Dunántúli Napló, 1980. november (37. évfolyam, 301-329. szám)
1980-11-16 / 315. szám
A népszámlálásról jelentjük: Hányán vagyunk Baranya megyében? Komló túl a harmincezren A legkisebb: Markóc - Bakóca: 435 férfi - 294 nő Megjelent a január 1-i nép- számlálás első — előzetes adatokat közlő — kötete. A sorozát mindig ezzel indul, hiszen a rengeteg adat (eldolgozása számí- tágépen is sok időt vesz igénybe. Tíz hónap alatt csak az előzetes adatokig jutottak el? - kérdezheti a laikus olvasó. Strasszer Tibor, a KSH Baranya megyei Igazgatósága összeírási osztályának a vezetője másként vélekedik. Szerinte gyors a feldolgozás, ami egyébként első ízben történt decentralizáltan a megyeszékhelyeken. Baranyában 470 ezer személyi lapot és 150 ezer lakáskérdőivet töltöttek ki, az egyeztetések után április végén 100 kódoló vette ezeket kézbe, s az adatok számokkal helyettesítése szeptemberig tartott. Akkor került a SZÜV-nél iyukkártyára az egész. A teljes és részletes feldolgozás a lyukkártyák alapján már Budapesten történik. * 1970-ben 3233 településen vették számba a lakosságot, Veszprémben 43, Zalaegerszegen 40, Dunaújvárosban 38 százalékos volt a természetes szaporodás aránya. A népszámlálás szerint a legkisebb magyar falu a Ves megyei Nemes- medves, ahol 21 lakost számláltak. Mint tudjuk, 1945-ben ez volt az utolsónak felszabadult magyar falu. A második legkisebbet Szabolcs-Szatmár csengeri járásában találjuk: Nagygéc, 26 lakossal. Pécs=l69ezerfő Baranya lakossága 423 540 fővel kezdte a 70-es éveket, a 3,7 százalékos természetes szaporodás 15 704 főt jelentett, a -1,2 százalékos vándorlási különbözet pedig 5214 embert vitt el a megyéből, így aztán megyénk a 80-as évtizedbe 434 030 fővel lépett be. Pécs 150 249 fővel indult, a természetes szaporodás 7463, a vándorlási különbözet 11 076 fő volt, a lakónépesség tehát a 168 788 fővel csak megközelíSzentlörinc áll a nagyközségek élén meg. Most a legkisebb baranyai falu a szigetvári járásban levő, Drávafokhoz tartozó Markóc 74 fővel (10 éve még 128-an lakták). S egy érdekesség: talán az országban sincs pórja, hogy a székhelyközség alacsonyabb lélekszámú valamelyik társközségénél. A siklósi járásban Egyházasharasztinak 380, Alsószentmártonnak 897 lakosa van. A természetes szaporodást illetően erős a szóródás. Szép számmal vannak települések, ahol 8—10—12 százalékos a természetes szaporodás aránya. Ismét Alsószentmárton (amelyről tudjuk, hogy cigányközség) 17,4 százalékkal vezet, aztán Lúzsok (16,3), Csebény (15,2), Várad (14,6), Kovácsszénája (14,4), Gilvánfa (10,2) a kisebbek közül. De Hidason 10,6 és Komlón 10,2 — ez a bányász- városnak 2846 tőt jelentett és az átlépést a 30 ezerbe. A számoszlopokban azonban sok a - jel, tehát az olyan község, amelynél a természetes szaporodás helyett fogyásról kell beszélnünk. Mozsgó (25,2% - 300 fő), Görcsöny (16,2% - 222 fő), Szederkény (12,3% - 201 fő), aztán Szebény, Drávapiski, Vé- kény, Kárász ... A népesség változásának másik tényezője a vándorlási különbözet. Ez a városokat és egyes nagyobb településeket növeli, másokat — és ez a jellemzőbb — csökkenti. Siklósnak a 29,9 százalék 2355 főt hozott, Szederkény a 12,8 százalék révén 209 főt nyert, ami éppen ellensúlyozza a természetes fogyást, s végül is 8 fős tényleges szaporodást mondhat magáénak a község. Az elvándorlás a legtöbb baranyai települést sújtja. Olyany- nyira, hogy a járásokban a tényleges szaporodás helyett fogyást kell mondanunk. A komlói járásban 3457, a mohácsiban 3228, a siklósiban 4828, a szigetváriban 3002 fővel csökkent a népesség. A baranyai vidék összesen 15 839 főt veszített 10 év alatt. 1980-ban 3122-en, a „hiányzó" 110 települést időközben más településekhez csatolták, a 111- pedig — Gyűrűfü - a két nép- számlálás közti évtizedben nép- telenedett el. Baranyában 1970-ben 110 tanács és 320 település volt; most, a közigazgatási változások következtében 84 tanácshoz tartozó 296 településen írták össze a lakosságot. Országos érdekességek Hazánk népessége január 1-én 10 709 536 - kerekítve 10,7 millió - fő volt. Az elmúlt évtizedben az ezer lakosra számított természetes szaporodás 3,8 fő volt, ezer) belül 1975-ig emelkedő irányzat volt, az akkori 6,0 fő óta csökkent a szaporodás, tavaly 2,2 fő volt, s feltehetően idén sem több. így szükségtelenné válik a kérdés: vajon mikor érjük el a 11 milliót? Demográfusok szerint Magyarország népessége 1984-ig lassú ütemben növekszik, s a legmagasabb népességszám 10 760 000 körül lesz. Az ország lakosságának 19,2 százaléka él Budapesten, 34 százaléka a városokban, 46,8 százaléka pedig a községekben. A két évtized előtti nép- számlálás hasonló adatait segítségül híva azt látjuk, hogy akkor a fővárosban élt a népesség 17,9, a városokban 26,4, a falvakban pedig 55,7 százaléka. 1970-ben 75 város volt Magyarországon, 1980-ban 95-re nőtt a számuk. A legnagyobb város természetesen Budapest: 2060 170 fő, a legkisebb a Zala megyei Lenti: 8106 fő. A vidéki városok sorában Miskolc vezet; a borsodi iparváros ebben az évtizedben lépte át a 200-ezres küszöböt, a népessége most 206 727 fő. Két város lépett át a 100-ezres küszöbön: Nyíregyháza (108 156) és Székesfehérvár (103 197). tette, de nem érte el a nagyon áhított 170 ezres számot. A baranyai városok nagyság szerint: Komló - 30 301, Mohács - 21 385, Szigetvár — 12 114, Siklós - 10 567. Érdekes közelebbről vizsgálni a többi településünk népességét. 1970-ben 55 ezren felüli lelékszámú település volt Baranyában, most csak 47. Ez arra vall, hogy az elvándorlás ezeket érinti igen erősen, s ezek megtartóképességét kell elsősorban erősíteni. A legnagyobbak egyébként: Szentlőrinc (5512), Mázaszászvár (4479), Pécsvárad (4072), Boly (3775), Sásd (3555), Hosszúhetény (3317), Beremend (3224), Sellye (3211), Harkány (3133), Villány (2924) és Mógocs (2891). Az 500-on aluli lélekszámú települések száma 168-ról 184-re nőtt, többségükben a lakosságszám csökkenésének következtében. Az előző népszámlálás 6 olyan települést mutatott ki, ahol a lakosság lélekszáma nem érte el a 100 főt: Révfalu (93), Karácodfa (86), Korpád (83), Tekeres (79), Mónosokor (69) és — Gyűrűfű (37). Január 1-én ezek egyike sem volt már népszámlálási tétel, közigazgatási átszervezés révén szűntek „Férfiuralom” községek Az első kötet népességi adatai sorában van még egy ösz- szeállítás: az 1000 férfire jutó nők száma. Az országos átlag szerint minden 1000 férfire 1064 nő jut. Győr-Sopron megye községeiben 1001, Baranyában 1061, Pécsett 1089, a szomszéd Kaposvárott 1124. A baranyai települések közül 91-ben van férfitöbbség. Vajon mi a magyarázata? A már említett legkisebb Markócon billen a mérleg leginkább a nők javára: az arányszám 1387, ténylegesen 31 férfire 43 nő jut. Néhány azok közül, ahol a legtöbb nő jut a férfiakra: Baranyaszent- györgyön 110-re 142, Hárságyon 182-re 227, Vargán 77-re 95 . . . öt olyan településünk van, ahol a nemek között egyensúly van, azaz a mutató arányszáma 1000. Ezek: Nagy- budmér 78—78, Gyöngyösmellék 187-187, Nyugotszenterzsébet 128-128, Kölked 646-646 és Tormás 191—191. A „férfiural- mú" községek közül Szárászon 71 férfire 53 nő, Bakócán 435-re 294 jut. Hársfai István Gyűrűfű, az elhagyott falu Dr. Lajos László felvétele Téli pincejárás Csak sejteni lehetett, hogy a „rókavár” felől érkező piszkosszürke felhő korán hozza az idei telet és - bár a pirosodórozsdásodó szőlőkre még sütött bágyadtan a nap - a présházban be kellett már fűteni, dorombolt a kályha is, csak a füstről nem volt szó, amely nem a kéményen át távozott, hanem körbejárta az asztalt, ■ rozzant konyhaszekrényt, míg végre-valahára kigomolygott a szabadba. A. Z. barátom túlvan a szüreten, mint más is, itt a szentlőrinci szőlőben, bár az út mentén még kékszőlő-fürtöktől roskadozik egy parcella, a szemek aszalódnak, hát ebből — ha sok nem is — de jó bor majd lesz. Rücskös, kos-szarvú zöldpap- iika csak úgy ömlesztve a pedánsan sikált asztalion, meg szalonna, meg kenyér meg be- bevezetésképpen csöppnyi tavalyi szilvórium, kínálják is, .......metsszetek magatoknak, m eg öntsetek!" -, aki a gyomrára beteg, az nyafog, akit az orvosi regula tilt, csak a mennyezeti gerendát bámulja szomorúan, hiába, nagy a kísértés, pedig, aki pincében nem eszik-iszik, legalább olyan ostoba, mint kalapos ember a paplanos ágyban .. . A présházból elfalazott kis szobában körülüljük az asztalt, jó kis holland Amphora dohánnyal tömjük meg a pipát, de pipa akad még vagy nyolctíz a könyvespolcon (szakkönyvekről van szó), a falon festett paraszttányérok, szőlészeti-borászati kellékek, néhány szőttes és cserépkorsó meg kiszáradt lopótökök. — Az új szőlősgazdák - rendben, tisztán tartott présházaikban megteremtik az otthoni - lakásbeli — körülményeket, vagyis, amit megszoktak; kihozzák a lestrapált — de még működő — öreg hűtőszekrényt, rádiót, sőt a tévét is, — több helyütt olajkályhát is láttam - szóval, más a hangulatuk ezeknek és megint más varázsa volt öregapáink pincéinek, ahol lószagú volt a priccsre dobott pokróc, füstölt c petrollómpa, gyertyacsonkok hevertek az ablakban, meg fából faragott só- és paprikatartó, bugylibicska, köteg rafia, penészes sonkadarab lógott a gerendáról, sáros bakancs ásítozott a sarokban a demi- zsonok és bucskák, csobolyók társaságában, fák alól fölkap- dosott alma, körte, aztán zöldparadicsom és dió ömlesztve és keverve a szakadt füleskosárban, a falba vert szögön otellótól lilafoltos, rossz kabát, rézgálictól kizöldült, ronda kalap . . . Hát ilyen volt. Akad most is hagyományos, öreg présház, de — ezt a tanácson mondta két kedves asz- szonyka még délelőtt hogy az utóbbi tizenöt esztendőben körülbelül 80—100 új présház épült, illetve ... inkább hétvégi házak ezek, manzárddal, külső lépcsővel, csak éppen aláfúrták a pincét, mert végül is ez a cél. De az öreg épületek zömét is felújították. Másfél évtizeddel ezelőtt - kerek számot mondok — 160 adófizető szőlősgazdát tartottak nyilván, most a bejegyzés 220 gazdáról szól. — Ennyivel bővült Szentlőrin- cen a szőlőterület? — Igen is, meg nem is. Mert volt parlagterület, amelyet betelepítettek, viszont az egymásfél holdas szőlők felaprózódtak 200—300—400 négyszög- öles parcellákká, ennyivel egy- egy család még megbirkózik akkor is, ha kezdetben a szomszédoktól, vagy igazán jó szak- könyvekből tanulták a szőlőművelést. Nézd csak meg, mindenki igyekszik okoson gazdálkodni parcellájával, fölviszik a szőlőt kordonra, kihoznak a földből annyit, amennyit csak lehet. Óvatosan persze, mert az ültetvény hamar megsínyli, ha túlhajtják... De azért ezt ők tudják. — Kik az „újgazdák"? — Szentlőrinciek és pécsiek. Elég sok uránbányász van köztük. Nem nagy a szentlőrinci szőlőhegy - inkább dombvonulat - de a tanács által szorgalmazott és anyagilag támogatott — köves út eléggé átfogja a területet. És a villany. Lent az út mentén van egy hideg vizű kút — 1906-ban ásták — többször kitisztították, most ismét rendbehozták, fölé építettek egy kis masszív faházat, ajtaját lakattal látták el, az érdekelt gazdák kulcsot koptok. — Évi harminc forintot fizetünk, fönntartási költségként. Nem sok. Az elágazásnál kő-Krisztus,, alatta férehajtott fejű Madonna és a felirat: „Emeltette Mátyás János, Isten dicséretére 1867-ben". Egy kis gyík ferdén szalad át a dátumon. Faluvégekre, hegyi utakra állított kő- Krisztus láttán mindig megille- tődöm, mozdulatlansága, magányossága el is szomorít kis sé. Egy jó évszázadot lóg mái a kereszten . . . A többiek előreballagtak és integetnek, hol forduljok be Sz. Istvánék szőlejébe, mert ez már igazi őszutó, télelő, talán éppen mi kezdjük a „szezont", a téli pincejárást, aminél jobb már csak az lehetne, hogy másnap folytatja az ember. Méltóságteljes, kúriaszerű présház, hoz vezet be az út a kaputól, gondosan ápolt, lugasos szőlősorok között. A tőkéket gondosan megszedték szüretkor, a „böngészőknek" nem sok fürtöt hagytak. Jeges szél kapja fel az avart, mintha szellemek takarítanák a présház elejét, láthatatlan vesszőseprővel. Bent már csendülnek a poharak, akad még tavalyi oportó, a murci viszont már tisztul, cukorfokról senki nem beszél, mindenki tudja, milyen -mostohán bánt a szőlővel a természet az idén ... Firtatják a zártkertekre vonatkozó építési rendelkezést — ami ugyan nem mai keletű -, de sokan nem tudnak megbarátkozni a gondolattal, miszerint ezerötszáz négyzetméter gyümölcsösnél, vagy szőlőnél kisebb parcellára csak 12 négyzetméter alap- területű épület húzható fel. Olyan kicsi ez, hogy az ember beveri a kezét a két falba, amikor fölveszi a télikabótját.- Ezért látni azt a sok, majdnem emeletes présházat, mert fölfelé nyújtják a falakat, . meg még manzárdot is ráraqasztc- nak ...- Családi házakkal ezért mégsem lehet betelepíteni a szőlővidéket, ami soha nem lesz közrnűvesítve . . ,- No, de miért baj az, ha valaki egy szép, kényelmes kis viskót teremt magának?! Sz. Istvánt nem érinti a vita, neki hagyományos, öreg pincéje van, tágas présházzal; patinás, csendes hely, amely kiszűri a zaklatott külvilág minden gondját-baját, jó lenne itt maradni és csak nézegetni kife'e az ablakon, a szőlősorok fölött át a messzi kék hegyekre, üveg borral az asztalon, esetleg diót töröaetve és várakozva, mikor öli meg a só, a leszeletelt lila hagymát a tálban. De menni kell, néhány házzal odébb, mondják, nézzem meg — talán a környék legöregebb pincéjét - ami a homlokzati felirat szerint éppen száz esztendős. Csalóka építmény, mert a hajdani présházból néhány léo. cső vezet le az eredeti pincébe, de fölfele is kanyarog a lépcső, ahol a konyhából tágas kis szoba nyílik. A pincében asztalok, székek, aztán egy szép söntéspult. . . Hát ez olyan vendéglő-félének készüí. B. Jenő a tulajdonos — nyugdíjas kereskedelmi dolgozó - engedélyért folyamodott a tanácshoz meg a többi hivatalos szervhez. Az engedély — mondjuk így — „útban van" már... csak hát. . .- A műszaki bejárás már megtörtént. A KÖJÁL kívánságát már nagyjából teljesítettem, de méq az úttal, bejárattal van probléma . . . A tűzoltóság szerint a bejárati ajtónak kifele kell nyílnia, a rendőrség keskenynek minősíti az úttestet (parkolás miatt), aztán nincs telefon, mert hogy, ha valakinek baja esnék . ..- Itt a szőlőhegyen nagyon sok ember dolgozik, sőt jó időben a szentlőrincieknek ez kirándulóhelye is, szóval, lenne vendég, mert arra gondoltam, egy kis meleg étel elkelne, kirándulóknak sonka, stifolder vagy kolbász . . . Már keresik is. A hatóság a szabályzathoz ragaszkodik — joggal persze —, én meg mint örökké mászkáló, utazgató ember, azt mondom, mégis csak módot kellene találni arra, hogy az öreg — romantikus légkört árasztó — pincét meg kéne nyitni a nyilvánosság számára. Nem lenne baj, ha a hazai vendéglátó- hálózat gazdagodna egy kedves színfolttal . . . Rab Ferenc HÉTVÉGE 5.
