Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-30 / 329. szám
November 29-én, a köztársaság napján a szocialista szövetségi állam megszületését ünnepli a szomszédos, baráti Jugoszlávia. Ebből az alkalomból Hagyományainkhoz híven eszéki testvérlapunk, a Glas Sla- vonije cikkeiből közlünk válogatást, ízelítőt adva a szomszédos Szlavónia—Baranya régió életéből. Oz eszéki régié hírei Rekordmennyiséget nyernek a ,,fekete aranyból" az idei évben a szlavóniai olajmezőkről. 887 ezer tonna kőolajat termeltek ki az első kilenc hónapban, és ezzel valamennyi lelőhelyen túlszárnyalták a terveket. Leggazdagabb a Benicanci melletti olajforrás, ahol 36 739 tonnával teljesítették túl a tervet. Szlavóniában gazdag földgázlelőhelyek is vannak: 300 millió köbméter földgáz szerepel az ez évi tervekben. Valószínűleg tovább növelik a földgázkitermelést, mivel egyre több felhasználó keresi ezt az üzemanyagot. GLAS SLBVONIJE A köztársaság napjára elkészült Új oktatási objektumok Eszéken A most megnyílt diákszociális intézmény megoldja a diákok étkezési és lakásproblémáit és lehetőséget ad a kulturális és sporttevékenységre is. D. Olwitz felvétele ESZÉKI KÉPEK Az új Hotel Osijek Eszék repülőtere volt Jugoszlávia fő légikikötője a november 16—17-i hétvégén. A belgrádi nyári kifutópálya aszfaltozási munkálatai miatt ideiglenes légikikötőként fogadta az eszéki repülőtér a Boeing 727 és a DC—9 típusú repülőgépeket, és összeköttetésbe került Európa nagy légikikötőivel: Párizs, Frankfurt, London, Athén, Moszkva, Szófia és Málta repülőtereivel. Az intenzív forgalom jó alkalmat nyújtott a nemrégiben megnyílt eszéki repülőtér teherpróbájára. * Számos olyan termálvízforrás található a Dráva és a Száva között, melynek vizét eddig csak fürdőzés céljaira hasznosították. Helyi kutatási eredmények arra engednek következtetni, hogy a jövőben e melegvízforrások geotermikus energiáját lakások, munkahelyek fűtéséreis fel fogják használni Baranya és Szlavónia területén. * Egyre többet hallani a Szlavónia—Baranya régió területén a falusi turizmusról, mint fontos valutaforrásról. A turizmus ilyen formája régóta ismert Európában. Lényege, hogy falusi gazdához érkezik a vendég, nála kap éjszakai szállást, finom há- zikosztot, egyszóval hamisítatlan falusi miliőben töltheti szabadságát. Batina, Almás községekben már megtették az első lépéseket e vendéglátási forma kifejlesztésére. A köztársaság napjának 37. évfordulója alkalmából három jelentős objektumot adtak át Eszéken — mindhárom a városban tanuló középiskolások és egyetemi hallgatók képzését, szociális ellátását szolgálja. A most avatott intézmények jelentőségét érdemes kiemelni abból a szempontból is, hogy valamennyi Eszék város polgárainak, az üzemek dolgozóinak hozzájárulásával épült fel, szem előtt tartva az ifjúság korszerű képzésének célját. A megnyílt Studentski Standard — Diákjálét, az Elektronikai és Fémipari, valamint az Építőipari Oktatási Központ új épületeiben közel 5000 fiatal vesz részt a szakmai közép- és felsőfokú képzésben. Ugyanakkor itt oldódik meg a diákétkeztetés és a szociális ellátás feladata is. A diákjóléti intézmény megnyitásakor ünnepi beszédében dr. Ivan Mecanovic, a Hor- vát Szocialista Köztársaság Végrehajtó Tanácsának elnöke kiemelte, hogy most, e három intézmény avatásával egyetlen napon annyi közép- és felsőoktatási hely nyílt meg Eszéken, amennyit 1945-ben a város valamennyi középiskolása együttesen mondhatott magáénak. Az újonnan megnyílt eszéki tanintézetek értéke mintegy 321 millió dinár. ÉPÍTŐIPARI szakképzés A RÉGIÓ SZÁMÁRA Mintegy 1300 diák szakképzésére nyílik ezentúl lehetőség az Építőipari Oktatási Központ most átadott épületrészében. A közép- és a felsőfokú szakképzés együtt kap otthont az intézményben, amely eddig is sikeresen látta el feladatát, és jól képzett szakembereket adott Eszék város és a régió építőiparának. Ez kötelezettséget jelent a következő időszakban is, mivel az építőipar deficites a régió területén. Az eszéki beruházók, tervezők és kivitelezők által létrehozott oktatási központ 5700 négyzetméter területen foglal helyet, és értéke közel 100 millió dinár. ÚJ DIÄKSZOCIALIS INTÉZMÉNY Eszék, úgy is mint a Horvát Szocialista Köztársaság negyedik egyetemi városa és mint a Szlavónia-—Baranya régió kulturális és oktatási centruma most gazdagodott egy másik szép és mindenekfelett hasznos épülettel, a Studentski Standard — mogyar fordításban, a Diákjólét épületével. Régóta hiányzott már a városban az ehhez hasonló objektum, mivel 7000 hallgató tanul a város felsőoktatási intézményeiben, és ige,: nagy a középiskolások létszáma is. Eszék város dolgozói önkéntes adakozással járultak hozzá a diákszociális létesítmény felépítéséhez, pénzeszközeiket a diákjóléti, a szakképzési, valamint a köztársasági önigazgatási érdekközösségek hangolták össze. Két évvel ezelőtt kezdődött a felszerelésével együtt közel 113 millió dinár értékű objektum építése. A 6760 négyzetméter alapterületen helyet kapott a középiskolások és a felsőfokú oktatási intézményekben tanuló hallgatók számára létesült diákmenza, valamint a fiatalok kulturális, szórakozási, közéleti és politikai, valamint sport- és pihenési igényeit biztosító számos helyiség. A VILLAMOS- ÉS FÉMIPARI KÉPZÉSÉRT Az Elektronikai és Fémipari Oktatási Központ újonnan felépített része több mint hatezer négyzetméteren biztosítja 3300 h'allgató oktatását. A száztízmilliós érték beruházója maga az oktatási központ volt. Mint a megnyitóünnepségen is elhangzott, ez az intézmény rendkívül sokat tesz az iskolai reform végrehajtásáért és szoros együttműködést alakított ki az oktatás valamint a munkaszervezetek között. Ezt a munkát -'Segítheti tovább a korszerű, funkcionálisan kialakított oktatási intézmény. öt évvel ezelőtt egyébként Eszék elsők között korszerűsítette a Horvát Szocialista Köztársaság területén az általános iskolai oktatást, és most azon városok közé tartozik, melyek jelentős összegeket fektetnek a szakképzésbe, közösen az abban érdekelt munkaszervezetekkel. V. Sikora—N. Lévák Karcsún ivei át a Dráván az Ifjúság hídja Az országos hírű Sviiana Selyem gyár (Murányi László felvételei) Látogatóban egy parasztportán Csirkenevelés családi vállalkozásban — Gyakran felriadok éjjelente. Azt álmodom, hogy elöntötte a víz a baromfiólat. Rémülten felugróm, és kirohanok az ólba a csirkékhez! Azok persze nyugodtan alszanak ... A következő éjszaka a fűrészporoskályha jelenik meg a szemem előtt: kiesett belőle a parázs, és felgyulladt a padló. Újra ki az ágyból, és mint a bolond, futok az ólba. A szívem majd kiugrik. Kinyitom az ajtót, hát látom, hogy a csirkék szépen odcbújtak a kályha köré, és minden rendben . . . így beszél éjszakáiról a kru- sevicei Pavle Milosevic. Fiatal ember, harminchárom éves. Egészséges, erős; szelíd mosolya soha nem tűnik el az arcáról. Azokra a két évvel ezelőtti napokra emlékezik, amikor az első csirkeszállítmány megérkezett hozzájuk. Tizenkétezer csirke. Szülei csak ennyit tesznek hozzá: — Le se hunytuk a szemünket az első időkben. Tele voltunk rettegéssel. A férjem minden órában felkelt, hogy megnézze, nincs-e valami baj a csirkékkel. Most már nyugodtabbak az éjszakáik, pedig a közös udvarban, a Száva menti Kruse- vicében 18 ezer csirkét nevel a család. Aztán egy napon beáll a portára a kamion, és megkezdődik az utolsó ötvenöt napban nevelt, mintegy két- kilogrammos csirkék elszállítása. Az idősebbik Milosevic a fia és a menye rábeszélésére vágott ebbe a nagy szövetkezeti vállalkozásba. Azelőtt esze ágában sem volt csirkékkel bajmolódni. Nem férfimunka ez — gondolta magában. Ö hizlaldát akart építeni 120 sertésre, ezért viszont a felesége nem lelkesedett:- Ki fogja majd a vödröket cipelni? Egyikünk sem fialal már, jobb lesz, ha valami köny- nyebb munkához látunk.- Rábeszéltek, de nem bántam meg — ismeri el Mato Milosevic. — A mai eszemmel úgy látom, már jóval korábbon is elkezdhettük volna a csirkenevelést. Ma kevesebb lenne a tartozásunk. Bizony szorítja őket a kölcsön, amit a brodi állategészségügyi állomástól vettek fel ólak építésére. Nem kevés pénzről, 450 ezer új dinárról van szó, ebben benne van a kölcsön a kamatokkal együtt. A fia, Pavle vállát kétszer- ennyi nyomja, de ő nem fáj- dítja a fejét a kölcsönök miatt. Ügy belemerült a csirkenevelésbe, hogy ez minden más gondot kivert a fejéből. Tíz évre tervezte a dolgot: negyven részletet kell háromhavon- ként kifizetnie, s 25 ezer dinár egy részlet. A.pa és fia tíz évre kötötte a szerződést a slavonski brodi állategészségügyi állomással. Pontosan írásba foglalták, kinek mi a kötelezettsége, felelőssége, és mennyi a járandósága, Hanem mi lesz tíz év múlvc? Pavle Milosevic így gondolkodik: — Ha az állategészségügyi állomás időközben nem adja meg a társadalombiztosítást, hogy meglegyenek mindazok a jogaink, mint az állandó munkaviszonyban álló dolgozóknak, akkor meggondolom, hogy folytctom-e tovább. Azt hiszem azonban, hogy addigra a mi javunkra fordul a dolog. Egyelőre nincs panaszunk az együttműködésre. Az állomás gondoskodik számunkra mindenről, csirkékről, takarmányról és biztosítja az állatorvosi felügyeletet. Ök szerezték az ólak építéséhez való anyagot is kedvező vásárlási feltételek mellett. A mi dolgunk, hogy leadjuk a csirkéket, mihelyt elérték a két kilogramm körüli súlyt. . . Sokáig osztottunk, szoroztunk, hogy kiderüljön, mennyi pénz marad a háznál, amikor a baromfi ötvenöt nap után elhagyja az ólakat. Apa és fia állítja, hogy négyezer új dinárjuk marad ezer leadott csirke után. Milosevicék gyakran számolnak. Nagyok a költségeik, de elég marad a háznál is. — Sokat költünk villanyáramra, egy szállítmánynál négy ezer dinárt. Éjjel-nappal működik két ventillátor. Fűrészporra nyolcezer dinárt is elköltünk, különösen télen. A berakodás idején néha elmegy ötezer dinárunk is . . . — Az a legfontosabb, hogy itthon van a munkahelyünk, fedél aiatt dolgozunk — mondja Favle, de a szülei ezt is hozzáteszik: — Van munkánk egész évben.- Nem kell azon törnünk a fejünket, mihez fogunk a télen. A baromfi mellett van egyéb munkája is az idősebbik Milo- sevicnek. Négy bikát hizlal az istállójában, teheneket is tart, s a disznóól egész évben hangos a röfögéstől, mert ugye ki látott már igazi gazdát jószág nélkül. Felesége gondja a csirke, ő azonban más baromfit nem tarthat az udvarban, nehogy fertőző betegség üsse fel a fejét. Az apa műveli tíz hektár földjét, és ha már felül a traktorára, meg- szántja a fia öt hektárát is. Pavle elsősorban a baromfi mellett dolgozik. Felesége, Mánda vezeti a háztartást, és neveli fiait, 2eljkot és Róbertét meg Mirát, a kislányukat, így osztották be odahaza a tennivalókat. — Nem is a munka sok a baromfi körül, hanem a gondja nagy — mondja Pavle. De mekkora. Már az is időbe telik, mire számba veszi a tizenkétezer jószágot, időbe telik, mire megitatja, megeteti őket, állandóan figyeli, nem ütötte-e fel valami betegség a fejét, megfelelő-e a hőmérséklet, hogy működnek a kályhák . . . — Nem éheznek, nem is szomjaznak soha az állatok. Jobb dolguk van, mint nekünk — így Pavle. A család többi tagjai is segítenek ebben a nagy munkában: a legfiatalabb fiú, Ivica, aki a termelőszövetkezetben helyezkedett el, és közben végzi a közgazdasági egyetemet. Matija lányuk máshová ment férjhez, de amikor a szállítás van soron, ő is hazajön segíteni. Eljön a nővére is ilyenkor. . . Évente ötször viszi*el a kamion a tizennyolcezer darabos szállítmányt Milosevicék udvaráról. Utána pór napig nem hallani a csipogást az ólakban. Ez a nagytakarítás, a karbantartás ideje. Aztán újra megtelik zsivallyal minden ól, és az újabb tizennyolcezer csirke gyűjti újra a kilogrammokat Mato és Pavle tenyészetében. Duro Sovagovic HÉTVÉGE 7. C?
