Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-22 / 321. szám
1980. november 22., szombat Dunántúli napló 3 Magánemberként majd sokszor visszajövünk Az új mészmű nyersanyagfogadójának sátorépülete Erb János felvétele 3övő tavaszra elkészül az új mészmű T érdig érő sárban taposunk. Az éjjel kissé megdermedő talaj déltájra már fölenged, s a munkagépek sűrű, mély latyakká dagasztják. Még . szerencse, hogy az irodában adtak gumicsizmát, bár a ragadós massza ezt is majd leszedi a lábamról. Mellettem Bo- zsenka, a kedves fiatal lengyel tolmácsnő rutinosabban kerülgeti a híg tócsákat, gyakorlata van már, hiszen naponta többször kell a terepet végigjárnia. Finiséhez közeledik a megye legnagyobb építkezése Bere- menden, a lengyel cég által épített mészüzem. Az új tolmácsnő, Bozsenka jelenléte is már ezt bizonyítja, hiszen az eddigi tolmácsnő és a lengyelül tudó telefonközpontos Bo- hócsek Lajos bácsi segítsége sem győzi már a tennivalókat. Mostanáig olyan volt az építkezés területe, mintha külön kis Lengyelország lenne, csak lengyel szót lehetett hallani. Most egyre-másra érkeznek már a mcgyar szakértők, műszaki bizottságok, napirenden vannak ilyen-olyan tárgyalások, megbeszélések. A mészmű első technológiai részéhez tartozó törő, osztályozó, nyersanyagtároló, a szállítóláncokkal együtt gyakorlatilag kész. Már csak a próbajóratás van hátra, először terhelés nélkül, majd terheléssel, aztán jöhet az átadás. A beremendi kőbányát a cementművel összekötő útból meredeken emelkedve ágazik el az új kőtörőhöz az út. Legmagasabb pontjáról a távolban látni a kőfejtő kopasz falait. — Sok munkánk volt ezzel az úttal — mondja kísérőm, Kazimierz Guzowski. — Mivel különleges terhelésnek van kitéve, különleges szijárdságúra kellett építeni. Alapja több méter vastagon lerakott kő, amelyre 40 centiméter vastagságú, különleges keménységű betonréteget húztunk rá. A kőtörő torka, a bordázott océl szállítószalag, az egész gigantikus berendezés akár holnap már munkába állhatna. Mikor legutóbb itt jártam, még minden nyers volt és betonszínű, most a hatalmas csarnok falai hófehérek, a gépek szürkék, kékek, sárgák, funkciójuk szerint megkülönböztetve. — Ejnye, ez nagy hiba — mondja Kazimierz Guzowski, és fejcsóválva a hatalmas fényt adó sárgás üvegfal egyik megrepedt táblájára mutat. Már egészen jól töri a magyart. A lányától is tanult pár szót, aki Magyarországon járt egyetemre, ő maga az építkezés első percétől itt van Beremenden, azóta bővült a szókincse. Az osztályozóban egy csapat ember a 11 ja körül az egyelőre üresen járó gumiszalagos szállítóberendezést. Majd innen megy az összetört kőzet nagyságuk szerint szétválasztódva, egyrészt a régi cementműbe, majd a kőlisztőrlőbe, vagy a mészégető kemencébe. Mint kiderül, éppen magyar szakemberek ellenőrzik a működést. Úgy látszik kapóra jövünk, Bozsenka alig győz jobbra-balra válaszolni, hol magyarul, hol lengyelül fordulnak hozzá. Gyapjas hajú fiatalember áll meg •mellettünk. Stanislav Gra- bacz villanyszerelő, a Lublin melletti Krasnik nevű kisvárosban lakik, már egy éve dolgozik itt. — A jó kereseti lehetőség miatt jöttem, meg azért, mert még sohasem jártam külföldön. Beremenden lakom a munkásszálláson. Hogy jól érzem-e magam itt? — kérdezi vissza a kérdést. — Hát persze! Elhatároztam, hogy magánemberként majd sokszor visszajövök, sok jóbarótra tettem itt szert. Na és a magyar borok . . .! Stanislav csak egy dolog miatt panaszkodott. Négyéves kisfiának nagy hintalovat ígért Magyarországról és most nem tud majd mit mondani neki, mert sehol sem kap. Az egész telep végső formája már kezd kialakulni. A sártengert itt-ott új "betonútok szelik át. Az egyik frissen öntött út mellett találkozunk Hubert Wasilewskyvel. Neki nincs olyan szerencséje, mint villanyszerelő honfitársának. — Kilenc hónapja jöttünk Wroclavból az egész brigádommal együtt, útépítők vagyunk — mondja, és mikor megkérdem, hogy érzi magát, először zavartan hallgat, majd annyit mond — nagyon várom mór, hogy hazamenjek. Ö itt kapott szállást az építkezés melletti barakkokban, amit megpróbáltak a lehetőséghez képest lakályosan berendezni, mégsem tartozik a derűs otthonok közé. Különösen, ha itt mindentől távol — csak néha-néha kiruccanva — kell sok-sok hónapot eltölteni, bizony unalmas és ilyenkor érthető a fokozottabb honvágy. A nyersanyagtároló olyan, mint egy hatalmas fém hullámlemezzel borított cirkuszi sátor. Innen föld alatti alagúton keresztül jut a kőzuzalék a kemencébe. A kemencéről Jozef Gil, az építkezés igazgatója még bent az irodában mondta, nagyon büszkék rá. A speciális belső falazótéglát, a hozzávaló kötőanyaggal osztrák cég szállította, de lengyel, speciális képzettségű brigád építette be. Mikor az osztrákok az elkészült munkát jöttek ellenőrizni, csodálkoztak és mondták, ezt a munkát ilyen rövid idő alatt még eddig soha senki nem készítette el. Mikor Jozef Gilt arról kérdeztem, tudják-e tartani az ígért határidőt, a következőt mondta: — Nagyon sok előre nem látott probléma okozott időnként gondot. Volt, hogy a magyar fél hátráltatott valamilyen okból, volt hogy nálunk nem mentek gördülékenyen a dolgok. Aggódtunk, mert a hazánkban közelmúltban lejátszódó események miatt késtek a szállítások. Gyakorlatilag készen áll a szociális épület, a transzformátor és kompresszorház, a kőtörő vonalat pedig dece'mber 15-e után beindítjuk, a többit folyamatosan ezután. A nehézségek ellenére, az ígéret szerint 1981 első negyedében átadhatjuk a gyárat. Az igazgatóra újabb tárgyalás vár, Bozsenkát egy újonnan érkező csoporthoz szólítják, búcsúznom kell. Az egyik épület mellett hatalmas daru fekszik a földön, mint szárnyaszegett óriás madár, lebontották mór, nincs rá szükség. Az ideiglenes útról alig tudok az autóval kimenni, időközben friss cementes kavicskupacokat szórtak rá... Készül a mészmű, újaob utat épít a wroclavi brigád. Sarok Zsuzsa Terményszárító — ásványgyapot burkolatban Nagy sikerű bemutató a BKR pécsi körzetében 25 százalékos energiameglakarilás a kukoricaszáritásnál A mezőgazdaság nagy energiafogyasztói közül is a legnagyobbak közé tartoznak a terményszárítók. Ezeknél kell és lehet mindenekelőtt gyors eredményt elérni. A Bajai Kukoricatermesztési Rendszer szakembe. rei tanulmányozták és a hatékonyság, a bevezetési költség, illetve a kivitelezés megvalósításának gyorsasága alapján értékelték a már meglévő takarékos eljárásokat. A választás Molnár Lászlónak, a Tolna megyei kalocsai tsz főmérnökének újítására esett. Az. újító kettős feladatot oldott meg a bábolnai terményszárítónál. Oly módon csökkentette az egy százalék vízelvonásra jutó energia felhasználását, hogy egyidejűleg biztosította a termék egyenletes szárítását. Az újítást a nagykónyi termelőszövetkezet vezette be. A nagykónyi bemutatón a BKR 152 gazdaságban dolgozó szak- tanácsadók és a pécsi körzethez tartozó termelőszövetkezeti szakemberek vettek részt. A nagykónyi tsz vezetői a napraforgó szárításánál szerzett tapasztalatokról számoltak be. Elmondták, hogy 59 mérési adat összesítése alapján a szárító átalakítása meghozta a várt eredményt. Az át nem alakított szárítónál egy százalék vízelvonás üzemanyagköltsége 82 fillérbe, míg az átalakítottnál csak 57 fillérbe került. A termelőszövetkezet most a kukoricaszárítás költségeit vizsgálja, pontos és folyamatos mérésekkel. Az értékelés még nem zárult le, de a nagykónyiak úgy nyilatkoztak, hogy várhatóan 20—25 százalékos lesz az energiamegtakari- tás. — A szárítón történt kisebb átalakítás mellett az újítás alapelve igen egyszerű — mondotta Molnár László mérnök. — Felöltöztettük a szárítót. A sok szigetelőanyag közül megkerestük azt, amely a legjobban megfelel a speciális szerkezet burkolásához. A sok kísérleti mérés és elméleti számítás alapján esett a választás az ásványgyapotra, amely e célra ma a legjobb — s főként be is szerezhető — szigetelőanyag. Újításunk eredményét a Magyar Tudományos Akadémia Műszerügyi és Méréstechnikai Szolgálatának bemérése is alátámasztotta. A szárító hőlégcsatornájának 9 pontján infravörös színes felvételekkel kontrolfálták a sugárzó hő mértékét a burkolása előtt és utón. A színképelemzés is egyértelműen igazolta az újítás hasznosságát. Az újítás százezer forinton belül megvalósítható. Az újító szívesen rendelkezésre áll. A nagykónyi tsz, ha igény merül fel rá, a kivitelezést is vállalja. Egy közepes nagyságrendű mezőgazdasági üzemben kétmillió forint érték körüli a szárítók olajfelhasználása. Nem nehéz kiszámítani a beruházás hatékonyságát. Rónaszéki Ferenc, BKR pécsi körzetvezető-h. Bemutató a nagykónyi tsz-ben: közszemlén az ásványgyapot Telelő a pálinkafőzőben Mikor : legjobb a zamat? Úri helyeken aperitiffel kezdték a lakomát, de disznóölés hajnalán a házigazda azt mondta: ,,Kapjunk be egy gorombát", azaz jó erős kisüstit, ami lehetett szilva-, vagy barack-, esetleg jó büdös törkölypálinka, mindenesetre enélkül nehéz elképzelni egy hangulatosnak ígérkező téli disznótort. S éppen emiatt nagy a „tolongás" a szeszfőzdék környékén, többek között Pécsett, a Bálicsi úti üzemben is. Most már csak február végére vállalnak főzést, oly sok a megrendelő. A főzde augusztus elején kezdte a szezont, ami eltart május végéig: ez idő alatt a termelés 35 ezer hektoliter-fok, ami 70 000 liter 50 fokos pálinkának felel meg. Az üzem vezetője, Hun Sándor és helyettese, Pintér Sándor: — Ennél többet ez a főzde nem bír el. És ez a nagy gondunk. Megkétszerezhetnénk a termelést — mert alapanyag lenne bőven! -, ha épülne egy új üzem. Ehhez viszont kellene legalább hét-nyolcmillió forint. A Villány—mecsekaljai Bor- gazdasági Kombinát hét szeszfőzdével rendelkezik, az igényekhez mérten tehát kevés. A kombinát a szeszfőzdék üzemeltetésével tulajdonképpen lakossági szolgáltatást végez. Nem sok haszonnal, mert például a főzőberendezés karbantartása, esetenkénti felújítása több tízezer forintba kerül (Ez évi felújítási költség 70 000 forint volt.) A gyümölcstermés évenként változó, de az idén nagyon jó volt a szilva mennyiségben, cukortartalomban egyaránt. A szilva kedvelj a Pécs környéki talaj- és hőmérsékletviszonyokat, de hagyományos gyümölcse a Hegyhátnak, Orfűnek, Tekeresnek, Pécsváradnak, Zen- gővárkonynak is. Valamikor — még a hetvenes éveket megelőzően a kerttulajdonosok nem szívesen főzették le a hullott gyümölcsöt, mert a pálinka fele az államot illette meg (ingyen), a másik felét a gazda - ha nem is magas összegért -, de visszavásárolta és még főzési, tüzelési díjat is fizetett. A termés zöme kárbeveszett. Ma viszont a teljes mennyiség a gazdáé. Ami a költségeket illeti: egy abszolút hektóii- rer-fok pálinka előállítása 96 forint, ami 2 liter 50 fokos pálinkának felel meg, tehát tüzelődíjjal együtt 48 forint literje.- Miért éppen ötven-ötven- három fokos pálinka kerül ki az üzemből? — Egyrészt azért, mert ezen a fokon adja ki legjobban a zamatot, jellegzetes gyümölcsízét a pálinka. Aztán azért is, mert ötven fokon alul beszürkül, opálos lesz és kellemetlen sa- vanykós ízt vesz fel, Tulajdonképpen tehát a minőséget védjük meg ezzel a megkötöttséggel. Egyébként főzhetnénk erősebbet is, de hatvan fok fölött a pálinka már szesznek minősül, emberi fogyasztásra ártalmas, ezért nem is szabad forgalomba hozni. A főzésre szánt és összegyűjtött gyümölcsöt erjedés után lehetőleg légmentesen kell lezárni és így'minden károsodás nélkül tárolható addig, amíg a főzdébe kerül. A magas cukortartalmú szilvából nyerhető a legtöbb pálinka: egy mázsából 8—12 liter főzhető le, őszibarackból 4—6 liter, kajsziból szintén 4-6 liter, szederből 7—8 liter, sárga szilvából 6—8 liter, meggyből, cseresznyéből 5-6 liter, szőlőtörkölyből 5 liter. — Elég rossz szokása néhány gazdának, hogy a szőlőtörkölyt felvizezik, azt hiszik, több pálinkát kapnak. Pedig nem fesz több, viszont a főzési eljárást megnehezítik, Egy jó tanács: az őszi- és a kajszibarackot ki kell magozni, mert o mag ciántartalma magas. A szilváé a megengedett tűrési határ alatt van, de azért a magozás ennél is ajánlatos, már a jobb minőség végett is.- Mi a „rézeleje"? — A szesz előállításánál képződik, ugyanis a főzőedény vörösrézből van, a cefre-sav pedig bontja a rezet és ezzel vegyül még a cefrében lévő — permetanyagból származó — kéntartalom is. A gondosan kezelt cefre savban szegény, így száz liter pálinkánál a rézeleje egy-két liter, ha savdús, három- négv liter is lehet. A rézelejét leválasztjuk a pálinkától, mert mérgező és csökkenti a minőséget is. Az összegyűjtött rézelejét mi továbbítjuk egy másik üzemnek, ahol további feldolgozásra kerül. A rézeleje kozmaolajat is tartalmaz, amelyet a kozmetikai ipar használ fel. — Mit tudnak a zúgfőzdék- röl? — A hatósági szervek dolga a zugfőzdék felkutatása. Mi csak annyit mondhatunk: a zugfő- zők terméke nagyon káros az emberi szervezetre. — Manapság sokan esküsznek a jó illatú barackra, szilvára, cseresznyére. A legtöbb ilyen van forgalomban. — Ezek kommersz pálinkák, negyvenkét-negyvennégy foko. sak. Hidegen előállított pálinkák, amelyeket aromásítanak, ezért jó az illatuk. De a természetes kisüstinek is megvan a maga gyümölcsillata. Ha o kommersz pálinkából egy csöppet eldörzsöl az ember a tenyerén, elszáll az illat. Az igazi kisüsti hamarabb elpárolog, mert magasabb a szeszfoka, de a tiszta szilva- vagy barack- illat megmarad. — A bor általában két-bárom év múlva elöregszik. De meddig tartható el a kisüsti pálinka, föltéve, ha meg nem iszszák? Hun Sándor mondja: — Hosszú évekig, ha gondosan, légmentesen palackozzuk. Szépen összeérik, sima-italúvá válik. Sokan azt tartják: „Nőből, borból fiatalt, pálinkából öreget. . .” Milyén igaz, csak föl ne cserélje az ember a sorrendet. Rab Ferenc
