Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-28 / 327. szám

1960. november 28., péntek Dunántúlt ncroio 3 Munkásfiatalok az egyetemen Cseri László felvétele. Szakmunkásokból közgazdászok Ülést tartott a KISZ negyei bizottsága Program a fiataloknak ülést tartott tegnap délelőtt Pécsett dr. Varga-Sabján Lász­ló első titkár vezetésével a KISZ Baranya' megyei Bizott­sága. Részt vett és felszólalt a testület ülésén Szabó János, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja, a Magyar Ifjúság fő- szerkesztője is. A megyebizottságot dr. Var- gc-Sabján László tájékoztatta a KISZ KB október 30-i ülésén elhangzottakról, majd a testü­let a KISZ X. kongresszusának előkészítéséhez kötődő megyei feladatokról fogadott el intéz­kedési tervet. Megtárgyalta és elfogadta a megyebizottság 1581. évi munkaprogramját és rendezvénytervét is ♦ — A következő év munkáját nemcsak a tervezés módszeré­nek megváltozása jellemzi, ha­nem más újdonságokkal is ta­lálkozhatnak a fiatalok - hal­lottuk Szőke Attilánétól, a KISZ megyei Bizottságának tit­kárától. — A szervezeti önálló­ság serkentése mellett a helyi feladatok hangsúlyozása, ezek megoldására való törekvés a fő cél. A tennivalók megfogal­mazásához az irányító párt­szerveretektől kérnek segítséget és kapnak feladatokat a KISZ- szervezetek. A KISZ megyei bizottsága tegnap elfogadott munkaprog­ramjának vezérfonala: az MSZMP XII. kongresszusa hatá­rozataira figyelemmel a megye ifjúsága tudásának, aktivitásá­nak kibontakoztatásával ké­szüljön a KISZ X. kongresszu­sára. Szerepel a feladatok kö­zött az is, hogy a járási, városi KISZ-bizottságok vizsgálják meg a területükön a fiatalok lakáshoz jutásának feltételeit, ösztönözzenek új lehetőségek felkutatására, vagy például az is, hogy a szolgáltatások terü­letén dolgozó fiatalok mutas­sanak példát a lakosság igé­nyesebb, udvariasabb ellátásá­ban. — Rendezvénytervünkben o fiatalok minden rétege talál a maga számára érdekes és hasznos kezdeményezéseket. Frzei együtt számos kiemelke­dő eseménye lesz a jövő év- rek. Hogy csak néhányat em­lítsek: az ifjúsági parlamentek előkészítéséről, a közoktatás fejlesztéséről rendezünk vitát c fiatal pedagógusok körében. Jelentős programunk az ifjú­munkás- és szakmunkástanuló napok rendezvénysorozata. Az ifjúságmozgalmi konferencián tudományos igénnyel tárgyal­ják majd meg a megye ifjú­ságmozgalmának történetét. A következő év talán legkiemel­kedőbb eseménye az ifjúsági fesztivál lesz. Egy hétig tart majd, időpontja, programja a KISZ X. kongresszusához kötő­dik. Újdonság lesz — az ifjú­munkás- és szakmunkástanuló napok keretében — az amatőr­színpadok és rock-együttesek találkozója. Rendezünk termé­szetesen sporttalálkozókat is. két fiatalember - mindketten 28 évesek — a Pécsi Tudomány- egyetem közgazdasági ka­rának nappali tagozatán tanulnak, Kreitzer III. éves, Újvári I. éves. Mindketten a BÁÉV dolgozói, eredeti szakmájuk festő, illetve vil­lanyszerelő. Közös még ben­nük: mindketten „SZET- esek”. A szakmunkásvizsga megszerzése után, kihasz­nálva a munkásfiatalok előtt megnyitott lehetőséget, egyetemre jelentkeztek. Kreitzer Sándor már hat éve dolgozott a szakmában, közben érettségire készült, amikor ma­tematikatanára azt javasolta: tanuljon tovább. Ezt természe­tesen meg kellett beszélőié a feleségével, számolnia kellett a megcsappanó jövedelemmel, a három gyerek nevelésével járó elfoglaltsággal, önmaga képes­ségeivel. Amikor ő kezdte az egyetemet, az ösztöndíjrend­szer alapján 4000 forintot ka­pott. Felesége 2800 forintot ke­res, a gyes mellett ő is meg­szerezte az érettségit. „Nálunk — mondja Kreitzer Sándor — természetes dolog a tanulás." — Sohasem torpant meg? — Az első év végén. Csök­kentek az ambícióim, feszített­nek éreztem a tempót, motivált az is, hogy amíg én a jegyze­tekkel bajlódok, hasonló korú szakmunkástársaim elrendez­hették az életüket. Nálam és a családomban kimaradtak dol­gok, — Számolt ezzel, amikor a továbbtanulás mellett döntött? — Nem mondhatom, hogy mindezt előre be tudtam kal­kulálni. Ha nincs ez a lehető­ség, nem kínál a vállalat ösz­töndíjat, könnyen lehet, hogy eszembe sem jut egyetemre je­lentkezni. Most már azonban könnyebbnek érzem a tanulást is. Az iparszakon vagyok, azt választottam, amelyik területen majd dolgozni szeretnék. — Mi arra a biztosíték, hogy a vállalatnál majd a szakmun­kásnak megfelelő munkaterü­leten kap munkát a diploma megszerzése után? — Szerződésünk szerint azon a helyen dolgozom majd, ahol a vállalatnak szüksége van a munkámra, természetesen fi­gyelemmel a végzettségemre. De van annyira rugalmas a vállalatom, hogy megkérdezik: melyik területen tudnék a leg­eredményesebben dolgozni. — Mi lesz az előnye annak, hogy néhány évet fizikai mun­kásként töltött el a vállalatnál? — Ismerem a munkahelyeket, tudom, hogy a munkások ho­gyan dolgoznak, milyen körül­mények között dolgoznak. Egy vezetőnek — ha igazán jó ve­zető akar lenni — ez nélkülöz­hetetlen. — Vezető beosztásra számit? — Majd a vállalatom dönt: hol, milyen szinten dolgozzak. — Mi okozza a legnagyobb örömet a tanulásban? — Közepes szinten vannak az eredményeim, s én elfogadom: ez a legtöbb, amit ki tudok hozni magamból. Mérlegre te­hettem: mire vagyok képes. újvári Sándor azt mondja: amikor a 19—20 éves „ifjoncok” között elkezdte az egyetemet — nincsen ez még fél éve sem — rájött: ha jól akarja magát érezni, vissza kell fiatalodnia.- Úgy gondolom, nemcsak a közösséghez tartozásom fokát, de a tanulmányi eredményei­met is befolyásolja, mennyire vagyok otthon az „átlagéletko­rú" egyetemi hallgatók között. Azt is meg kellett tanulnom: miért érezhetem jól magam egy diszkóban ... Az-ő útja az egyetemre kacs- karingósabb volt, mint Kreitzer Sándoré, aki döntött és csele­kedett. Ha újvári Sándor az ál­talános iskola 7—8. osztályában jobb eredményt ér el, most — folytatva a családi hagyományt — adminisztrációs munkakörben dolgozik a MÁV-nál. Elment segédmunkásnak, csinálta vol­na ki tudja meddig, ha Nagy László, a brigádvezetője („Má­sodik apám volt!") nem küldi szakmunkástanulónak, ha nem ambicionálja: szerezd meg az érettségit is! — Estin akartam a közgaz­daságin tanulni, amikor jött a SZÉT nyújtotta lehetőség. Igaz, nem magamtól jelentkeztem: a szakszervezeti bizottság aján­lotta fel, hogy támogatja a vállalat a továbbtanulásomat. Belefogtam, a felvételin ’ úgy éreztem: segítenek nekem, ha a válaszaimban mellékvágányra csúsztam. — Fél év alatt szerzett-e any- nyi tapasztalatot, hogy a ké­pességeit és az egyetemi kö­vetelményeket összemérhesse? — Még nem volt vizsgám, ahol az objektív mérce vagy megerősít, vagy pofon vág. Azt tudom, hogy amikor elkezdtem az egyetemet, mintha megbé­nultam volna. Miután úgy aján­lották fel a továbbtanulás le­hetőségét, éreztem: nemcsak magamnak kell bizonyítanom. Ez a kettős teher nagyon nyo­masztott és eltelt pár hét, amíg megszűnt az ijedtségem. — Melyik tárgyakat tartja könnyebbeknek? — A politikai gazdaságtant és a gazdaságtörténetet. Talán még a hajdani „MÁV-álomból" maradt. — Nyilván az egyetem befe­jezése után közgazdászként akar dolgozni. — Nincsen még határozott elképzelésem. Azt tudom: ha a vállalati szakszervezeti appa­rátusnak szüksége lesz a mun­kámra, ennek az igénynek el­sőbbsége van. Mészáros Attila Maszekolunk A z ország egyik fele maszekot, a másik fele irigyli. Aki tud, kitalál magának valamilyen külön munkát, hogy jövedelmét kiegészítse, lakásra, bútorra, autóra spó­roljon. Közben felvetődik a kérdés: lehet-e a szocializ­must maszekban építeni? Tulajdonképpen nem lehet. Ha azonban tárgyilagosak akarunk lenni, felelnünk kell arra a kérdésre is, hogy lehet-e napjainkban a szocializmust csupán szocialista nagyüzemi termeléssel építeni? Ezt sem lehet. Vannak olyan tevékenységek, amelyeket egyedül is lehet vé­gezni, drága felszerelés sem kell hozzá. Ezek olyan igényeket elégítenek ki, amelyek központilag fel nem mérhetők, terüle­tileg elaprózottak. Sok közülük töredékkapacitásokat hasz­nosít, olyanokat, amelyeket másképp a termelésbe bevonni nehéz lenne. Gondoljunk csak a kiskertekre, gazdasági ud­varokra, pinceműhelyekre. Lehet ezeket a kapacitásokat, az itt végzett munkákat „ál­lamosítani”, „szövetkezetesíteni”, csakhogy akkor egy csapás­ra ráfizetésesekké válnak. Mint ahogyan a MÁV nem lehet magánkézben, éppen úgy a lángossütést, a házkörüli kis­termelést sem lenne célszerű államosítani. A maszek lán- gossütő, ha ráhajt, meggazdagszik — az „állami" lángos- sütés alig hoz nyereséget. A maszek zöldségesek egyike-má- sika villát épít — az állami zöldség- és gyümölcskereskede­lem több oldalról támogatott tevékenység. Az öreg maszek suszter szerényen bár, de megél a kis javításokból — a cipő­ipari szövetkezetnek a lábbeli nem sokat hoz a konyhára. Gyakran elgondolkodom azon, mi értelme van annak, hogy él és dolgozik a faluban egy asztalos vagy egy lakatos, aki egy távoli szövetkezet tagja. Végzett munkájának egy részéről elszámol, másik részéről nem. fs gyakran elgondolkodom azon is, mi lenne a lakossági ellátással a háztáji gazdaságok nélkül? Bizony: a szocializ­must maszekben is kell építeni. Ott, ahol éppen csak így le­het. Mert megtanultuk, hogy a termelési viszonyok a termelő­erők fejlettségéhez igazodnak. Ez igaz nemcsak történelmileg, hanem egy adott társadalmi-gazdasági rendszerben is. Ha fejletlenek a termelőerők, nem szabad rájuk ölteni egy fej­lett termelési viszony — állami vállalat, szövetkezet — ruhá­ját Rosszul érzik magukat benne. Miközben elismerjük a maszek tevékenységek nélkülözhetet­len ellátási szerepét, nem árt törekedni ezek sajátos társa­dalmasítására szerződéses termeltetéssel, szervezett felvá­sárlással, adóközösségek és munkaközösségek létesítésével, szervezett anyag- és gépellátással. Ezek formái szépen ki­alakultak. A z MSZMP XII. kongresszusának határozata szerint „tá­mogatni kell az egyéni és a családi munkaerő-tartalé­kok jobb kiaknázását. A dolgozók nagy hányada sza­bad idejében olyan munkát és kereső tevékenységet is vé­gez, ami hasznos mind a népgazdaságnak, mind az egyénnek. Ez fejlődésünk olyan kiegészítő forrása, amely hozzájárul a bővülő és gyorsan változó szükségletek rugalmas kielégítésé­hez, a nemzeti vagyon gyarapításához.” Nemcsak a kisipari és a lakossági szolgáltató tevékenységre vonatkozik ez, hanem a mezőgazdasági kistermelésre is, vé­gezzék ezt tsz-tagok, állami gazdasági dolgozók, vagy akár bányászok, kistisztviselők. El kell ismerni a kistermelés szük­ségességét és az általa szerzett jövedelmek jogosságát. Kü­lönösen a sertés-, a baromfi- és a kisállattartás területén szükséges a kisüzemi termelést növelni. De az sem mellékes, hogy hazánkban az élelmezés egyik legsebezhetőbb pontja a nyers zöldséq- és főzelékfélékkel, valamint a gyümölccsel való ellátás. Nálunk ez azért nem indokolt, mert a hazai sajátosságok kedveznek ezen termékek termelésének; hosszú a szezon; megszokott népélelmezési tömegtáplálékról van szó. De az egészséges táplálkozás szempontjából is helyes minél több zöldség- és gyümölcsfogyasztás. Ezékben az években az államnak kevés pénze van termelés- növelő nagyberuházásokra. A vállalatok sem állnak valami jól. Az ipar termelésnövekedése megtorpant. Most van iga­zán szükség az olyan tevékenységek gyors felfuttatására, ahol a termelésnövelés az államnak pénzbe nem kerül, és ahol olyan munkaerő-kapacitás hasznosul amely egyébként ki­használatlan maradna. A nagyvállalatok — éppen nagysá­guknál fogva — nehezen tudnak igazodni a lakossági igé­nyek változásához, a helyi és elaprózott szükségletekhez. Most van igazán szükség olyan maszekolásra, amely az igények ki­elégítésében mutatkozó hézagokat kitölti. Persze nem munka­idő alatti vagy az üzemi munka rovására történő maszekolás­ra, fusizásra gondolok. S okan a szabad időt féltik a munkaidőn túli maszekolástól. De hát a fiatal lakást akar magának. Az idősebb pedig szeret valami olyat csinálni, amelyben van fantázia, ahol nincs fölötte főnök. Ki kifogásolhatná, ha egy vájár a dél­utánját a kis szőlőjében tölti, s a fiatal mérnök hét végi ma­szekbrigádban családi házat épít? Nemzeti jövedelmet ter­melnek ők, nemzeti vagyont gyarapítónak, akár képes ezt kimutatni a statisztika, akár nem. Dr. Pirityi Ottó Két évtized a népfrontmozgalomban Beszik Lajos Huszonötnél abbahagyom a számolást. A másik szobából újabb köteg oklevelet, plaket­tet, kitüntető jelvényt és kitün­tetést hoz Beszik Lajos fia. A szövetkezeti mozgalomban, a népfrontban, a közigazgatás­ban, a békemozgalomban vég­zett eredményes munkájáért, az árvízvédekezésben való helytál­lásért, kiváló tanári tevékeny­ségéért kapta valamepnyit az édesapja. A Munkaérdemrend ezüst fokozata is közéjük tarto­zik. S itt egy fénykép. A kitün­tetés átvételekor a Parlament­ben Kádár János társaságában mosolyog Beszik Lajos. Dunaszekcső a leghosszabb baranyai községek közé tarto­zik. Mégis, az első ember, akit a faluba érkezve megállítunk, pontosan elmagyarázza, hol találjuk Beszikék házát. Ez a Duna-part menti családi ház az otthonuk 1948 óta. Akkor tele­pültek át a felvidéki kis község­ből, Légből, ötödik gyermekük, Éva már itt született. A vagyon­talan munkáscsaládból szárma­zó fiatal tanító itt folytatta nép­tanító, népnevelő munkáját. A magyar és szlovák nyelv mellett jól bírja az oroszt, a németet, megérteti magát a Dunaszek- csőn élő magyar, német, szerb ajkú lakossággal. Több mint két évtizeden át volt a községi tanács tagja, a helyi népfrontbizottság elnöke. Huszonöt éve párttag, s 27 éven át mint iskolaigazgató ta­nított a községben. Új generá­ció nőtt fel ez idő alatt, s kö­zülük nagyon sokan jól képzett szakmunkások, orvosok, mérnö­kök lettek, s nem kevesen vá­lasztották a pedagógus hiva­tást. Huszonegyen visszatértek Dunaszekcsőre tanítani . . . Utak, üzletek, törpe vízmű, gyermekintézmények, kultúrcso- portok születése példázza az el­múlt évek munkáját. Kialakítá­sukhoz az egész község jó munkájára, összefogására szük­ség volt. A párttag, a tanács­tag, a népfrontelnök, az iskola- igazgató Beszik Lajos szavára mindig hallgattak az emberek. Az ő aktív idejében bővült az iskola, akkor vásárolták a ba- latonmáriai telket az úttörők­nek. Tavaly és tavalyelőtt ugyan nem használhatták, a konyhát kifogásolta a KÖJÁL, de ez év tavaszán összefogott a község és a termelőszövetkezet segít­ségével, társadalmi munkában rendbehozták a tábort. — Legalább százan dolgoz­tunk — fűzi hozzá ifjú Beszik Lajos, aki édesapja nyomában járva itt tanít. Busszal, gépko­csival jöttek-mentek az embe­rek. Most nyáron már újra tábo­rozhattak a helyi és a környék­beli úttörők. Az elmúlt évben a nemzetközi gyermekév alkal­mából, mint népfrontelnök, a tanáccsal együtt egy játszótér építéséhez kért segítséget vál­lalatoktól. A farostlemezgyár­ban talált vállalkozókra. A tár­sadalmi munkában létrehozott játszótér ma az egyik legked­veltebb találkozóhelye a leg­kisebbeknek. Tavaly megbetegedett. Az agyvérzés utáni jobb oldali bé­nulása szerencsére fokozatosan javult, de az utcára nem me­részkedik, s visszavonult , nép­frontelnöki tisztségéből. Ám az­óta is levelez, s a mindenna­pos látogatóival elsősorban a köz dolgairól beszélget. Szá­mos napilapot, folyóiratot já­rat és rengeteg keresztrejtvényt feji. Gyakran elővesz és újra­olvas egv többoldalas levelet. Nem sokkal a kormánykitünte­tés után kapta. A parlamenti ünnepségről a filmhíradó is be­számolt. így talált rá az az egykori nincstelen zsellér csa­ládból származó fiatalember, akit annak idején ő vitt iskolá­ba, aki naponta kilométereket kerékpározott, hogy tanítója es­ténként pótolja vele mindazt, amit addig elmulasztott. . . Ma Veszprémben tanár. . . A 71 éves Beszik Lajos fiá­val él Dunaszekcsőn. Feleségét 15 évvel ezelőtt veszítette el. Néav lánya Budapesten lakik. Gabi, Ili, Éva közgazdász, Ol­ga tanár. — Szinte minden hét végén hazajön valamelyikük. Időnként sikerül rászedniük, hogy men­jek fel hozzájuk, de néhány hét­nél tovább nem tudok Pesten maradni. Egy-két nap után már elfog a vágyódás az én ottho­nom, az én falum után . . . Török Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents