Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-23 / 322. szám
A világhírű muzsikus leállította hatalmas Fordját a városka főterén és kiszállt. Bizonytalanul nézett körül, fgy szecessziós díszkutat látott, néhány vedlett középületet, az egyiket óllványerdő fedte. Nem megyek el a Szent Ferenc utcába, gondolta a világhírű muzsikus, és elhatározta, hogy kiteszi az impresszáriója szűrét. Mi az, hogy talán ez az utolsó turnéja, és hogy már nem hagyhatja ki a szülővárosát? Mi az, hogy fölösleges hősködés az ő korában, hogy nem tart sofőrt? Mind a halálomra spekulálnak, gondolta a világhírű muzsikus keserűen, mind belőlem akarnak meggazdagodni. Bement a Hotel feliratú oszlopos ajtón, s már semmi örömöt nem érzett, hogy sikerült leráznia a fotóriportereket, akik le akarták kopni, amint szülőházának kapujához támaszkodik és világhírű ősz fejét szomorúan lehorgasztja. A Hotel felirat mögött a fogadó bizottság szundikált. Az osztalon gyűrött virágcsokor hevert, a csokrok egyike, amelyeknek celofánburka, mint megannyi elszáradt hüllő, ezerszám borította a világhírű muzsikus tündöklő életútját. A fogadóbizottság fölriadt a vendég köhögésére, a zeneiskola kövér igazgatója rámeresztette álom. ittaS szemét, majd kurta karjait heves ölelésre tárta. Nem megyek el a Szent Ferenc utcába, gondolta a világhírű muzsikus eltökélten. A helyi lap tudósítója vastag blokkot tett a térdére. ?A műbőrön arany betűkkel ez állt: TÜZÉP. — A gyermekkoráról, ha szabadna! — lelkendezett. — Emléke, esetleg valami sztori ... A világhírű muzsikus krémekkel, masszázzsal, fürdőkkel fiatalosan tartott arcc elkomorult. Számított a kérdésekre, mondta az előkészített szöveget, de közben érezte, hogy mégiscsak megöregszik, ötven éve, gondolta gépiesen, ötven éve. Látta magát, a végeláthatatlan zongoraleckék mellett kuporgó, lenyalt hajú, térdigérő-nadrágos kisfiút, hallotta a felharsanó röhögést, fakón, sercegve, mintha régi lemezről szólna. — Megrendeltük volna az ebédet is — fontoskodott a zeneiskola igazgatója, — csak nem tudtuk, hogy. . Mennyit röhögtek rajtam, gondolta a világhírű muzsikus a reászálló ködben, uramisten, és mennyit pofoztak! Elek bátyád majd megvéd, legyintett apa ét cvikkere közömbösen csillogott, ő meg csak ült a zongora mellett, hallotta a labda puffanásait a füves udvaron, Elek üvöltését és vihogását, a játék, a mámor tébolyult hangjait ... — Ha hazajövök, mindig paprikáscsirkét eszem — mondta a világhírű muzsikus, ahogy szokta, az ő nagyvilági és szívélyes mosolyával, s látta, hogy a helyi lap tudósítója ismét fölüti a TÜZÉP feliratú blokkot. — Mit mondjak a zenészeknek? — topogott mellettük egy fiatal zenetanár. — Tíz órától várják a mestert.. . A kövér igazgató majd fölnyársalta a szemével. A kávéházi asztalnál öt tagbaszakadt német sörözött. Az ajtóban megjelent Rezső izgatott lófeje, nagy füleit dühösen lengette. Elvira abbahagyta sajgó visszereinek masszírozását és sóhajtva eléje ment. — Atkozott söröshordók! Van pofájuk itt terpeszkedni! — Nem mondhatom, hogy foglalt az asztal, ha egyszer nem foglalt — mondta Elvira egykedvűen, ötvenszer megvitatták a kérdést. — üljön inkább ide, édesem, olyan szépen süt a nap. — A lapokat, édesem, ha lenne szíves. — Mit hozhatok? — Sose rúgták fel az udvariasság szabályait, noha majd mindentének nyakába. A hang a világhírű muzsikus fején loccsant. — Szervusz Elemér, hogy van az Elek? A világhírű muzsikus megtorpant. Szélesorrú, nagy cipőt látott, amely a szeme magasságában imbolygott, a cipő fölött egy öreg versenyló szemüveges, hosszú ábrázata vigyorgott, elnagyolt, fakó, de fölényes arc. — Rezső, — mondta a világhírű muzsikus elhalóan, és az újra rátelepedő, tompafényű ködökből egy másik arc merült fel, barna, vigyorgó csikópofa. Elálló fülek. Poros izzadtságszag. Nyerítés. Egy rettenetes nagy pofon. — Rezső — kiáltotta a világhírű muzsikus majdnem sírva és sarkon fordult. A fogadó bizottság odakövült az aszfaltra. nap találkoztak. Rezső mindig ‘szódával és a lapokkal kezdte, és rendszerint fröccsel fejezte be. Tízezer ismerőse közül előbb-utóbb mindnek volt névnapja. Egyik-másiknak évente több is. Ilyenkor Rezső felkö- szöntötte az illetőt. Az illető meghívta egy fröccsre. Tiszta üzlet volt. — Szódát iszik az öreg? — vihogott az új lány a kávéfőző mögül. Elvira kinyitotta a száját, aztán csak legyintett és alaposan végigmérte a lány tövig kivágott fekete blúzát. Az új lány az ajkát biggyesztette és csakazértis kifeszítette a mellét. Rezső úr jókora fülére tekerte a szemüveg hajlékony drótját és belemerült az apróhirdetésekbe. Kis idő múlva ivott egy kortyot, kinyitotta a földig- érő ablakot és a lábát kilógatta az utcára. Ebéd után a világhírű muzsikus kiment a gyomorcsepp- jeiért. A fogadó bizottság vele tartott. Az igazgató buzgón hes- segette a gyerekeket, akik a Ford rugózását 'ellenőrizték. Hagyja csak, mosolygott a világhírű muzsikus és megérintette az egyik gyerek arcát. A gyerek elugrott, mintha kígyó csípte volna meg. Nem, nem megyek el a Szent Ferenc utcába, gondolta ismét a világhírű muzsikus, és sürgető vágy fogta el, hogy túllegyen az egészen. — Menjünk azonnal a zenekarhoz! — idegeskedett. Amikor a menet a kávéház ablakához ért, egy bömbölő hang zuhant a város zenei éleElvira látta, hogy egy ezüsthajú, elegáns úr borul Rezső nyakába, s Rezső királyi kézmozdulattal helyet mutat neki. Odarohant. Az elegáns úr rávillantotta finom borotvakrémekből-tapsokból-vi lághírbc' egybeállt mosolyát, s kért egy ásványvizet. — Mit iszol, Rezső? Konyak? Viszki? Rezső komótosan letekerte füléről a drótot, letette, s csak azután válaszolt, nagy átérzés- sel. — Nem vagy tökéletes. Elemér. Délben konyakot? Egy fröccsöt, Elvira szívem. A fogadó bizottság már ott tipródott az asztalnál. A világhírű muzsikus egy türelmetlen mozdulattal odébb seperte őket. — Szóval — érdeklődött Rezső — hogy van az Elek? — Elég jól, bár a szívével kezelik. Svájcban él, vettem neki egy házat, tudod, én ... — Príma gyerek volt az Elek! — jelentette . ki Rezső. — Micsoda stikliket csináltunk együtt! Egyszer az Elek azt mondta . . . A világhírű muzsikus fölé leszállt a puha, kagylófényű köd. El kell mennem a Szent Ferenc utcába, gondolta, és rá- mosolygott a vén versenylóra. — Egyszer... emlékszel, Rezső? .. . egyszer egy borzasztó nagy pofont adtál nekem. Volt egy golyótok . . . nagyon szép golyó volt. Nem adtátok oda. De én elcsentem... és mikor nekemjöttetek, bedobtam a csatornába .. . akkor. .. — Megérdemelted azt a pofont Piszkos csirkefogó voltál, Elemér. A világhírű muzsikus elsápadt. — Hát istenem — kezdte ügyetlenül, de akkor Rezső lóarca váratlanul fölragyogott, a sárga fogak elővicsorogtak és az öreg sátáni élvezettel skandálni kezdte: — Ele-mér, Ele-mér, neked tojik az e-gér! A világhírű muzsikusnak elállt a lélegzete. Körülpislan- tott a teremben, és elpirult. Érezte, hogy önti el a fejét a vörösség. Az öreg nyerítése beharsogto a termet. — Égnek a füleid! Most is égnek a füleid! Elvira odaért a förccsel és az ásványvízzel. A világhírű muzsikus előkapta és lenyelte a cseppjeit. — A gyomrom — motyogta. — Rohadt egy foglalkozás lehet — mondta megbocsájtóan az öreg, míg belekóstolt a fröccsbe. — Ugrálni, futkosni, hajlongani a sok süket alaknak. A világhírű muzsikus most végre megsértődött. — Különöseket mondasz. Világhírű muzsikus lettem, ha nem vetted volna észre. — Olvastam a lapokban — tűnődött Rezső. — Szép dolog a világhír, nem mondom. De mi hasznod belőle, Elemér? — Vettem Eleknek egy házat Svájcban — mondta metszőén a világhírű muzsikus. — Komoly vagyonom van. — Well... Ha esetleg neked is szükséged van valamire, én . . . Az öreg újból nyerített. — Nekem!. .. Nahát, Elemér, hogy te milyen tüneményes marha vagy! Na ebből elég, gondolta a világhírű muzsikus és fölemelkedett. De Rezső hirtelen visz- szanyomta. — Várj csak! — Ügy meredt rá egy darabig, mint aki magában számol. Tényleg számolt. — Ezek a klerikális naptárok, tudod . . . Várj csak, tizenkettő, úgy van! Hát ha annyira odavagy, fizethetsz nekem tizenkét fröccsöt. — Tizenkét.. . — Ja, tizenkettőt. Te befizeted, én leiszom. Huszonharma- dikáig éppen kitart. A világhírű muzsikus ostobán nézte a napsütötte, lengő füleket. A ködök fölszálltak róla, de tartását szétzilálta a mai nap. Kezdett megijedni. Mint aki fölmászott egy póznára, s odafent rémül csak meg, hogyan jut le innen. De Rezső már oda is intette Elvirát, bemondta a rendelést, a világhírű muzsikusnak csak annyi tennivalója volt, hogy fizessen. Húsz forint borravalót adott. — Eleket üdvözlöm — mondta búcsúzóul Rezső. — Okvetlenül mondd meg neki. — Megmondom — motyogta a világhírű muzsikus, aki valamikor azt hitte, hogy felkapaszkodhat a csúcsokig. Elvira, édesem — rendelkezett Rezső. — Magát bízom meg, hogy számon tartsa a fröccseimet. Ha véletlenül eltéveszteném . . . Az új lány a kávéfőzőnél tá- tott szájjal bámulta őket. Odakint a menet az ablakhoz ért. Rezső elnézően integetett a világhírű muzsikusnak, akinek disztingvált ezüst feje ott vonult el, éppen az ő cipőjével egyvonalban. Bárdosi Németh János versei Egy nyírfa példázata A megsárgult fa egyre szebb, öltözött tavaszi zöldbe, árnyat adott amikor tombolt a nyár pokoli hője, napja, aztán, ahogy a gyertyaláng fogy, fogytak az élő zöld színek, ritkult a lomb, madár se ült az ágán, szaporább lett a színverés, előbb vert-arany volt a levél, azután vörös lobogó, most, ahogy kinézek az ablakon sárga már, de még díszes, aztán — tudom — színét vetkőzve ez a sárga is elmúlik majd, ahogy az élet elfogy lassan s marad a halál kopársága. Megáradnak a folyók Megáradnak o folyók biztattam magam a dalra, most itt van az ár kicsap emlékeim földjére, a gyermekkor vadono dúl, hozza-viszi a roncsokat — jó ez a morajló hullám, félelmeimet elsodorja, nyakigláb gyerekként rohanok, űzöm a vágyaimat, villám nem érhet, csak a madarak szárnya emel föl, föl az egek magasába! Tengeri emlék Istriában egy különös fordulónál a tenger olyan ultramarin-kéken csillogott, hogy szinte giccsnek éreztem, pedig az a kéken ragyogó öböl megmarad bennem mindig, szivem tükrözi vissza álomszép tüneményét w ím,» *oóu ^ \ tk *• ätyY*Wt <***•. '■ zs&T ■**. «. tíív*-. ^ i yn. "*l|jr aflVaAa. fuvryja, ‘ A , -,1iß*** fásáé), n^JHiaíti a nal él tál -i fáf&í ét. v/rr-A- Croi in itóé cyortcZOff:: «. ^aún£an * <*>W ■“ vi, áShm., <*» »ét aki M.f A* -K. tJSh4 .">m *Soltra Elemér rajza UuL\a/Uuas Makay Ida t Van Gogh Napja A vidék őszbe öltözött. De még varázslót, lázas, örült: Van Gogh Napja a fák fölött. Már dér csillog a rétek arcán. De még virágok orgiája tombol a domb arany fokán. Szenvedély és téboly varázsa a táj haldokló homlokán. Hallama Erzsébet Fogadó bizottság Marosi Ilona rajza
