövőre meg kell írni a búzatermesztés új technológiáját új kukoricafoj- tókkal kell kísédetezni. Olyanokkal, amelyek jobb béltartalommal rendelkeznek. A kísérleti program hosszú távú, négyöt évre szól, azaz négy-öt éves program a fiatal ágazatvezető számára is.

Felerősödnek a teremben a hangok. Valaki a vendéglátók közül beszél: „A jövőt a fejlődést a biológiában és az emberben látjuk. Még korántsem hosznáftuk ki igazán az emberekben rejlő tehetséget, tudást, és ezért elsősorfoon mi, vezetők vagyunk .a felelősek."

Hídvégi József

Az 1910-es első pécsi repülés története

A hazai repülés gazdag múltra tekinthet visszo: az első kísérletek már az 1900-as évek elején megindultak, az első évtized végére több eredményes kísérletet jegyezhettek föl mind a fővárosban, mind vidéken. Blériot, a repülés úttörője 1909. októberében bemutatót tartott a fővárosban, s egycsapásra meghódította Budapest közönségét, nagy lökést adva ezzel a magyar repülés további népszerűségének. Nálunk az első versenyt 1910. jún. 5. és 10. között rendezték a rákosi gyakorlótéren, számos hazai és külföldi repülő részvételével. Hamarosan sor került a szövetség végleges megalakulására is: 1910. február 26-án tartotta alakuló közgyűlését az önálló Aero Club, hazánkat még ugyanezen év október 27-én fölvették a Nemzetközi Repülő Szövetség tagjainak sorába.

Pécsett az első repülési kísérleteket Faludy Károly színész végezte még 1908-ban, motor nélküli prblánon, majd két év múlva 24 lóerős Anzani-motor- ral. Az első repülési bemutató városunkban 1910. szeptemberében történt, és egy francia repülő, Léon Versepuy nevéhez fűződött. A kisméretű, 1800/perc fordulatszámú Demoiselle-gép gazdája először az eszéki közönséget hódította meg. Az ottani Drau c. lap az augusztus

20-án, délután 5 órakor tartott bemutatójáról lelkendező Szávákkal emlékezett meg. A gép 40 méter magasságig emelkedett, sem a fölszállással, sem a leérkezéssel nem volt baj. ami nagy szó volt a hőskorban.

Nem csoda tehát, ha a szeptember 4-i repülési kérelmét a pécsi városi vezetőség is örömmel engedélyezte, színhelyéül a szigeti külvárosi lóversenyteret jelölték ki. Az első repülőnap híre nagy érdeklődést keltett szerte a városban, a lakosság apraja-nagyja megmozdult. A napi sajtó élénken ecsetelte a legújabb híreket, minden napra jutott közölnivaló a nagy érdeklődéssel várt fölszállással kapcsolatban. A nagy látogatottságra való tekintettel, mivel szépszámú érdeklődőt vártak vidékről is, az állomásfőnökség erre az időre a városba érkező vonatokat három-négy kocsival megerősítette. A rendezőség 2 koronás tribün- és 50 filléres állóhelyeket bocsójtott ki, de gondoskodtak nagyszámú kedvezményes. jegyről is.

Léon Versepuy Eszék után Pécs közönségét hódította meg.

Korabeli hazai repülőgéptípus

A fél ötkor kezdődő látványosságra hosszú sorokban áradt a közönség. Akinek volt, kocsival hajtott a helyszínre, az akkori városon kívülre, de a legtöbben az olcsó gyalogutat választották. Jegyet mintegy négyötezer ember váltott, de sokkal többen voltak, akik a vasúti töltésen, a szőlőkből, kocsikból nézték a bemutatót. A Pécsi Napló szeptember 6-i száma szerint ,.... 20 000 néző gyönyörködhetett Pécsett első ízben a legújabb technikai csodában, mint lesz az ember úrrá a levegő fölött is ..

A gépmadár a harmadik kísérletre száIK föl, 10—12 méter magasan háromszor kerülte meg a teret, majd leereszkedett. A kővetkező kísérletnél mór 20—30 méterre emelkedett föl, többször átrepült a közönség fölött, s csak 10 percnyi repülés után szállott le. A nézők távcsővel, vagy félig eltakart szemmel követték a repülőgépet, s amikor a repülés szerencsésen befejeződött, átszakrtották a kordont több százan lelkesen körülvették a gépet, a pilóta alig tudott megmenekülni a lelkes rajongók elől.

Az este hétkor befejeződött repülést szeptember 13-án megismételték.' Azért ekkor, mert közben a gép leszállás közben megsérült. Az ismétlés napjára a három szerelő megjavította, így semmi akadálya nem volt az ígért fölszállásnak. Erre a látványosságra a szegényebb néprétegek, a katonaság és a tanulóifjúság jött el, természetesen hasonló ováció fogadta ezt is. A két fölszállás mór kisebb időtartamú volt, a motor benzintartálya és a szabályozó szelep elrepedt, a repülés idő előtt ért véget A francia vendégek másnap délután utaztak el a városból. A krónikással együtt az utókor is így összegezhet: „ .. .ez a kis francia ... sikeres repüléséről ... csak szimpátiával és örömmel kell megemlékeznünk, miután ő volt a legelső. aki Pécsett fölszállt és ily- módon a pécsi levegő meghódításáért járó babér is ót illeti."

Pécs. 1980. okt. 24.

Vargha Dezső

levéltári munkatárs

GYŰJTEMÉNY 272 LAPON

Vértesi ZoKán „Új idézetek tóra, avagy a világ egyes nagy embereinek jeles mondásai a régi görög—római kortól napjainkig” címmel összegyűjtött és válogatott anyagát, illetve annak is csak morzsáit nyújtom át az olvasónak. Már a jelige is mindent elárul gyűjtőmunkájának indítékáról: „Kiválóan

illőnek tartom, nem engedni meghalni azokat, kiket örök emlékezet illet.” (Plinius Caius Minor római író.)

Az Új idézetek tára 272 lapon, 139 témát dolgoz fel (pl.: adakozás, adó, erkölcs, babona, haza, közösség stb.) a világ kimagasló bölcseinek, költőinek, államférfiainak mondásaiból, írott szövegeiből, műveiből, mintegy 600 személy 2000 idézetét villantva fel.

Az olvasó hiába is igyekszik könyvesboltokban, könyvtárakban hozzájutni e gyűjteményhez a majd évtizede befejezett és nyomdakész mű azóta is kiadót keres. Talán az Új idézetek tárára is áll. amit a szerző előszavában bölcsen kölcsönvesz Horatiustól: „Sok könyv, mondás megújul, ami elavult volt és sok elmúlik, ami ma becsben van”.

A fáradhatatlan gyűjtő, Vértesi Zoltán gazdag örökséget hagyott ránk. Érdemest arra.

Idézetek tára

hogy megbecsüljük és közkézre adjuk. Íme néhány sziporka a kétezerből:

Adakozás: „A hangsúly inkább oz adományozó érzületén, mintsem az adomány értékében van. (Plutarchos) A gazdag és keményszívű, ha nem ad, lop. (Schefer Ludvig) Az oktalan adakozás csak a koldusok számát szaporítja. (Vértesi)

Adó: Az adórendszert a világnak első talentumai sem dolgozták ki eddig tökéletesen. (Kossuth)

Aggodalom: A gond és az aggodalmaskodás a kulcslyukon is besurran. (Goethe) Az aggodalmaskodó orra tekint, amitől fél a bátor, amit remél. (Sanders) Az aggodalmaskodás hitetlenség és remény- vesztettség. (Csepregi Béta)

Akarat: A gyenge erőnél dicsérendő az akarat. (Ovidius) Nem akarsz? — akkor muszáj! (állítólag Wallenstein) A legszomorúbb állapot, ha akarni nem tudunk. (Goethe) Az embert akarata teszi naggyá,- vagy kicsivé. (F. Schiller) Semmi sem nehéz, ha készséges akarattal teljesítjük. (Jesserson) Indulat és szenvedély által vezetett ember akarata is lehet erős, lehet rohanó hatalmú, de nem tiszta és nem szabad. (Kölcsey)

Alázatosság: Alázatos az, aki nem büszke hibáit beismeri, s érdemeivel nem dicsekszik, sőt mások érdemeit nagyobbra tartja a magáénál. (Vértesi) Az alázatosság anyja a bölcsességnek. (Chrisostomus)

Áldozat: Mindegy az áldozat, legyen nagy vagy kicsiny, ha mindene az áldozónak. (Kisfaludy Sándor)

Alkotmány: Melyik a legjobb alkotmány? Amelyik megadja a vitézeknek és gyáváknak, a jóknak és gonoszoknak, ami őket valójában megilleti. (Plutarchos)

Álhatatosság: Aki mit elkezd, s el nem végzi, nem is tett semmit. (Garai)

Babona: A babona a félelemnek, gyengeségnek és hitetlenségnek a gyermeke. (Nagy Frigyes)

Béke: Ki volna oly megrögzött bolond, hogy a háborút választaná a béke helyett? Békében a fiák atyáikat, háborúban atyák fiaikat temetik el. (Herodotos)

Bocsánat: Mindenkinek

megbocsátani éppen olyan hiba, mint senkinek. (Seneca) Gazdagság: Aranyos szerszám nem teszi jobbá a lovat. (Seneca) Becsüld meg a pénzt, de éberen vigyázz, hogy rabjává ne légy. Túlságos taka^ rékosság és pazarlás egyaránt szégyenletes és jellemromboló. (Széchenyi)

Gondolat: A dilettánsoknál két megrovásra méltót találunk: hogy nincs saját gondolatuk s azt idegenből veszik, vagy ha van saját gondolatuk, nem tudnak vele mit kezdeni. (Mozart)

Hála: Hálóért tenni jót,

uzsorástól is kitelik. (Kölcsey) Halál: A halál nem tartozik rám. Ha vagyok, akkor nincs halál, ha halál van, akkor én nem vagyok. (Epikuros)

Idő: Ostoba piktor az idő. Minél tovább dolgozik az arcképünkön, annál jobban elrontja azt. (Jókai Mór)

Az Új idézetek tárában ösz- szegyűjtött anyag válogatás után a legigényesebb kiadót és olvasót is kielégíti.

Murányi László