Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-25 / 324. szám

1980. november 25., kedd Dunántúlt Tlcrolö 3 új teruiddszak küszöbén Merre tartson a könnyűipar? Interjú dr. Bakos Zsigmond államtitkárral Az elmúlt héten Pécsett járt dr. Bakos Zsigmond, a Könnyű­ipari Minisztérium államtitkára. Beiktatta a Pécsi Bőrgyár új ve­zetőit, majd a Pécsi Kesztyű­gyárban munkamegbeszélésen vett részt, melynek során érté­kelték a vállalat tevékenységét. Dr. Bakos Zsigmond látogatása befejeztével interjút adott la­punknak. Kérdéseink főként a könnyűipar hatodik ötéves terv­feladataira irányultak. Csökkenő létszámmal DN: A hatodik ötéves tervidő­szakban melyek lesznek a köny­nyűipar legfontosabb feladatai? DR. BAKOS ZSIGMOND: A könnyűipar termelése a tervidő­szakban mintegy 10—12 száza­lékkal növekszik. A termelés bővülésének elsősorban a la­kosság korszerű, jó minőségű termékekkel való ellátását, va­lamint a gazdaságos, nem ru­bel viszonylatú kivitel dinamikus növelését kell szolgálnia. A ru­bel elszámolású kivitel az eddi­gihez hasonló lesz, a nem ru­bel viszonylatú kivitelt mintegy 26—28 százalékkal kívánjuk emelni. E követelményeknek csak a termelési szerkezet to­vábbi korszerűsítésével, a jó mi­nőségű, divatos, az igényesebb piacon is értékesíthető termé­kek gyártásával lehet eleget tenni. A rendelkezésre álló fej­lesztési eszközöket ezért célsze­rű erre összpontosítva, szelek­tíven felhasználni. Szükség ese­tén a vállalati szervezetet is en­nek a célnak megfelelően kell módosítani. A könnyűipar fej­lődésében fokozottabban kell érvényesülnie a minőség, a ha­tékonyság követelményének. A termelési volumen növekedés egy részét a gyártmányszerke­zet korszerűsítése útján kell el­érni. Az iparágak közül a ruházati ipar termelése — a gazdaság­talan tevékenységek fokozatos felszámolása és a gazdaságos, korszerű termelés viszonylag gyors bővülése következtében — az eddiginél differenciáltabb lesz. így például a szövetek termelése nem emelkedik, a rö­vidáru-, a konfekcióipari és a lakástextília-termelés viszont az átlagot meghaladó ütemben nő. A papíripar gyártmányszer­kezete korszerűsödik, a jelen­leg tőkés országokból importált magas minőségű papírfajták gyártásának javára: a szolnoki papírgyár rekonstrukciója ered­ményeként mintegy 30 száza­lékkal nő az író-nyomópapírok termelése. A nyomdaiparban az utóbbi években végrehajtott rekonst­rukciók, valamint az új Szikra Nyomda belépése megalapoz­za a központi napilapok kor­szerű, biztonságos előállítását, lehetővé teszi a magas minősé­gű, különleges igényeket is ki­elégítő, exportképes gyártmány­szerkezet kialakítását. A bútoriparban a kis- és kö­zépüzemek átlagosnál gyorsabb fejlődése, a termékszerkezet korszerűsítése — például a stíl­bútorok termelésének dinami­kus növekedése — lehetővé te­szi a gazdaságos, nem rubel viszonylatú export növelését. A modern elemes bútorok válasz­tékának és minőségének fej­lesztésével a lakosság igényei­nek kielégítése is magasabb színvonalú lesz. A hazai fava- gyon fokozottabb hasznosítása érdekében, részben új kapacitá­sok létrehozásával, jelentősen emelkedik a faforgácslap ter­melés. A fogyasztási szolgáltatások terén a következő tervidőszak­ban a meglevő hálózat haté­kony kihasználása, a szolgálta­tások minőségének javítása a fő feladat. A szolgáltatások iránti igények várhatóan a fo­gyasztásnál továbbra is dinami­kusabban, bár a korábbinál mérsékeltebben emelkednek. DN: Milyen műszaki fejlesztésre nyilik lehetőség az új tervidőszak­ban a könnyűipari vállalatoknál? DR. BAKOS ZSIGMOND: A VI. ötéves tervidőszakban a könnyűipari vállalatok beruhá­zási, fejlesztési lehetőségei sze­rényebbek, mint az előző öt esztendőben, a rendelkezésre álló összegek nagysága a vál­lalatok munkájától, az elért nyereségtől függ. A források bővülésével csak kiemelkedően hatékony fejlesztések esetében számolhatunk. Egy állami nagy- beruházás megvalósítására ke­rül sor, a szolnoki papírgyár rekonstrukciójára. A beruházá­sokra fordítható összeg így is jelentős, és ha a vállalatok ké­pesek lesznek megfelelően élni a lehetőséggel, mód lesz a tervezett fejlődéshez a legszük­ségesebb beruházásokra. A vál­lalatok konkrét fejlesztési lehe­tőségei az elképzelések, a ja­vaslatok megalapozottságától függnek. A könnyűipar fejlődését, te­hát a vállalati beruházásokat is — gazdaságpolitikai elveink­kel összhangban — az eddigi­nél jobban alá kell rendelni a hatékonysági követelmények­nek. Színvonalas irányító mun­kára van szükség ahhoz, hogy a folyamatot összehangolják a lakossági igényekkel. A vállalatokat elsősorban a gyorsan megvalósítható, kisebb volumenű, elsősorban a konver­tálható export árualapot bőví­tő, illetve az importot helyette­sítő beruházásokra, az 'anyag és az energia takarékosabb fel- használását célzó fejlesztések­re ösztönözzük. Fokozottabban érvényesítjük azt a követel­ményt, hogy a fejlesztések kor­szerű üzem- és munkaszervezé­si módszerek alkalmazásával valósuljanak meg. A csökkenő létszám ellensúlyozását is így szolgálják legjobban. Verseny- képességünk javítása érdeké­ben a technológiai fejlesztése­ket elsősorban a minőséget ja­vító, előkészítő és kikészítő mű­veletek korszerűsítésére kell összpontosítani. DN: Mit hozott a könnyűipar számára a kompetitiv árképzési rendszer, mik az első tapasztala­tok? DR. BAKOS ZSIGMOND: A rendszer bevezetése óta eltelt időszak tapasztalatai azt mu­tatják, hogy a vállalatok álta­lánosságban megértik az új ár­rendszer lényegét, ennek meg­felelően javítják az exportszer­kezetet, magasabb árat érnek el, s ezzel egyidejűleg töreked­nek a kedvezőbb piacok felku­tatására. A külkereskedelmi munka javításával egyidejűleg hatékony intézkedések szület­nek a belső tartalékok feltárá­sára is (maradék-, hulladék­anyagok feldolgozása, korszerű anyagmozgatási rendszerek ki­alakítása, a munkatermelékeny­ség javítása, az önköltség csök­kentése stb.). Mindezek ered­ménye, hogy az elmúlt hóna- ookban már jelentősen csök­kent az export előállítási költ­sége és a vártnál jobban emel­kedett a nyereség. Az is ta­pasztalható, hogy vállalataink árpolitikája megfontolt, s szá­molnak a nem várt események­kel. így lényegében a belföldi árak és az azokban realizálódó nyereség színvonala mérsékel­tebb az exporténál. Iparkihelyezés a fejlődő országokba DN: Milyen eredménnyel járt az egyes munkaigényes termékek ki­helyezése fejlődő országokba? Vár- haló-e ennek folytatódása, esetleg bővülése? DR. BAKOS ZSIGMOND: A fejlődő országokkal való együttműködésre a kezdeti lé­pések még az 1970-es évek elején történtek. A pamutfonal import egy részének mennyiségi és minőségi stabilizálása volt a cél, amikor elhatároztuk, hogy a Vietnami Szocialista Köztár­saságban 50 ezer orsós fonodát létesítünk. Hosszabb távon cél­szerű a fonaiigény egy részé­nek kielégítésére a vegyesvál­lalat alapítása. Most azonban inkább a tartós import-üzletek­re célszerű koncentrálni. A ruhagyárak exportjára tett kísérlet már eredményeket is hozott. A mongóliai és vietnami tapasztalatokat jól kamatoztat­tuk néhány egyiptomi és egy szíriai ruhagyár beruházásainál. Az itthon felhalmozódott szel­lemi tőkével jól segítettük a magyar konfekcióipari gépek exportját, kulcsrakész ruhagyá­rak létesítésével, illetve rekonst­rukciójával. Ez a folyamat az utóbbi években megtorpant, amely elsősorban azzal magya­rázható, hogy a műszakilag- technológiailag versenyképe­sebb fejlett tőkés cégek konku­renciájával szemben nem tud­juk azt a többletet nyújtani, ami jelenleg a konfekcióipari termékek világpiaci kínálatá­ban szinte sorsdöntő: a piacot, vagyis az értékesítés megszer­vezését, vagy az abban való részvételt. A ruházati iparban 1976-ban kezdődtek, majd 1977-ben bon­takoztak ki azok az akciók, amelyek célja, hogy a nagyon munkaigényes és nagy import­anyagtartalmú, nem gazdasá­gosan előállítható termékek egy részét külföldön gyártas­suk, különböző kooperációk for­májában. A felszabaduló kapa­citásokat igényesebb termékek gyártására, tőkés exportra vagy fejlett tőkés importot kiváltó hazai ellátás céljára használjuk fel. így kezdődött meg és fo­lyik jelenleg is a Vietnami Szo­cialista Köztársaságban bér­munkában ing, pamutalsó kö­töttáru, munkaruha, kismamaci­pő, futball-labda és nyers pa­mutszövet gyártása. A gazda­ságilag gyenge fejlődő orszá­gok szívesen vállalkoznak köny- nyűipari, különösen konfekció-, kötszövö- és cipőipari üzemek, esetleg fonodák, szövödék lé­tesítésére, ha ezek termelésé­nek egy részét biztosan expor­tálni tudják Magyarországra, vagy közreműködésünkkel har­madik piacokra. A fejlődő or­szágokba való iparkihelyezés a következő években is folytatód­ni fog, és elsősorban a Vietna­mi Szocialista Köztársaságra, Indiára, valamint Etiópiára összpontosul. Mit várunk Baranya könnyűiparától? DN: Milyen feladatok várnak a következő tervidőszakban a bara­nyai könnyűiparra, különös tekin­tettel a bőr- és bőrfeldolgozóipar­ra? DR. BAKOS ZSIGMOND: Ba­ranya megye vállalatai és szö­vetkezetei a bőr- és bőrfeldol­gozóipar termeléséből mintegy 20 százalékkal részesednek, így az összes megyék közül a leg­nagyobb a súlyuk. Különösen a bőrgyártás, a kesztyű-, o bőrru­házat- és a cipőtermelés volu­mene jelentős. Ezeknek a vál­lalatoknak a szakágazat egé­szében azonosan, a VI. ötéves tervi műszaki-gazdasági kon­cepciók terén a következők a feladatai: A termelés az idei várható teljesítményekhez képest mint­egy 3 százalékkal növekedik. A mennyiség helyett tehát a mi­nőség és a hatékonyság kerül előtérbe. Az iparcsoport átla­gánál előreláthatóan nagyobb mértékben növekszik a kesztyű­ipar termelése, a cipőiparé az átlag körül alakul, a bőrgyártó iparé pedig ennél valamivel ki­sebb lesz. Az értékesítési irá­nyokban jelentős változás nem várható: a rubel viszonylatú ex­port kisebb, a dollár viszonyla­tú export jelentősebb növeke­désére számítunk. Némileg csökken az import marhanyers­bőr volumene és aránya, ame­lyet a sertésnyersbőr hányad növekedésével egyenlítenek ki a vállalatok. A kesztyűgyártás­hoz szükséges import bőröket növekvő mértékben biztosítjuk a belföldi termelésből. Készbőr importot csak feldolgozásos konstrukció formájában terve­zünk. A beruházások volumene elő­reláthatólag csökken, hiszen a most befejeződő időszakban nagyarányú fejlesztések való­sultak meg a megye bőr- és bőrfeldolgozó iparában. A fej­lesztési célok így mintegy 70 százalékát jelenthetik az 1976— 80-as évekének, s a vállalatok­nak elsősorban a különösen gazdaságos megoldásokra kell összpontosítani erejüket. A lét­szám mintegy 5 százalékos csökkenése várható. A gazdálkodás különösen fontos feladata a bőrgyártó iparban a nyersbőrvásárlás és terméknemesítés optimalizálá­sa, a marhabőr gyártmányok bevezetése a külpiacokra, s a sertésbőrök jó exportpozíciójá­nak megtartása, új gyártmá­nyok kialakításával. Fejleszteni kell a kikészítés színvonalát, biztosítani az egyenletes, sten- der, mintahű minőséget. Meg kell oldani a környezetvédelmi feladatokat, különösen a szennyvíztisztítás és -kibocsátás terén magasabbra emelni a rostműbőr-kéreg és talpbélés­gyártás színvonalát. A cipőiparban bővíteni kell az alacsonyabb árfekvésű ter­méktípusok körét, például szín­vonalas textilcipőkkel, s általá­ban szélesebb körben kielégí­teni a rétegigényeket. Fontos cél a saját bolthálózat kialakí­tása és a kereskedelmi kapcso­latok bővítése, az új méretrend­szer bevezetése, több bőségű cipők forgalmazása. Az export­ban a piacok alaposabb feltá­rásával a termékszerkezet kor­szerűsítése, az egyes viszonyla­tok sajátosságainak megfelelő típusok kialakítása, a kereske­delmi formák tökéletesítése a vállalatok elsőrendű feladata. A technológiai fejlesztés hiá­nyát az összeszerelő jellegű ci­pőgyártás arányának növelésé­ben, a méretpontos alkatrészek gyártásának fejlesztésében le­het megjelölni. Ennek egyik fontos eszköze a kikészítési technika korszerűsítése, a kül­földi szervezési, betanítási és modern szabászati módszerek alkalmazása. A kesztyű- és bőrruházati ipar elsődleges célja a minden­kori keresletnek megfelelő kí­nálat biztosítása, a sportkesz­tyűk arányának bővítése, s - a bőrruházati termékeknél - az exkluzív cikkeket igénylő vevők kiszolgálása. Miklósvári Zoltán ötvenféle termék és export Hz ájpetrei termelő- szövetkezetben gazdaságos az ipari tevékenység uyaxran Kopognak az ujpetrer termelőszövetkezet kozármislenyi ipari Főágazatának irodájában a dél-dunántúli mezőgadasági üzemek szakemberei, hogy a több mint tízéves ipari mel­léktevékenységgel megismer­kedjenek. A jó példa vonzó, tudniillik, a hét műhely 150 fős kollektívája eddig mindig nye­reséges esztendőt zárt, sőt az elmúlt három év alatt megdup­lázta a termelési értéket. Az öt- ven-hatvanmilliós termelési ér­tékkel Baranya legnagyobb „tsz-es üzemének" számítanak. Piackutatás, helyi vezetők Kollár Dezső főágazati fő­mérnök az érdeklődőknek min­dig elmondjo, hogy hosszú idő alatt, kemény munkával, állan­dó kísérletezéssel és szívós piac­kutatással „találták meg" a nagy jövedelmet adó terméke­ket. Csokis helybeli és közgaz­daságilag, szakmailag, jogilag képzett szakemberekre bízzák a vezetést. Mindössze 14 munkás­sal indultak, akiket magas szin­ten kiképeztek és jelenleg ők alkotják a törzsállományt. Évente 10—15 új megrendelő­vel kötnek üzletet, miközben az 5—10 éves kapcsolataik száma meghaladjcí a húszat, és elő­állítanak legalább ötvenféle terméket. Régi partnerük töb­bek között a Csepel Autóqyár, a Kohászati Alapanyag-előké­szítő Közös Vállalat, a Magyar Hűtőipar, az Április 4. Gépgyár, a Villamosenergiaipari Kutató Intézet. Döntően lakatosipari tevékenységet végeznek, de be­rendezkedtek az acélszerkeze­tek, tartályok, komplett gép­egységek gyártására. Miként lehetséges ennyiféle igénynek eleget tenni? Első­sorban azzal, hoqy 6 maximum 12 hónopon belül, határidőre szállítanak és a minőséq kifo­gástalan. A kisebb tételeket vi­szont egy hónap múlva átveheti a megrendelő. A hárommillió forint értékű kúpoló kemencét őzért rendelték meg - náluk, mert a profilqazda. a Kohá­szati Gyárépítő Vállalat csak 1982-re vállalta volna1 a szállí­tást. A legfontosabb, hogy az anyag és az alkatrész időben a helyszínen legyen, addig nem állapítják meg a szállítás idő­pontját. A tsz-üzem évek óta olyan előnyös helyzetet élvez, hogy maga szabja meg a ha­táridőt. Két anyagbeszerző járja az országot, mindezek el­lenére örülnek annak, ha a megrendelő az anyagot, az al­katrészt elküldi. A gyártóseiő- készítéssel öt műszaki foglal­kozik. Szakaszos gyártás Somfai József így vélekedik: — Az anyagbeszerzéssel egy- időben a terveket műhelyre, sőt emberre bontjuk .le. Szakaszo­san dolgozzuk ki a gyártási fá­zisokat, mivel a rengeteg terv­dokumentáció átültetését a mi viszonyainkra nem győznénk egyszerre. A kúpoló kemence gyártásának első üteme ilykép- pen két héten belül kezdődhe­tett. A siker erdekeben a dolgo­zókat rendszeresen átcsoporto­sítják, legtöbben két szakmá­val rendelkeznek. A festőket, kő­műveseket és traktorosokat el­sősorban hegesztőnek képezték ki. Ez a tendencia folytatódik. Túlórával együtt, a teljesítmény­től függően egy több szakmára képzett szakmunkás megkeresi a havi 6000—7000 forintot, míg az átlagkereset 3400 forint. Emellett korszerűsítik a há­rommilliós gépparkot, főként használt berendezéseket újítanak fel, de házilag is szerkesztenek munkaeszközöket. A megfelelő gépparkot 1979-re sikerült ki­alakítani, addig sok bérmunkát végeztettek. így is a kadmiumo- zásaPécsi Vasas Ipari Szövet­kezetben, a horganyzás pedig a Zsolnay Gyárbon történik. Modernizálják az anyagmozga­tást, ilyen céllal készül egy volt istállóból a 600 négyzetméte­res! gyártócsarnok. Jövőre ugyancsak felhagyott gazdasági épületekből újabb három mű­helyt hoznak létre. Nemcsak megrendelésre dol­goznak, de a nemzetközi szab­vány szerint kialakított termé­kekkel is jelentkeznek. Az egész országban ismertek o konténe­reik, a turistapalack-töltők, a mű- anyagcső-hegesztők: ezek révén futottak be. A házi tervezés mindeddig biztos nyereséggel járt. Például a lakatosüzem ter­melési értékének a 40 százalékát adja a saját tervezésű alumí­niumtermék. Ezt a vonalat erő­sítik és még idén kikísérletezik a 75 literes betonkeverőt. Ugyanis az egyedi, kis tételű megrendelések teljesítése rizi­kóval jár. Az „alumínium-fron­tot" megtartják, a lakatosipar­ban pedig a nagysorozatú, 2—3 milliós értékű munkákat vállal­ják, főként a komplett gépegy­ségek előállítására törekednek, így nagyobb lehetőség nyílik o NIKEX Külkereskedelmi Válla­lat révén az export fejleszté­sére. Külföldi ügyfelek A lakatosüzem termelési ér­tékének a 10-15 százaléka je­lenleg az exportból származik, öt, illetve három _éve tartják a kapcsolatot osztrák, nyugatné­met, francia és belga ügyfelek­kel. Nemrég érdeklődött oz NSZK-beli Paus-cég, de a leg­nagyobb az ausztriai érdeklő­dés, a betonkeverőhöz pedig a motort svájciak és franciák szállítják. Nem véletlen, hogy a búvárszivattyú-javítóüzemüket a nyugatnémet—dán Grundfos cég magyarországi szervizének jelölte ki. Bizonyítja, hogy mű­szakilag, technikailag felkészül­tek a kozármislenyiek. A tsz-üzemben szakember- hiánnyal küzdenek, de a régi üzleti partnereket meg akarják tartani az újakkal együtt. Ezért néhány Dráva-menti tsz-szel igyekeznek kapcsolatba lépni, hogy azok bérmunkában egye­bek között hiánycikkek pótlásá­ra rendezkedjenek be. Gondol­kodnak egy bedolgozói rend­szer. sőt egy társulás megszer­vezésén. Csuti János A dolgozók többsége köt szakmával rendelkezik Kedvezően rövid szállítási határidők

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents