Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-30 / 329. szám

Ivica Fekete Pro űrbe Régi ismerősökként ültünk le beszélgetni. Az eszéki községi választmány elnöke — a mi fo­galmaink szerint a városi ta­nács elnöke — korábban két alkalommal is nyilatkozott az újságírónak a testvérvárosi kap­csolatokról, most viszont Ivica Feketét, a Pro űrbe Pécs egyik idei kitüntetettjét kértük e be­szélgetésre. — Tanácselnökként sok éves ismerőse a pécsieknek, de ön­ről mégis csak keveset tudunk.- Egy Eszék melletti község­ben, va'sutascsaládban szület­tem 1927-ben. Az elemi és pol­gári iskola után én is a vasútnál kezdtem: pályamunkás voltam. 1949-ig dolgoztam ott, s fel­ügyelő voltam, amikor kiemel­tek a területi pártbizottság munkatársának. Ebben az idő­ben a munkám mellett elvégez­tem a tanítóképzőt és 1953- ban Jugoszlávia leghosszabb községében, az Eszéktől 9 km-re levő Csepinben lettem igazga­tó-tanító, s társadalmi megbí­zatásban a községi pártbizott­ság titkára. Tíz évig dolgoztam ott, akkoriban végeztem el a politikai tudományok egyete­mét is. 1964-ben választottak meg a Jugoszláv Dolgozók Szo­cialista Szövetsége Eszék köz­ségi bizottságának a titkárává, 1969-ben az Eszéki Községi Vá­lasztmány elnökhelyettese, 1974-ben ugyanennek a testü­letnek az elnöke lettem. Emel­lett jelenleg is több társadalmi megbízatásnak teszek eleget; tagja vagyok például a Horvát Szocialista Köztársaság szkups- tinájának. — Munkájával tehát hosszú évek óta Eszéket szolgálja, a város fejlődésében önnek is ré­sze van. Hói .art ma Eszék? — 170 ezer ember él az eszé­ki területen, kétharmad részük magában a városban. Rendkí­vül erős városunkban az ipar fejlődése — minden iparág je­len van Eszéken, s több ipari üzemünk termelése Jugoszlávia szempontjából is meghatározó jelentőségű. Nagyot léptünk az elmúlt 15 évben a város fejlesz­tésében: 450 km aszfaltozott utat építettünk, s a környező települések mindegyike korszerű úttal kapcsolódik Eszékhez. 30 ezer új lakást építettünk, lakás- problémáink mégsem megoldot­tak. A legnagyobb gondot a bevándorlással járó népesség- növekedés jelenti. Városunkban a természetes szaporulat 1,2 százalékos, a tényleges szapo­rodás viszont 2,9-et tesz ki. So­kat tettünk a gyermekek iskola előtti társadalmi gondozásáért: az eszéki gyermekeknek t több mint a 65 százaléka bölcsődei vagy óvodai ellátásban része­sül, ez pedig nálunk országo­san is kiemelkedő eredmény. — Pécs város Tanácsa a test­vérvárosi kapcsolatok ápolá­sáért, fejlesztéséért Pro űrbe Pécs-díjjal jutalmazta. Milyen­nek ítéli személyes szerepét e kapcsolatokban? — Meggyőződésem, hogy bármelyik vezető egymaga is sokat tehet a kapcsolatok erő­sítéséért, tartalmasabbá téte­léért. De ha mindkét oldalon egyforma elkötelezettséggel munkálkodnak ezen, akkor a városok együttműködése olyan eredményes lehet, mint amilyen Pécsé és Eszéké. Abban pedig, hogy a vezetők kapcsolata szé­les körre terjedt ki, abban a személyes magatartásnak is ré­sze van, enélkül nem alakul­hattak volna úgy a kapcsola­taink, ahogyan alakultak. — Tehát elégedett a kapcso­latokkal? ... — A jugoszláv városok kül- kapcsolatai között Eszék és Pécs kapcsolata az egyik leg­régibb és minőségileg is a leg­többet felmutató. Mindkét ol­* dalról közel 150 különböző szerv és intézmény tart kap­csolatot az élet minden terüle­tén - ez roppant nagy ered­mény. De én ennél is fonto­sabbnak tartom azt a több ezer személyes kapcsolatot, ami a mi hivatalos kapcsolatainknak köszönhetően jött létre. Na­gyon sokat jelent számunkra is egymás megismerésében a tö­megtájékoztatási eszközök egy­re fejlődő együttműködése. Azt hiszem azonban, hogy nem me­rítettünk ki még minden lehető­séget. A város tanácsától ka­pott kitüntetés arra ösztönöz, hogy kapcsolataink továbbfej­lesztésén munkálkodjam. Hársfai István Testnevelési és sportdíj r A Dunántúlon kevés az olyan iskola, ahol a testnevelő tanár nem mondhatja el magáról, hogy ő is Jillek Emil tanítványa volt. A Pécsi Tanárképző Fő­iskolán közel három évtizedig tanított és a 27 év alatt onnét kikerült testnevelők száma több ezerre tehető. A testnevelés iránti kapcso­lat kissé különös körülmények között alakult ki. A gimnázium­ban, ahol tanult, ugyanis nem volt testnevelő tanár és a tor­naórákat más szakosok tartot­ták. Hiányzott a szakszerűség és az akkori kisdiák, Jillek Emil azon törte ott a fejét, hogyan lehetne érdekesebbé tenni az órát. Ha ő testnevelő tanár lehetne — gondolta — más­képpen tartaná az órát. De mi­ként lehetne testnevelő tanár? A kérdésre a választ csak az Jillek Emil érettségi banketten kapta meg, ahol egy vendég újságolta, hogy 1925-ben megnyitotta ka­puit a Testnevelési Főiskola. Történt mindez 1929-ben és az­óta nem szakadt meg a kap­csolata a testneveléssel és a sporttal. Főiskolásként tagja volt a TF magyar bajnokságot nyert tornászcsapatának, de meg­szerezte a vívó- és símesteri oklevelet is. Sportvezetőként a kézilabda szövetségben tevé­kenykedett. Aztán a diploma átvételekor két hely között vá­laszthatott: Pécs vagy Miskolc. Pécs mellett döntött, ahol az egyetemen lett testnevelő ta­nár. Néhány éves kaposvári ki­térő után — közben Somogybán is részt vett az atlétika, sí, tor­na és ökölvívás szervezésé­ben — 1941-ben tért vissza is­mét Pécsre, a Széchenyi Gim­náziumba. A tanítás mellett te­vékenyen részt vett a sportmoz­galomban és ekkor került szo­rosabb kapcsolatba a pécsbá- nyatelepiekkel, ahol később válogatott kerettag tornászokat is nevelt. 1945 nyarán tért haza a csaknem egyéves hadifogság­ból. Néhány napja volt mind­össze otthon, amikor máris ke­resték a volt tanítványok, kezd­jék el a felkészülést a téli sí­idényre. Aztán sorra indultak a versenyek a különböző sport­ágakban, bekapcsolódott az atlétika és a torna szövetségek munkájába is. Egyre izmosodott a sportmozgalom, számos tö- mégversenyt rendeztek . vagy bemutatót tartottak. Járták a megye községeit és ismertették meg a fiatalokat a bemutatók révén a tornával. Legkedve­sebb emlékei közé tartozik, hogy diákjai közül nem is egy elhalasztotta a szünidőben né­hány nappal a hazautazást, csakhogy ott lehessen a verse­nyeken. A Tanárképző Főiskolán 1948- tól tanított 1975-ig. Közben több sportági szövetség vezető­je volt a megyében és a főis­kolás sportszövetségben is. Ne­velt testnevelőket és sportveze­tőket. Azon fáradozott, hogy a főiskolán a nem testnevelő sza­kosok is kapcsolatba kerüljenek a sporttal. Ök is sokat tehetnek majd a kis falvakban a testne­velés népszerűsítése érdekében. A tanári pályát már öt évvel ezelőtt — nyugdíjazásakor — befejezte. De még ,,aktív" pe­dagógus ma is. Lakása nyitva áll a volt tanítványok számára, akik rendszeresen fel is keresik tanácsaiért. L. L. Dr. Demány György Munkássága elválaszthatat­lan Komló egészségügyi ellá­tásának fejlesztésétől. Az új kórház megalakításával egy időben lett a bányászváros la­kója. 1958 júniusában pályáz­ta meg a szülészeti osztályve­zető főorvosi állást, és augusz­tustól már az orvos, a tervező, a kivitelező együtt dolgozott: a munkásszálló épületében kórházat létesítettek. Szülővá­rosából, Pécsről tízéves klinikai gyakorlattal érkezett Ko'mlóra, s huszonkét éve vezeti a kór­ház szülészeti osztályát. Dr. Domány György az első évekre emlékezik:- 1967-ben került az újépü­letbe a szülészet. Harminc ágy- gyal indult, de ez már az első hónapokban kevésnek bizo­nyult; a betegeink tolókocsi­ban feküdtek a folyosókon, gyakran a mentőktől kértünk hordágyakat. Néhány hónap múlva újabb tíz ágyat kaptunk. Ma ötvenágyas a szülészeti osztály - Komlót és hét vidéki orvosi körzet betegeit látja el. — A nehéz körülmények kö­zött önök mégis szép eredmé­nyeket értek el a terhesgon­dozásban. ~ Ez a kórház ma is a me­gye egyik legrosszabbul ellá­tott intézménye. Csupán egy példa: valóban nem igényel beruházást a fájdalommentes szülés (epidurális érzéstelení­tés) bevezetése, a módszer is könnyen elsajátítható, csak­hogy nálunk az alkalmazáshoz szükséges monitor sincs meg. Az elterjesztését sürgetők való­színűleg úgy vélik, az már min­den intézményben adott. A korszerű terhesgondozásban el­értük, hogy Komlón a koraszü­lés gyakorisága jelentősen csökkent: míg 1960 és 70 kö­zött 16—18 százalék volt, az utóbbi években 7—8 százalék, a születés körüli halálozás 1960—70 között 40—42 ezrelék, ma húsz ezrelék alatt van.- A népesedéspolitikai hatá­rozat összetett feladat, a tár­sadalom minden rétegének meghatározza a teendőket. Mit tehet ebben az orvos? — Sokat és keveset. A tudat- formálást tartottuk a legfonto­sabbnak. ma sincs olyan nap, ne mennénk az iskolákba elő­adást tartani, a 14-18 évesek­hez mégsem jutott el a biztató szó. Amit sikerült elérnünk, a veszélyeztetett cigánycsalá­dokban csökkent a sokadik szülések száma —'s ebben so­kat segítettek a védőnők is. A kórház és a rendelőintézet in­tegrációjában kialakítottuk a terhesgondozás hálózatát: szo­ros együttműködésben dolgo­zik az orvos, a védőnő és a családtervezési tanácsadó. Minden veszélyeztetett terhest bejelentenek itt nálunk, és kö­zösen beszéljük meg, mi le­gyen a következő lépés.- Mit tart ön korszerű ter­hesgondozásnak? — A műszerezettség nem minden. A korszerű terhesgon­dozás — állandó, mindennapi munka, odafigyelés. A magzat és az anya rendszeres ellenőr­zését jelenti. Egy éve jelent meg az egyik orvosi szaklap­ban Westin svéd szülész mód­szere: a gravidogramm nyo­mon követi a magzati élet ese­ményeit. A grafikon nap mint nap pontos képet ad a méhen belüli fejlődés állapotáról. Mi ezt a módszert kezdtük alkal­mazni. így valóban minden terhességet .szinte állandóan megfigyelhetünk. S nem azért idéztem Westint, mert bálvá­nyozom, csupán okos ember­nek tartom. Másutt más mód­szerre esküsznek, de valameny- nyinek a lényege az, hogy mi­nél pontosabb képet kapjanak a perinatális időszak esemé­nyeiről. Az eredményeinkkel sosem lehetünk elégedettek, azokat mindig javítanunk kell. G. M. ,,A történelmi múltú Pécs vá­rosa — az egykori Sopianae, Quinque Ecclesiae, Fünfkir- chen — Magyarország déli részén, a Mecsek hegység lá­bánál terül el. A költő-püspök Janus Pannonius, a Haydn-ta- nítvány Johann Georg Lickt, az építész Breuer Marcell, a kép­zőművész Vidor Vasarely váro­sában alakította meg a Pécsi Filharmonikus — és opera — zenekar öt szólistája 1964-ben a Mecsek Fúvósötöst" — olva­som a középkori Pécs ostromá­nak metszetével borított, dí­szes, háromnyelvű prospektus bevezető szövegében. Nekünk, persze mindez nem sok újat mond, de Franciaországban, az NSZK-ban, az NDK-ban, Bel­Mecsek Fúvósötös giumban, Ausztriában, Jugo­szláviában, s ahová még ez­után jutnak el, bizony, nem ke­veset. A külföldi és hazai kri­tikákból idézett sorokkal, me­lyek önmagukért szólnak, csak­úgy, mint a 80—100 mű jegy­zékének felsorolásával együtt, ami pillanatnyilag a repertoár­jukat jelenti. A fúvósötös tagjai: Szkladá- nyi Péter (fuvola), Deák Árpád (oboa), Paláncz Tamás (klari­nét), Tolnai Gábor (kürt), Vár­nagy Attila (fagott) immár jó másfél évtizede muzsikálnak együtt, ami ritkán fordul elő a magyar zenei életben. A zenei kisegyüttesek tagjai általában cserélődnek. Nyilván ez a hosszú távú együttlét és a ki­tartó, céltudatos, közös munka is hozzájárult, hogy most már hosszabb ideje évente több külföldi turnén is részt vehet­nek. S mivel ahol egyszer meg­fordultak, oda visszavárják őket, ma már kb. tíz közül ott vannak az első három fúvós­ötös között, amelyik rendszere­sen és magas színvonalon rep­rezentálja külhonban is a ma­gyar zenei előadóművészetnek ezt a műfaját. S abban, hogy együtt maradtak, hogy nem­csak „kibírták" egymást, ha­nem eggyé forrtak mind az öten — s ma már mindegyikük érzi a másik minden rezdülé­sét s ösztöneiben egy-egy ze­nei frázis várható reakcióját társa szólamában —, nyilván alapvető, hogy annyira fiata­lon kezdtek el együtt muzsi­kálni. Paláncz Tamás szervezte meg az együttest, aki friss dip­lomásként került Pécsre. Jól megszívlelte tanárai, Dávid Gyula, Mihály András taná­csát: „Kamarázzbtok ahhoz, hogy mindenütt helytálljatok I” Közben figyelte és kiválogatta, szívvel és füllel, másik négy társát. Eleinte a maguk örö­mére muzsikáltak és a bará­taiknak, jobbára a klasszikus magyar műveket, Farkas Fe­renc, Dávid, Szervánszky alko­tásait, amikkel el lehetett in­dulni. Nem siettek, nem hirte­len sikerekre vágytak. Komo­lyan gondolták a jövőt. Kisebb városi ünnepségeken, tárlat­nyitásokon szerepeltek, nagyon fölkészülten és nagy művészi alázattal. És nagy örömmel, hogy tehetnek valamit ennek a városnak a kultúrájában. Bizony sok év telt el, amíg megkapták a Filharmonib első megbízását, ifjúsági koncertek­re. Addigra már repertoárjuk is kibővült a zeneirodalom fontos műveivel. Nagy szeretettel mu­zsikáltak gyerekeknek s mindig valamilyen társművészettel — verssel, tánccal - közös mű­sorban. Ismertetve is a hang­szereket, szellemesen, játéko­san közelítve hallgatóságukat a zenéhez. Ugyanezt hallottam tíz éve tőlük, amikor a kultúra fehér foftjain, állami gazdasá-- gokba, munkásszállásokra vit­ték el a zenéjüket, jobbára el­ső találkozásul. 16 év alatt mintegy 450 kon­certet adtak, s ennek kb. egy- harmada ifjúsági vagy más ze­nei ismeretterjesztő műsor volt. Ma is ezt teszik, ugyanazzal a hittel, mint Bécs, Nürnberg, Dijon vagy Párizs koncertdo­bogóin. (w. e.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents