Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-01 / 301. szám

1980. november 1., szombat Dunántúli napló 3 Névtelenségbe burkoló feljelentők l^emkó László tsz-elnök legszívesebben kitö­rölné életéből az elmúlt három hónapot. így van­nak ezzel közvetlen mun­katársai is, a sellyei ter­melőszövetkezet vezető szakemberei. Történt ugyanis ez év nyarán, hogy névtelen bejelentés érkezett a Központi Népi Ellenőrzési Bizottsághoz, kérve vizsgálat indítását a termelőszövetkezet vezetői ellen, akik a feljelentés szerint tucatnyi szabályta­lanságot követtek el, visz- szaéltek vezetői jogaikkal, megkárosították a szövet­kezeti tulajdont. Demkó László még most is a tör­téntek hatása alatt van, és leginkább azért nehez­tel, mert a feljelentő vagy feljelentők a névtelenség­be burkolóztak. A Siklósi Járási-Városi Népi Ellenőrzi Bizottság munkatársai évekre visszamenőleg három vizsgálatot végeztek, embere­ket hallgattak ki és szembesí­tettek, mázsányi súlyú bizony­latokat lapoztak át tételesen. Vegyük sorra a vádpontokat! A feljelentés első pontja szerint a termelőszövetkezet vezetői jogtalanul vették föl a kukorica prémiumot. A vizsgá­lat megállapította, hogy a pré­mium összegének kiszámítása mind 1978-ban, mind pedig az elmúlt esztendőben szabályo­san és helyesen történt, ugyan­is a kukoricatermés tömege nőtt, így a dolgozókat megil­lette a prémium: tehát az ér­vényben levő rendelkezések szerint jártak el. Vádként fogalmazódott meg az is, hogy a parlagterületek feltörését és azok termelésbe állítását nem jelentik a földhi­vatalnak, tehát feketén növelik a szántóterületet, a termésát­lagot. A vizsgálatot végzők ennek az ellenkezőjéről győ­ződtek meg, mert a Járási Földhivatalt minden évben ér­tesítették a változásokról és ezt támasztja alá az a tény is, hogy a termésátlagok évről évre normális ütemben — na­gyobb kiugrások nélkül — emelkedtek. Ennek kapcsán megvizsgálták az utóbbi két évben készített kukoricaleltá­rozási okmányokat is, melyből kiderült, hogy a készletleltár felvétele szabályszerűen tör­tént. A bizonylatok átvizsgálá­sa arra is választ adott, hogy sem a zab, sem az árpa, sem pedig a takarmánybúza ese­tében nem történt bizonylati keveredés. A névtelen felje­lentők állítása szerint 1979 első négy hónapjában a ter­melőszövetkezet vezetése a meg nem termett kukorica fel­etetését rendelte el papíron. Erre vonatkozólag semmiféle utasítást, bevételezési vagy ki­adási bizonylatot nem találtak a vizsgálat során, mint ahogy a meg nem termett búza be­Alaptalan vádak a sellyei termelőszövetkezet vezetői ellen vételezéséről és vetésre való kiadásáról sem lehetett szó: a feljelentők mint jólértesültek, ugyanis azt állították, hogy 1977-ben hatszáz, 1978-ban pedig háromszáz mázsa búzá­ról lett volna szó. De ezzel korántsem ér véget az alapta­lan vádaskodások sora. A névtelenek tudni vélték, hogy a volt termelésvezető bérét a vezetők egymás között felosz­tották. Mindebből annyi igaz, hogy a műszaki, a növényter­mesztési, valamint az állatte­nyésztési ágazatvezető fizeté­sét emelték feladataik és fele­lősségük növekedésére való te­kintettel, de erre a volt terme­lésvezető bérének csak egy ré­szét használták föl. A gyanúsítottak közül a fő­könyvelő sem maradt ki. Ő állítólag térítés nélkül kapott építési és faanyagot, valamint fuvareszközt. A tételes ellen­őrzés arról győzhette meg a népi ellenőröket, hogy a fő­könyvelő a többi taggal azo­nos áron vette igénybe e szol­gáltatást, a bizonylatok és menetokmányok is szabálysze­rűek voltak. Hasonló vádpon­tokat soroltak föl az elnökhe­lyettes ellen is, amelyek úgy­szintén valótlannak bizonyul­tak. Az elnök ellen többek kö­zött a legfőbb vádként fogal­mazódott meg, hogy visszaél a személykocsi-használattal, dur­va és goromba hangon beszél beosztottjaival, valamint elül­dözi a szakvezetőket a terme­lőszövetkezettől: emiatt négy év alatt tizenhármán vágták be Demkó László ajta'ját. A vázlatosan felsorolt vá­dak közül természetesen egy is elég lett volna ahhoz, hogy elmarasztalják a termelőszö­vetkezet vezetőit, persze csak akkor, ha azok igazak lenné­nek, Mint a vizsgálat megál­lapította, sem ő, sem pedig munkatársai nem vétkesek. — Nem vagyunk vétkesek, ez bebizonyosodott. De ártatlanul hurcoltak meg bennünket, és ez fáj valamennyiünknek a legjobban. Hogy van-e tüske bennem? Nem mondanék iga­zat, ha azt válaszolnám, hogy nincs. Ám ez nem olyasfajta sértődöttség, amit ki kell adni magamból. Érzem, hogy ezt nem tehetem. Azt mondom, az idő sok mindent megoldhat. De abban a tizenhét ember­ben, akit egymást követően többször is kihallgattak és szembesítettek, mély nyomokat hagyott az alaptalan vádasko­dás. önkéntelenül felmerül bennem ismét — és hány éj­szakán át gondolkodtam azon —, hogy mikor 1975-ben és azt követően azon dolgoztunk valamennyi munkatársammal, Egy NEB-vizsgálat tanulságai hogy -kivezessük a csődből a mindenki által „sötét' Sellyé­nek" nevezett gazdaságot, senki nem foglalkozott Demkó Lászlóval és az embereivel. És most, hogy egyenesbe került.a termelőszövetkezet, akkor kez­dődnek a személyes piszkáló- dások és így akarják elérni, hogy megszökjünk innen? Mert, ha csak rólam lett volna szó, akkor azt mondanám: nézz magadba, Demkó László! De ez esetben valamennyi mun­katársamat támadták, olyan viszont nincs, hogy mindenki rosszul dolgozik. Az elmondottak , után szük­séges, hogy a termelőszövetke­zet elmúlt éveiben elért ered­ményeiről is szóljunk. A közös gazdaság még négy évvel ez­előtt is négymillió forint vesz­teséggel, illetve alaphiánnyal zárta az esztendőt. Éppen ezért kerültek a korábbi veze­tők helyére Demkó László és munkatársai. Abban az idő­ben alig harmincnyolcmillió forintra volt tehető termelésük, ami azóta közel megkétszere­ződött és a veszteséget is ki- gazdálkodták. Mikor az új ve­zetés elkezdte munkáját, még februárban is lábon állt a kukorica és megközelítőleg ezernégyszáz hektár volt a szántatlan terület. A legelső feladatuknak azt tekintették, hogy az emberekkel megtalál­ják a közös hangot, megértes­sék velük: a sellyei termelő­szövetkezetet talpra lehet állí­tani. Azóta elkészült a szárító, megkezdték a meliorációs munkákpt, befejezték a sertés­telepi rekonstrukciót, gépmű­helyt és magtárat építettek, ma pedig ott tartanak, hogy jut erejük szolgálati lakások­ra is. Jelentősen átalakították a korábbi vegyes vetésszerke­zetet, elsősorban kukoricát, bú­zát, árpát és zabot termelnek, a ráfizetéses növények terme­lését megszüntették. A har- harmincötmilliós értékben vásá­rolt erő- és munkagépek a ve­tésszerkezetből fakadóan tel­jesen kihasználtak és hozama­ik sem lebecsülendők, öt esz­tendővel ezelőtt 21,6 mázsával fizetett a búza hektáronként, idén megközelítőleg 48 mázsát adott. Időközben megkétszere­ződött a hektáronkénti árpa- termés és az 1975-ös 14,4 má­zsás zabhozammal szemben idén 49 mázsát arattak hektá­ronként. Ezzel végére is értünk a sellyei termelőszövetkezet ve­zetői által megjárt kálváriá­nak, akik a tagsággal nehe­zebb természeti adottságok éj körülmények között végzik munkájukat, mint mások. De az is ide kívánkozik: mikor a vezetők elleni vizsgálat kez­dődött, futótűzként terjedt el Sellyén a hír... Mi csak azt tehetjük ezek után hozzá, hogy ennél hangosabban beszélje­nek az emberek arról: ártat­lanok a sellyei vezetők és eb­ben az évben nyereséges lesz már a közös gazdaság. Salamon Gyula Az MTA rehabilitációs albizottságának alakuló ülése Komlón Komlón, a városi pártbizott­ság épületében tartotta tegnap alakuló ülését a Magyar Tudo­mányos Akadémia Komplex Bá­nyászati Rehabilitációs Albizott­sága. Az albizottság tagjait Gal- lusz József, az MSZMP Komló városi Bizottságának első tit­kára köszöntötte, s röviden is­mertette a bányászváros főbb jellemzőit. Ezt követően Mérei Emil, Kossuth-bányaiüzem veze­tője, országgyűlési képviselő tá­jékoztatta őket a komlói bányá­szat történetéről, a Mecseki Szénbányák mindazon törekvé­seiről és eredményeiről, me­lyek a biztonságosabb, köny- nyebb bányászmunkát szolgál­ják. Mivel a műszaki fejlesztés­nek, gépesítésnek pont a bá­nyák földtani adottságai szab­nak határt, a mecseki bányák­ban változatlanul a legfonto­sabb termelőerő az ember. Ezért hangsúlyozta kiemelten a bányászott egészségvédelmének, ezen belül az egészségkároso­dás megelőzésének — fontos­ságát. A megelőzés szükségességét támasztotta alá dr. Dános Lász­ló, a Mecseki Szénbányák üze­mi főorvosa is a bányákban végzett egészségügyi vizsgála­tok adatainak ismertetésével. Az albizottság tagjai egyet­értettek a két tájékoztató mon­danivalójával. Ezt követően el­fogadták az albizottság műkö­dési alapokmányát és megbe­szélték a következő öt évre szó­ló munkaprogramjukat. Pécsi vasutasok Budapesten Bár a MÁV Pécsi Igazgató­sága is munkaerőgondokkal küszködik, mégis 30—60 mun­kását időről időre kénytelen átengedni Budapestnek. An­nak a kényszerítő körülmény­nek a hatására kell ezt ten- niök, hogy az ország központi pályaudvara, a ferencvárosi, ha lehet, még nagyobb mér­tékű munkáskézhiánytól szen­ved, és mivel az ország va­súthálózatának ez a szíve, ha itt rosszul mennek a dolgok, akkor mindenütt és ezért kell a munkaerőnek ezt a kény­szermobilitását alkalmazni. Főként vonatrendezői mun­kásokról varr szó, óm egy új, meglepő jelenség is kezdi felütni fejét: nincs elég jegy- pénztáros sem a fővárosi pá­Hazánk vasúthálózatának szívében dolgoznak lyaudvarokon. Legutóbb Pécs­ről hárman mentek kisegíteni a Keleti és a Déli-pályaud­vart. Természetesen a MÁV gon­doskodik megfelelő szállás­ról, étkeztetésről, mégsem mindegy — főként a családo­saknak — hogy szabadidejü­ket otthon vagy munkásszál­láson töltik. Az időszakos — egytől hat hónapig terjedő időtartamú munkaerő-átcso­portosítás szükségszerű, ezen senki sem vitatkozik, mégis rengeteg emberi problémát, családi konfliktust okozhat. Igaz, vannak nyugdíj előtt ál­lók, vagy építkezés miatt pénzszűkében lévők, akik ma­guk kérik az időszakos áthe­lyezést az ez idő alatt kapott lényegesen magasabb fizeté­sért, mégsem mondható, hogy nagy népszerűségnek örvend ez az intézkedés. Mészáros András, a MÁV Pécsi Igazgatóságának veze­tője is elmondta, hogy sok esetben milyen nehézséget Okoz a kényszermegoldás és emberileg milyen nehéz en­nek eleget tenni. A kirendelt emberek megszokott életrit­musa felborul. Az idegen kör­nyezetben új feladatok meg­oldása sokuk számára okoz nehézséget. Például olyan kocsikísérő, akinek a saját vonalán a kisujjában volt minden tennivaló, kívülről tudta, hol, mikor, milyen to­latások vannak, az új munka­helyen megzavarodik, elbi­zonytalanodik. Nemegyszer családi konfliktushoz is vezet a hosszú távoliét. Mégis men­ni kell. Az igazi vasutasok, akik hivatásszeretetből lettek azok, ezt megértik. Tudja mindenki, a magyar vasút munkája az ország valameny. nyi vasutasa együttes csoport- munkájának eredménye és hogy jó vagy rossz ez az eredmény, valamennyiüktől egyaránt függ. Hiába akar egy állomás kollektívája ki­magaslóan dolgozni, ha a ve­le függésben lévő másik kép­telen erre. Természetesen azt is tud­ják a vezetők, hogy hosszú távon nem lehet ez, illetve csak ez a megoldás. A mun­kaerőgondok csökkentésére kezdték meg Budapesten egy MÁV lakótelep építését és az itt munkát vállalóknak juttat­ják majd szolgálati lakásként. Továbbá a hatodik ötéves terv feladata a vasútok további magasfokú műszaki fejleszté­se, olyan technikai berende­zések bevezetése, amely em­beri munkaerőt takarít meg. A Pécsi Igazgatóság területén máris sok embert szabadítot­tak fel a felújított vonalakon nemrég üzembe helyezett automatikus jelző és bizton­sági berendezések. Főállás mellett Takács János, a Sopiana Gépgyár szerszámszerkesztöje munkahelyén műszaki rajzokat készít, otthon pedig esztergagépén dolgozik Munkaidő után, saját szerszámmal A lakosságnak, a vállalkozó kedvű szakmunkásoknak is megéri A korábbi évek pangása után nagy az érdeklődés a munka- viszony melletti iipargyakonlás iránt: sokan szerelnek gázt, ja­vítanak gépkocsit, dolgoznak lakatosként és esztergályosként a napi nyolcórás munkájuk után. Baranyában élen jár a Pécsi Épület- és Lakáskarban­tartó Szövetkezet, ahol csak­nem harminc szakmunkásnak engedélyezték a főállás mellet­ti ipargyakorlást szabadidőben. Több helyen azonban még elutasítják a szorgalmas dolgo­zók kérelmét, arra hivatkoznak, hogy veszélyes konkurenciát jelentenek a munkahelynek, így érvelnek például a Volán 12-es Vállalat mohácsi üzem­egységében, a Pécsváradi Épí­tőipari Szövetkezetben. A DÉ- DÁSZ a körzetszerelők eseté­ben a gyors készenléti szolgá­lat fonosságát hangsúlyozza, vagy a tsz-ek nem engedik az éjjeliőröket nappal fuvarozni. Másutt meg azt közük a vállal­kozó kedvű kérelmezővel, hogy próbáljon szerencsét a szolgál­tatásban ellátatlan kistelepülé­seken. Épp az ipari szövetkeze­tekben hivatkoznak sűrűn erre a kifogásra. Pedig nagy szük­ség van az ipart mellékfoglal­kozásban is gyakorló munkások­ra, főleg a szolgáltatásban és az építőiparban, és egyre több melegburkolót, tapétázót, kő­művest, üvegest várnak, hogy szabad idejében iparengedély- lyel dolgozzon a falujában. Munkaügyi 'és' személyzeti osztályvezetőket kérdeztünk meg, hogy milyen feltételekhez kötik az engedélyezést. A Pé­csi Zsolnay Gyárban Jedlicska Jánosné dr. elmondta, hogy csak a magasan képzett és fe­gyelmezett dolgozójuknak en­gedélyezik az ipar kiváltását, így a gyárnak, a szakmának to. vábbi tekintélyt szereznek. Till Ferenc azt tapasztalta, hogy az ÉPGÉP pécsi gyárában nem népszerű a fizikai munkások számára ekképp biztosított mel­lékfoglalkozás, hiszen a me­gyeszékhelyen a szolgáltatást ellátó szövetkezeteikkel, válla­latokkal reménytelen felvenni a versenyt. Mohácson kilencen él­tek ezzel a lehetőséggel: ko­rábban kisiparosok voltak és kitűnően felszerelt műhelyüket most ismét megnyitották Som­berekén, Szajkón és Mohácson. Mindegyiknek megengedték o vállalkozást a tanács kérésére, mert attól tartottak, hogy meg­válnak a gyártól és kisiparo­sok lesznek. Az engedélyezés­hez a vezérigazgatóság is hoz­zájárult. Hasonlóan foglalt ál­lást az EIVRT pécsi Sopiana Gyárának mellékfoglalkozásban dolgozó munkásairól Kovács Lajos. Azt tartja, hogy a má­sodfoglalkozás semmiképpen sem mehet a főfoglalkozás ro­vására. Kántás Józselné szerint a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet­ből csak a fiatalok próbálkoz­nak ezzel, mivel a lakásra gyűj­tenek és a családalapítás anya. gi problémáit igyekeznek meg­oldani. Csak a szövetkezethez hű dolgozóknak engedélyezik az ipar-kiváltást. A Baranya megyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat tmk-műhelyének a vezetője, Probszt Lajos azokat a munkásokat említette, akik a gyors siker reményében felké­születlenül, vagyis rosszul fel­szerelt műhelyben akartak má­sodállásban dogozni. Termé­szetesen kudarcot vallottak. Számukra és minden vállal­kozó kedvű munkásnak szeret­nénk néhány jó példával szol­gálni. A Vasas Szövetkezet sza. badszentkirályi egységében dolgozó 26 éves Mihálkó László házhelyet adott el, hogy laka­tosműhelyt nyithasson Szentlő- rincen 25 ezer, valamint autót vehessen anyagbeszerzéshez 31 ezer forintért. A gépi beruhá­zásra 15 ezer forintot szánt. A településen egy kisiparos és egy mellékfoglalkozású társá­val sikeresen állja a próbát és nem fél a kudarctól, ugyanis kerítést, garázsajtót, féltetőt, üveges teraszt egyre többen akarnak csináltatni. A Mohács­szigeti Papkertben a 39 éves Simity György az istállót alakí­totta át kovácsműhelynek, a munkaeszközöket mindössze két­ezer forintért vásárolta meg egy öreg iparostól, de sok szer­számot házilag készített. Kocsit, ekét javít, lovakat patkói, és havonta 1500-1800 forint több. letjövedelemre számít. Az ÉP- GÉP-nél a keresete 3900—4500 forint. A Sopiana1 26 éves szer­számszerkesztő munkása, Takács János a sok adminisztrációra panaszkodott de vállaíkozásár nak a sikere kárpótolja. Egy kis­iparos esztergapadját 14 eze­rért szerezte meg, majd három hónap alatt ótalakitotta. A 3600 forintos alapfizetését rö­videsen ezer forinttal növelhet­te. Különböző vállalatoknak esz­tergál, melyek nem ismerik a határidő-csúszást. A 32 éves Takács Mihály, a Porcelángyár lakatosa; Pál konyán nyitott műhelyében is pontos és gyors. Másképp nem tudná felvenni a versenyt a kontárokkal. A me­zőgazdasági házi kisgépek ja­vítására specializálta magát. Ugyancsak a Zsolnay munkása a 40 éves Kriszt Frigyes villany, szerelő is. Pécsbányatelepen és Borbálatelepen szabad idejé­ben olyan megrendeléseket vál. lal el, melvek nem kifizetődő­ek a DÉDÁSZ-nak. A megkérdezettek csak át­menetileg - általában 4-5 éven át — használják ki a mel­lékfoglalkozás nyújtotta lehető­ségeket. Ezalatt ai napi nyolc óra munka elvégzése után még 4-6 órát dolgoznak, legtöbbször késő este és hét végén. Csuti J.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents