Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)

1980-11-20 / 319. szám

© Dunántúli Tlgplo 1980. november 20., csütörtök A nyelvpótlék nem ösztönöz Angol óra a II. számú Gyakorló Általános Iskolában fi többnyelvűség nem elitképzés Korszerűbb felfogásra van szükség M indenki ismeri a Mézga család kínos esetét. Külhoni megpróbáltatá­saik nagy része abból eredt, hogy egy árva szót sem tudtak más nyelven. Legtöbbször csak álltok, bámultak és mutogattak. Egyelőre azonban úgy tűnik, hogy csak humorizálni tudunk ezen a siralmas állapoton. Ellentmondásos a helyzet: hazánkban, más európai orszá­gokhoz viszonyítva nagyon ke­vesen beszélnek nyelveket, ugyanakkor az élet minden te­rületén nő az igény a több nyel­vet ismerő szakemberek iránt. „Ahány nyelvet beszélsz, any- nyi embert érsz” — tartja a mondás. Különösen igaz ez napjainkban. Igaz gazdasági szempontból, hiszen például hazánk nemzeti jövedelmének mintegy fele a külkereskedelmi forgalomból ered. Igaz ugyan­ez a fentiekkel összefüggésben, társadalmi szempontból is, hi­szen bizonyos foglalkozási ágakban kellő nyelvtudás nél­kül ma már lehetetlen lépést tartani a szakmai fejlődéssel. Olyan szakemberek tömegére van tehát szükség a gazdaság- politikai irányelvek végrehajtá­sához is, akik kitűnően beszél­nek legalább egy világnyelvet. A nyelvpótlék fizetésének rendszere sem ösztönző. Elég régen, 1964-ben adták ki az erre vonatkozó, lényegében máig érvényben lévő rendele­tet. A rendelet három részre osztja a nyelveket tudó embe­reket. Olyanokra, akiknek kell adni, adható a pótlék — attól függően, hogy munkájukhoz mennyire szükséges a nyelvtu­dás. A pótlék nem fizethető, ha az idegen nyelv feltétele a munkának. Azoknak, akik nem rendelkeznek felső- vagy kö­zépfokú nyelvvizsgát igazoló papírral vagy ennek megfe­lelő iskolai végzettséggel, szin­Befejeződött a Magyar Tele­vízió legnagyobb koproduk. ciós vállalkozása: magyar-fran- cia-NSZK—olasz közös alkotás született Verne Gyula világhírű regényéből, a Sándor Mátyás­ból. A 6 részes sorozat epizód­jait december 9-től, kedd es­ténként láthatják a magyar adásban. A nagyszabású alkotás fő­rendezője Jean Pierre Decourt, aki számos több részes francia filmnek — közöttük a Magyar- országon is népszerű Arsene lupin-sorozatnak — a forgatá­sát is irányította. A forgató- könyvet a regény alapján Claude Desailly írta. Sándor Mátyást - majd a későbbiek­ben Antekirtt doktort — Bujtor István alakítja, akire a nagy romantikus hősök megjelenítő­ién nem fizethető a pótlék. A rendelet tehát nem számol pél­dául azokkal a nemzetiségiek­kel, akik eleve birtokolnak va­lamilyen nyelvet. Ezekből követ­kezik, hogy a vállalattól függ, milyennek „minősíti" a nyelv- használat módját. Mivel azon­ban a nyelvpótlék kifizetése a béralapot terheli, az üzemek nem nagyon rajonganak érte. Több helyen nem is adják, más­hol a minimumot fizetik ki, né­hány intézményben pedig cse­kély mértékű fizetésemeléssel „jutalmazzák” a dolgozót. Ennek ellenére több vállalat indít ingyenes házi nyelvtanfo­lyamokat, melyeken — érthető okokból —- nagy a lemorzsoló­dás. A jelenlegi helyzet másik összetevője, hogy vállalataink­nál kisebbségben vannak a nyelveket tudók, akik többnyire a fiatalabb generációhoz tar­toznak. Ma még ezek a ténye­zők is visszahúzó erőként hat­nak. így, akik esetleg tudnak nyelveket, azok sem használ­hatják kellő mértékben. A nyelvtudás pedig nem kü­lönleges adottság, tanulással megszerezhető. Igen ám, de mi. lyen lehetőségek vannak erre? Az intézményes nyelvoktatási forma nem elég hatékony. Ka­tasztrofális, mennyire nem tud oroszul a középiskolát végzet­tek túlnyomó többsége. A má­sodik idegen nyelvet pedig haj­lamosak mellékes tárgyként tekinteni a középiskolások. Ha­zánkban ma még ritkaság, ha valaki több nyelvet tud. így so­kan valamiféle „elitképzésnek" tekintik, s elvetik az idegen nyelv általános iskolai oktatá­sát ... 1976-tól kezdve három pécsi jeként ismert, neves külföldi művészeket megelőzően esett a választás. Namir szerepében Papadimitru Athina látható. Verne regényéhez képest né­mileg módosították az epizódok cselekményét. A történet idő­pontját a magyar viszonyoknak megfelelően csaknem 20 évvel „visszaigazították''. Az író mű­vében ugyanis 1867-et jelölt meg időpontul, amikor Magyar- országon elképzelhetetlen volt a regényben jelzett forradalmi helyzet. A decembertől képernyőre kerülő Verne-regényből első íz­ben készült tv-program. A mo­zilátogatók viszont — évekkel ezelőtt — már megismerkedhet­tek a romantikus történét 6me- rikai filmváltozatával. általános iskolában indult meg az angol nyelv kísérleti okta­tása a Pécsi Tanárképző Főis­kola angol tanszékének irányí­tásával. Mindhárom helyen ál­landó volt a túljelentkezés. S bár az eredmények a még mű­ködő osztályokban máig bizta­tóak, egy 1976-os minisztériumi határozat értelmében ezek a kísérletek sem bővíthetők. Leg­feljebb szakkörök indítására adott a lehetőség. Ugyanakkor igen nagy a társadalmi igény. Egy reprezentatív felmérés sze­rint (melyet dr. Bognár József, a Pécsi Tanárképző Főiskola angol tanszékének vezetője végzett az említett iskolákban) a megkérdezett mintegy 1700 szülő 87 százaléka taníttatná gyermekét egy vagy több ide­gen nyelvre. Aztán a TIT által kínált tanfolyamokon is nagy a zsúfoltság. Egy magánóra óra pedig száz forint körül mozog. Az intézményes nyelvoktatás visszaszorítása különösen ked­vezőtlen a fizikai dolgozók te­hetséges gyermekeinek eseté­ben. Hiszen nyelvtudás híján az iskolák elvégzése után jó né­hány szakmában nem indulhat­nak egyenlő eséllyel. Ahhoz azonban, hogy az in­tézményes kereteket bővíteni lehessen, megfelelő számú és minőségű oktatóra is szükség ven. Ám a leendő tanárok is az előbb vázolt oktatási rend­szerben nőttek fel, felkészültsé­gük a középiskola után szük­ségképpen más-más szintű volt. Dr. Bognár József: — Idén jóval kevesebben jelentkeztek angol szakra, mint korábban. Nincs válogatási le­hetőségünk, ezt megsínyli a képzés hatékonysága is. Nincs reális perspektíva az* egyén előtt, végzés után nehezen kap állást. A tanárképző főiskolán idén végzett 14 magyar—angol szakos hallgató közül jelenleg egy tanít angolt intézményes keretek között. A felvázolt helyzet is mutat­ja, hogy korántsem véletlen, ha hazánkban ma ilyen kevesen beszélnek idegen nyelvet. Szük­ségesnek látszana az iskolai nyelvoktatás kiszélesítése, s a nyelvpótlék rendelet átdolgozá­sával egy reálisabb ösztönző rendszer kialakítása. A követ­kező történet közismert és jól jellemzi a helyzetet: Hortobá­gyon az érdeklődő turista há­rom nyelven is próbálja a tájé­kozódást. Az illetékes mind­annyiszor csak a fejét rázza és széttárja a karját. Kollégája megszólal: „Látod, milyen jó lenne, ha beszélnél más nyel­veket is.” A válasz sem késik soká: „Miért? Ö hármat tudott, mégsem ment semmire . ..” Mintha a nyelvtudás kiszéle­sítésében érdekelt felek is ha­sonló álláspontra helyezkedné­nek hazánkban. Bozsik László A Sándor Mátyás a televízióban Nendtvich Andor építész életpályája Egy világjáró mérnök hagyatéka a levéltárban Sellye kézműipara a múlt század végén „Az ipar szabadsága tönkreteszi a kisipart” A XIX. szazad második felé­ben Magyarországon, igy Bara­nyában is a kézműipar súlyos válságon ment keresztül. A vá­rosokban és a nagyobb falvak­ban működő céhek nem tudtak megfelelni az átalakult piaci követelményeknek, magukat is nehezen tartották fenn. Az 1848-as céhszabály-módosító rendelet következményeként ha­talmas méreteket öltött a kon­tárkodás. Közöttük sok esetben szakképzettebb iparosok dol­goztak, mint a céhszervezeten belül. Ez a folyamat a kialakuló gyáripar hatására 1867 után felgyorsult. A céheket 1872-ben megszüntették, helyettük ipar. társulatokat állítottak fel, de a problémát e szervezetek sem tudták megoldani, így az 1884. évi ipartörvény ipartestületek megalakítását rendelte el. A feudális viszonyok felszámolá­sával a tőkés árutermelés tör­vényei érvényesültek. Ezen a ponton a kis- és nagyipar mind a termelés mennyisége, mind a szükségletek kielégítése szem­pontjából végérvényesen elvált egymástól. Sellye a múlt század végén a szentlőrinci járás területéhez tartozott. A maga 1566 lakosá­val a járás nagyobb települé­seihez sorolhatjuk, ahol az 1881-ben végrehajtott népszám­lálás tanúsága szerint 1435 ma­gyar, 74 német, 2 tót és 14 dél­szláv anyanyelvű élt. A hiányzó 41 főt a beszélni nem tudók ro­vatába sorolták. A községben a kisiparnak hagyományai voltak, hiszen 1872 előtt céhszervezeten belül dolgoztak a kézművesek. Annak megszüntetése után 6 év telt el, míg az iparosok szerve­zetbe tömörültek. A „Sellye! Egyesült Ipartársulat” 1878. de­cember 29-én nyújtotta be alap. szabályait o felsőbb iparható­sághoz. A működési engedély megszerzése idején a társulat 80 tagot számlált. Céljuknaik a tagok iparérdekeinek patroná- lását jelölték meg. Betegsegé­lyező, temetkezési, évdíj- és se­gélypénztárt állítottak fel. Az iparosok és segédszemélyzetük között kialakult peres kérdések elbírálására békéltető bizottsá­got hoztak létre. Pécsett 1880-ban kereskedel­mi és iparkamara létesült, amely összeírta a területén — Baranya, Somogy, Tolna — dol­gozó iparosokat. Sellyéről 62 iparost és 10 kereskedőt jelen­tettek. Az összlakossághoz vi­szonyított arányuk 4,5 százalék. A német anyanyelvűek 52,7 szá­zalékban, a délszlávok 35,7 szá­zalékban, a magyarok 2 száza­lékban vették ki részüket az ipar és a kereskedés művelésé­ben. A leggyakrabban az ács, a csizmadia és a szabó mester, ségek fordultak elő. A 34 fajta mesterségből tizenhármat csak német anyanyelvűek, tizenkettőt csak magyarok űztek. Feltűnő a német anyanyelvűek „egyed­uralma” a1 kereskedelemben. A számszerűleg közölt mes­terek, tanoncok és a segédek alkották a „Sellyéi Egyesült Ipar. társulat” tagságát. Az ipartár­sulat tagsága 1881-ben azzal a kéréssel fordult a szervezet közgyűléséhez, hogy engedé­lyezze egy „iparos ifjúsági kör" megalakítását. A közgyűlés a kérést elutasította, mert hatá­rozatuk szerint az ifjúság nem alkalmas egy ilyen jellegű kör működtetésére. A tanoncok szellemi képzése sem volt meg­felelő. Heti két órában ismétlő oktatáson vettek részt, de haté. konyságót növelni nem tudták, mert az ipartársulat egyes tag­jai az intenzívebb szellemi kép­zés költségeit nem tudták fe­dezni. Az ipartársulat 1882-ben kérte a Pécsi Kereskedelmi és Iparkamarát, hogy javasolja az illetékeseknek az ipartörvény módosítását, mert az ipar sza­badsága tönkreteszi a kisipart. Követelték, hogy önálló iparos csak az lehessen, aki a tanonc. időt letöltötte és mesterségét 6 évig gyakorolta. Ez alatt a je­lölt nagy szorgalmat és jó er­kölcsi magatartást tanúsítson. Megállapították, hogy a legé­nyek vándorlásuk során sokat kóborolnak munka nélkül, így kérték a vándorkönyv ismételt bevezetését. Az 1884. évi XVII. te. az ipar­társulatok helyébe ipartestülete­ket hozott létre. Ez Sellyén nem következett be azonnal, hiszen 16 évet kellett várni, hogy az ipartársulat feloszlassa önma­gát és vagyonával, valamint 116 iparossal az új szervezetbe lép­jen. Erdődi Gyula levéltári munkatárs Nendtvich Andor építész ré­gi pécsi családból származott, bár őseik burgundiai erede­tűek voltak. A család az el­múlt századtól kezdődően fon­tos szerepet töltött be a város közéletében. 1895. június 24-én született Pécsett, alsó- és középfokú is­koláit itt végezte. A Műszaki Egyetemen megkezdett tanul­mányait kétévi frontszolgálat után 1920-ban fejezte be, kitű­nő eredménnyel. Az építészmérnöki diploma megszerzése után tanársegéd lett. Terveit csak külföldön vél­te megvalósíthatónak, így há­rom év múlva egy párizsi ter­vezőirodában vállalt rajzolói állást. Bejárta a város környé­két, az országot, de eljutott Spanyol- és Olaszországba, ' Algériába, Tuniszba, Szicíliába ' is. Egy amerikai barátja meg­hívására Chicagóba ment, elő­ször egy külvárosi irodában dolgozott, majd egy színház tervének sikere megnyitotta előtte az utat New Yorkba. A Mr. H. I. Oser broadwayi iro­dájának mérnökeként 20 fel­hőkarcoló tervezésében vett részt. A nagy hajsza miatt 1927-ben agyvérzést kapott, 3 hónapig feküdt kórházban, jobb keze és lába időlegesen megbénult, beszélőképességét szintén elvesztette. Nagy nehe­zen állt ismét talpra, még ezen a nyáron hazatért Európába, szülővárosába. Első itteni terve, a Közteme­tőben levő temetőkápolna 1932-ben épült meg. Az. egye­tem megbízásából három kol­légával csehszlovákiai, német- és svédországi, dániai, hollan­diai, norvégiai városokban járt, ő maga csak a kinti gyógyke­zelés után tért vissza. Hazajövetele után sem hagy­ta abba külhoni utazásait, melynek során majdnem az egész világot bejárta. 1933-ban kéthetes földközi-tengeri út után, melynek során fölkereste Athént, Isztambult, Rodost, Olympiát, Korfut, a következő évben az észak-olasz tóvidé­ket, Szicíliát, Tripolit ejtette útba. 1936-ban részt vett a Fülöp- szigetek fővárosában, Manilá­ban megrendezett euchariszti­kus kongresszuson, újabb egy év múltán nyugat-indiai hajó- utat tett két hónapig a „Mil- wauke" hajón. A Belvárosi templom restau­rálása előtt, 1940-ben boszniai tanulmányút következett. Közben természetesen itt­hon is tervezett. Elképzelései nyomán valósult meg az Urá­nia (ma Petőfi) mozi, a Belvá­rosi templom, a 48-as téri rendőrségi székház, a bőrgyár, a Sopiana Gépgyár felújítása, illetve építése. Az ő nevéhez fűződik az OTI (ma SZTK) Munkácsy utcai Rendelőintéze­tének bővítése, a Rákóczi út 73. számú ház, a Sánc és Al­kotmány (régen Makár) utcai bérházak tervezése. 1950 után a Pécsi Tervező Vállalatnál dolgozott. Az ő tervei alapján épült meg a József Attila úton az MSZMP székház, részt vett Pécs város régi házainak re­konstrukciójában is. Sok olyan terve van, melyet nem valósít­hatott meg, vagy mások ké­sőbb más módon végeztek el. Ojraálmodta a Rákóczi út vé­gét, a Dóm teret, a Püspöki palota és a várfal környékét. Ez utóbbit úgy oldotta volna meg, hogy a mai Esze Tamás utcát a Barbakánnal boltív kötötte össze vázlataiban. A várfalak kiszabadításának ter­vezete mellett nagy érdeme volt, hogy elsőként tervezte meg a már akkor is forgalmas Rákóczi út tehermentesítésére a Somogyi Béla utca (volt Fe- jérváry út) összekötését a Jó­zsef Attila (volt Ráth Mátyás) úttal, a Majláth utca lebontá­sával, az új út egyenessé tp­Egy, az építész által tervezett épület New Yorkban telével I (A mai SzaJai A. út.) Az Egyetemi Könyvtár és a Lí­ceum templom kiszabadítása szintén szerepel vázlatai kö­zött. Tervezett üdülőket, székhá­zakat a Mecsek oldalába, a megye községeiben''levő kato­likus templomok rajzai szintén szerepelnek hagyatékában a személyes iratai, fényképei mellett. A Belvárosi templom és a Szabadtéri Színpad, vala­mint számos magánház tervei teszik teljessé a hagyatékot. A hosszú, tevékeny élet után, 1970 júliusában elhunyt mér­nök hagyatékát ma már a le­véltár őrzi, melyet a család két éve adott át megőrzésre. Az itt dolgozó munkatárs feladata, hogy életművét a kutatók ren­dezve kapják kézhez, valamint az, hogy munkásságát minél szélesebb körben ismerjék meg az érdeklődők. Vargha Dezső levéltári munkatárs

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents